Betekintés a színfalak mögé.

Bevezetőként válaszolok azokra a kérdésekre is, hogyan kezdődött a munkám.

2007-ben volt a 3. évem a magánvendégeim fogadására.

Az első évben, -2005-ben- csak a telefonos hívásomra jöttek a már barátokká vált régi vendégeim. A kecskeméti Mistrál Traveltől is voltak vendégek. Összesen 160 vendég érkezett így részemről a szigetre. Nem sok, de piackutatásként kezelve a 2005-ös évet, sikeresnek mondtam. Hogy miért? A ’80-as évek közepén kezdődött a sziget első fénykora, és tartott a 90-es évek közepéig. Tehát igen rövid ideig tartott valós turizmusa, a határos országok politikai helyzete miatt. Ahhoz viszonyítva, hogy az elmúlt 10 évben 6 hétre szűkült az ideérkező vendégek nyaralása, 2005-ben volt az első olyan szakasz, ahol ez a törés pozitívba lendült át. Tehát jó időben kezdtem el tevékenységem. A szervezést és a szigetet nekem is tanulnom kellett.

A hosszú csend után jó szezonnak minősült a 2006-os év. Tudtuk, hogy az első „fecskék” visszautazva elmondják majd, hogy az út rendben, a sziget zökkenőmentesen megközelíthető. És valóban az első lekérdezések és egy-két foglalás elkezdődött már előző év decemberében. Az időjárás is segítette azokat, akik a nyárra készültek. Az egyetlen zavaró tényező volt a decemberben megfeneklett Trizán kereskedelmi hajó, ami a gyapotmag-szállítmányát az öblünkbe szórta. Az ellenpropaganda és a valóban kellemetlen tényezők ellenére a vendégfogadás kinyúlt húsvéttól-október első hetéig. Nagyon jó évet zárt a sziget. Ráéreztek a bizsergésre az építkezők is. Tovább folytatódott az öböl kiépítése. A jó időben gombaszámra nőttek ki a legújabb divatot követő „mazonetta” típusú épületek, főleg az öböl közepéről, ami addig mocsaras, nádas búvóhely volt a békáknak és a folyami teknőcöknek. Változott az öböl arca. Volt több olyan vendég, aki ezt a fejlődést fájónak érezte, de igazából szükség volt rá. Az épületek 70%-a viszont eladásra készült. 50-90.000 Euróért árulja az a 3 ingatanközvetítő iroda a lakásokat, akik felvásárolták a 4-5 éve még ingyen sem kellő telkeket. Megjavították a földutakat, és tip-top, kiskertes, gondozott 30-50 m2 –es luxus apartmanokat építettek. Mi ennek azért örülünk, mert csinos lett a környék, anélkül, hogy magas beton szállodákat építettek volna. Tehát a turizmus itt a szigeten jó irányba fejlődik. Sok vendégem kérdezi, vásárolhatnak-e a magyarok is telket vagy házat. Válaszom: Igen. Telek már nem nagyon van. Házak csak a sziget belső falvaiban. Ezek régi ipiroszi típusú, romos, régóta elhagyott épületek. Ha a falvakban sétát teszünk, láthatunk sok, ilyen épületből lett, gyönyörűen felújított, de az eredeti stílust megőrzött házat. Ennek a felújítása nem kerül többe, mint egy új háznak a megépítése, de fontos, hogy az építtető itt legyen, leleményesség, hogy bizonyos elemeket a bontásokból beszerezzen. Megéri, de költségesebb, mint az ingatlanközvetítők által kínált új apartmanok. Ha az érdeklődő ittléte során bemegy ezen közvetítők irodájába, videót mutatnak be, ill. a helyszínre kiviszik a vásárlót. Természetesen teszik ezt akkor is, ha csak érdeklődő valaki.

A vásárláshoz fontos a nyelvet tudó ügyvéd, akin keresztül az ügyet majd bonyolítják. Az adózási témáról nincs pontos tájékozottságom, de hiszem, hogy az ingatlanközvetítő tud erről is felvilágosítást adni. Vendégek kérdezték a nyár folyamán, hogy tudok–e segíteni ebben a témában. Május 1-október végéig nem áll rendelkezésemre egy pillanatnyi szabadidő sem. De a szezonon túli időben, ha kiutazik ide valaki, nagyon szívesen végigjárom vele az irodákat.

