Az Égei-tenger északkeleti térségét egy impozáns, hatalmas hegytömeg, a Saos-hegység látványa uralja.
Ez Aiolosz isten szigete, a kristálytiszta vízé, a kontrasztoké, a titokzatos és csodálatos helyeké.
alt
Homérosz azt írja, hogy Poszeidón a trójai háborút Szamothraki hegycsúcsáról figyelte. Beszámol a sziget három magas hegyéről és bozótjairól is.
Ma a szűz és érintetlen természetnek ugyanazt a képét élvezzük, mint amit az ókorban láthatott az erre járó ember - tölgyek, almafák, juharfák, cédrusok, szelídgesztenyefák, néhol az erdő fái találkoznak a part hullámaival. Kicsi folyók, vízesések, pici tavak, ahol ma merész turisták fürdenek a kristálytiszta vízben.
Nemcsak a tapasztalt hegymászók, hanem minden érdeklődő számára elérhető a Fengari, a sziget legmagasabb csúcsa (1624 m), a Sfendami (egy hegyi gyógyforrás), Katharia (a legnagyobb fennsík), Karia és Trahilati (két kivételesen szép tájkép).  
A tenger nem csábít hagyományos fürdőzésre. De a kíváncsi utazó felfedezheti a sziget körül az érintetlen tenger csodáit.
Aiolosz ma is folytatja játékát a szelekkel - kegyetlenül fúj a szél az egyik oldalon (keleten), de a helyet ismerő halász talál szélcsendes helyet.
A Kipos-foknál
A sziget sejtelmes, csábító varázst áraszt, amit nem lehet leírni, muszáj meglátogatni. Misztikus légköre, történelme, hagyományai és természeti fensége megérinti a legtöbb látogatót ma is.

A vízözön mondája itt is ismert, a helyi mítosz szerint Deukaliont és Pürrhát megóvták a Kabirok Szamothraki hegyén.
A sziget a történelem előtti időktől lakott volt, az újkőkorszak óta. Az első ismert lakosok a kareszek. Később thrákok települtek ide.
Homérosz szavai szerint a sziget a mükénéi korszak óta ismert. De a régészek szerint az első görög telepesek i.e.800-700 között érkeztek.
A szigetnek az ókorban sok neve volt. Az ókori szerzők a következő neveket említik : Saos, Samos, Electris, Dardania, Aethionia, Leucosia, Leuconia, Meliti,  de a görög telepesek ezeket már nem használták.

Szamothraki fontos földrajzi hely. A kereskedelem és a természeti javakban való gazdagsága következtében az ókorban kiemelkedő jelentőségű városállam volt, saját pénzzel és flottával.

I.e.491 és 480 között Szamothraki megadta magát a perzsáknak.
Az első déloszi szövetség idején, i.e.477-ben, a szövetség fennhatósága alá került. A peloponnészoszi háború ideje alatt a spártaiak hódították meg. Plutarkhosz szerint, mikor Liszandrosz hadvezér a szigetre érkezett, beavatták a kabir misztériumokba. A klasszikus kor idején is nagy hírneve volt a szamothraki misztériumoknak. Hérodotosz, Arisztofanész és más ókori szerzők méltatták.
A hagyomány szerint a szentélyben ismerkedett meg II.Fülöp macedón király feleségével, Olümpiával.
II.Fülöp és fia, Nagy Sándor nagy tisztelettel viseltettek a templom és a szertartások iránt, és bámulatos márvány emlékművekkel és ajándékokkal gazdagították.
Nagy Sándor halála után a Ptolemaioszok (egyiptomi) birodalmának része lett.
A római időben Szamothraki szabad volt.
Az i.e.1.sz. kezdete óta főtisztviselők, katonatisztek és kereskedők nagy számban utaztak Szamothrakira, hogy beavattassák magukat a kabir misztériumba.

Pál apostol i.u.49-ben, Neapolisz és Filippi felé tartó útján Szamothrakin is keresztülutazott. Lehetséges, hogy a kora keresztény templomot, aminek a romja az ókori kikötő sarkában van, az apostol párszáz követője építette.

Hadrianus császár i.u.123-ban meglátogatta a szigetet.

A 4.sz. után - mikor a kereszténység terjedésével a misztériumokat betiltották - Szamothraki elszigetelődött és hanyatlani kezdett. A lerombolt emlékművek anyagából házakat építették.
A szigeten jelentős népesség élt a bizánci időkben. A 8.sz.-tól és az utána következő időktől a szlávok és szaracénok gyakran megtámadták a szigetet, amitől a lakosság száma csökkent.

A 14.sz.-ban bekövetkezett a törökök támadása.

1430-ban Szamothrakin a genovai Gattilusi család uralkodott. A tornyok - Hora, Paleopoli és Fonia - tanúsítják, hogy a földesúr megerősítette a sziget védelmét.

A sziget urai cserélődtek, a genovaiak után törökök, majd velenceiek lettek, végül 1479-ben végleg török uralom alá került.

A görög forradalom előestéjén a sziget lakossága fellázadt a törökök ellen. Kegyetlen megtorlás lett az ára. 1821.szeptember elsején a törökök partra szálltak, hatalmas vérfürdőt rendeztek és kifosztották a szigetet. Százakat mészároltak le és sok, mindkét nembeli lakost eladtak rabszolgának, többek között a később „Öt szent mártír” néven ismert embereket.
A hagyomány szerint csupán egy híres orvos és 33 család élte túl a vérfürdőt.
A törökök Konstantinápolyba vittek öt túszt, hogy felvegyék az iszlám hitet. Néhány évvel később, 1835-ben, visszatértek a szigetre és visszatértek a keresztény hitre. Megtorlásul a törökök megkínozták és kivégezték őket 1835. április 6-án Makrinál. Az ő emléküket ünneplik Szamothrakin, Makriban és az Athosz-hegyen a Húsvétot követő vasárnap. Az öt mártír emlékéről szóló egyházi éneket 1843-ban írta egy szerzetes.

