Első Thassos-i nyaralásunk 2009. augusztus 29-én kezdődött (28-i indulással), és a szigetnek azóta is a rabjai vagyunk! 2010-ben már friss házasként tértünk vissza, de az évközi események úgy kimerítettek bennünket, hogy kevésbé volt mozgalmas mint az előző nyaralásunk, ezért inkább csak a 2009-esről írok egy kis beszámolót.

2009. augusztus 29-én a közel egy napos buszutazástól fáradtan, de a sziget látványától boldogan leballagtunk a strandra. A szobánkat még nem tudtuk átvenni reggel fél 10 körül, ezért csomagjainkat hátrahagyva az Atherion apartman kertjében, fürdőruciban, és a sarki boltban vásárolt gyékényekkel levándoroltunk a strandra, ahol belevetettem magam a tengerbe (vízmániás vagyok, minden görög utunknál a buszról leszállva az első dolgom átöltözni és belerobogni a habokba, megunhatatlan) és kb. másfél óra múlva párom mellé heveredtem a fövenyen. Mindketten elaludtunk a déli napsütésben, naptej nélkül, hiszen az augusztus végi nap már nem az igazi, gondoltuk mi… Délután 3-kor rákvörösre égve visszatértünk a szállásunkra, ahol örömmel tapasztaltuk, hogy apartman szomszédunk volt olyan kedves és a csomagunkat beszállította nekünk a szobába, nehogy lába keljen.  


Az első thassosi étkezésünket a sokat emlegetett Tratában fogyasztottuk el, mi mást ehettünk volna mint halat! Isteni finom volt és a kiszolgálás is páratlan volt, figyelmes volt a pincér, de nem tolakodó, gyorsan megkaptuk az ételt, persze lehet azért is, mert nem a szokásos ebéd, illetve vacsoraidőben mentünk, hanem a kettő között – csoda hogy nem sziesztáztak…
A délutánt a szobánk előtti árnyékos teraszon töltöttük, külső égési sérüléseinket belsőleg kezeltük jó hideg Mythos sörrel – soha életemben nem szerettem a sört, de akkor valahogy nagyon jól esett.

Augusztus 30-án sokáig aludtunk, délben nem indultunk el a strandra, inkább bedobtunk egy gyrost a központban, a két autókölcsönző közötti gyrososnál – nem emlékszem a nevére, szerintem akkor sem tudtam, de finom volt. Elindultunk Panagia felé, mert már a buszról beleszerettem a kis faluba, de a tűző napon kora délután kb. 20 perc múlva feladtuk és inkább visszaindultunk a strandra, ahol a nap hátralevő részét töltöttük. Illetve párom a strandon, én inkább a tengerben!

Augusztus 31-én ébredés után beültünk az Aegean bárba, a parton egy kávéra. A tulaj egy ízig-vérig angol úriember volt, kellemes zene szólt és közben a teraszról a tengert bámultuk. Annyira adta magát a hangulat, hogy rendeltünk egy margaritát… amiből lett még következő 4 :) Angolunk csak meglepetten nézett ránk, amikor fizetésnél megkérdezte, hogy mi a következő programunk és mi azt válaszoltuk, hogy mi más lehetne, mint strandolás!? 
 
Összeszedtük a szálláson a strandfelszerelést, és irány a part! Óriási hullámok voltak, vagy legalábbis ahhoz képest amit én eddig görög tengerparton láttam! Időnként fel is borított! Az egész napot ott töltöttük – ebédelni megint csak elfelejtettünk, úgyhogy a változatosság kedvéért egy salátára és egy gyrosra beültünk ugyanoda, ahova első nap is. Eldöntöttük, hogy következő nap kibérelünk egy kis autót!

Szeptember 1-én, reggel az első dolgunk volt – kávé után – hogy elmenjünk a legszimpatikusabb autókölcsönzőbe és kivegyük a legolcsóbb autót, szerencsénkre a tulajdonos nagyon szívélyes volt, angol humorral megáldva :)
A kacskaringós szerpentineken és a hajtűkanyarokban váratlanul elénk kerülő kecskéktől félve, igen óvatosan vezettünk, amit a helyi autósok nem nagyon díjaztak, később belejöttünk és annyira bátrak nem voltunk, mint a görögök, de azért gyorsabban haladtunk. Első körben elmentünk Panagiába, mert már a buszról nagyon megtetszett ez a kis falu!