Hogyan kezdődött a 2007-es szezon?
Különféle utazási irodák képviselői lepték el a szigetet. Nagyon sok szállást lekötöttek. Az irodák által nem lekötött szállások árai felszöktek. A végkiértékelésben azon szállástulajdonosok jártak anyagilag a legjobban, akik nem dolgoztak össze sem közvetítőkkel, sem internetes foglalásokkal. Ők csak az úgynevezett szabad keresőket fogadták, ill. a márciustól tömegesen szállást foglaló görög családokat, - akik az állami utazási csekkeket használták. Az árváltozás nem csak a szabadon értékesítőkre volt igaz, azok is az állam által diktált ár miatt változtak. Mit értek ezalatt? Minden dolgozónak van társadalombiztosítása. Decemberig le kell adnunk, mennyit dolgoztunk abban az évben, és a megfelelő szervtől ennek fejében kapunk üdülési bónuszokat. A nyugdíjasok kétszer 1 hetet, egy átlag dolgozó pedig egy hetet tölthet el Görögország bármely pontján. Márciusban kezdhetünk szállásokat foglalni. Kapunk hozzá 50%-os utazási kedvezményt is a tömegközlekedési járművekre. Akik a dimoszoknál köztisztviselők, azok július 1.-től augusztus végéig vehetik ki szabadságukat. (A mi szigetünkre nagy szeretettel jönnek a görögök.) A négyes kategóriáig egy apartmanért nem kell egy fillért sem fizetnünk. Annak az árát fedezi az utalvány. A szállástulajdonos június 15-től- szeptember 15-ig, tehát az iskolaszüneti időszakban 100 Euró/nap kap egy 4 fős szállás után. Ez volt a 2007-es ár. Nagyon sok szállás szinte csak ilyen utalvánnyal rendelkező görög vendégeket fogad. Akinek sok lakása van, megéri ezekkel bajlódni. Miért mondom, hogy bajlódás? Azért, mert minden megérkezés után egy héten belül át kell utazni a szállástulajdonosnak Kavalába a jegyekkel. Ha csak ilyen vendégei vannak, akkor természetesen betervezi a nyári programjába. A dolog hátulütője még ott van, hogy a pénzt csak decembertől márciusig kapja meg. Tehát addig ki kell tartania anyagilag. Akkor viszont egyben kap meg mindent. Tehát, ha egy évet így átvészel, a következő évben már könnyebb. Az én katalógusomban levő szállások is fogadnak ilyen üdülési csekkes vendégeket, de csak kis mértékben. A Hotel Ellás, ahol először kezdtem tevékenységem, 2007-ben már csak görög vendégeket fogadott, de úgy felfutott, hogy még decemberben is jönnek hozzá nyugdíjas csoportok. Tehát, ha az állam emeli az általa adott árakat, a többi szállástulajdonos is ahhoz emeli árait.
Ebben az évben a szállásaim száma meghaladta a 60-at.
Ennek oka részben az volt, hogy a régi szállásaimat megszokott, megszeretett vendégek visszatértek oda. Azok a szállások tehát gyorsan megteltek a görög utalványosok és az én vendégfoglalásom által.
Nagyon sok új vendég tett lekérdezéseket, tehát új szállások kellettek nekem is.
Válogatni nem válogattam különösebben. Aki bejelentkezett nálam, ahhoz kimentem, felvettem tőle az adatokat. A családban szinte mindenkinek van saját szállása. Ahhoz jöttek a szomszédok, a sógorok. Senkit nem szerettem volna magamra haragítani, így mindenkit felvettem a listára. Hát lett is elég bajom. Soknak állandó visszatérő vendégei voltak, náluk nehéz volt foglalni. Sokan, ahogy eszükbe jutott, akarták változtatni az árat. Tehát ez is baj volt. Nagyon sokan nem értették meg, hogy nem elég, hogy megkapja a foglalót, azt ellenőrizni is kell. Volt olyan, aki fogadta a vendégfoglalást, mindent jóváhagyott, viszont mikor kijöttek a vendégeim, kiadta az utolsó pillanatban kiérkező saját régi görög vendégeinek a szobáinkat. Volt olyan, hogy mindenféle modernizálást beígért a szállodás, azt meg is tette, de pl: augusztus végén a vendégem kiérkezett, és a gyönyörű új szobában nem volt sem ivó-, sem fürdővíz 3 napig. És általában a közeli rokon szállástulajdonossal voltak gondjaim. Volt olyan, aki fogadta ugyan a vendéget, nem volt a szállással sem gond. Viszont a házigazda magatartásának a vendégeimhez való viszonyulásához, fékentartásához a férjemet is ki kellett hívnom. Ő a gyermekeket nem bírta elviselni. Nagyon fontos volt számomra az is, hogy ha a vendégeknél kintlétük során valami olyan segítségkérés akadt, amihez én nem voltam elegendő, akkor ők maximálisan a jobbkezeim legyenek.
Menetközben már változtatni nem lehetett, végigcsináltam. A vendég sokszor nem vett észre ezekből a dolgokból semmit, de számomra a mindennapos 16 órás  munka a melegben, hogy jókedvűen, könnyedén, mosolygósan tudjam le a zűrös napot, hát az bizony nehéz volt.
Viszont okultam. 2008-ban minden előző évben problémás szállást töröltem. Nem számított, hogy a Szállás Szövetség Elnöke, vagy szomszédom, vagy unokatestvér. És örülök ennek, mert bár húzták az orrukat, most már volt indokom arra, hogy maximálisan ellenőrizhessem a munkám. )
Ezek a gondok voltak a szállástulajdonosokkal.
Azokról a szállásokról, akik törlődtek a katalógusból, több szót nem ejtek. Azon szállások viszont, amelyek minden pillanatban a jobbkezeim voltak, említést kell hogy tegyek.

