Március az a hónap, mikor már mindenki a szezon előkészületeit elkezdte.

A 2016-os év egy nyárvégi sajnálatos történése után sokan tudtuk, hogy változást fog majd hozni a sziget életében.

Sokan értesültetek a nagy szigettűzről. 15 %-kal nagyobb területet érintett, mint a 85-ös nagy szigettűz. A tűz által érintett területek javarészt szinte ember által megközelíthetetlen területeken fekszenek. Jött európai segítség, valamint az egész országból jöttek emberek, kik segítséget adtak ahhoz, hogy ne fordulhasson elő ilyen nagy tűzvész, és hogy a természet mihamarabb visszakapja régi arcát.

Az első hatékony erők a márványbányák részéről indultak meg. Azon járműveikkel, melyekkel a hegyen utat nyitnak, megindultak a munkálatok, hogy bozót- és erdősávokat irtsanak ki, hogy elzárják a tűz továbbterjedésének útját. Majd október első szakaszában óriási katonai hadihajó érkezett. A hajón sok jókedvű, erős fiatal katona, és olyan járművek, melyekkel tudnak közlekedni a hegyi terepen, valamint az erdőtisztításhoz, útnyitáshoz szükséges szerszámok. December elejéig a görög kiskatonák a hegyeinkben dolgoztak. Fát vágtak, hegyet tisztítottak, és utakat nyitottak. A sziget lakói a területtisztításról értesítést kaptak, és a nehéz gépekkel kitermelt fákat saját járművükkel el is szállíthatták saját felhasználásra.

Az időjárás addig igen kedvező is volt. A hideg nem zavarta őket, eső a szigeten csak kevés esett addig, így zavartalan volt a munkájuk.

Az első teendő tehát az égett földterületek megtisztítása.

A következő nagy gond, hogy a föld, mely immár kopárrá vált, védtelen lesz a nagy esőzések ellen, és hatalmas tömegben zúdul majd alá a víz, mikor eljön a csapadékos időszak. A tűzvész jelensége és az ezt követő talajerózió által sivatagossá vált területek országos gondot jelentenek évtizedek óta.


 

Παναγιώτη Μανίκη- Panagiotis Maniki filozófus és földművelő volt jó 30 éve, ki ennek az országos gondnak a megoldására elsőként gondolt. Akkor még mint filozófus hallott a japán származású Phyto- növénypathológus Masanobu Fukuoka-ról. A természetes termesztés ötlete itt az országban 1974-ben vetett csírát. Panagiotis tanulmányozni kezdte a japán tudós és az ógörög népesség veteményezési szokásait, annak eredményességét. Több görög feljegyzést, utalást talált időszámítás előtti korokból. Tanulmányozta Einstein, Darwin elméleteit is, majd 1980-ban Japánba utazott, hogy az eljárásról személyesen is meggyőződjön. Fukoka úr mellett tanulva személyes tapasztalatokat szerzett a természetes  termesztés kiváló eredményéről. Tanulmányait tovább folytatta kéthónapos európai körúton, hol szintén ezt a módszert alkalmazták. Kíváncsi volt minden klímájú területre, igaz-e, beválik-e ez a módszer, így Indiába és Braziliába is ellátogatott. Tapasztalatait előadásokban, könyvekben, filmekkel rögzítette és adta tovább. Az ő nevéhez fűződik a természetes növénytermesztés forradalmasítása.

Ez egy termesztési módszer, mely nem használ műtrágyát, növényvédő szereket, gyomirtókat sem, nincs gyomlálás, nem kell szántani a földet gépekkel és semmilyen fát nem metsz. Alapelv: a természetes termesztéses gazdálkodás egy spirituális út, amely összeköti a tudományt, a vallást, a filozófiát, mint a múltban, egyetlen és oszthatatlan fogalommá. A természetes gazdálkodás célja, hogy egyesítse Istent és az embert a természettel és a földdel.

Panagiotis következő lépése volt, hogy mindazt, mit látott, hallott és magáévá tett, azokat itt bebizonyítsa és átadja, vagy inkább visszaadja a görög földeknek.  Egy elfelejtett, a múltból majdnem semmivé vált tudás volt ez. Edessa területén (Thesszalonikitől nyugatra) vásárolt 28 hektár földet.