Később néhány lakos érkezett Lemnosz, Imvrosz, Thaszosz, Leszbosz szigetekről.

A sziget a török uralom alól, a környékhez hasonlóan, 1912-ben szabadult fel.

1918-1922 között sok menekült érkezett Kis-Ázsiából. 1951-ben a lakosok száma 4258 volt, de azóta folyamatosan csökken, ma 2800.

A Nagy Istenek imádata prehellén eredetű, és korábbi, mint a görög telepesek (kb.i.e.700) letelepedése.
A szentély mindig fontos pánhellén vallási központ volt, vallási súlya olyan nagy volt, hogy úgy hívták, az északi Égei-térség Délosza. Jelentősége hasonló, mint Démétér és Perszephoné tisztelete Eleusziszban.
Tisztelet és védelem övezte a római korban is, egészen a i.u.4.sz.-ig. a kereszténység hivatalossá tételéig. I.Theodosziusz császár tiltotta be a misztériumok szertartásait.
A Nagy Istenek tiszteletére tartott szertartásokon és misztériumokon bárki részt vehetett,  bárki lehetett beavatott, függetlenül társadalmi helyzettől, kortól, nemzetiségtől.
A látványos vallási felvonulásokkal egyetemben igazi „népünnepélyt” is rendeztek.
A királyok kedveztek a szentélynek, márvány szobrokkal és ajándékokkal gazdagították.

Az istenek tiszteletét és a szertartást a „Kabirok misztériumának” hívták, ami nagyon népszerű volt abban az időben.
Axierosz istennőt imádták, akit a görögök Démétérként azonosítottak. Ő Kadmosz lánya, egyike a Kabiroknak (ókori görög istenségek, akiket a hellének közkeletű hagyománya pelazg, azaz belföldi, ősi görög eredetűeknek tartott, de akik csaknem kétségkívül sémi eredetüek).
A két démon, a Kabirok (két isteni származású fiútestvér), két alvilági istenség (az egész világ istene és házastársa, Axiokerszusz és Axiokersza) ugyanehhez a vallási mondakörhöz tartoznak.
Kadmilusz vagy Kadmosz, a termékenység istene, akit Hermésszel azonosítottak, szintén az az istenek csoportjában található.
Kadmosz, mikor Európét kereste, a szigeten találkozott Harmoniával, akit elrabolt, majd feleségül vett.
A misztérium fénypontja Kadmosz és Harmonia szent nászának színpadi megjelenítése volt
A szigetre érkező görögök átformálták a kultuszt, az változott az idők folyamán.
Ezenkívül a Nagy Istenek csoportjába tartozott Athéna, Aphrodité és Démétér.

A Nagy Istenek Szentélye a sziget északi partján található, Paleopolis falunál. Emlékeztet minket Delfi látképére. Egy völgyben van, kiszáradt patakmeder osztja ketté. Körben olajfák és oleanderek.
A Nagy Istenek Szentélye          Egy épület a Nagy Istenek Szentélyében
Francia régészek kezdték meg a feltárásokat.
A látogatót megérinti a hely szentsége.
Épületek egész sorát - romjaikat - láthatjuk, amik az egykori vallási tevékenységről tanúskodnak.
A fő épületek : Arszineion, a legnagyobb görög tholosz (a padozatából  kiálló két szikla biztosan a görögök előtt időben is áldozatok bemutatására szolgált), Temenosz, a templom, a Szent kerület, Felajánlások háza, a Nagy Istenek oltára, színház, oszlopcsarnok, Niké kútja (a szobor egy díszkút medencéjében márványból faragott hajóorron állt), temető, II.Ptolemaiosz kapuja (i.e.258-280)., Anaktoron (az első fokú beavatások színtere).
A múzeumban
A múzeum az ásatási terület tőszomszédságában áll. A belépőjegy mindkét helyszín megtekintésére érvényes.

A középkori tornyok fontos tanúi a késő-bizánci építészetnek.
A Fonias folyó torkolatánál egy különálló torony áll.
Hora nyugati részén, a domb tetején áll erődítmény. Ez a hely talán a 10.sz. végén lett megerősítve, a kalózok támadásai ellen.
Paleopolisnál a Gattiluzi-torony néven ismert maradvány : három torony épült az impozáns, sziklás dombon a kikötő mellett.
Az ókori épületek köveit használták fel az építéshez.
A Gattilusi-torony
12 kicsi település van a szigeten. A főváros Hora, a kikötő Kamariotissza. Egyéb falvak : Paleopoli, Xeropotamos, Therma, Prophitis Ilias, Laccoma, Alonia, Karyotes és Ano Meria.
A lakosok fő megélhetési forrása a mezőgazdaság, állattenyésztés, halászat, és a fafeldolgozás. Az utóbbi években kezdett fejlődni a turizmus.
Kamariotissza
A festői és hagyományos falu, Hora, amfiteátrumszerűen épült bele a hegybe. Nagyszerű a kilátás a tengerre.
Elvarázsolja a turistát a szűk, kövezett utcáival, kávézóival, tereivel, pékségeivel, folklór múzeumával, házaival, szőlőlugasaival, a lépcsőkön és a balkonokon nyíló virágaival, valamint hagyományos népitáncával.
Hora
Hora
Therma faluban gyógyfürdő működik.
Thermától keletre található a kemping. Szálláshelyek mindenféle kategóriában léteznek.
 
Információk :  www.samothraki.com
 
 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezni!

endeel