Melyek ezek:
Ifigénia hegyi és parti tulajdonosai.
A szállás gyönyörű környezetben, jó helyen, jó elrendezésű , tágas, jól felszerelt és jó árfekvésű lakások.
A tulajdonosai? Nincs párjuk! Efi asszony a kis vidám sürgő-forgó, letye-fetye. Számtalanszor volt, hogy kiérve a szállásra, jókedvtől csillogó szemmel vagy a vendégem, vagy Efi fogadott azzal, hogy mit beszéltek. Mindkettőjükről tökéletesen tudtam, nem beszélnek idegen nyelvet. Megkérdezve a másik féltől is, hogy miről is van szó, nehogy félreértsenek valamit, kiderült, tökéletesen tudtak társalogni közös nyelvként: szimpátia alapján. Orvoshoz, patikába kellett szaladni. Megoldották. Ügyvéd kellett egy más szállás számára. A férj, Mákis volt a legjobb ügyvéd. Még a legzárkózottabb vendég is felszabadultan töltötte nyaralását náluk.
Volt olyan, hogy a vendégnek anyagi jellegű gondjai keletkeztek kiutazásuk után. Nem hiszem, hogy más szállás felajánlotta volna, hogy: ha az segítség, hogy egyelőre ne fizessék ki a fennmaradó összeget, akkor maradjanak. Sőt volt egy lyukas napja a következő érkező vendégig, hát azt meg felajánlották az addig is ingyen nyaraló párnak, hogy azt pedig ajándékba adják. Maradjanak még arra a napra, és érezzék jól magukat. ( Itt megjegyzendő, úgy néz ki, hogy a vendég azóta sem jelentkezett a fennmaradó összeggel, még egy üdvözletet sem küldött.)

Hotel Ostria
Ez a szállás már második éve a legkedveltebb a vendégeim között. Ők egy évtizedig dolgoztak holland irodák lekötésében, és csak félve kötöttünk kapcsolatot 2006-ban. Erre a szállásra azért volt szükségem, mert stúdiói, apartmanjai vegyesen vannak, ill. a part és a centrum közelsége miatt éreztem, hogy sokan fogják keresni. Az árbani megállapodásunk is gyorsan ment. Az utazási irodák mindig nagyon alacsony árat fizetnek a tulajok felé, így bár én a piac árfolyama alatti árat ígértem, az az addigiaknál jóval magasabb volt.
Az első év után kértem, hogy a befolyt haszonból áldozzanak egy kicsit a modernesítésre. Mivel Thesszalinikiben laknak, szezonon túl, nagyon szép Ikeás darabokkal, szívesen eleget tettek kérésemnek. Az idén, 2008-ban újabb felújítások lesznek. Most a stúdiók ágyai lesznek kicserélve.
A tulajokról? Méri, a művésznő kinézetű, Nikosz a hippi kinézetű, végtelen precíz, pontos és nagyon házias pár. A legjobb barátaimmá váltak nekem is az idők folyamán. A vendégek különösen Nikoszhoz ragaszkodtak. Ő jól beszél angolul is, nagyon megszerette a magyar temperamentumot. Ezen a szálláson főleg nagyobb baráti társaságok voltak. Nikosz nélkül nem indult meg az esti parti. Ha valaki horgász-szenvedéllyel bírt, megint Nikosz kellett hozzá. A 10. szomszédból küldtem hozzá a segítségre szoruló vendégeimet, Nikos félretette a felmosót, vagy a fűnyírót és ment autószerelőt keresni. Méri intézte a biztosítókkal a kártérítéseket. Nem tudom felsorolni, hogy mi mindennel fordultunk nap mint nap hozzájuk, sokszor még hajnalban is. 