A filozófus és természettudós módszerének bevezetése és a teljes országra való kiterjesztése még hosszú időt igényel. A hivatalos tudományos földművelők, és a földműveléshez szükséges mezőgazdasági gépek, eszközök, vegyszerek értékesítésében érdekelt iparágak nevetségesnek tartották, és  többen még ma is elvetik ezt a módot. Az ő eljárását ellenzők táborában is mégis egyre nagyobb igény lépett fel, mert a termőterületek egyre csökkennek a föld teljes kihasználása, elszikesedése, megmérgezése és az egyéb, ember által okozott károk miatt. Az úttörő munkája immár kis csoportok részére országszerte  oktatott és hasznosított. Az ország teljes területén vannak módszere által újra élővé és termővé vált vidékek. Akik támadták, kezdenek hát ők is mellé állni, hisz klímaváltozás, gazdasági válság, mind-mind azt a természetes termesztési módot hozzák elő lehetséges fejlődési folyamatként. Mint kormányprogram még nem szerepel kötelező követendő módszerként, de a kárterületek emberei már ismerik munkásságának eredményét, így hivatalos úton is kap megbízást.

Így került Mániki Panagiotis Theologos területére, Limenaria faluszövetség meghívására. A falu szövetsége felkérte, hogy nézze meg a sérült területet. A helyiek felajánlották, hogy a környék összes embere össze fog gyűlni, hogy a vezetőjük segítségével végig ültessék Potos, Limenaria és Theologos égett területeit.
A cél az volt, hogy azon területeket, melyeken ’85-ben, ’89-ben és 2016-ban tűz pusztított, a talajeróziótól megvédjék.

A helyiek terveztek, a szaksegítség jött, de országos bürokratikus engedélyeztetés miatt nem vált valóra. Még novemberben vagy december elején,  a nagy esőzések előtt meg kellett volna történnie az eljárásnak. A kérelmeztetés megmaradt a Thassos életében döntők asztalfiókjában, és az erdőgazdasághoz, kik végrehajtanak, oda már el sem jutott.

Én magam az eljárásról hallottam már Kréta és Leszbosz szigeti emberektől. Majd feledésbe merült nálam is egészen az idén télig, mikor is lelkesen a theologosi emberek számoltak be, hogy milyen munkálatra készülnek. A szülők és a gyermekek valóban lelkes csapata csillogó szemmel mesélt nekem a régi-új veteményezési módszerről. Hittem, hogy meg is valósul a kezdeményezésük.  Ezt az írásomat is abban a hitben kezdtem írni, hogy immár az eredményről is beszámolhatok. Mikor odaértem az ismertetésben, gondoltam, rájuk telefonálok a pontosítás miatt. Egy bánatos sóhaj volt a telefon végén. Amikor már késő lesz, lehet, az íróasztal mögül is szeretnék majd. Addig is bízzunk abban, hogy a természet elég erős, hogy maga is meggyógyítsa a mély sebét.

Gondoltam arra is, hogy felkeresem az erdőgazdaság vezetőjét, és személyesen rákérdezek a megtörtént szakmunkákra. De elvetettem. Nem lustaságból. Egyszerűen eszembe jutott, hogy az újságban milyen információkat írtak, a tv-ben a riporterek milyen kötelező anyagot mondtak el. Felesleges adatokat és elméletet, hogy hogyan szerették volna, de nem volt rá anyagi keret stb. ezeket így mellőzöm. A telefonos beszélgetést megtettem. Tájékoztattak, hogy 2016. október 30-ig kellett beadni a tűz által érintett területekre terveket, hogy hogyan tudnák ismét zölddé tenni. 2017. áprilisában ülnek majd össze az önkormányzat erre megbízott emberei, hogy megszavazzák, mely beadvány kaphatja majd meg a megbízást. Addig is a sérült területeken tilos az állatlegeltetés.

Maradjon meg csak érdekességként, hogy így helyi összefogással is lehetett volna. A videókon látható emberek helyébe pedig képzeljétek a szigetünk déli falvainak embereit, kik környezetüket szerették volna ismét természetessé tenni.

