Ezt az írást részben egy csoport élménybeszámolójaként, részben kiegészítő információnak szánom az eddigi ismeretéseimhez.

A csoport reggel 9 órakor szállt fel a hajóra, hogy Alexandroupoliból a szigetre kompozzon.
A kompozási napokat jól választottuk ki. Korai ideérkezést terveztünk a szigetre és a nap késői órájában való távozást onnan, hogy az itt tartózkodás minden óráját ki tudjuk használni. A vissza jegyet is még érkezéskor megvettük. A jegyek megvétele a nevek, személyi igazolványszámok és a gépjárművek adatainak megadása miatt jó másfél óráig tartott. Mindent számítógépen rögzítenek, így valóban szükséges a másfél órával hamarabbi érkezés az első induláskor. Hazafelé a szigetről már elég volt a 40 perccel korábbi komphoz érkezés.
A csoport összetétele életkorra, érdeklődésre teljesen vegyes volt. Voltak épp tötyögő kisbabás babakocsis házaspárok, fájós lábú, nagyon idős személyek és középkorosztály. Volt, ki úgy jelentkezett a társasághoz, hogy ismerte a sziget adottságait, de a java része csak azért utazott a vendégekkel, mert évtizedek óta együtt utaznak, mint baráti társaság. Kik felkészületlenül érkeztek a szigetre, kicsit csalódottan távoztak. Nem léteztek turistabazárok és a szokványos sétáló utcák, helyette a sziget keménységével fogadta őket.
Hogyan szerveződött meg a csoport? Önmaguktól. Engem csak kísérőnek kértek fel, mikor azt mondtam, most nem tudok szervezni, és még nincs kipróbálva a sziget szervezett útra. Tiltakozásom nem fogadták el. Már 2013. decemberében mondták, a csoport kész az útra egy teljes busszal. Ekkor otthon Pánossal azt mondtuk, ha kell mennünk, akkor menni fogunk. És akinek ott kell lennie Samothrákin, az ott is lesz.

Az időjárástól kegyességet vártunk. A sziget híres a szélsőséges klímájáról, így csak reménykedtünk, hogy jó időnk lesz.

Az elszállásolásra Therma faluközpont egyszerű szállásait választottuk. A szállások kiválasztását Alekára bíztam. Az ő bungalós szállása nem lett volna jó, bármilyen tetszetős, 800 méter távolságra lett volna Therma falu kis központjától, hol most laktunk. Fontos volt az 52 fős csoport részére, hogy legyen közelben bevásárlási, étkezési lehetőség, pék, és olyan szórakozási lehetőség, mit gyalogosan is megközelíthetnek. Gondolok a termálfürdős és a vízeséses szurdoktúrára.
A sziget szállásai két típusra oszlanak. Vannak teljesen modernek, melyek igen drágák, és vannak a 80-as években épültek, melyek kedvező árban vannak. A mi szállásaink egyszerűek voltak.
Heves szél és a hirtelen vihar idején a delfinek sokasága kísért hát a szigetre bennünket.

Érkezésünket szikrázó napsütés fogadta. Bevásárlással kezdtük a napot, félve, hogy a lakóhelyen üres üzletek várnak majd bennünket. Azt tudtuk, hogy még főszezonban is egy héten egyszer kap a sziget ellátást, és aki azokból akkor vesz, az jól jár. Majd a következő héten kaphat abból, mit akkor nem vett meg.

Próbálkoztunk  még érkezésünkkor a gépjármű kölcsönzéssel is.

Napi 10 Euró volt az egyszemélyes kis motor. Az 50 és 80 cm3-s motor árát a több nap és a szezonvég miatt sikerült lealkudnunk  30 Euró/napról  20 Euró/nap-ra.
Autóbérlés? Azt jól meg kell gondolni. 50-Eurótól a 80 Euróig mondták az árát.
Tehette a bérbeadó, hisz egyedüli kölcsönző. Közvetlen a kikötő bejáratánál van az irodája.
Ha valaki járművet bérel, üzemanyag-tankolásra egyetlen benzinkút létezik. A kikötővárosból a központba, Horának indulva van a rabló telepe.
Alexandroupoliban tankolva 1,3 Euró/liter/gázolaj, 1,65 Euró/liter/ólommentes az üzemanyag ára. Ő kihasználva egyedülállóságát, 1,8 Euró/liter/gázolaj, 2,1 Euró/liter/ólommentes áron árulja. Szerintem csak Törökország árul ilyen magas áron üzemanyagot.

Láttunk még kerékpárt is. Érdekes jámű az. Kettő- és négyszemélyes „bicikli-autó” (Budapesten a Margit-szigeten bringóhintó ). Órára bérelhető. 5 Euró/fő/egy óra. Most nem láttuk, hogy bérelte volna valaki. Nyáron el tudom képzelni, ahogy a hippi tömegben ez is egy vidám színes színfoltot ad.

 

Hajóbérlés. Ez fájó pontunk maradt. A csoporttal szerettünk volna egyszer hajókirándulást tenni. Az a hajó, mi a szezonban működött, megszűnt még főszezon idején. Oka? A télen kettő méterrel meghosszabbította hajóját, és az engedélyt nem kérte meg rá. Ezenkívül a normál megengedett létszámon túl mindig 20%-os túllépéssel indult útnak. Hallani lehetett róla, hogy valóban szardellás dobozra emlékeztetett a hajója. Mivel többször rajtakapta a kikötőparancsnokság a turpisságokon, még szezon közben bevonták a közlekedési engedélyét.
Sziget körüli hajózásra mi hát a megoldás? Van megoldás.
Létezik egy személy, kinek van három bérbe adandó gyors motorcsónakja. Mindegyik 4-4 fős.
Itt hogyan történik a bérlés? Fontos az időjárás ill. a tengeri hullámzás. Csak 3-as szélerősségig engedi ki a bérbeadó a járművét. 10 órától délig oktatást tart. Akkor is, ha az illető, ki vezetné a csónakot, rendelkezik vezetési engedéllyel. Majd déltől 18.oo óráig a kirándulók használhatják a hajót. A bérlés kb 120 Eurót jelent egy napra. Ez már az üzemanyagot is tartalmazza. 18 tengeri csomóval közlekedik. Ezzel a gyorsasággal a 33 tengeri mérföldes szigetet kettő óra alatt körbekerülheti. Fontos a bérlő részéről a tökéletes angol nyelvtudás. Állandó telefonos kapcsolattartás van a bérlő és bérbeadó között. Ezt a hajós kirándulást nem tudtuk megvalósítani a tengeri szélerősség miatt. Talán csak a hazautazási napunkon volt igazán nyugodt a tenger. Ehhez is és még kettő kirándulásunkhoz hiányoztak ezek a napok. Az időjárás miatt és a sziget vázlatos, de teljes megismeréséhez szükséges a legalább 12 éjszakai itt tartózkodás.

Az autóbuszunk kálváriája. Ezen a szigeten még kevés a jelzőtábla és az út. Mondhatni nincs. Főleg a helyi mezőgazdasági járművek teljesen szabály nélkül parkolnak. A helyi buszok, mik még a mi falunkig hétköznapokon közlekedtek, kisebbek és keskenyebbek. Így a mi autóbuszunkkal elég nehézkesen tudtunk közlekedni. Az út minőségén és keskenységén túl gondot okozott, hogy a hatalmas fák lombjai belógtak az útra. A lombok közt közlekedve az autóbusszal megsérülhet a jármű. Erős kanyarok, hajtűkanyarok, és a hegyről lefutó patakok vizének elvezetésére szolgáló árkok szintén nehezítik a vezetést. Alacsony aljú járműnek nagy odafigyeléssel kell haladni, még a főútnak nevezett útszakaszon is.
 
A szállások.
Therma falu központban

A szállások minőségei?
Tisztaság. A környezet ebben a szezonvégi állapotban nagyon őszies volt. A lakásokat mind mindennap takarították. 3. nap ágyneműcserét kaptunk. A Wc toalettes szemetesét mindennap ürítették. A konyhák nagyon gyengén vannak felszerelve. Tisztelet a kivételnek, mi egy-két lakásra igaz. Azoknak, kik szeretnek főzni a nyaralás alatt, érdemes minden konyhai felszerelést magukkal vinni, így a közös konyhák berendezésein nincs vita az ott lakó vendégek közt.
Az éttermek remek konyhával rendelkeznek. Van olyan ételsoruk, mit ők maguk főznek aznapra. 4-5 féle étel ez. Ha valaki attól eltérőt szeretne rendelni, vagy előző nap vagy aznap reggel mondja az éttermesnek. Ezt a rendszert amiatt teszik, mert kevés a vendég, és azok, kik állandóan igénybe veszik, így naponta találhatnak friss választékot. Mire eltelik egy hét, akkorára lesz meg az a menükínálata, mint egy nagy forgalmú tavernának. Jól jár a vendég is, hisz így nem kell fagyasztott ételeket ennie, és a tavernás is kedvvel készít immár házi ételeket.
Így volt ez valamikor az egész országban. Nem volt étlap, hisz kevés volt a választék és a vendégek is állandóak voltak. Behívta a vendéglős az éhes látogatóját, hogy nézze meg, ma mit főzött. Ő szemre vagy kóstolással kiválasztotta, mit szeretne fogyasztani. Azt egy blokktömbre felírta a házigazda. Nem volt szükség nagy étlapra. Csak a saláták és az italok voltak azon feltüntetve. Nem hiszem, hogy Samothrákin túl él még valahol ezen módi. Vendégeim kicsit furcsállották, de személyes kedvessége miatt megszerették a nyaralási időszakunk végére. A vendéglős mindig megbeszélte velük, hogy holnap mit fog főzni. Ez Therma falura igaz. Főszezon időszakban más a helyzet. akkor sok kis taverna működik, így a személyes kérés és megbeszélés csak a törzsvendég kérésre él.