A mindennapokban ez a két szállás volt a fő segítségem. A többi szállásnál is voltak ilyen jó házigazdák, de a legtöbb esetben csak a saját vendégekre vonatkozó kérést oldottuk meg. Ott a tulajdonosoktól több segítségadást kérni vagy az elfoglaltságuk, vagy a hozzá nem értésük miatt nem lehetett.

Melyek voltak azok a szállások, ahol a vendég is teljes mértékben elégedett volt, ill. a szállástulajdonos nyilatkozott úgy, hogy ilyen vendége még nem volt hosszú éves pályafutása alatt semmilyen nációból.
Jota apartman
Spitáki apartman
Anna hegyi apartman
Alexander Stúdió
Villa Anna
Hatzi Apartman
Pantheon apartman.
Villa Almyra
Enavlin hotel

Nagyon jóleső érzés volt kimenni ezekre a szállásokra. Eddig is nagyon jó volt a kapcsolat köztünk ezeknél a szállásoknál, de ha ehhez párosul még egy-két közös jó élmény, az még jobb. A szezon végén e szállástulajdonosok mind-mind a magyar kultúránkkal kapcsolatos kérdések özönét zúdították rám. Mindenki kapott meghívást a vendégekhez is vissza. 5 szállásról tudom, hogy be is fizettek a november folyamán indított 4 napos magyarországi kirándulásra. Azt mindegyik kérte, hogy ha mi megyünk haza, szóljunk nekik is, mert, ha az időben szabaddá tudják tenni magunkat, akkor ők is jönnének velünk. (Mivel hazautunk váratlan és családi jellegű volt, ennek a kérésnek nem tudtam eleget tenni.)

Voltak olyan szállások is, akik nem „erőszakkal” kéredzkedtek be a körünkbe, hanem először lekötöttség nélkül kipróbáltak.
Amikor üresedés volt egy váratlan lemondás miatt, felhívott, közölve az időpontot, mikor tudna vendéget fogadni tőlem. Az volt a Viki hegyi és parti apartman. Mindig jól jött a hívása, mert főszezon idején már nem volt szabad apartmanom. Információt a vendég felé csak keveset volt időm adni ezekről a szállásokról. A vendégek is félve jöttek. De a szállás helyszínen való megtekintése után örömmel foglalták el lakásukat. Mindkét szállás remek környezetben van, nagyon jó elrendezésűek a szobái. A 2008-as évben ezek a szállások is a legkeresettebbek közé fognak tartozni.
 
A szállásokkal kapcsolatos egyéb tapasztalatok.
A kedvezményekről.
Szezon elején, május, június 10-ig, ill. szeptember 15-től csak nagyon kevés nálam foglalt vendég volt. De mint láttam, az Apollon is csak nehezen és nagyon alacsony áron töltötte ezeket a napokat. Én magam is ismerve, hogy néhány ott befizetett vendég mekkora összegért töltött kint egy hetet, a nálam jelentkező vendégeknek is ajánlottam, hogy először érdeklődjön az Apollonnál. Mivel ott anyagilag jobban jártak, több esetben onnan fogadtam a vendégeimet.
Sokszor fordulnak hozzám a vendégek, hogy nálunk milyen kedvezmények léteznek?
Még az első két évben voltak csoportos kedvezmények, mivel sok nagy szálloda volt a katalógusban. De, mint már említettem, 2007-ben problémás volt az egyéni lekérés az utazási csekkesek miatt, így a nagyobb kedvezmények megszűntek. Nincsenek szabadon szállodák.
A kis apartmanháznak nemigen érdeke a kedvezményadás, csak június 10-ig, vagy szeptember 15.-től. Ez időszakban többen bejelentkeztek csoportok, de soha nem jött ki az általuk tervezett létszám, így a nyaralásuk nem nálunk valósult meg.
Egyéni lekérés esetén a kedvezmény kismértékű. Akik március végéig jelentkeznek, a megadott ár alsó, ill. középső kategóriáját kapják. Ez nem jelentős, de sok szállástulajdonosnak csak a szállása van, mint bevételi jövedelem.

