Thasosi utazásunk hiteles története - 2012 (3. rész) - Nikosz, a borász


A felbolydult XX. századunk legnagyobb bűne, hogy elszaggatta a gyökereket.
Fiatalok, de idősebbek is, ezrei özönlötték el a városokat. Bolyongva munkahelyről munkahelyre, soha gyökeret nem eresztve.
Az sem, aki szakmát szerzett.
Az sem, aki egy életet dolgozott le azonos munkahelyen.
Felszívta a város olvasztótégelye. Paraszti, földműves múltját feledni igyekezett. Vidékiségét, bár szabadulni nem tudott tőle, szégyellte.
Városi lett.
Munkás nem, mert a munkást is eltüntette ez a XX. század. A munkást, aki valaha büszkén vallotta, hogy a Goldbergernél, a Weiss Manfrédnél, a Lámpagyárban, vagy a Ganznál dolgozik.
Proletár lett.
A volt munkás ugyanúgy, mint a falusi, vidéki gyökérről leszakított.
Vissza kevesen találtak. A kényelmes városi létet már akkor sem szívesen cserélték el a kétségtelenül embert próbáló mezőgazdasággal, amikor már falun is természetes volt a fürdőszoba, az angol WC, és a korunk legnagyobb átka, a televízió.
Ezért minden tisztelet azoknak, akik mégis vállalták, és a legnagyobb tisztelet azoké, akik kiszakadva, gyökerükről leszakadva megtalálták a visszavezető utat.

Teljesen idióták a vámszabályok.
EU-n belüli utazás esetén 90 l bort vihet magával az utas egyik országból a másikba.
Kivéve, ha egy nem EU-tag országon utazik keresztül a kedves EU-s állampolgár, egy másik EU-s országba. Ekkor ugyanis, mintha átmenetileg elvesztené az EU-s jogait, és ugyanaz vonatkozik rá, mint az EU-n kívüli utasokra.
Hát ezt kis híján megszívtuk.
Na nem Szerbiában, nem is Macedóniában. Sem itt, sem ott nem foglalkoztak vele, mit viszünk magunkkal. Csak a görög vámos akadt fenn az alkoholon. Az EU-s görög vámos.
Illetve, akadt volna, ha el nem tereli a figyelmét a benzineskanna.
Na így megúsztuk a  14 palack borral.
Gondoltam, ha már történelmi borvidéken élek, hát csak viszek magammal. Kóstolónak az ismerősöknek, meg a jövőbeli ismerősöknek is. Ilyen bor terem mifelénk.

Nem szeretem az üzletben vásárolt borokat. Agyonszűrt, agyonvegyszerezett, változó hőmérsékleten tárolt italok elvesztik az eredeti aromájukat. Hát palackoztunk indulás előtt a barátom borából. Mindjárt a hordóból.. Bentonitos derítés nélkül, mikroszűrő nélkül, csak úgy, ahogy a csapon kifolyik.
Nem vagyok egy borszakértő. De kedvelem a finom borokat. Főként a testes, karakteres vörösbort, mint a kékfrankos. Barátom gyakran elhív borversenyekre, végigkóstoljuk a különböző termelők borait, hallgatom, amint értékelik, az illatát, a színét, az aromáját, a gyümölcsösségét.
Aszaltszilva, málna, meggy.
Sosem értettem meg, hogy a szőlő ízét soha nem érzik benne a szakértők.
Én csak azt tudom róla, hogy finom sima íze van, hogy sűrű, mint a kicsorduló friss vér, vagy csillogó sárga, mint az olvasztott arany.
Mindig volt szőlője a nagyapámnak is, bora is volt a pincében, újig kitartott. Láttam, hogy művelik a szőlőt, hogy készítik, hogy kezelik a bort
Robitól ajándékba kaptam tavaly egy könyvet, „Görög kulinária”, amely ír a különböző görög borvidékek borairól is.
Na, majd megkóstoljuk.
Tíz éve nem voltam elragadtatva a krétai boroktól. Hát a makedóniai palackozott borok sem ragadtak meg.
Igazi termelői bort kellene kóstolni.
Ági segített ebben. Az ő ajánlására látogattuk meg Nikos Giannakist, a sotirosi borászt.

Találkoztunk Thasos borászával is!