Kamariotissában minden személytelenebb, de jól ellátott volt. Most működött kettő gyors étkezde. Ott gyros, szuflaki, marhafasirtos bifteki, kolbász volt kapható. Halas taverna is kettő volt. Pék szintén kettő üzemelt. Cukrászda egy. Az kevés áruválasztékkal. A tartósabb sütikből többféle, míg a romlandóbb krémes finomságokból csak háromféle volt. Kávéházakból három modern bár volt nyitva. A hagyományos görög kafenióból kettő üzemelt már csak. A régi hangulatos füstös kávézóiból egyre több bezárt. Mint megtudtam, az öreg tulajdonosok egyike-másika elhunyt, így az egyedül maradt élettárs már nem nyitott ki. Szupermarketből volt három. Ők dúsan megpakolva minden friss áruval. Nyitvatartásuk érdekes volt: a hajókhoz igazodik. Mikor bent állt a hajó, akkor minden nyitva. Vasárnap pihenőnapnak számítana, de ők délelőtt nyitva, majd este 6 órakor megint nyitnak. Gyógyszertárra is szükségünk volt. Épp zárva volt a patika, mikor kerestük. Érdeklődésünkre mondták, hol a háza és melyik csengőt nyomjuk. Ha csengetésre nem szól ki, akkor nézzünk be a kávéházába, hátha ott ül. Sikerült is megtalálnunk, hogy gyógyszert rendeljünk.
Az árak a vásárlásaink során?
A gyors ételeknél a megszokott kedvező éttermi árakat tapasztaltuk. Halas taverna? Ezt drágának ítélem. Köret nincs az ételhez. A pincér frissen tálcára téve hozza a halat, mit választ a vendég, majd számlázáskor 12,50 Eurónak számol minden adag halat. Igaz, ad egy kis előételt ajándékba, és a számlakéréskor finom házi sütikét is hoz. Étlap a halhoz sincs. A normál friss ételek elfogadható árban vannak és körettel.
A cukrászdák azok drágák. A bolti árak mintegy 20 %-kal drágábbak, mint a szárazföldön vagy otthon.
A sziget titkának megfejtése a heti programjaink segítségével.
 
1.    nap KEDD
Megérkezés, pihenés, a falu felfedezése. Éjjeli termálfürdőzés a hegyoldali kettő szabad „gournában”. A szabad termálfürdőzést többen igen megszerettük és rendszeresen jártunk a hajnali és a késő esti órákban. Egyszerre maximálisan 6-7 fő fért a kádakba. 36 fok körüli hőmérséklete volt a víznek. A kedvenc medencénk a teljesen nyitott terű volt. Ennek a vize melegebb volt a medence alján levő repedésből beszivárgó forró víztől. Felülről is töltötték a medencét, de az eredeti gyógyvíz az aluról jött. A medence tisztaságát mi tartottuk rendben. Minden éjjeli fürdés után leengedtük a medence vizét. Volt ott egy kefe is, azzal elsőként jól kisikáltuk, majd bedugaszoltuk a medencét, hogy kora délutánra megteljen a friss meleg vízzel. Ez a takarítási rend a helyiek által nem nagyon volt elfogadott. Ők valószínűleg soha nem takarították a medencét. Ez egy kis belháborúhoz is vezetett a szurdokban sátorozó hippik és a mi társaságunk közt. Volt, hogy ők is leengedték a medencevizüket használat után, így nekünk sokat kellett várni, mire újra megtelt vízzel. Bosszúállásként szánták ezt, hogy mi napközben vagy éjjel víz nélkül hagytuk őket.

2.    nap SZERDA
Gyalogtúra a Gria Vatrához. Ez kb 5 km-es nagyon könnyű gyalogtúrát jelentett a szállásunktól. Különlegességei a hatalmas platánfák voltak. Thassos szigetén is hatalmas platánfák nőnek, de ekkorát, mit ebben a völgyben, sehol nem láttunk még. Minden fája legalább tíz ember ölelésnyire nőtt. Ott sétálva termetes lombjai alatt valóban az az érzetünk van, hogy vidám erdei manók is laknak öblös törzseik odúiban.

 

Minden korosztály részére ajánlható ez a túra. Nincs nehéz elem benne. Igazi bemelegítő lehet egy nagyobb szurdok-gyalogláshoz. Ehhez a szurdokhoz több úton is oda lehet jutni. A hegyről lefutó patak elágazik, és egy-egy ága bejön Therma falujába is. Oda együtt sétáltunk. Visszaútként mindenki más-más utat választott. A leglelkesebbek bugyira vetkőzve belevetették magukat a hűs hegyi patak vízesés képezte kis medencéjébe, hogy felvegyék a hegy lélektisztító áldását. Voltak, akik kedvet kapva további sétára elindultak a szurdokösvény oldalsó elágazásain. Ők szelídgesztenyével megrakodva érkeztek a szállásra.

A szomorú számomra, hogy a szurdok a vízesés medencéjénél lakott volt. Hippik sátrai vannak ott felállítva. Szemmel látható, hogy egész nyáron itt laknak. Nem volt sok szemét a sátraik körül, de a természet rongálását fel lehet fedezni. Eredetileg a hatalmas platánfák között magas erikacserje nőtt. Ezeket mind kivágták. Kellhetett a bokor kiirtása a sátraik biztonságos elhelyezéséhez és az éjszakai tábortüzükhöz.
A nyáron olvastam egy hetilapban, hogy Samothrákin betiltották és elkergették a vadkempingezőket. Írta az újság, hogy mennyi szabálysértőt büntettek és kergettek el. Kicsit hihetelennek éreztem, hogy egy razzia alkalmával meg lehet szüntetni ezt a jelenséget. Valóban nem lehet. A sziget északi oldala kb. 30 km hosszan teli van szurdokokkal. Csak gyalogos úton lehet ezeket megközelíteni, esetlegesen egy vagy több órás gyalogtúrával. A járványszerűen elszaporodott hippitömeget egy elkergetéssel nem lehet kiirtani. Elűzöd innen, átköltözik oda. A sziget nyers erővel vonzza ezeket a „beteg állatkákat”. Olyanok itt a hegyredőkben ezek a hippik, mint egy fán az élősködők.
A szigeten az általunk ismert turista nagyon kevés létezik. Talán mi voltunk az elsők, kik egyszerre ilyen nagy számban lettünk jelen. Szezon elején és végén a fürdőzni vágyó görög emberek elkülönülnek a szállások, tavernák és a fürdő területén. A hippik a bozótosban, mindenhol. Hol ijesztő, hol nevetséges, hol szemet kápráztató furcsasággal.

A szigetlakó emberek is különlegesek. Magányosan elkülönültek, bár a teljes szigeten mintegy 300 család él. Akik itt élnek egész évben a szigeten, ők saját bevallásuk szerint azt sem tudják, mikor közlekedik a hajó. Vannak, kik csak a szezonra érkeznek ennek a furcsa turizmusnak az ellátására. Az igazi helyiek viselkedéskultúrája különleges. Olyanok, mint a nagy hegyek állatfalkái. Megélhetésük nehéz, ezért elkülönülve, elszóródva élnek. „Csak etetéskor terelődnek össze” a kikötőfaluba. Nincs keveredés köztük és a főszezonban ideérkező rongyos had között. Talán nem is látják egymást, úgy élnek együtt az év 4 hónapjában. A helyi állandó lakosság egyetlen kapcsolata a civilizációval a szezonkezdő és -záró gyógyfürdős görögség.

A hippivilágról talán negatív érzelmekkel írok. A narkót és a tisztátalanságot mutatták felénk. Biztos köztük is van olyan, kik e törvényeken kívüli életmód szerint élnek, és lélekben utazók csak. A falu közösségi házában fedeztünk fel egy ilyen kis csoportot. A szurdok bejáratánál állt a kicsiny temető mellett az öreg kőház,  „Faluközösségi ház” felirattal. Az udvaron körben ült mintegy 14 fiatal, középen egy személy irányításával. Csendesek voltak. Szemmel láthatóan relaxált légzésgyakorlatot végeztek. Én illetlenül megzavartam őket. Tudom, hogy a szigeten nagy hagyománya van különféle szeánszoknak. A Kaviri misztériumok egykori szertartása ma különféle meditációs, relaxálós ceremóniában éli világát. Most mint megtudtam, az itt levő fiatalok egy egyhetes újjászületési meditáción vettek részt. Ez napi 5 órából állt, egyhetes időtartamú volt. A napi részvételi díj 50 Euró/fő. A mostani részvevők 4 ország nemzetének embereiből tevődtek össze. Haladó tanfolyamot tartottak.

Még egy típusú hippi él a szigeten. Ő és esetleges társai állandó jelleggel tartózkodnak itt. Ilyen a krétai hippi, Vangelis. A 60-as éveiben járhat. Teljesen biztos, hogy többdiplomás ember. A társadalommal való kibékíthetetlen ellentéte felborította családi életét, és ideköltözött a szigetre. Életművész. Nem kéreget. Nem dolgozik, csak besegít itt és ott. Nyáron itt Thermában lakik. Télen átköltözik Paxi Ammos déli olajligetes részébe. Érdekes ember. Köszöntünk egy reggel neki. Péket kerestünk. Gondoltuk, útba igazít. Megkérdezte, mennyi kenyérre van szükségünk. Mondtuk, 2 darabot biztos veszünk. Sodort cigarettájával a szája csücskén magával invitált bennünket. Az 5 mártír templománál megálljt parancsolt nekünk és kérte, kövessük. Zsebében pénz után kotort, hogy áldozati gyertyát gyújtson nekünk. Pénz persze nem volt nála. Legyintett egyet. Mondta, nem gyújtunk gyertyát, de vessünk keresztet minden szentnél. Majd a főikon előtt magyarázni kezdett nekünk. Szent Mihály a fő szentje az 5 mártírnak. Szeressétek őt, nagyon jó szent. A templom után a szállásaink felé vezetett. Ott lakhatott ő is valahol. A házbejárónál stoppot intett felénk. Majd megjelent kettő még meleg kenyérrel és egy fonott kaláccsal. Elhűlve néztünk rá. Olgi arra gondolt, hogy kéri majd tőlünk, mi vegyünk kenyeret neki is. Én biztos voltam az ellenkezőjében. Krétai és filozófus… Nem fog kérni. Adni fog. Így is történt. Fizetni szerettem volna, de visszaadta az 5 Eurósomat, majd a kezembe nyomott egy könyvet. Mondván, ez pedig a tied. Fogadd tőlem szeretettel. Egy agyonhasznált evangélium volt az ajándéka.
A hippi világ egész éves jelenség ezen a szigeten. Amikor a nyaralók odaérkeznek, úton-útfélén beléjük botlanak majd. Abban biztos vagyok, hogy ma már nem ismerik ezt az embercsoportot. S mivel én egy kicsit láttam életüket egykor, és Vangelis kulcsszerepet játszik az ő életmódjuk megismerésében, elgondolkoztam a hippi próféta jelenségen.