Az elhelyezéssel kapcsolatos gondolatok
Nagyon sok családnál előfordult, hogy 5 személy kért le egy apartmant.
Ha az 5 személyből a szülőkről és három 12 év kor alatti gyermekről volt szó, szinte mindegyik apartman gond nélkül kényelmesen megfelelt az igényeknek.
Nehézségek akkor voltak, ha a gyermekek nagyok voltak, uram bocsá, a gyermekekről kiderült, hogy a nagyszülő volt a felnőtt, és a 40 év körüli  házaspár volt a gyermek. Ez esetben a kanapéágy nagysága nem mindig volt megfelelő méretű.
Ha nagykorú, magas méretű gyermekekről van szó, ideálisabb lett volna, ha 2 db stúdiót kérnek le.  De itt nyilván az anyagi szempontok játszanak szerepet.
Előfordult egy esetben, hogy augusztus elején két barátnő, egy-egy gyermekkel az egész szigetet körbejárva nem talált szabadon szállást. Én az Apollonos Liolios szálláson botlottam beléjük. Végigtelefonáltam az összes lehetséges szállást, és a Hermes hotelban találtam egy 2+1 pótágyas stúdiót. Nem volt mit tenni, elfoglalták a szállást. Szerencse, hogy földszinti lakás volt, így a 4. ágy a nyitott ajtónál a bejárat elé elfért. (E.O.T. ellenőrzés során gond lehetett volna.) A vendégek 6 napot töltöttek el így. Biztos vagyok abban, hogy életük leglehetetlenebb nyaralása volt, de egyben a legszebb is!


Hogy miért mondom ezt? Mert itt a szigeten teljes a közbiztonság.
Volt olyan vendégem, aki sírvafakadt, mikor az Anna parti apartman egy fölszintes tengerre nyíló szobáját szerettem volna neki adni. 2 m-re a tengertől. (Emlékszel Rita?!)
Itt a legnagyobb boldogságban azok részesülhetnek, akik élvezhetik az éjszakai tenger látványát és hangját. Nincs ennél szebb a világon!
Én még akkor jöttem el otthonról, amikor nem voltak rácsok a bejáratok előtt, amikor még nem voltak betörések Magyarországon. Korfun és Krétán én is átéltem kirablást is, de itt a szigeten télen- nyáron nyitott ajtónál alszunk. Akár Kavalába több napra átmenve, ajtót- ablakot nyitva hagyhatunk. Senki nem megy a lakásunkba. Csak a kölykezés előtt álló macskák miatt kell becsuknunk az ajtót. Hihetetlen, de mégis igaz ez! Azon vendégek, akik a nyári lakomhoz időnként lementek és nem találtak, mindig morogtak rám. Ági mindent nyitva hagytál, és nem állt módunkban jól becsukni az „ajtótokat”! Hiába nyugtattam őket, hiszen látjátok, ajtónk sincs! Ez a magyar beidegződés valószínűleg soha nem fog eltörlődni.
Az Alexander Stúdióban lakó vendégek ezt mind élvezték! És biztos vagyok abban, hogy bár mondták, nem visszajáró vendégek, hozzánk visszatérnek majd, és parti földszinti szobát szeretnének kérni. De erre már most mondom: az Alexander összes földszinti lakása megtelt június 20-től augusztus végéig.