 Majd délnek indultunk, út közben többször megálltunk gyönyörködni a tájban, fotózni, de végül leragadtunk Agios Ioannis strandnál, itt jó sokat időztünk annak ellenére, hogy a part aprókavicsos, amit nem nagyon szeretünk, de annyira magával ragadó volt a látvány. Kora estig maradtunk, úsztunk, búvárkodtunk, és persze a naptej ellenére is, ismét pecsenyére sültünk. Enyhe napszúrással indultunk vissza a szállásra, de útközben bevásároltunk görögsalinak valót és némi nyársalt husit vacsira, ekkor jutott eszünkbe, hogy reggeli óta nem ettünk egy óriás palacsintán kívül semmit. 

Szeptember 2-án nagyobb túrára indultunk, ismét a sziget déli részét vettük célba, de ezúttal az előző napi strandot kihagytuk. Tovább haladva, mivel majd megsültünk, megálltunk egy hűsítő pancsolás erejéig Kiniránál, de kiábrándító volt, a parton eldobott almacsutka, pet palack, zsebkendő és a tengerből kimosott szemét is elvette a kedvünket, ezért egy gyors mártózás után tovább is mentünk.
 
Elhaladtunk a Paradise strand mellett, félre is álltunk, de rengeteg ember volt, ezért kihagytuk. Alyki felé haladva rengetegszer megálltunk – igazából én a Szirének medencéjét kerestem mindenütt, az útleírást persze Budapesten felejtettem  ezért aztán hiába kerestem, kutattam, nem leltünk rá, viszont nagyon sok szép fotót készítettünk útközben.
A sok apró megállót követően a Kolostornál is megálltunk és a rengeteg turistacsoportot beelőzve bejutottunk. Nem vagyok vallásos, de csodálatos! Ezt semmiképp nem szabad kihagyni!

Megláttuk a lenti öbölben elterülő Archaggelos strandot, ahova én szívem szerint azonnal letelepedtem volna, de hajthatatlan volt a párom, hogy menjünk tovább és még ma jussunk el Theologosba, ezért aztán engedtem a követelésnek. Potosnál megálltunk egy gyrosra és frappéra, hogy legyen erőnk a hőségben bebarangolni a régi fővárost. Körbejártuk az egész várost, felszerelkeztem többfajta mézzel is, aminek egy részét még ott helyben, séta közben el is nyalakodtam! Érdemes dupla mennyiséget vásárolni, hogy haza is tudjunk hozni belőle! 

Késő délután indultunk vissza, de engedve az unszolásomnak, megálltunk a korábban meglátott gyöngyszemnél, az Archaggelos strandnál, ahol a sziklák már árnyékot vetettek, ezért kissé hűvös volt a tenger, így legalább kevesebb volt a strandoló. Annyi kincset találtam a parton és a sziklák mellett búvárkodva, hogy csak este indultunk vissza a szállásunkra. 

Mivel kevésnek bizonyult az a kis délutáni strandolás az én igényeimnek, ezért még egy esti lubickolásra leugrottunk a strandra. Nehogy már úgy teljen el egy nap Görögországban, hogy csak 2-3 órát voltam a tengerben!!! A teraszon késő este megjelent egy foltos kis cica, folyamatosan tekergőzött a lábamnál, párom megpróbálta elhessegetni, de folyton visszajött. Elővettem neki egy kis megmaradt sonkát, és egy kis hazai májkrémet, kapott vizet. Több se kellett neki, levakarhatatlanná vált… megpróbált felkapaszkodni, míg végül engedtem neki. Egészen a vállamig képes volt felmászni, majd valami hirtelen inger hatására összecsinálta magát… pontosabban engem. Kénytelen voltam újra fürdeni, mosni. De ő nem tágított, amikor előkerültem a fürdőből, még mindig ott hadakozott a párommal. Majd megengedtem, hogy visszajöjjön – ezúttal csak az ölembe – de elővigyázatosságból egy törölközőt alá tettem  Ehhez a törölközőhöz nagyon ragaszkodott, amikor bementünk lefeküdni, ott hagytam neki egy széken és teljesen beletekeredve elaludt. Reggelre eltűnt.