Írtam, majd gondolataimmal aludtam el. Álmomban hol Krétán, hol Samothrakin jártam. Majd megéreztem Vangelist... Fotó nincs róla.
Tiszteletből, és mert előttem van minden mozdulata, a teljes lénye annyira, hogy tudok vele beszélgetni is…
Közel 30 éves emlékek. Az ő emléke, mit én is mélyen a lelkemben őrzök.
Mit találhatott meg itt a szigeten ez a mai modern remete?
Tömjén illatú magányos kápolnákat mindenhol, vízzel teli rejtélyes szurdokok közt és a csúcsok felett, az elhagyott hegyi párkányokon. A zord hegyeket, hol a héjasivításra a kopár sziklák felett süvítő szél furulyázik vissza. A kemény életű tiszta lelkű embereket, kiknek kezük és arcuk ráncain a magas hegyredők rajzolódnak ki, inas erős testük a hegyek erejét hordozzák. Az ókori misztériumokat, népi legendavilágot,  a szikár meszes talajon növő kábító illatú gyógyfüveket, mellyel mélyen át van itatva a levegő, mit napkeletkor magadba szívsz. A kövek nehéz fém illatát, mit nyugaton, mint a kovács, mikor vörösen izzó vasát vízbe meríti, az sercegve kihűl és megkeményedve szürke fémmé válik. Ezt fáradhatatlan üti és veri a tenger kovácsa. Majd mint a vonat ütemes zakatolása kemény golyóbisokká őröl.
Emlékeiben az egykori Nyugat-Krétán jár ő. Matala és Preveli oázisai hippi központok ’85-’95 között, míg az erős turizmus ki nem túrta onnan őket. Pahi Ammos és Elafonissi hasonlóságát találta. Therma körüli szurdokok és a Dél-közép-Kréta szurdokazonosságokat. A minoszi és kaviri egybeolvadást.
A zenét, a hangszerelést… Líra itt és líra ott.
Az étket…Csicseriborsó lisztből készült kenyér, kecske- és birkasültek, az azokból készített sajtok, a mézes hegyi tea.
A nyelvet. Krétai, ciprusi, török szavak keveredése, kiejtési c, csé, és tyé-zés.
Egy kicsi egykori Kréta ez a sziget. Mintha Kréta szigetéről 30 évvel ezelőtt levált volna egy csücsök, és az a tengeren északra lebegve beékelődött ide a török és görög határra a szél és a vízáramlatok által. Érzem, hallom, szagolom, mi itt a mindenségben lebeg. Megállt a világ itt. Otthon van ő itt, és én is. Az egykori Kréta lakik itt. Tudom már… Imbros hazaköltözött!
 
A második nap szerdán késő délután egy kis túrára indultunk Angelos – a Stoa Taverna tulajdonosa - meghívásából az állatfarmjára. Ez a szállásunktól nyugati irányban levő partszakasz feletti hirtelen magasodó hegyoldalban volt. A kis települést, hol ő élt, Kátó Kariotesnek hívják. 10 házból áll a falu. A parttól felfelé elszórtan kőkunyhók és kerti házak. Minden kert legalább 5 000 m2 lehetett. A kanyargós hegyi út végén volt - kb. 500 méter tengerszint feletti magasságban - a Saos onnantól kezdve meredek hegyoldalának egy kicsiny teraszán. Gombászni hívott bennünket Angelos gazda. Szomorú szemű, ősz hajú, jó lelkű, csendes ember ő. Két fia volt. A nagyobbik 3 éve egy nagy bajban eltávozott tőlük. Nagyreményű volt az elsőszülött férfigyermek. Tűzoltó és atléta. 28 évesen egy hirtelen betegségben távozott. A család még mindig mély gyászban van.
Feljött a hegyre a kedves feleség is. Karonfogva invitált bennünket a szeretett hegyükre. A szem nem tudja befogni birtokhatárukat. Egy hatalmas folyó ketté is szeli a farmjukat, hol birkák és kecskék sokaságát két kis macska és egy éhes sovány kutya őrizte. Beszélgetéséből érződött a helyhez való ragaszkodása és a természettel való teljes egybetartozása. Mi a folyót csodáltuk, mi fentről több vízeséssel keringett a hatalmas sziklatömbök közt. Kérdeztük a folyó nevét: Voutiro.
Értetlenül kaptuk fel fejünket. Voutiro, azaz vaj? Hogy lehet ilyen neve egy folyónak? Gondoltunk mi színre, tulajdonságra, hogy onnan kaphatta a nevét. Hát nem találtuk el.
A fekete szemű asszony karonfogva vezetett és mesélt. A szegény évekről. Mikor még több ember lakott a szigeten, és teljesen elzárva éltek a szárazföldtől. Nem volt vajuk. Itt a Saos hegyről ez a folyó meredek esésben zúdul e szakaszra, magával hozva a hegy hidegét. Az állatokat megnyúzták és a vízesés alá tették. A hideg víz kiverte és megfagyasztotta a faggyút, és ezt kenték a kenyérre. E folyó által került a helyieknek „vaj” az asztalukra. Hozott hát étket is a vize. De visz is. Minden évben sok száz állatot. Jön egy hatalmas hirtelen vihar. Az állatok szabad tartásban vannak. Menekülnének a hegyi párkányon ágakból boglyaszerűen összetákolt aklokba. De heves a szél is. Még a legnagyobb állatot is pihekönnyen hajítja a mélybe az éles sziklák közé. Akik ott megmenekülnek, a hegyről hirtelen százszorosára duzzadt folyón próbálnak átkelni, azok sem járnak jobban. Viszi a víz azokat százával. Biztosító? Ki tudja összeszedni a patak által a tengerbe zuhant állatokat, hogy a biztosító számára azokat bemutassa? Majd szomorú arcára fény derült. Gyertek még tovább. A naplementét a következő kanyar után jobban látjátok. A végén már semmit nem láttunk. Hirtelen borult a sötét ég a hegyi magaslatra, hol bent rekedtünk. A közvetlen felettünk magasodó csúcsról hideg lehelettel csontig hatoló hideget és nedvességet hozott a szél. A néninek segítettünk behúzni a farmkaput, majd hogy ő hova tűnt, azt nem tudtuk. Ház nem állhatott a közelben. Gyalog volt és papucsban egy fekete kötött kiskabátban. Ahogy jött, úgy tűnt el a semmibe. Bennünket féltő integetését, hogy jó utat kívánjon, és megköszönje beszélgetésünket, még most is látom.
Az utat, hogy hogy jussunk le a hegyről, arra most sem emlékszem. Kuplungszag az autónkból, minden elfogyott útnál és kanyarnál. Nappal talán nem okozott volna gondot a hazatérésünk, de így éjjel igen kísértetiesre sikerült. Szellemek és árnyak incselkedtek velünk még az éjjel is, mikor álomba szenderültünk, immár biztonságos otthonunkban.

3.    nap CSÜTÖRTÖK
Reggel még a csoportos kirándulásra indulás előtt Pánosszal bementünk a kikötővárosba. Előző nap leellenőriztük a következő napi program útvonalát az autóbusz részére. A 4. napi program a Kaviri ásatás, majd Hora, és Kamariotissa volt. Az éjjeli kalandunk helyszínét kerestük útközben. Ekkor láttuk, hogy a mi falunk szurdokhegyei és a Voutiró-szurdok közt létezik egy másik szurdok. Vízesése két szakaszban zúdult alá. Mindkettő ilyen távolból is kiszámolható volt, hogy legalább 50-50 méter magasról esik, és az alsó legalább 5 méter széles vízesés volt. Kitérő utunkról visszaérkezve, immár a csoportra várva Angelostól megtudtuk, hogy régebben ott is volt farmja. Ano Kariotesből vezet oda egy hegyi ösvény, kb 10 km gyalogút. Igen, alá lehet menni a vízesésnek, de most ne tegyük. Nagyon rossz oda az út, és szükséges a helyi hegyi vezető.

Az északkeleti part felfedezése.

Mivel nagy sikere volt az első szurdoktúránknak, a sziget legismertebb szurdokának megjárása volt első főbb programrészünk. A Foniás – gyilkos - szurdok bejárata a szállásunktól 6 km távolságra volt. Ez a parti főút mentén helyezkedik el, jól kiépített bejárattal. Maga a túra 3 km hosszú. Közepes nehézségű. Ügyelni kell, hogy a túra megtétele előtt 2-3 nappal ne legyen nagy esőzés, mert a vízeséshez közeli szakaszok megtelnek vízzel, így az átkelés a kijelölt útszakaszon körülményes lehet. Itt a fák kisebbek voltak, és szélesebb volt a szurdokvölgy. A széles vízmederben kövek és sziklák voltak, mik a szemünket gyönyörködtették. Sok olyan kő is volt a most kis vizű mederben, mi az 1600 méter magas hegyről sodródhatott le a nagy vízáradások során. Az ásatáson sok ilyen „mágikus” magnetikus kőtömböt láttunk. Zöld, kék és vörös árnyalatúak. A kő keménysége is változó volt, de biztos mind a 6-os keménység feletti.
A 3 km séta vége felé már-már kezdett elcsüggedni a társaság. Ekkor volt kettő fán jelzés feltüntetve, hogy közeledünk a vízeséshez. A kis jelzés 4 vízesésről számolt be. Az első mindenki számára könnyen megközelíthető volt. A többi háromra már azt írta, hogy csak saját felelősségre és hegymászóknak ajánlott. Többen az elsőnél meg is torpantunk. Fenséges hatalmas tó nagy zajjal valóban megálljt parancsolóan tárulkozott elénk. A legbátrabbak kíváncsi izgalommal kaptattak a csúszós meredek hegyoldalba, hogy megnézzék, honnan érkezik a zuhatag. Boldog integetéssel jelezték a lentmaradottaknak, induljatok ti is utánunk, mert a látvány mindennel felér. Egy kevesen megindultunk hát utánuk. Valóban egy másik beltavat egy magas vízeséssel láttunk onnan. Innen tovább már csak a csoport egy-kettő tagja merészkedett. Tőlük tudom, hogy a 3. vízesés sziklafala volt különleges, és a 4.-re, mi talán a legfélelmetesebb volt, csak úgy láttak rá, hogy aláfeküdtek a fáknak, és lopott képet tudtak készíteni róla. Hosszan tartózkodtunk az első tónál. Kb egy óra hosszáig tartott, mire mindenki betelt a látvánnyal és a fürdőzéssel a jéghideg vízben.
 