Nekem is van egy ehhez a témához illő kedves emlékem.
2 éve, augusztus elején volt egy szabad napom, amikor sem kirándulásom, sem érkező vendégem nem volt. Pánosznak akkor 2 hónapos szabadsága volt. (Életében először.) Ági  lányom és mi elhatároztuk, hogy megszökünk a szigetről. Hová menjünk? Amerre az elágazásokban szabad az út! ( Ez fontos szempont volt. A kitűzött célunk, hogy elkerüljük az augusztusi  időszakra jellemző tömeget. Pihenésre vágytam. ) Hol kötöttünk ki? Xantitól délre a tengerparton. Napközben elcsavarogtunk Portó Lagos környékén. Itt édes és sós vizű tavak vannak, a tengerparttal szegélyezve. A tavon kettő kis sziget. Akkorák, amelyeken éppen elfér egy-egy kolostor. A szigetek és a szárazföld közt egy fahíd. 
Este lett és akkor kezdtünk gondolkozni, ez idáig mind szép és jó, de hol fogunk aludni. Pánosz mondta, irány le a part, ami innen 6 km-re van. Ott van némi turizmus, hátha találunk valami szállást. Végigjártuk a partot. Hatalmas élet, mindenhol discók, szenzációs hangulat. Szállás egy sem. Csak görög és néhány német rendszámú autót láttunk. Az a kevés szállás, ami a nagy központban létezett, mind foglalt volt. Elindultunk tovább a parton. 3 km-t mentünk a sötét éjszakában, mire újból fényeket láttunk. Innen tudtuk, hogy a part mentén haladunk. Eszméletlen hangerővel bíró tengerparti bárok voltak 200 m-ként. Egyéb épület sehol. Nem volt más megoldás, mint a legcsendesebbnek tartott bár tengerparti ágyát elfoglaltuk. Én hulla fáradt voltam, és a mindig az autóban levő hálózsákba bebújtam a 45 fokos hőség ellenére is. A szúnyogok ezerrel támadtak. Az első alvásszakasz után felébredtem, követeltem Pánosztól, valamit tegyen ezzel a tam-tam zenével, meg kapcsolja le a fel-felvillanó fényeket, meg vakarjon meg mindenhol, mert még a zsákban is megettek a szúnyogok. Egész testemben feldagadtam a sok csípéstől. Pánosznál és a lányomnál reklamálhattam! Ők az ágyam mellett discóztak. A bárba bementek ugyan, de hajnali 5 órakor ott már mindenki narkóval volt belőve, így inkább mellettem mulattak. A valós ébredésemnél döbbentem meg igazából.
Mi ébresztett?
Az, hogy valaki néz. Kinyitottam a szemem és mit láttam: a fejem fölött egy sárkányrepülős alak skubizott minket, előttem 2 m-re a mozdulatlan vízen egy fekete búvárruhás ember térdel a vízben, és ránk mered. Pánosz a távolban sétált és kagylókat meg köveket szedett. 9 óra lehetett. A furcsa közönségen túltéve magam, kérdésem: kávét hol iszunk? Ez is gyorsan megoldódott. A bár éjjeliőre még örült is, hogy a kávézásához párja van, mert mint mondta, itt 10 óráig egy lélek sincs. .
A napunkat ezután Xantiban a bazárban töltöttük, majd a Nestos folyónál, ahol megint egy különleges élményünk volt. A környékbeliek ott flekkeneztek, és aki arra járt, annak kötelezővé tették a kóstolást jóllakásig.

 

Láttunk, mulattunk, ettünk, ittunk, fürödtünk és aludtunk.
 Ha ezt a kirándulást szervezetten tesszük meg, nagyon sok pénz kellett volna hozzá. Utazásaim során, főleg még Kréta és Magyarország között utaztam, mindig első osztályú szállásokat vettem igénybe, hogy az utazás után jól tudjak pihenni. Nyilván ezt a kirándulást nem így terveztük. De életem legszebb egynapos kalandja volt.
(Zsóka, itt el kellene mesélnem a Philippi ókori színházi Mária Callas koncertünket és a szúnyogszigeti fegyvercsempészeti kalandunkat is. De míg kormánykörökben mozogsz, nem terítgetem ki, hogy az Ipa elnöke és a felesége hogyan nyaral! Szerencsétek, hogy nem volt nálam a fényképezőgép!
Emlékszel Bazsi, erre az estre téged is hívtalak. Csak nekem papolsz, hogy maradjak meg görögnek. Ne változzak vissza a magyar megfelelésnek. És amikor el akartalak csábítani egy igazi görögös kirándulásra, inkább az esti Skála Potámiai sétát választottátok. De olyan vagyok, mint a kiselefánt.  Minden év július 6.-án kezdődik Akondióban a szárazföldön az egy hetes, 6 nemzetközti Archeológiai Fesztivál. Az az érzésem, hogy éppen itt lesztek majd a szigeten. Az ide tett kirándulás csak egy szárazföldön való átéjszakázással lehetséges. Én annyi jót kapok tőled. Egy alkalommal kibújhatnál a megszokott szabályos, görcsös hétköznapotokból. Ha egyszer beleízlelnél, a végén még az olasz nyaralás is összejönne. 