A természetes termesztés égett területekre való védelme a következő módon történhetett volna:

Olyan magvakat, melyek megkötik a talajt, összekevertek volna agyagos talajjal és szalmával vagy főnixpálma törmelékkel. A magok lehetnek vadfű, lóhere, hüvelyes növények magja, de lehet fa-mag is, a területre jellemző fáknak és cserjéknek a magjaiból vegyesen keverve. A megvizezett keverékből kis labdákat készítenek, és a lakosság  segítségével azt széthordják és szétdobálják az érintett területre. Majd jön az eső és a tél idején a mag beduzzad, és márciusra már kicsírázhatott volna sok minden. Épp azok, melyek az adott talajra és klímára megfelelőek. Az ültetett fával ellentétben, ezt sem ásni, sem locsolni nem kell. A fa gyökere saját maga megkeresi az utat lefelé. Az egyéb magok közül is sok kizöldellt volna, mint aljnövényzet. A nyári nagy melegben is van éjszakai pára, így az aljnövényzet elvegetál, és védő réteget nyújt  a kiszáradás ellen. Egy pár év múlva a fák megerősödve természetes közegükben majd elnyomták volna azt az aljnövényzetet, mely nem bírja az erdőséget.

Tekintsetek meg erről egy pár videó filmet.

FORCLIMADPT,AGRISLES Παρουσίαση - Υλοποίηση της μεθόδου της Φυσικής Καλλιέργειας - A természetes termesztés eljárása.


 

ΕΔΕΣΣΑ - ΦΥΣΙΚΟ ΚΤΗΜΑ -ΧΩΡΙΣ ΠΌΤΙΣΜΑ - A természettudós farmja


 

A természetes termesztés honlapja: http://www.natural-farming.eu/en/ 

Egy pár szót szeretnék ejteni az Aliki környéki tűz által sérült területekről is.
Azon az útvonalon többször jártam. Ott egy kicsit szomorúbb a helyzet. Beszélgettem területtulajdonosokkal. Azokon a részeken 30-40 éve ültetett olívafák voltak. Az ültetvények tulajdonosai élnek még. Elmondták nekem, hogy évek óta kerülgették őket telekfelvásárlók, és potom pénzért házak építésére szerették volna megszerezni az egykor kemény munkával ültetett földjeiket. Akkor nem adták azt sem olcsón, sem drágán. Mondták, ha majd gyermekük vagy unokájuk megörökli, ők azt tesznek majd, mit akarnak, de életükben szeretnék látni kezük munkájának termését. Egyértelmű, hogy már visszaültetni nem tudják a fákat. Az örökösök így hamarabb megkapják a döntési jogot, hogy mi legyen a birtokkal. A nyáron fogjuk majd ezt meglátni.

Az egyéb tervek és szakmunkák ismertetése helyett egy hegyi útra viszlek benneteket, hol azt látjuk majd, valójában mi is a helyzet fent a hegyekben, hova szinte minden szigetre kiránduló feljár.

Március első napjaiban kihasználva a hosszan tartó, inkább áprilisra jellemző napfényes meleg időt, családi kirándulást tettünk az Ypsárió menedékházához. Első nagy megállónkat a Jenna tónál tartottuk. Csalódottan láttuk, hogy szinte nincs vize a tónak, valamint eléggé feldúlt a környezete. Lemerészkedve a mesterségesen kiképzett tó völgyébe azt fedeztük fel, hogy a régen deltaszerűen szétágazó vízerek egy mederbe lettek terelve. Valamint a patakok amerre futottak a széles szurdokvölgyben, mindenhol kicsiny platánfák voltak. Ezt a friss erdőséget teljesen feldózerolták, egyelőre még a fatörzsek a földbe temetve  hagyva. A sáros süppedő terepen előre mentünk a tavakig. Ott béke uralkodott. A kecskék tőlünk megijedve a hegy felé vetették magukat. Távoli mekegésüket a mindenhonnan hangosan csobogó vízesés hangja elfedte. A tavak száma a háromról négyre nőtt. Mély vizük, tisztán, csábítóan marasztalásra hívott bennünket, hogy gyönyörködjünk az egymást követő négy tó vizének csobogó dalában. Hogyan távoztunk onnan? Ezt másoknak nem ajánlom. Én magam is mérhetetlenül felháborodva követtem a csapatunk férfi tagjait, kik lusták voltak a nehéz terepen visszagyalogolni. A legbelső tótól a hirtelen meredeken magasló útra azonnal felkaptattak. Ez nagyon veszélyes, hisz a talaj nem kötött , a kiálló kisebb kövek alábukhatnak. Szerencsére egyikünknek sem lett baja. Ez a módi eszébe ne jusson másnak!