   

Itt a Foniás-szurdokban teljes túránk 3 óra hosszáig tartott. Kis segítséggel még a fájós lábúak számára is megtehető túra volt ez is. Kisgyermekesek esetén jó a kenguru táska a túrához. A gyermek nyakbavétele egyensúlyvesztéssel járhat.

Következő programunk tengeri fürdőzés volt a sziget északkeleti partszakaszán, Kiposban.

 

Kipos kertet jelent. A helyiek mondják, az Édenkert! Igen, valóban itt van a kezdet és a vég. A vulkáni köves partszakaszt hátborzongató hegy veszi körbe. Én magam négyszer jártam itt különféle időszakokban. Talán most volt a legcsendesebb a tenger. Jót tett a tájnak az ilyenkor késő őszi időszakban nem jellemző zöld aljnövényzet. A sziklás hegyoldalt bársonyossá tevő halványzöld moha vonta be, rajtuk a gyenge talajból kikandikáló pici sárga vadvirágokkal. A távolban Imbrosz szigete nyúlt el. A két szigetet egy végtelennek tűnő, nagy morajlású tintakék tenger választotta el. Nagy erő érződött a parti holdbéli tájból, a színes köveivel a napfényben csillogó hegyből és az örök morajló tengerből. Minden oly hatalmas ott. Csak az ember a kicsi. Hiába voltunk sokan. A természet oly velőtrázó hangos sóhajjal fogadott bennünket, hogy az autóbuszból kiszállva mi néma döbbenettel sétáltunk a partra. Volt, ki a fekete kövek közt turkált, volt, ki elterülve az átforrósodott kövekre a napot próbálta magába szívni. Volt, ki az azonnal mélyülő tengerbe vetette magát. Én elmentem kis csoportommal megkeresni az „Éden kapuját”. Nagy barlangra gondoltam… De csak egy oly szűk hegyi repedés volt, hogy épp alig fértem ott be. Hogyan is gondolhattam, hogy nagy a kapu, mi a paradicsomba vezet? Félve kukucskáltam be oda. Bent a kristálytiszta víz erősen göngyölte, morzsolta a kicsi odúban a gömbölyűre koptatott fekete gyémántokat.  Szerencsére nem volt nagy hullámzás, így biztonságban be tudtam feküdni oda. Majd vártam azokat, kik emlékfotót szerettek volna az Édenkert kapujából.
   
Felfedeztünk egy másik kicsiny barlangot is. Ahhoz, hogy még további partszakaszt lássunk, kellett volna a hajó…

Itt a fürdésnél is három óra hosszát tartózkodtunk. Én azt vártam, hogy Thassos homokos partja után nem fogják majd szeretni ezt a partot a vendégek. Minden itt tartózkodó vendég legalább négyszeres törzsvendége volt Thassosnak. S láss csudát… Csak ámultak e különleges parton. Azon vendégeim, kik esküdtek a márványpúderes partunkra, most alig tudtam őket hazainvitálni innen.

Lassan haladtunk a visszaúton. Milyen volt a táj?
Keskeny, embertől és járműtől kihalt út a magányos és mégis oly élő tengerparton. Mindenhol parti kövek és hordalékfák. Kicsiny kormoránok kisszámú családja egy-egy vízből kilógó sziklán. A fehérlő sirályok nagy hada a parton heverészve. Az élet hangja csak a partról jött. Az út másik oldalán a hegy volt. Most a tengert békítő lágy, csendes suttogással. A naplementi órákhoz közeledve az innen távoli hegy redői meseszép árnyakkal voltak megszínezve. Nem is tűntek most így oly magasnak és oly zordnak. Gyengéd öleléssel mosolyogtak felénk. Kopasz ráncai sehonnan nem látszódtak. Teljes zöld pompával becsomagolva most hogy láttuk, el sem hinnénk, hogy kibontva lombtakarói alól, miket rejt magában.

Elfáradva, boldogan kezdtük hát újra a Foniás-deltában a sétánkat az ókori romos várhoz. Két kövér szőrös vadmalacot riasztott el csoportunk. Kecskét, birkát, libákat, tehenet láttunk már szabadon legelni, de ily hatalmas disznókat még sohasem. Nevettünk is rajtuk. Ha nem ismertük volna a hely történetét, azt hittük volna, hogy ez a malacpár a partot őrző kastély elvarázsolt királylánya és királyfija. Még egy kicsit gyönyörködtünk a partban e szürkületi órában, majd nem megvárva, mikor jön a gonosz boszorka varázspálcájával, hogy bennünket is elvarázsoljon, buszra szálltunk és hazaindultunk.

Az estjeink mindig az éjszakába nyúltak. A falu helyi lakói mohó örömmel vártak vissza bennünket kiránduló napunkról. A tavernás Angelos úr illatos finomságaival várta, minél többen térjünk be hozzájuk. A csapatból lettek törzsvendégei is. A legtöbben azonban az égbenyúló platánfák közt felállított bográcsban főttet választották. A társaság lelkei ugyanis minden nap egy hatalmas bogrács ételt főztek. A csoport állandó tagjai még otthon összeaadták az egy hétre való  napi 50 fős lakomák  anyagát. Amikor túráztunk, akkor is volt, aki otthon maradt főzni, és utánunk hozták a finomságot.
 
A horgászás is mindennap esemény volt. A nagy szenvedélyű vérbeli horgászaink otthonról teljes felszereléssel ide érkezve, minden reggel és minden este a parton várták zsákmányaikat. A zsákmányok nem nagyok voltak. De amit láttak, horgászás közben, az mindennél többet ért. Hatalmas, szürke, síkos testű halak nagy ívben ugrottak ki a vízből. Kardhal, több méteres. Ezt a kardhal-rajt látta az ásatásról hazasétáló vendégünk is és látták a parti horgászaink is. Közel, mintegy 30 méterre a parttól. A kikötő és a part 500 méter távolságra van a falunktól. A part fürdésre is alkalmas a sóderes, kavicsos partszakaszával. Már amikor nem hullámos a tenger. De egy magyar akkor is feltalálja magát, ha méteres hullámok csapkodnak a partra. A mólón belül szélvédett volt az idő, odaszorult a nap, és fürdésre is tökéletes volt így a víz. Horgászok és napozók lepték el a mólót a szeles időszakban. A víz 23 fok körüli lehetett, a nappali hőmérséklet is, így első merülés után igazán kellemes az őszi tengeri fürdőzés.

4.    nap.  PÉNTEK
Az időjárás teljesen télire fordult. Heves szél és sötét felhők fogadtak bennünket. El is kergethetett volna a szigetről bennünket a szél, de nem ezt tette. Mától kettő napra nem jött hajó. Sem nem jött, sem nem ment. Magunkra maradtunk. A reggeli termálfürdőzés során még bizakodtunk az erős szélorkánban, hátha addig, míg a programunkat tartjuk, tisztára sepri számunkra az eget.
Így megérkeztünk az ásatás területére. Előző nap megtudtam, hogy a múzeum tető nélkül van javítás miatt, és a tárlati anyagok egy nem látogatható raktárban pihennek. Idegenvezetővel a sziget nem rendelkezik, azt Thesszalonikiből vagy Alexandroupoliból kellett volna magunkkal hozni. Csoportos jegyet nem adnak. Amit elértünk az eső miatt, hogy mindenkit 65 év feletti 2 Eurós jegybe vettek. A kapuőr csodálta az elszántságunkat, hogy ebben az ítéletidőben is nekivágunk az ásatás felfedezésének. Arra az információra támaszkodva, mit a honlapra feltettünk, az alapján és a kihelyezett nyilak alapján próbáltunk tájékozódni. Volt a területen három területtisztító munkás, kik a raktárfaházukba bújva mondták nekünk, hol van az első térkép a falba beépítve, hol van Filippos és Olimpiáda és Ptolemáiosz szentélye. Tőlük kaptunk pár, földdel szennyezett nylon zsákot, hogy azt a fejünkre téve immár bőrig ázva az autóbuszig jussunk. Az ásatási programunk így meghiúsult és az idő komolyra fordulva megfutamodásra késztette lelkes csapatunkat.

Én kis családommal és néhány barátunkkal Horába autóztam, hogy ott egy kávézóban igyunk egy forró csokoládét, meg valami kis sütikét. Jól tettük, mert ott megtudtuk, teljesen bezárt az egész falu minden üzlete. Az erőd aljában levő kávézóba ültünk be, hogy kicsit felszáradjunk. Nagyon meglepődtek, hogy ilyenkor még létezik csoport. Mondtuk, ha eláll az eső, érkezünk teljes létszámmal, és ha még van itt lakó üzletes, az nyisson ki számunkra. Az édessége, mit felkínált, mint helyi különleges csemegét, az katasztrófa volt és drága. A neve Haslama. Pirított lisztből olajjal és sziruppal összeállítva fahéjasan és szegfűszegesen van tepsiben kisütve. Még jó, hogy csak 3 darabot kértünk. Egy kis rombusz forma 3 Euró volt. Biztos a szegény idők olcsó süteménye, mára megmaradt, mint hagyományos édesség. A mézes szirupos gyümölcseik isteni finomak, de ez a lisztes ragacs nem a magyar gyomornak való. Ez a sütemény a grízből készült házi halvának a szegény és gyorskonyhás változata lehet.
A kávézóban csak mi voltunk. Bár az épület és a terem lelke öreg volt, helyi őslakók nemigen látogathatták.
Szezonban biztos felkapott, fiataloknak szóló éjszakai kávézóként és bárként működhet.
A szél szabálytalan ritmusban erős csapással lódítgatott egy-egy vízcsóvát az ablakunkhoz, honnan a kilátásban gyönyörködtünk. Hiába vártuk a derülést a falunéző sétánkhoz. Míg mi forró kávénkat kortyolgattuk, a tulajdonosnő laptopjával próbálkozott nekünk zenét keresni, hogy ott tartson bennünket. Nem nagyon értett a géphez. Mindenki noszogatására én mentem segíteni neki. A barátaink ismert sirtaki görög dallamot szerettek volna, hogy énekeljünk és táncoljunk. Mondtam, azt hallgassátok otthon. Ma egy új érzést fogtok kapni a párom kedvenc revetikója által.
Kint az ég most éppen élesen tiszta volt. Majd Aiolos, a szélisten kövér dunyhára dagadt pofájából egy löketet küldött Hora hegyi katlanába, hol az fékeveszetten csapódott hol jobbra, hol balra, beleveszve a falu átláthatatlan tekervényeibe. Odakünt elsötétedett minden, mikor nálunk felcsattant  To evangélio tis Evdokias - το ευανγελιο της ευδοκιας - dala.