Szeptember 3-án este hivatalosak voltunk a szomszédos apartmanokban lakókkal egy közös kerti grillezésre, és mivel későn ébredtünk, ezért csak rövidebb kirándulást tettünk az autóval. Először ismét Panagiába mentünk, a Platános étteremben megebédeltünk. Én muszakát ettem, párom suvlakit, és bár az étel finom volt, a kiszolgálás a Trata közelébe sem ért. A pincér összekeverte a rendelésünket valaki máséval, no és a grillezett fetára, amit előételként fogyasztottunk, rengeteget kellett várni, bár a konyhája valóban kiváló, megérte várni! Miután jól belaktunk, keresztbe-kasul besétáltuk az egész falut. Ismét feltöltöttem a mézkészletet és néhány szuvenírt vásároltunk az itthon maradottaknak. Az új szerzeményekkel együtt bementünk Limenasba, ahol megnéztük a görög színházat, az agorát, a kikötőt, majd a városban kóvályogtunk, újabb szuvenírek után kutatva, közben felfedeztem egy cukrászdát, ahol sütemény-költeményeket készítettek, nem is bírtam ki, annak ellenére, hogy alig 3 órával ezelőtt egy szép adag ebédet elfogyasztottam, a sütit nem lehetett kihagyni. 

Mivel annyira jóllaktunk, hogy mozdulni sem bírtunk, kerestünk egy árnyékos helyet, ahol egy kis időre megpihentünk. A barangolással és a pihenéssel úgy elrepült az idő, hogy már indulhattunk is vissza a kerti partira. A fiúk begyújtották a tüzet, mi lányok salátát készítettünk össze – még jó hogy Panagiában vettem feta fűszerkeveréket, meg tzatziki-hez valót is! Ki jelent meg az este közepén??? A tegnapi cica! Ismét kunyerált némi kaját, aztán a szomszéd kislány elterelte a figyelmét. Hajnalig tartó beszélgetés után a cica velünk tartott, megkapta a tegnapi törölközőjét és ismét belegömbölyödött.

Szeptember 4-én reggel még a teraszon jól bereggeliztünk, hogy ebéddel se kelljen megszakítani a vízparti élményeket. Átúsztam az öböl mindkét csücskébe, majd ugyanezt a távot a parton is megtettük gyalog. Este búcsúvacsorára a Captain tavernába mentünk, nem bántuk meg! Nagyon finom halételeik vannak, csak győzzük kiválasztani a legmegfelelőbbet. Az egyetlen zavaró a kóbor cicák folyamatos jelenléte és kunyerálása volt. De mivel nagyon együttérző vagyok az ilyen elesett lényekkel, ezért a halam egy részét megosztottam velük, nehéz igazságot tenni ennyi éhes macska között, főleg ha közben még én is szeretnék jóllakni! Bevásároltunk a központban, hogy hazafele a buszon ne  haljunk éhen, majd visszatértünk a teraszunkra és hajnalig beszélgettünk – az elmaradhatatlan cicánkkal együtt.

Szeptember 5-én reggel összepakoltunk, és abban bíztam, hogy a kismacska odajön elbúcsúzni, de nem jött. Hazafele megnézegettük a több száz fotót, amit a szigeten csináltunk, kellemes lezárása volt a nyaralásnak. Szerbiában utolért minket a hideg szél és az eső, majdnem megfagytunk minden pihenőnél. Hazaérkezéskor már a következő nyárra terveztük, hogy visszatérünk Thassosra. 
 
Így is lett, 2010-ben augusztus 20-27-ig voltunk, ezúttal nászúton a szigeten. Nem béreltünk autót, csak és kizárólag pihenéssel töltöttük az egy hetet. Kivéve az egyik borultan induló reggelt, amikor felsétáltunk Panagia-ba (abszolút kibírható távolság). Mire felértünk, kisütött a nap és meggyulladtunk a melegtől, de megérte :) Igazán pihentető és szuper volt így is.

2011-ben két hétre szeretnénk menni! :) Végre szeretném megtalálni a Szirének medencéjét, és most már megnézném a Márvány-partot is. No meg a Tripiti strandot… és persze számtalan helyet ismét! :)

Hozzászólások  

0 #1 Utolsó bekezdésbalazsh 2011-02-02 01:00
Úgylegyen! :D
0 #2 vkyngakisborsikatalin 2011-02-03 01:00
Thassos megunhatatlan.Tetszett az írás.
0 #3 :)mezsge 2011-02-06 01:00
azt hiszem ezzel a beszámolóval fogom rávenni a páromat, hogy idén ide menjünk nyaralni! (csak a hosszú buszút miatt tiltakozik...) szóval köszönöm! :)

Hozzászólás írásához be kell jelentkezni!

endeel