Kis segítséggel aztán meg is találtuk Giannakis úr házát. Kapun kint a tábla: Giannakis Winery. Nem értettük, hogy kísérőnk ennek ellenére miért a szomszédba tessékel be bennünket. Csak amikor a hűs lugasban óuzót kortyolgató szomszédok a kerítésen átkiabálva hívták Giannakisékat, értettük meg a praktikumát. Közelebb volt, mint az utcáról.

Ki is hát Nikos Giannakis? Mi motiválta, hogy a borászattal foglalkozzon.?
Halljuk a saját szavait, ahogy visszaemlékezik a múltra, és az indulásra.

Thasoson, Sotirosban valamikor minden család szőlővel foglalkozott. Jól fizető foglalkozás volt, több jövedelmet hozott a családoknak, mint az olajbogyó-termelés.
Az 50-es években azonban a filoxérajárvány a szőlőterületek nagy részét kipusztította, és a pusztulás után a lakosság nem foglalkozott az ültetvények újratelepítésével.
 


A filoxéra, vagy szőlő gyökértetű életciklusai, és kártétele a szőlő gyökérzetén
 

A filoxérával fertőzött szőlő levele buborékosan összepöndörödik, majd elhal.

Az ipar fejlődése felszívta a hajdan szőlővel foglalkozó gazdákat, elmentek dolgozni Kavalába, ahogy mondták, egy kényelmesebb élet reményében.
Visszaemlékszem a gyermekkoromra, ahogy a szőlőben szüretelünk.  
Leestem a szamárról, amellyel a hátára kötözött kosarakban hordtuk haza az érett fürtöket, ahogy anyám házánál hordjuk a teli szőlőskosarakat, ahogy öntözöm ki a szőlőt, és ahogy a testvéreim tapossák a csemegét. (Akkor még nem darálták a szőlőt.)
A hangos, évődő falusiakra, akik vidáman nevetgéltek, amikor  párolták a kisajtolt, megerjedt törkölyből a tsipourót.
A hordó borra, amit apám félretett, hogy majd csapra üti, amikor megházasodom.
Aztán 1959-ben elköltöztünk Kavalába. Nem volt alkalmas hely a bor tárolására, és sajnos nem is párolták le, így tönkrement.
Az élet eltávolított a szőlőtől és a bortól, de az emlékek nagy hatással voltak rám, és végigkísértek akkor is, amikor városi emberként alkalmazottként dolgoztam.
1982-ben kavalai  házam lépcsőházában csináltam először bort, majd utána már minden évben. Csak saját fogyasztásra, a barátokkal való borozgatásra.
Újságíró barátommal borozgattunk egyszer, amikor megjegyezte: Te értesz is a borokhoz, szeretsz is vele foglalkozni, miért nem csinálod ezt komolyan, nemcsak saját fogyasztásra?
Ez a beszélgetés indította el bennem a gondolatot, és 2000-ben kezdtem a szőlőtelepítést Sotirosban.
2004-ben otthagytam a munkámat, és megalakítottam kis borászatomat Skala Sotirosban.
Oda telepítettünk szőlőt, ahol Sotiros régi szőlőültetvényei voltak. Nem változtattunk semmit, az őseink bölcs hozzáértéssel választották ki a legmegfelelőbb adottságú területet.
A művelési módon sem kellett változtatni, az természetes volt, és a bor, ami ott termett, az szintén természetes.
Ám az ősi múltra visszatekintő borkultúra arra ösztönzött, hogy a szőlőtermelés és a borkészítés technológiáját még természetesebbé, még tisztábbá tegyem.
Beszélgettem idős szőlőművelő emberekkel, elolvastam ősi írásokat a szőlőművelésről, a borkészítésről, és tanulmányoztam a borok készítésének változatosságát a világban.
A szaktudás, amit így sikerült összegyűjteni, indított el azon az úton, hogy a legmegfelelőbb technológiát dolgozzam ki.
2009-ben fordult termőre a Chardonnay ültetvényünk, akkor készült belőle az első bor. Tölgyfa hordóban érleltük két éven keresztül, végül 2011-re kiért az első termés borunk.


Giannakis úr mesél. Ahogy látja rajtunk az érdeklődést, hogy nem csak megkóstolni akarjuk a borát, egyre lelkesebben. Mutatja a feldolgozó gépeket, a bogyózót, amellyel a szemeket a fürt kocsányairól leválasztják, a darálót, a prést.
Hasonló módon dolgozzák fel nálunk is a csemegét.
A hatalmas inox tartályokat, amiben a mustot lefejtik, amelyekben az erjedés folyamata lezajlik.
Az egymásra halmozott hordókat a klimatizált helyiségben. Az idei szüret eredményét. Felnyitja a hordót, hív, szagoljak bele. Még hallani az enyhe pezsgést, még dolgozik a bor.
Érezni a fejlődő széndioxid jellegzetes szagát, a még nyers, kiéretlen vörösbor savainak jellegzetes kipárolgását.