Taa ra- ra ra ram, tara-ra- ra ramm…
Pános átszellemült arccal, a végtelen felé méltóságteljesen széttárt karjaival, púppá görnyedt háttal, roggyanó, majd szökellő térdekkel felpörgött. Mint egy nemes sas, ki az ég meghódítására indul.
Taa ra- ra ra ram, tara-ra- ra ramm…
Nekünk szólt, de magának táncolta. Olgiék döbbenten nézték őt, majd tőlem kérdezték:
Mi ez a zene és a tánc?
Hmmm. Érzitek? Figyeld, mi van benne… Az élet, a harc, a megtiprás, a bukás, majd az abból való felemelkedés. A széttárulkozó vágy, a fájdalom és az öröm, a megadás, a szabadság, a béklyók dinamikus szétszakítása. A meghajlás, a befogadás, az eltaszítás és a minden feletti győzelem.
Taa ra- ra ra ram, tara-ra- ra ramm…
Nézd, hogy tombol kint az idő… Nézd Pánost… Látod a lelkét, mi a zene dallamával egybefonódva le és föl jár?
A férfiak dala ez. Egykor a nehéz életű munkásoké volt, és csak a férfiaké. Majd a nők is elkezdték táncolni. Kicsit lágyabban, kevesebb mozdulattal, de ugyanazzal a méltósággal.
Ez az igazi görög tánc… Pános immár boldogan, teljes énjén látható kielégüléssel ült be közénk.
Még két férfi volt kis társaságunkban.
Férfitánc???
Újra kérték a dalt. Majd újra és újra.
Elsőként suta mozdulattal, majd magukról és rólunk megfeledkezve, hol az ég felé repültek, majd földre görnyedve táncoltak a szélnek.
Kinek volt ez legnagyobb örömére? A barátainknak, vagy Pánosnak?
Legyen ez mindenki örök képpé rögzült emléke.
A kihalt Hora faluban a mániákus vihar és lélekbe hatoló Evdokia evangéliójának dala.

Kamariotissába még megpróbáltunk bemenni. A parti sétányra az üzletekig kicsapott a tenger hulláma. Az autó ajtaját az erős széltől csak úgy tudtuk kinyitni, hogy két ember kellett a kiszálláshoz. A fotózás, hogy ezt a jelenséget bemutatásra megörökítsük, meghiúsult.
Indulás haza. Termálfürdő és esti tavernázás. Cipőnk , ruhánk, minden csúrvizes. Mindenki át- és megfázva. A légkondi használata éppen azon szállásnál volt gond, hol a kisbabás családjaink laktak. Egynapos éles vita után központi fűtést kapott ott a ház. Ez a legszebb Tasoula szálláson történt.

5.    nap. SZOMBAT
Újból eső és szeles nap. Kiderült, majd újabb felhősödés és eső. Pihenő, és kínlódó nap volt ez mindenkinek.

6.    nap VASÁRNAP
Napunkat Horával kezdtük. A Kastró hotel előtti új főútvonalon mentünk fel az egykori fővárosba. Kicsit csalódás volt ez nekünk Pánosszal. 10 éve még annyian lakhatták, mint ma Theologost. Még 3 éve is rendelkezett állandó lakossal. Mára már csak az orvosi rendelőnél és a tűzoltó központnál van egy-két házban állandó lakosa. A fantasztikus panorámával rendelkező öreg város, mi egykor hangos volt az őslakosoktól, átváltozott csak nyári lakká.
Vendégeink vágytak egy kis vásárlásra. Főszezonban léteznek ipar- és népművészeti üzletek, modern bárok, mára minden zárva volt. Amit nyitva találtunk, azt is Angelos családjának köszönhetjük. A kávézó, hol mi már jártunk, a húga tulajdonában állt. Egy ajándékárus üzlet tulajdonosa szintén egy unokatestvér. Sétánk az öreg házak között a girbe-gurba utcákon történt. Mégis egy különleges élménnyel távoztunk innen.
A piros szoknyás hölgyike, név szerint Mária Ververi, életre keltette a falut. Az ő tulajdonában van egy kicsi házi néprajzi múzeum. Szülőháza, annak berendezésével, és a művésznő grafikus és festő alkotásával. Telefonos hívásomra felcicomázta magát, és kérte, gyűjtsem össze csoportomat, hogy egy idegenvezetést tartson számunkra. Fellépő ruhája, hogy miből állt? Agyonhasznált, kérgénél félretaposott sportcipő, sportnadrág, felette térdet takaró pipacspiros jersey szoknya, szedett-vedett felső ruha. Mindezt oly büszkén, vidáman, szabadon viselve, hogy mindenki arcára mosolyt fakasztott. Ahogy felvonultunk hozzá, az is jelentőséggel bír. A vár alatti dísz-macskaköves útról kis hegymászással, a romos házak között egyesével libasorban, mintegy három utcácskát kellett hozzá felmászni.
Visszafelé egy helyes kis útra terelt bennünket, hol a várnál lyukadtunk ki. Célja ezzel az úttal az volt, hogy bemutassa, hogyan közlekedtek régen.

A háza oldalánál volt egy rom. Ő arra kiskecske módjára felugrott, rám parancsolva, hogy kövessem én is őt a rommagaslatra, hogy megfelelő színpadi képünk legyen. Annak részemről való megtagadását csak azért fogadta el, mert őt magát is a szélvihar csak úgy tartotta ott fent, hogy én a lábát tartottam lentről. Teljes hangerejével, min érződött, valóban színpadhoz szokott, hatalmas kedvvel szónoklatába kezdett görögül. Ízesen, humorral teli. Aki nem értette, mit mondott, az is élvezte a remek előadásmódja miatt. Elmondta élete történetét, munkásságát, beszélt kicsit a helyi életről, majd mielőtt beinvitált bennünket kicsi házába, énekelt is nekünk. Festőművész, grafikus, ír néprajzi és gyermekkönyvet. Színházi csoportban játszik felnőtteknek és gyermekekkel, népitáncol és énekel. A piros szoknyás hölgy képe Horából örökre él majd bennünk.

Samothraki forrásvizeinek gyógyerejéről sok legenda járja. A Proféti Ilas felett levő szurdok forrásvize állítólag a leghidegebb. Oda ha beteget visznek, abban a vízben való mosdás és ivás állítólag még a halottat is életre kelti. Therma falu gyógyfürdőinél, a fürdő előtti parkosított részen, hol a forrás szabadon, gázos bugyogással 130 fokosan tör fel, van kettő kút. A két kút vize szintén nagyon meleg. Kezünket alátartva nem bírjuk elviselni a melegét. Azokat a vizeket orvosok bevizsgálták. A falu felé eső kút vize olyan összetételű, mint a szegedi Anna-kút gyógyvize. Gyomorbetegeknek tisztító víznek mondják. A hegy irányába eső gyógy-ásványvizes kúthoz a réztáblán az írás a májbetegek felé ad ajánlást. A termálfürdős orvos javaslata szerint kinek milyen panasza van, aszerint vigyen ezekből a vizekből, hogy otthon is tudja kúrálni magát. Két hétig reggelente egy-egy kupicával húzzon az immár hideg ásványvízből.
Megkóstoltuk mi is azokat a vizeket. Melegen elviselhetetlenül sós. A csoportban volt orvos is velünk. Ők vettek a vizekből mintákat hazavinni, vajon milyen összetételűek.
Itt Horában van egy másik kút a várhoz vezető úton. Ez hideg víz. A réztáblán az írás mit ír? Ki ebben a vízben arcát mossa, minden bűnét magáról lemossa. Mennyire igaz a gondolat, azt nem tudom. Pános nevetve kérte tőlem, olvassam el visszafelé is a szöveget. Meglepve olvastam, visszafelé is ugyanúgy kell olvasni. A párom szerint ez az egy ógörög mondás az egyetlen, ami oda-vissza olvasva ugyanazt jelenti.

 

Még egy kutat terveztünk meglátogatni. Volt több hajadon lányunk, kiket férjhez szerettünk volna adni. A monda szerint, ha valaki abból a kútból iszik, még abban az időben párt talál. Ezt a kutat sajnos nem találtuk meg. A legények nézegették ugyan lyányainkat, de egyiket sem találtuk szemrevalónak. Mégis csak meg kellett volna keresni azt a kutat. 
Kérdezni, hogy mi hol van, nem sokat tudtunk, lévén, hogy kihalt volt a főváros. Bár…
Buszunkhoz indulva, hol a csoport már gyülekezett, volt még egy kis kalandunk. A falu kevés lakosa közül az orvosi rendelő főterénél állt egy emeletes házikó. A teraszán egy idősebb hölgy integetett felénk, hogy szeretne valamit mondani nekünk. Intésére odamentünk hozzá. Beinvitált bennünket otthonába. Kávét szeretett volna készíteni, és édességgel kínált bennünket. Kérte, hozzuk ide az autóbusz összes utasát, hogy ő is tartson nekünk előadást. Elmondása szerint ő jobban ismeri Horának a történetét bárkinél. Pános azóta is sopánkodik, hogy nem látogattuk meg újra Hrissa asszonyt. Mivel vele tudott közvetlenül beszélgetni, míg asztalt terített nekünk, mesélni kezdett a páromnak. Horáról, a kaviri misztériumokról, az ásatásokról.
Szabadkoztunk, időszűkében vagyunk. Csak az édességet fogadtuk el tőle, és megígértük, máskor eljövünk hozzá meghallgatni a történetét. Mondta, mindig itthon van. Messzire nem megy. Ha jövünk és nem találjuk itthon, csak kiáltsunk a háza elől és azonnal jön hozzánk. Szívesen visszamentünk volna a kedves invitálóhoz, de valóban nem maradt erre időnk.