Utunkat folytattuk felfelé a menedékházhoz. A tiszta atmoszféra csodálatos tájat mutatott a sziget belsejéről és a sziget déli tengerpartjáról, valamint a távoli Athos nyúlványról. Az út végig tökéletes volt. A forrást ahogy elhagytuk, kissé meglepődve álltunk meg. A partvidékről ahogy a hegyre nézünk, lehetett látni a fehér foltokat. Sejtettük, hogy fogunk majd hóval találkozni a csúcs felé, de hogy közvetlen az úton lesz havas kalandunk, az váratlanul ért bennünket. 30-50 cm vastagságú jéggé fagyott foltok voltak az úton. A menedékház forrása előtt szinte teljes hosszúságban ott volt a hó. Utolsó havazásunk február 11-én volt. A hegy ezen szakaszát a nap keveset érheti, és valószínű az első decemberi hótól február közepéig csak gyűlt-gyűlt a sok hó, így maradt a 3 hetes napfényes idő ellenére is.

A menedékháznál nagy élet volt. Theologosból fiatalok több napra kibérelték a házikót és fent laktak. Már épp hazakészülődtek odaértünkre. Panagia falujából is vagy 10 motoros verte fel a természet madárcsicsergéses csendjét. A családos férjek szombati kirándulásra jöttek fel. A kecskeugrató motorjukkal a legnehezebb szakaszt választották a biztos kaland élményéhez.

A táj látványa, annak az érzésnek a leírása, mit ott kap valaki, számomra mindig a költészettel egyenértékű.

 A vízcsobogás, a szél elcsendesülő, majd felerősödő játéka, mindenféle madártrilla, a fenyőtoboz kipattanásának alapzaja, ezek mind-mind egy édes dallamként fogadtak bennünket. A mindenfelé sárgán világító kicsiny krókuszok, a hó alól kibukkanó hóvirág, a kicsiny cserjék hamvas üde zöldje. Minden oly szép, oly fenséges, leírni azt nem lehet. Érezni kell azt. Flekkeneztünk, pihentünk, majd kora délután hazaindultunk. A Jenna tónál újra megálltunk. Tudatosan. Akik gyalogtúrával mennek oda Mariesből, a mézárus placc előtt a sziklaoldalban van egy, túrázók által a sziklára tett jelölés. Nyíl mutat lefelé, a sziklára rajzolva. Nyíl és Ypsárió. A járatlan túrázót ez arra készteti, hogy az igen meredek falon felkapaszkodjon. Pedig a nyíl lefelé mutat. De ha már felmászott, úgyis rájön, hogy oda feleslegesen mászott fel. A nyilat szembe mutatónak szánták, akik felfestették. Jelzik, hogy szemben az Ypszárió egy patakjának a kb. 6 méter magas vízesése van. Ez a tó mögötti folyó szurdokvölgyben, igen rejtett úton található. A látvány mindent megér. Leereszkedtünk hát a mélybe a nagy-nagy vízeséshez. E vízesés nem a tótól jön. A tónak a vizét vastag csőbe gyűjtik és vezetik Maries hegyi falujához. Az Ypsárióról több patak a hegy nem járható részein csörgedezik, és itt is a felületes gyors turista számára örökre rejtve marad. A vízesés patakja egészen Mariesig halad. Több belső kis tóval csipkézett, óriási platánokkal szegélyezett. Mariesnél a vizét hasznosítják, majd a többletet engedik aláfutni egészen a 12 km-rel lentebbi parti falurészbe, hol a tengerbe fut. A hegyi Maries alatt van egy kápolnánál egy kiépített pihenő park. Odáig még nyár végén is csordogál a vize. De onnan tovább elveszik. Ki tudja, talán az állattartók, vagy a márványfeldolgozó üzem használja azt fel.

Egy összegzés, hogy mit láttunk a tűzkárokból? Minden szép és jó. Amerre a turisták kirándulnak, a tűz nem járt. Hol járt is, a természet már kiheverte. A máriesi vízeséseink megvannak. Biztosra veszem, hogy a tereprendezés is időben megtörténik a tó körül, és a májustól arra járók már  kis  növénykékkel is találkoznak majd a feltúrt területen.

Kívánok mindenkinek nagyon jó nyári kirándulás tervezéseket!

 

FOTÓALBUM

Hozzászólások  

0 #1 Köszönöm.viktória 2017-03-20 09:01
Nagyon tetszett.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezni!

endeel