Korcsmárosné arany virág
Ide a legjobbik borát.
Vén legyen, mint a nagyapám,
S tüzes mint ifjú babám.


Igen. Vénülni kell a bornak. A vörösbornak különösen. Meg kell érni. Hogy a savak  csillapodjanak, tisztuljanak az aromák, összeérjenek. Gyümölcsösödjön a bor. Megállapodjon az íze, ahogy az ember válik bölcsebbé a „vénségével” .
Vén legyen, mint a nagyapám.

Két évig érlelik a bort tölgyfa hordóban - meséli Giannakis úr. - Két év alatt megérik a bor. Az ülepedő anyagok kicsapódnak, letisztul, majd így kerül palackozásra.
Szűretlenül.


Nálunk a gazdaságokban bentonitos kezelést alkalmaznak a derítésre. A bentonit egy speciális, magas nátrium- és káliumtartalmú agyagfajta, amely megköti a borban levő fehérjéket, ezáltal gyorsabb tisztulás érhető el. A palackozásnál sokrétegű mikroszűrőn (szűrőpapír) nagy nyomással préselik át. Ezáltal ugyan tiszta és csillogó lesz a bor, akár érlelés nélkül is. Csak valami elveszik belőle.
Íze, illata megvan, csak a lélek veszett el belőle.

Az emlékek, ha az embernek vonzalma van valamihez, soha nem múlnak el - folytatja Giannakis úr.
Kötődést jelentenek ahhoz a helyhez, ahol jó szőlők teremtek, amiből jó bor készült, és ha az ember ezeket a történelmi területeket járja, késztetést érez arra, hogy folytassa azt a hagyományt, amelyet a szőlőtermelő ősei folytattak.
Nem könnyű dolog a katasztrófák, a filoxéravész és a tűz által lepusztított ültetvények után, egy majdnem feledésbe merült kultúra felélesztése, de ha az ember látja azokat az ideális területeket, amiket mintha a szőlőtermesztésre teremtettek volna, ez olyan kihívást jelent számára, ami elől nem lehet kitérni.
Ez a kihívás késztetett bennünket arra, hogy ezeken a lejtőkön, minden nehézség ellenére, megpróbáljuk újra telepíteni azt a szőlőkultúrát, amely az ősi idők óta virágzott, és annyi generációnak biztosította a megélhetést.
Nem volt könnyű feladat, amikor az első fél hektárnyi területet beültettük. Majd a tapasztalatok, és a szakirodalomból szerzett ismeretek birtokában nagy fizikai ráfordítással 2,5 hektárra fejlesztettük a kultúrát.
 
A mediterrán környezet, az erdőkkel körülvett terület ideális a biogazdálkodás megvalósítására. A fenyvesekkel, tölgyekkel, páfrányokkal körülvett szőlőkultúra. Az északnyugati, tenger felé lejtő völgye, a tenger közelsége ideális a páradús tengeri levegő hatásának hasznosítására.

 
A fenyőerdők megfogják a hegyoldalon feláramló meleg levegőt, a hűvös éjszakai harmat biztosítja a kultúra nedvességszükségletét, a napsütés véd a gombabetegségek pusztítása ellen, ugyanakkor az északnyugati fekvés csillapítja a mediterrán napfény perzselő sugárzását.
A talajerózió megfékezésére teraszos művelést alkalmaznak, ami munkaigényes, de elengedhetetlen a hegyi terepen történő termesztéshez.
Az erdősáv véd a betegségek terjedése ellen is, így ideális a terület a biogazdálkodásra, a vegyszermentes kultúra fenntartására.
 
Az ideális talaj, a páradús környezet, és a mediterrán napfény lédús, magas cukorfokú, és nemes aromatartalmú fürtök termesztését eredményezi, melyek minőségi borok előállítását teszik lehetővé.

 


Maguk állítják elő a  telepítőalanyokat is.


Metszéskor a jól fejlett, érett vesszőket kötegekbe rakják.


A kötegeket fejjel lefelé, kiásott gödörbe helyezik.
 

Betakarják agyagos homokkal. Bőségesen beöntözik, hogy jól beiszapolódjon.
 