Hora után a délnyugati part álomszép útján mentünk a délnyugati partra fürödni Pahi Ammos partjára.
Ezt a partot nem tudom sem leírni, sem panorámaképbe betenni , hogy lássátok vagy érezzétek. Egy hatalmas sivatagi homokos part. Délről egy mély tengerrel, mögötte Imbrosz szigetével, északról a sziget összes hegyével. Ha voltatok már az egykori Dél-Krétán… Illatok, hangok, és energia. Minden mesés. Egyedülálló élmény. Több idő kellett volna ide. Akár egy teljes nap, hogy fürdések közben megmásszuk az ezt az öblöt lezáró keleti és nyugati sziklákat.
Ez a három órácska csak kicsiny kóstoló volt abból, mi itt várt volna bennünket.

   

Az autóbuszunk megküzdött ezért az útért ide. De sajnáltuk volna, ha kimarad.

Utunkon visszafelé a magán sajtüzembe mentünk. Ez sem látogatható mindig. Ide is telefonos értesítést kellett adnom, hogy mikor érkezünk. A kicsi üzlet udvarán kértünk egy kóstolót. Háromféle sajtja, fetája, túrója volt a gazdának. Mondanom sem kell, miután több soron jóllaktunk a sajtokkal, mindent kiürítettünk a hűtőkből. Még ami a raktárjában lógott sózott érlelt sajt, mit az ínyenceknek tartogatott, azt is elvittük tőle. Ebből az üzemből csak a helyiek vásárolnak. Nem jut nagy kereskedésbe. A termékei igazi házi ízek. Minden vegyesen kecske- és juhtejből készült. Milyen árban voltak?  13 Euró/kg az a sajt, mit nyersen eszünk és az is, mi pikáns. 5 Euró a nyers friss buci formájú sajt, mit reszelünk a tálas ételekre. A szárított reszelni való  7,5 Euró/kg.  5 Euró/kg volt a feta vagy túró. Normál árak mindenből. Ami drágább a megszokott áraknál, az a méz volt. 9-10 Euró/kg. Virágméz lehetett vegyesen és kicsit lágyabb, mint itt Thassoson. Az olívaolaj 20 Euró/5 kg, 6 Euró/kg. A mézes szirupos gyümölcsös édességek szintén drágák voltak. 9-14 Euró/kg árban lehetett azokat kapni. A termékek mind házilag, azaz kisüzemileg készültek teljesen hagyományos módon.
Hazafelé még a kikötővárosban tartottunk megállót bevásárlásra és egy vacsorára.

7. nap  HÉTFŐ - ez a hazautazás előtti napunk.
Mindenki részére szabad program volt. A horgászaink, fürdőzőink örülhettek a nagyszerű időnek. A szél még fújt, de jelentős melegedés volt érezhető.

A társaság szétszéledt kedve szerint. Egy kis csapat megindult a szállásaink, azaz a falu feletti nagy szurdok vízeséséhez. Ez a kirándulás nagy felkészültséget igényelt volna. Teljes túrafelszerelés, beleértve a bakancsot is. A teljes út megtétele kb. 17 km távolság lett volna. A mieink a cél előtt lábgörcs miatt feladták. Reggel 9 órás indulásból délután 5 óra felé érkezhettek vissza.
Egy angol férfi kicsit hamarabb indult, kicsit később érkezett vissza. Ő felért a célhoz. Este irigyen néztük a tavernában, hogy boldog elégedettséggel nézi vissza fotóit. Volt, ki elgyalogolt az ásatáshoz. Zárva volt ugyan az ásatás, de ő már tudta az utat. A területtisztító munkások felé csak intett, ők már ismerten visszaköszöntek neki, és órákig elbolyongott a romok közt.

Mi autónkkal kirándulni indultunk. Ezt a kirándulást minden autós vendégnek ajánlom. Elsőként a kikötővárosba mentünk. Onnan a parton tovább hajtottunk egészen a sziget nyugati csücskébe. Ezt már földes úton tettük. Majd nyugatról délnek haladva a parti úton araszolgattunk. Ez egy teljesen sík terület. Valamikor a sziget mezőgazdasági része volt. 10 km hosszan lehet haladni a nyugati szakaszon. 3-10 km szélességben mindent meg lehetett termelni. Évekkel ezelőtt, mikor ezen a területen autóztunk, mindenhol lehetett látni a földművelés nyomait. Ma egy-két területen lucerna, dinnye és kukorica termett. 90%-ban azonban bevetetlen volt ez a 100 km2–nyi terület. A táj viszont káprázatos. Teljesen sík területen haladtunk végig a parton. Tőlünk keletre a kúpszerű Saos hegy. Azt jártuk itt körbe. Kamariotissától Lakkomáig a parton haladtunk, majd felmentünk a főútra, hogy Proféti Ilias faluját meglátogassuk.

Ott, mivel enni még nem volt kedvünk, továbbhajtottunk, hogy a régi útján térjünk vissza Lakkomába. Leírhatatlan szépségű az út. Csak személyautóval tehető meg ez a régi út. A mi nagyon hosszú autónk is kínlódott egy-egy elvétett útszakaszon. Szerencsére mezőgazdasági járművek jöttek előttünk, és ők megnyugtattak, jó úton járunk. Ez az út inkább egysávos, bár jó minőségű és karbantartott betonút, inkább a régi mezőgazdasági utakra emlékeztet. Újra Lakkomába érkezve szintén a régi utat választottuk, hogy megint Horába jussunk. Ha ott folytatjuk délnek, Pahi Ammos öbléhez értünk volna hamarosan.
Ennyit ezekről az utakról. Ha valaki autós magánkiránduláson van itt a szigeten, tervezzen három-négy autós napot fürdéssel egybekötve itt a nyugati parton és a belső falvak közt. Térkép nincs hozzá, de a Google Earth-ön való tájékozódással és a helyiek útbaigazításával fantasztikus autós túrákat tehet.
Az északi partszakaszra is rá lehet szánni még kettő autós napot.

Sikerült sokat látnunk a szigetből. Napjaink és lehetőségeink az időjárás és az autóbusz miatt behatároltak voltak.
A déli partvidékre még rá kellett volna szánnunk 3 napot.
-    Egy fürdős napot, hajókirándulással összekötve. Oda is kell a túracipő, hogy a kb 3 km-es Vathi szurdokot megmásszuk.

   

A déli parton levő hajóról látható Kremasto vízesést megnézzük

elhajózzunk a „gria ta pania” hegy mentén.

-    Második nap kellett volna a Pahia Ammos fürdést összekapcsolni egy gyalogtúrával az öblöt követő harmadik öbölbe.

 

-    A harmadik nap megint Pahia Ammos fürdés, egy másik kirándulással összekötve. Panagia Krimniotissa meglátogatása, valószínűleg gyalogtúrával.

   

Ha mindent összeszámolunk, hogy mennyi nap kell ennek az apró szigetnek a felfedezéséhez, rájövünk, hogy az egyhetes bemelegítő nyaralás után, legalább kettőször kettő hét. Azt is éreztem e csoport ittléte során, hogy ki nem megrögzött városi ember, az imádni fogja ezt a szigetet. A fontos, hogy kiránduló kedvű legyen és a kicsiny problémák részleteiben ne vesszen el. Problémát jelenthet a szállás minősége, az időjárás.

Milyen névvel tudnám illetni ezt a szigetet? Túrabakancs sziget.

Azt is megértettem végre valahára, mi a sziget titka. Ez a hatalmas nyers erő.
Vannak házak rajta. De a föld azt is csak akkor tűri meg magán, ha erősre, kicsire, vékonyra és alacsonyra építik. Mint egy kis présházat. Minden és minden vad rajta. Betöretlen. Próbálkozunk a partjait, a földjeit, a tengerét megszelídíteni, de az csak néha-néha egy pillanatra tűr meg rajta bennünket. Thassoson is a természet a domináns, de ott már uralja az ember. Lágyak a hegyeink, a patakjaink. Simogató a vize és ölbe vesz minden rejtett kis öble a tengernek.
Ha a két szigetet állatként személyesíteném meg, Thassos egy díjnyertes versenyparipa.
Samothráki egy fényes szőrű nemes fekete vadló egy olyan magas hegyes területről, hol még ember nem sokat járt.
Betöréséhez sok türelem és nagy szeretet kell.
És itt jön az utolsó napunk.

8.nap KEDD -   A hazautazás napja.
A nap első felén mindenki ráér. Majd kapkod. Még kiránduljunk. De már csomagolni kell. Valaki beteg. Sokan sebekkel távoznak. Sebekkel, mik láthatók, és mit lelkükben hordoznak. Sokan távozni sem akarnak.
A vendégek már a hajón, a busz nem fér fel. Majd jön Pános barátja Thassosról. Pános kapitány és Ágathos kapitány. Thassoson elválaszthatatlan tengeri barátok voltak. Most itt a hajón újra együtt vannak. Az egyik, mint hajóskapitány, a másik mint vendégkísérő kapitány. Besegítik buszunk is. De a hajó még mindig nem indul. Már fél órát késik a tervszerinti indulástól. A hajószemélyzet újra kiszállít, majd beparkol járműveket. Naplementéhez közeledünk, mire végre elindul a hajó. Súlyos kövekkel és teli emberekkel. Kiürült a sziget. A falunk kóbor kutyái bánatos szemmel ültek a házaink bejárata előtt távoztunkra. A tenger eddig mindennap bodros hullámai immár megnyugodva, lágy ringással bocsátanak bennünket utunkra.
A nap mire nyugovóra tér, épp félúton vagyunk hajózásunknál. Épp Thassost világítja meg. Mögötte Athos vonalai is látszottak.

