A nyárból lassan kiballagunk.
Otthon elkezdtétek az iskolát, itt meg ez időben épp a fehér Chardonnay szőlő szürete kezdődött el.
Mi magyarok, tudjátok, a thassosi borászunknál igen előkelő helyen vagyunk számon tartva. Ezért kaptam a meghívást, hogy Ági, kész az első nyam-nyam...
Mi is az a nyam-nyam? Aki szereti a hasát, tudja, hogy valami finomságot jelent e szó. Egy borásznál pedig az első levágott szőlőt és a mustot jelenti.
Kértem, hogy a nekem szánt mustot tegye be fagyasztóba, hogy ne forrjon tovább, hogy tiszta szőlőléként fogyaszthassam.
Másnap kis csapatommal útnak indultunk hát Skála Sotirosba.
Olgiék már évekkel ezelőtt jártak az Apollon Utazási Iroda által szervezett fakultatív kiránduláson itt a pincészetben.
Több írásunkban ismertetőt adtunk már Nikos úr borászatáról, így most az idei hírekről számolok be nektek.
Az idei első szőlőszüret tehát megtörtént. A must 4 napos állapotban erjedt a fémtartályokban. A kb. 5 % alkoholtartalmú isteni nedűt kortyolgatva érdeklődtünk, milyenek voltak a körülmények az idei borok készítéséhez.
Szeptember végén kezdik majd az egyéb szőlők – a fehér asirtikó, a vörös merlot és limno - szüretelését.
A tél és a tavalyi tűz kicsit rossz hatással volt a termésre. Igen későn kezdtek kihajtani és a termés is kevesebb az idén.
Kérdeztük továbbá, hogy milyen kész bort tudunk megkóstolni.
Nikos úr nagy büszkén vette elő nekünk a száraz vörösborát. A címkének nagyon megörültünk. Írja : Thassos ...
Erre elmondta, hogy az Uniótól megkapta a kizárólagos rangot és jogot, hogy mint helyi termelő, az ő pincészete teheti rá saját termékére ezt a feliratot, mely kifejezi, hogy a terület legkifejezőbb borát ő készíti. A pincészet neve csak kis betűvel kerülhet rá.
Gratuláltunk e cím megnyeréséhez és tovább faggattuk. Egy kis félédes bora nincs-e, mit kóstolhatnánk?
Elmondta, hogy Panagia főterén a platánfás étterem mellett a sarki, thassosi termékeket árusító szaküzletben még hozzájuthatunk a tavalyi borához, ha szerencsések vagyunk. Ott lehet még száraz és édes bora is. Hallottunk tőle egy tanácsot, mit érdemes mindenkinek megfontolni.
Gyárilag készített félédes bort ne igyunk!
Az oka:
A félédes bor készítése olyan szer használatával történik, mi lefojtja a borban dolgozó erjesztőgombákat. Ez a szer, bár a mértéke az élelmezési szerek egészségügyi határértékén belül van, mégis több lehet, ha ételek fogyasztása mellett történik az iszogatás. Tegyük inkább, hogy édes és száraz bort mi keverjünk össze. Így persze keveredik a borok jellege, de a gyomrunkat és májunkat kímélhetjük.
Majd ő kérdezte, hova megyünk majd tovább. Mondtam, én arra gondoltam, Sotirosba megyünk egy sétára és egy ebédre.
Ezzel egy új témát nyitottam Nikos borász felé.
Többen kérdezitek tőlem, hogy egy házat ha vennénk.... Itt Sotirosban van egy ház, melyen az én szemem megakad. Közvetlen, ahogy a templomnál leparkolunk és a lépcsőn fel elindulunk a faluba. Arra a házra kérdeztem rá, ki a tulajdonosa.
A barátom felnevetett. Megint rátapintottál a hely kulcstörténetére! Mondta, üljünk vissza és elmeséli a falu 100 éves kis történetét, mit röviden adok most vissza felétek. Csak hogy derüljünk egy kicsit.
A falu területe két ember tulajdona volt.
A vasércbányák német származású tulajdonosáé és az ő üknagyapjáé volt.
A falu embereinek élete nem ment igazán jól. A nagyapja adott földet embereknek, hogy építkezzenek és gazdálkodjanak. Hívtak egyházi segítséget is az emberek  az Athos-hegy szerzeteseihez fordulva. Ekkor egy apácát ideküldtek az Athos fennhatósága alá tartozó Agios Pavlos kolostorból egy ikonnal, hogy adjanak áldást a falura. Az apáca mikor megjelent, kérte, hogy építsenek neki egy épületet, azaz egy kolostort. Ez lett a Metoxi, azaz alkolostora az Athosnak. (Az az épület, mely most romokban áll, és én egy arisztokrata hotelt építtetnék belőle.)