Befedik homokkal, a gyökeresedés elősegítésére.
 

Trágyával takarják, hogy melegen tartsák az alanyokat.
 

Majd  fóliával takarják, hogy védjék a kihűléstől és a kiszáradástól.         

Az így kezelt (iskolázott) vesszők, a nedves meleg páradús környezetben tavaszig kigyökereznek. Ezeket a gyökeres vesszőket ültetik ki a telepítésnél, a következő év májusában, a megfelelő sor- és tőtávolságra.
Jó vízháztartású, nedves talajon lehetőség van sima vessző telepítésére is, amely helyben gyökerezik, ám a gyökereztetett vessző eredése mindig biztonságosabb.

A metszés ideális körülmények között január közepe-február közepe között történik. Ha különösen hideg a tél, akár egy hónappal is kitolódhat a metszés kezdete.


Az ültetvényben a talajművelést is a hagyományos módszerrel végzik. Nem használnak nagy gépeket, a talajlazítást csak a sorközökben végzik rotációs kapával.

A vegetációs időszakban a talajt hagyják befedni a zöld aljnövényzettel, ami védi a kiszáradástól, és reggeli harmatként kicsapódik rá a feláramló tengeri levegő páratartalma, biztosítva a nedves mikroklímát a növényzet számára.
A pillangós virágzatú aljnövények ugyanakkor a szőlő zöld hajtásaihoz szükséges nitrogén megkötését is biztosítják a talajban.
Műtrágyát éppen emiatt nem használnak. Trágyázásra csak szerves trágyát ( kecske, juhtrágya).

A növényvédelemben is kerülik a kemikáliákat. Legfeljebb az ősi, hagyományos kénport és a rézoxikloridot (rézgálic) használják.
A metszés, ideális körülmények között január közepe február közepe között történik, Ha különösen hideg a tél, akár egy hónappal is kitolódhat a metszés kezdete.
Magas tőkés termőkaros metszést alkalmaznak. A merlotnál két termőkaros, öt-hat szemre metszést, míg a Muscat esetében tőkefejes, két szemes hajtásokat.


A merlot két termőkaros metszése


Muscat Alexandria tőkefej, két szemre metszve

A szőlő virágzása májusban  történik, ekkorra megfelelően felmelegszik a talaj és a levegő is, hogy a beporzáshoz ideális legyen a környezet. A szemek fejlődésével a lombozat beborítja a fürtöket, védve őket a nyári nap égető sugaraitól, hogy az árnyas lombkorona alatt kifejlődhessenek, és augusztusra beérjenek az édes, lédús fürtök.
A szőlő vegetációs időszaka októberben befejeződik. Ekkorra a vesszők beérnek, elfásodnak, felkészül a növény a téli hidegekre.


A bor

A borok készítésénél a Giannakis borászat ötvözi a hagyományt a modern borkészítés technológiájával. A vegyszerkímélő termesztés lehetővé teszi, hogy a bor a természetes élesztőgombák által előidézett erjedési folyamat útján készüljön, ugyanakkor az erjesztés modern saválló (inox) tartályokban megy végbe.
A hagyományos görög fajták, mint a vörös Limnió, a Muscat Alexandria, és az Assyrtico fehér szőlő mellett készítenek bort olyan nemzetközi fajtákból is, mint a merlot és a cabernet.
Elkötelezettségük olyan természetes karakterű borok készítése, amelyek magukban hordozzák a thaszoszi föld, a thaszoszi napfény, és a thaszoszi lélek harmóniáját. A sziget ősi, szilaj ízeit vörösboruk, a ΓΙΑΝΝΑΚΙΣ (Janakisz ), a merlot és az őshonos limnio házasításából készült karakteres száraz vörösbor hordozza.
A merlot franciás lágysága szelídíti a limnio ősi szilaj ízét, egy simább, de mégis testes vörösbort eredményez.


Rozsdamentes acéltartályokban erjesztett bor, amit a letisztulás után tölgyfa hordókban érlelnek két évig. Vegyszer és tartósítóanyagtól mentesen, a természetes kiülepedés által érlelve, és letisztulva.
Két év után kerül palackozásra, mesterséges szűrés nélkül, hogy a természetes íz és zamatanyagok benne maradjanak.
 