Búcsúzunk a szigettől és az én kis családom a csoporttól.
Mi csak tőlük köszöntünk el. Ők legtöbben ezt elfelejtették felénk kifejezni.
Talán, mert ők sem búcsúztak. Talán mert még mindig a megilletődöttség rabjai voltak?
Randevú újra itt, de már kettő hétre egy nyárkezdő időszakban? Amikor a hortenziák a szállásaikon a szivárvány minden színével pompáznak?
Talán…

Sokan még a fedélzeten vagyunk. Távolról szemléljük a rejtélyes szigetet. A lemenő nap romantikus gondolatokat ébreszt bennünk. A sziget hátán járva, találgattuk, vajon tényleg meghaltak az ókori istenek? Vagy csak átköltöztek máshová? Szemünk a most már körvonalával látható, vízben úszó tüneményt nem is földnek, hanem egy markáns férfiarcnak látja. Háttal fekszik a vízben. Az Urános felé néz. Azt várja, hogy a kigyulladó csillagok teliszórják az égboltot fényes porukkal. Arcának déli oldalát még megvilágítja a nap. Mély barázdák vonják be azt - a szurdokokkal -, hol a regék valamennyi nimfája és faunja, immár levetkőzve mosakodnak a kőperemű medencéjükben. Titkos sírással ő is néz bennünket. Mi már nem látjuk könnyét, mely hosszan folyik száraz, kérges arcáról. Édes ízű könnye, a Kremasztó a tengerbe csordul, hogy hajónk után induljon.
Nem enged el bennünket. Az egész hét ott kavarog bennünk szertelenül, hol az egyik helyre, hol a másikra gondolva. Mi van, ha az istenek mégis léteznek? Mi van, ha maga a sziget egy ókori isten? Ha az isten érez, mint ahogy mi őt érezzük, akkor nemcsak lelke és arca van, hanem szervei is vannak.

Gondolatunk újra Pahi Ammosnál jár…

Annyi mindent kielemeztünk ezen a szigeten. Írom erről a helyről, legalább három napot kellene itt időzni. Ennek a helynek az ereje honnan van? Beszélünk a költői szépségéről, tágasságáról, finom homokjáról, tiszta vizéről, déli csodálatos klímájáról, a part illatáról. Mindezek közhelyszerű dolgok, sok táj rendelkezhet e tulajdonságokkal. Valami mégis itt megérint mindenkit. Van valami mindentől eltérő érzés is. Erre keresem a választ.
Áthatoltunk egy hegyes-dombos, olívafákkal teli ültetvényes, csak a szabadon legelő kecskenyájaktól életteli tájon. Hegyek, hegyek, mindenhol, és vízmosásos patakmedrek, mik az úton folynak át.
Nézzük csak meg a domborzati térképet…

Keressük meg, mi hol lakunk. Therma faluja. A sziget északi oldalán. Onnan légvonalban, ha húzok egy vonalat, a Saos legmagasabb csúcsára jutok, mintegy 5 km-es távolságba. A csúcsról tudom, tölcsér- vagy medenceszerű vízgyűjtő terület.
Ha a szigetet úgy képzeljük el, mint egy teljes emberi testet, akkor ez a csúcs lehet a szív. Mint ahogy a szívből az erek a testet behálózzák, úgy szövi be innen vízzel az egész szigetet.
Fő artéria északon Therma falu környékén van. Az a Fonias folyó.
A kivezető artériák délen a Pahi Ammos melletti Vatos öblénél. A vizek telis-teli ásványi anyagokkal. Kémiai elemzés nélkül is látszik ez a természeten. A kortalan platánfák magasra és derekasra nőnek. A szállások kertjeiben virágzó hortenziák gyógytápszer hozzáadása nélkül a vas színének minden színárnyalatában pompáznak kora tavasztól nyár végéig.
Az a zöld északi hegyvidék lehet a tüdő. Egészséges vérrendszerről, azaz vízerekről van hát szó.
A Kipos is egy energiamező közepét jelzi. Magas hegyek, mély víz, az ásványtartalmú kövek közé teljesen napkeletre van beékelődve. Föld, víz és a levegő, a három erő központjaként a Kipos part. Ha azt a partot is egy szervnek hívjuk, akkor egy kemény felületű energiaraktárral tudjuk behelyettesíteni. Mi lehet az? Máj?
Paleopolinál, hol a Kaviri misztériumok központja van, az lehet az agy. Az agyban összpontosul a tudat. Minden irányításnak ez a központja. A szigetnek ez az északnyugati pontja kell hogy ölbe vegye a sziget teljes energia kisugárzását. Itt azonos erővel kell érvényesülni minden égtájból és domborzatból eredő áramlásnak. Ez így is van. Ha nézzük a domborzati térképet, teljes átfedéssel van itt mind a négy égtáj adta erő. Igen, itt az éghajlati erők is mind, mint egy labirintus keringenek.
Nézzük a nyugatot. Sík terület. Dimitra istennő, a termékenység síksága az. A szigeten uralkodó északkeleti szél a levegőben mindig erős, hisz nincs hegy, mi felfogná az erős légáramlatot. Amit hoz oda a szél, a hegyi pára, aszerint lehelve az itteni földekre, hogy milyen évszak van. A tenger itt legtöbbször nyugodt, de szintén gyorsan mélyülő. Gyűjti a síkság a hegy és a levegő adta energiát a földjébe szippantva, majd azt átdolgozva, felhevítve permetszerű cseppekben szétteríti a tengerre lágyabb, de tartós energiát hordozva magában. A napnyugta is ezt az érzetet adja. Gömbbe gyűjtve összeszedi a sugarait és besüti a tengerbe. Az orvosok meg tudnák mondani, mely testszerv végzi ezt a műveletet, mi ennek a síkságnak a feladata. Talán ez az epehólyag?
Most értem újra vissza ide délre. Hogy az itteni klímát megértsétek, kicsit hajósnak és meteorológusnak is kellene lennetek. Mi a déli időjárás? Nyáron szárazság, télen sok csapadék, és az éjszaka és a nappal közt legalább 20 Co fokos hőmérsékletkülönbség. A sok csapadék a télen uralkodó déli széltől van. Gyenge déli szél esetén tükörsima a tenger. Szabad szemmel láthatók az uralkodó tengeri áramlatok a vízen. Mint mikor repülő húz csíkot a tiszta égbolton, vagy csónak húz maga után egy vízsávot. Ha erősebben fúj a déli szél, akkor gyenge visszafodrozódás van a tengeren. Az erős déli szél hozhat röpke, homokkal teli vihart is nyáron. Déli szél esetén párás is lehet a tenger. Attól függ, milyen évszakban vagyunk és milyen csapadékos volt előtte az időjárás. Ha közvetlen északi szél után jön a déli szél, eső nélkül, talán akkor leggyönyörűbb a tenger. Oly szépen délibábos, mint a magyar Alföld. Gondoljatok Petőfi Sándornak az Alföldet leíró költeményeire. Ritka jelenség ez a tengeren. Az év minden időszakában előfordulhat, főleg szélváltásokkor. Nyáron az uralkodó széljárás itt az északkeleti. A Saos ezt itt felfogja. Nagy melegben égi ventilátorként működve a hegycsúcs a nap déli órájára hoz ide hűsítő széláramlatot. Ezt hívjuk a melthemi szélnek, mi nyár közepén-végén a legnagyobb melegek idején fordul elő. A nyugati és a keleti széláramlatokat a közepes hegyek eltakarják, felfogják.

Pahi Ammos tehát Kiposhoz hasonlóan egy különleges oázis. Energia oázis.

Jártatok-e már nagy hegyekkel körbevont völgy, vagy erdővel körülölelt mező központjában?
Mit éreztetek ott? Mintha a földbe szögeződnétek. Oda akartok teríteni egy plédet, hogy ott elfeküdve és elterülve széttárt karokkal az ég felé nézve boldog nevetéssel bámuljatok. Vagy a kör központjában heves ritmussal és hangos énekléssel táncot ropjatok. Mindenki élt már át ilyen élményt. Boldogság, szabadság, mindent le tudok győzni és mindennel meg tudok birkózni érzést ad. A múlt nehézségeire már nem bánattal, hanem abból tanulással tudsz visszanézni. Ez azt jelenti, feltöltődsz energiával, agyaddal tisztán látsz, karjaidban erőt érzel, és teljes énedben tettekre készen vagy. Szoktuk azt mondani: Vezesd le az energiád! Vezesd le a feszültséged. Ez egy kibocsájtást, leföldelést jelent.
Itt Pahi Ammoson is ez történik. Ha azt mondom, hogy emberi test szervvel azonosítsam? Talán a vesét mondanám rá. Maga az öböl egy nagy delta. Begyűjt, átmos mindent. Magába gyűjt, elraktároz, majd a tengerbe mossa, mire nincs szüksége. Fényes, selymes, meleg és világos. Könnyen kitapintható. Nézzük csak, a vesékből kettő létezik az emberi testben. Igen, itt is megvan mindkettő. A napégette sziklák közé megbújt Paxi Ammos és Vatos öblök.
A sziget illata, a platán és a hegy gyomrából előtörő kénes, fémes vizek mély lehelete.

Nézzük meg a hagyományos házak és a sziget formáját.  Thassos szigete szinte szabályos kör. Házai kicsi alacsony kockaformával épültek. A tetőzetük a súlyos palakő. Samothráki sziget formája keskenyen ovális kerek. Házai alakzata is ezt követi. Vékony, keskeny, belmagasságra alacsony, de szintekkel magasabb, mint a szomszéd sziget épületei. A házakat itt gömbölyű kolostorcserép fedi, mindegyiken egy-egy hegyi kősziklával. Mindkettő sziget ősi házainak formája azonosul a szigetükkel. Most a polipra vagy a tintahalra gondolok. Ők a tenger mélyének lakói. Csupasz testük védtelennek tűnik. Mit tesznek hát, hogy hogy eltűnjenek a veszély elől? Kövek közé bújnak. Színt és formát vesznek fel, hogy azonosuljanak a környezettel. A falvak és a házak az idegszálak. Jól védve, beágyazódva a sziklás környezetbe. Támadás így nem érheti. A gyomorból az epeszagú, mély lehelet és rángás a földrengés. Második éjjel ezt is érezhettük. Mélyből jövő ringással, kis lüktetéssel éberségre készteti az embert, kik a test sejtjeiként mindenhol vannak.