Szóval az apáca elkezdte itteni életét az öreg templom feletti épületben, melynek falán volt az ikon. Imádkozott a faluért. És láss csudát, a falu élete fellendült. A kertek felvirágoztak, a falu emberei jómódúak lettek.  A Metoxi kolostor is egyre gazdagabb és gazdagabb lett. Az első épülethez tartozó területe napról napra, hétről hétre gyarapodott. Ha valakinek a hozzátartozója, családtagja vagy egy jószága megbetegedett, elmentek az apácához. Ha az illető meggyógyult az ima után, akkor a kolostor ajándékba kapott pl. kettő olívafát. Ezután már a kolostorhoz építeni kellett egy olívafeldolgozót is. Jól ment minden  kb. 1921-ig.
Akkorára már az egyházi vagyon akkora volt, hogy a kb. 4 km távolságra levő tengerpartig lekígyózott a kertes birtoka. Olíva-, dió-, gesztenye- és minden gyümölcs- és szőlőültetvény a hegyi falutól a partig mind-mind egyházi birtoknak számított.
Rendszerváltás történt és Eleftherios Kyriakou Venizelos - Ελευθέριος Κυριάκου Βενιζέλος – politikus azt mondta, hogy az egyházi területeket szét kell osztani a nép között. Ezen az apáca megsértődött, és ölbe véve ikonját távozni szeretett volna a faluból.
Ekkor a falu emberei útját állták. Mondták neki, ő távozhat, de az ikonnak maradnia kell.
Egy rövid ideig maradt is az ikon. Majd a falu papja a templom udvarát köveztette, és ekkor rejtélyes körülmények közt a templomból az ikon visszakerült Ágios Pavlos kolostorába az Athosra.
És a falu hirtelen elszegényedett... Maga a Metoxi kolostor megmaradt pár évvel ezelőttig az Athos alá tartozó Ágios Pavlos tulajdona. Mivel az épület rogyadozik, az egyház árverésre vitte. Az egykori területjogon. És mert Nikosz borászunk hozta vissza a hely régi szellemét a szőlőültetvényeivel, úgy gondolták az Athoson, hogy Nikosnak kell hogy jusson vissza a ház. Hanem ott történt egy kis turpisság. Egy, a faluból származó kavalai ügyvéd, ki régi birtokok visszaszerzésén szokott dolgozni, ő is pályázott erre az épületre. Elkezdődött hát az árverés. Majd olyan magas lett az ár, hogy Nikosz borászunk visszalépett. Az ügyvéd megkapta volna, de neki meg nem szerették volna adni.
Így az épület, mint Athos egyházi tulajdon tovább rogyadozik. Nem lett belőle borászmúzeum, meg  arisztokrata hotelt sem építhetek abból.
A történet után valóban ellátogattunk Sotirosba, immár más szemmel nézve a falu házait.
A tavalyi tűz nyoma súlyosan ott volt a falu felett.  Az egyetlen tavernéba tértünk be enni. Éhesen. Eddig ott nem ettünk, csak kávéztunk.
Ínycsiklandónak ígérkezett minden. Hanem a fele rendelésünk vakvágányra futott. A faszénen sült marha olyan öreg volt, hogy sem kés, sem a fogunk nem tudott megbirkózni vele. A többi étel fantasztikus finom volt. A marhahús miatt hívtuk a tulajdonost. Bár akkor elismerte, hogy valóban nem fogyasztható az étel, és bár végig udvariasak voltunk, egy kedves elnézéskérés a csalódottságunkra nem jutott. Lehet, hogy az ikon tehet róla, mely az Agios Pavlos kolostorban pihen? Legközelebb itteni étkezésünknél majd egy imát mondunk az ikonhoz. Vagy frissensültet nem rendelünk...
Kirándulásunk, mivel közben az Athos felől jött a szél, inkább csak autózás volt. Lementünk Skála Sotiros partjára az i.e. 2500-ból származó ásatáshoz. Itt sajnálkoztunk, hogy a leleteket úgy védik, hogy nem sok minden látható azokból. Meséimet e területről majd talán máskor mondom el.
 Most inkább csak a képeket nézzétek ti is.
Az Athos felhők tovább gyülekeztek, jött a szél is. Elfújt egészen Skála Prinos Dassilia területéig bennünket. A kikötő felé eső strandon hatalmas tömeg napozott, fürdött. Az Kavalának szembe esik, így nyugodtabb volt ott az idő. Mi inkább a nyaralóterület nyugati oldalára mentünk. Ott horgászok és egy-két merész kalóz élvezkedett.
A nyár végének egy pihenőnapja volt ez mindenkinek. A 40 fokos melegek után jól jött ez a pihentető kis kiránduló nap. Mától újra 32 fok van. Tegnap ősz volt. Fél napra. Hogy emlékeztessen bennünket arra, hogy nemsokára jön a pihenés a forró nyár után.
Metaforikusan írom hát, hogy a nyarunk is épp ez állapotban van. Még tart a nyár és a nyaralás, de talán a főszezon véget ért.
Az első szőlőt már leszüreteltük. Az első must már forr, hogy elmesélje nekünk majd bor formájában, milyen volt a nyarunk. De hátra van még 3 hét forró nyár, hogy végleg beérjen minden.

Egészségetekre az első mustot!
 

Galéria:

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezni!

endeel