 

 

Fehér bor a ΠΡΑΣΙΝΟ ΝΗΣΙ  (Praszino Niszi (zöld sziget)). Alapanyaga a Muscat Alexandria. Erjesztése reduktiv eljárással, zárt acéltartályokban történik. A kiforrt fehérbor tölgyfa hordókban érik tovább két évig.
A csillogó fehérbor a 13% körüli alkoholtartalmával egy közepesen savas, aromás italú bor.
Fehér fajtából készül még bor Charonei, és a hagyományos Assyrtiko.

 


Különlegesség az édes, majdnem a tokaji aszú minőségű, napon aszalt Muscat Alexandriából készült bor.
A  leszüretelt fürtöket fóliára terítve „szárítják”, míg a nedvességtartalma jelentős részét elveszti, ezáltal egy, az aszúszemekhez hasonló állagot vesz fel a szőlő, igen magas cukorfokkal. Egy kiváló édes desszertbor készül belőle.



 

A Giannakis úrral való találkozás igazán tanulságos és hasznos ismereteket nyújtó beszélgetést eredményezett. A kommunikációs nehézségek ellenére is (én nem beszélek sem görögül, sem angolul, Robinak pedig a szőlőtermesztéssel és a borkészítéssel kapcsolatos szakkifejezések lefordítása adta fel a leckét),  azt hiszem, egész jól megértettük egymást.

Köszönet Nikos Giannakisnak a beszélgetésért. Hogy engedélyezte a weboldalán levő képek felhasználását.

És köszönet Áginak, hogy lehetővé tette a találkozást egy értékes emberrel, hogy tolmácsolta Giannakis úr felé  a kérést.
És egyáltalán, hogy részünk lehetett ebben az élményben.

 

www.greeknaturalwines.com

http://www.kcci.gr/memberpages/details/90/oinopoieio-giannaki

Hozzászólások  

0 #1 Hogy ízlett a bor?Ági 2013-02-06 01:00
"Tíz éve nem voltam elragadtatva a krétai boroktól. Hát a makedóniai palackozott borok sem ragadtak meg.Igazi termelői bort kellene kóstolni."Ezt írod.Szeretném megvédeni a krétai borok hírét.Ha a fővárosban , Iraklionban voltál műhelyben és ott kóstoltál, azok jól megreklámozott turista borok.Ha egy helyi keresztelőre vagy esküvőre mentél volna, és a különleges alkalmakra tartogatott borokból ittál volna, megváltozna a véleményed.Tudom, nem az egyedi bort kell nézni.De Nikos műhelyének boraihoz is csak a kiváltságosok juthatnak. Nagykereskedelemben nincs. A borkülönlegességet gyűjtők ismerik, és ők juthatnak hozzá.Ha valahol még készítenek a szigeten helyi bort, az általános bor lehet. Élvezettel olvastam idegenvezetésed Nikos műhelyében való látogatásod benyomásodról.Azt már tudod, én valóban nem iszom bort. Volt szerencsém nála mustot inni. Az mennyei volt. Egy alkalommal, kb. 4 éve egy kis magyar társasággal gulyást bográcsoztunk nála. Ismerve, hogy nem tud elcsábítani a borokkal, elővett egy kis üveget és lement a pincéjébe. Tokaj borára hasonlító bort hozott elő. Kísérleti bora volt. Ti száraz és félédes borokat tudtok még most megkóstolni nála. 5 éve készített édes bort is, de az még a hordóban a pince hűvösében váratja magát. A thassosi klíma és talaj az ókorban az édes borok földje volt. Ezt tudván teszi kísérletét. Akkor a gulyásozás közben a még frissnek számító édes borból ihattunk. Nagyon finom volt. Igen, ittam abból. A többi borát is csodálom, bár csak kóstolásig jutottam velük. Valóban igazi bort készít. Figyel mindenre a területén. Sok mindenről nem ír a honlapján. Hiszem még nagyobb élményed lehetett volna az ültetvényre felmenve hallgatnod őt. A hold járásától, a vadnövények, az ókori történetei... Mind mind olyan ismeretek, amit én soha otthoni borásztól még nem hallottam.Amire kíváncsi vagyok. Kóstoltad borát...Hogyan ízlett?
0 #2 Tetszett.vikso 2013-02-27 01:00
Azért nekem a kedvencem a Retsina. Ha már nem az, akkor valóban az legyen, amit akkor a csapon leengednek. Emlékem is hozzá fűződik. Szőlő művelése közben, a déli ebédidőben egy pohár pincehideg vörös, a nyárson sült szalonna mellé, elfeledtette a fáradságom. Ezért is jó volt olvasni az írást.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezni!

endeel