Minden helynek van hangja is.

Egy nagyvárosban mit hallasz?
A nappalok zaja megszámlálhatatlan sokadalommal, egymást elfedő ingerekkel raktározódik el. Az éjszaka kifülelése az, mi a csend énjét megadja.
Alvás közben ott mit hallasz?
Zajt. Hol csendes, hol erős sértő neszeket.  
A zavaró lüktetés olyan, mint az állandó elektromos sercegés a beton börtönébe zárva, hol a rab eszeveszetten próbálkozik kiszabadulásával.  
A nyugalmat adó zajai meg mint a téli álmot alvó méhkaptár. Ott a királynő a kaptár közepén alszik, körülötte a több száz méhecske megállíthatatlan propellerként legyezi a szárnyát, hogy meleget keltsen. Meleget és állandó búgó hangot. Ilyen a városok hangja. Állandó búgó, zúgó, lüktető. Mikor alszik, akkor is mozog, kapálódzik, morog, szuszog, vagy horkol. A házak lehúzott redőnyei, bezárt kapui mögött, mint lehunyt duzzadt szempillái alatt a szemgolyók hol jobbra, hol balra cikáznak, hisz az agy gondolkozik.

Samothraki éjszakai hangját is hallgassuk meg. Az éjjeleket.
Ha szél van, az mindenhol hallatszik. Kánonban játszik a tenger hullámainak cimbalmosa a fiatal, de magasra nyúlt platánok zongoraujjas ágaival. A bütykös ujjú öreg platánok mély búgó hanggal fújnak be a patakok nyitotta levegőréseken, a tenger mélyén mászkáló kagylókba, hol az ott lakó kicsiny rák ollójával ketté metszi ezt a hangot. Zenél a tenger és zenél a táj. Kecskék, birkák patái kövekhez koppannak, az éjszakai ragadozó madarak huhogva lecsapnak egy-egy alvó gyíkra, vagy kő alatt lapuló kígyóra. A kopácsos harkály és a pacsirta most csendben van. A föld gyomra morog csak fel néha. Tényleg csak néha. Öreg már nagyon, ezért jönnek rá a rohamok. Olyankor röviden és szaggatottan felbüfög. Valami bántja. Hányni csak ritkán szokott. Meleg levegőt okozó láz veri ki, amitől néha rángatózik. Ekkor a kövek úgy dörzsölődnek egymáshoz, mint mikor az alvó fogát csikorgatja álmában. Az éjkezdetek mindig csendesebbek. Ahogy jön a hajnal, és a szervek munkára indulnak, akkor jön a sok hang.
Ha szélcsend van, és nyugodt a gyomor és minden természeti lény szunnyad, azt hihetnénk, most végre csend van.
Minden aludhat, de a folyók és patakok azok sohasem.
A Saos földre borított kúpja, mint egy tejtől duzzadt anyai mell a szoptatás előtt, kitüremkedett kék ereiben lüktetve, életet adva.  Vajh mit érez és hall egy csecsemő, ki az anyai emlőn a mellbimbót szájában tartva, két kezét a biztonságot adó anyai mellre tapasztva alszik? Édes ízekkel álmodva, a szívdobogással járó gyengéd ringatást, a már csak emlékében élő anyaméh vizének csobogását?
Ez hát Samothráki éjszakai hangja.

Milyen a tengere vize?
A parton sétálva kutatsz a kavicsok közt. Minden kő fényesre csiszolt, legömbölyített. A hullám gigantikus erejét mutatja ez, és a kőzet szerkezetét és keménységét.
Kagylót keresve sem találni köztük. Talán, ha egy védett kis öble lenne… Ott beszorulhat az áramlat által odavetődött elhalt kagyló. De nincsenek igazi titkos öblök. Nagy széles part nyalábolja át a szigetet. Ha valamikor voltak félsziget-nyúlványok, azokat az állandó partra csapódó hullámok megemészthették, belemorzsolták a tengerbe.
A fürdőzni készülő első alkalommal bámulattal fürkészi a nagy erejű kékséget. Vonzza és megdelejezi a mélyből kisugárzó erő. Kényelmes, hosszan tartó besétálásra nem ad esélyt. Lankásan, de folyamatos ejtéssel vezet és merülésre késztet az erősen csípős, sós, fémes vízbe. A hegy magasról jövő hideg lehelete, az onnan jövő sok édes csurgás lehűti azt. Még a forró nyárban is frissítőként tartogatva egy-egy tengeri merüléshez.
A tenger alja egyenletes. Kősivatag az, hol fű sem terem. A sekélyben semmit nem találsz. Sekély…? Az is kevés van. Nincs hát kicsiny színes halraj sem, hiszen nem találnak itt menedéket. Kivételt képezhet talán a déli part, hol a meredek hegyről a nagyobb sziklák egymásra alázuhantak. Ott Poszeidon titán gyermekei játékkockáiként kővárosokat építettek a parthoz közel a víz alá. De ott vigyázat! A küklopszok játékvárosát éles fogú, pöttyös kígyóhal, a smerna őrizheti. Ahogy várost nem tűr meg a sziget a hátán, oly feltétellel fogadja a hajókat is a tenger. Sziget és tenger jó komaságban vannak. Egymással megegyezésben, hogy a tömeg elkerülje őket. Csak nagy halat, nagy hajót és kevés falut engednek.
Örök esküjük jól védi ezt a férfi arcú, és női természetű Samothrakit.

Hogy az itt leírtakat érezzem, többször itt kellett járnom. És nem volt elég, hogy egyedül legyek itt. Kellett hozzá a tiáltalatok feltett sok kérdés, és gondolat-átadás. Mindenkitől tanultam, sok mindent megértettem hát, mit megpróbálok felétek is szemléletesen átadni. Nem baj, ha csak értetlenül álltok az újra és újra átolvasott írásaim előtt. Elég, ha éreztek belőle valamit. Azt a tudást, mit itt a sziget természetétől kaptatok, lehet, hogy más szigeten járva fogjátok érthető képként magatok összeállítani.

Hogy miért jöttünk erre a szigetre? Mondtam, mert ti akartátok. Hát nemcsak… Az igazság, hogy talán Pánosnak, a lányomnak és nekem volt erre a pihenésre a legnagyobb szükségünk.

 

Utószó

A legutolsó metafizikus gondolat.

Miért Therma falura esett a szállások kiválasztása?
Véletlen volt. De mint tudjuk, véletlenek nincsenek.
Mikor elsőként voltunk Pánossal a szigeten, nem sokat tudtunk róla. Ott laktunk, ahol partot fogtunk. A kikötői parkolóból kijöttünk és mindjárt a közelben a halastaverna, hol most vacsorázott a társaságunk, ott laktunk. Olcsó volt a szállás, élettel teli a környék, strand közel, de mégsem tetszett a hely. Akkor körbejártuk a szigetet délen is és kelet felé is. Az Arhondissa szállásba szerettem bele akkor, Pános meg Therma faluközpontba. Elhatároztuk, mikor újra idejövünk, csak ott lakunk. Fantasztikus élmény volt. Novemberi időszakban mentünk, drága árat fizetve a szállásért, de megérte. Szerettük és a szép gondolatok akkor itattak át a szigetről, mikor a szállás előtti partszakaszon bóklásztunk nap mint nap. Utána újra oda mentünk. Immár október első hetében. Három alkalommal jártuk körbe a szigetet, mindig és mindig ezt a helyet éreztem, hogy itt kell laknunk.
Mit éreztem ott meg.
Ha megnézitek Thassost, ott hol lakunk? Az Ypsárió alatt. Az Ypsárió lehet itt az energiaközpont antennája. Imádom Limenárját, Mariest. A déli tájat. De csak mint kirándulási területet.
Gondolj Aliki területére. Hogyan helyezkedik el Potámiától?
Azt érzem, Therma épp tükörképe Potamiának. Itt is azonnal a Saost akartuk megmászni. Ahogy itt Thassoson nem lehetett a központ Limenária környéke, bárhogy is azt próbálták betelepíteni. Ott sem lehet máshol.
A mi öblünket ha nézem, a Limenas-Panagia-Potamia-Ypsarió-Aliki-Archangeles kolostort összekötő part tükörképeként jelentkezik Samothraki teljes kelettől nyugatig húzódó északi partja.  
Ha majd a déli partot behajózzuk és a Saost megmásszuk, ott kapom meg az erre vonatkozó, mindent alátámasztó bizonyítékot.  

Részemről a Samothráki titok megfejtve.
A fő központot jól választottam-e ki? Nektek való-e Samothraki? Lesz-e olyan vagy nagyobb sikere az új szigetnek, mint Thassosnak?
A válaszom: igen, igen, és igen.
Most már ti következtek, hogy felfedezésébe belekezdjetek. Szabad utat adok hát arra, hogy meghódítsátok Thassos másik arcát, immár Samothraki néven.


Újabb közös randevúnk 2015-ben:

1.   2015. június 14-30.   (17 nap, 14 éjszaka szállás)
2.   2015. június 14-28.   (15 nap, 12 éjszaka szállás)

A részletek kidolgozása később történik, november végéig nyilvános lesz.
Várjuk minden érdeklődő jelentkezését, magánautós vendégeket és autóbuszos csoportokat egyaránt.

 

Fotóalbum:
 
 

Hozzászólások  

0 #1 Samotraki útazásBlahóné Ungár Ágnes 2014-11-11 01:00
Gyönyörű, képzeletet mozgató írás. Szeretnék a júniusi csoporthoz csatlakozni, ezért keresek olyan buszos csoportot, akikhez 2 fő Szegedi csatlakozhatna.
0 #2 Kérdésuagi52 2014-11-29 01:00
Megszervezhető-e olyan csoport ahol 1hét Samotraki, 1hét Thassosi tartózkodási lehetőség van?

Hozzászólás írásához be kell jelentkezni!

endeel