Mit akartam még mondani ezekkel a fenti kitérő történetekkel? Azt, hogy ha a vendégek lelkükben szabadok, és valóban nem adnak a külsőségekre, ill. ha nem ragaszkodnak ahhoz, hogy az egész háztartást magukkal hurcolják otthonról, akkor kényelmesen és jól tudnak nyaralni. És 5 főnek egy 5 ágyas apartman lehet akár fényűző lakosztály is. De a vendég csak kevés esetben ilyen, a tulajdonos reklamációt nem akar, tehát sok fő esetén egy lakásra, mielőtt elfogadnánk a foglalást, körbetapogatódzunk.
Volt egy másik döbbenetes esetem is. Ilyen 16 éves pályafutásom alatt más alkalommal soha nem fordult elő. 
A vendégek,- Katikáék- még márciusban elkezdtek foglalni. Egy házaspár és a gyermekük. Parti szállást szerettek volna. Végül megegyeztünk az Ifigénia parti kettő db 2+1 ágyas kettő-kettő óriási erkélyes stúdiójában. Arra gondoltam, talán majd hoznak magukkal valakiket még.
Megjelentek a vendégek. 3-an voltak. A lakást átadtam. Rettenetesen fáradtak voltak, így megegyeztünk abban, hogy az esti órákban ők sétálnak majd át hozzám, a nyári lakomba. Délután elszaladtam az Ostria apartmanhoz, megnézni, a szállások elő vannak-e készítve a csoportosan érkező vendégeimnek. Az erkélyről Katikáékat látom, hogy az apartman körül nézelődnek. Behívtam őket. Megsajnáltam, hogy csak 3-an jöttek, és sokallják a kettő stúdióra befizetett összeget. Gondoltam, szeretnék valahogy visszamondani, és egy 4 fős egy hálószobás apartmanra változtatni. Mivel 2 hétre érkeztek, ez igen jelentős árkülönbség lett volna. Megnézték a lakásokat. Akkor értették meg, miben különbözik az apartman és a stúdió. Majd mondták, hogy ilyet kellett volna kérniük. Mondtam, én ezt akkor felajánlottam, most már nehéz lesz a parton találnunk egy apartmant.
Katika mondta, nem egyre lenne szükségük, hanem háromra, hiszen hárman vannak.
Én értetlenül kérdeztem, mégis vártok még vendégeket?
Válasza: Nem. A férjem és én szeretünk egymástól függetlenül is pihenni. A lányunk kamaszkorban van, ő is szereti a függetlenséget. Az lett volna jó, ha lenne külön-külön hálószobánk. Reggel felébredve a kávét külön helyiségben tudnám elkészíteni. Hát ehhez már nem volt hozzáfűzni valóm.
Katikáék -mivel nem találtam három szomszédos apartmant-, hogyan oldották meg a helyszűke problémát?
A nagylány az egyik stúdióban.
A férj a másikban.
Efitől csak jóval később tudtam meg, hogy az erkélyen is mindig cserélt ágyneműt. A későbbiekben csak annyit mondtunk, hogy ilyen vendégekből kellene 20 pár, és az öböl szállásainak megtöltése megoldódna minden gond nélkül.
Ha valaki jót szeretne nekem kívánni, kívánjon sok ilyen vendéget!
Ellentétben az előző példával: ha sokan kedvet kapnak a hippiszerű nyaralásra, én lehúzhatom a rolót! Tehát így van ez jól.
Tartsuk be az arany középutat.

Még egy többször elhangzott kérdés a szállásokkal kapcsolatban.
„Azért választottuk az Önnél való szállásfoglalást, mert nem szeretnénk olyan szálláson lenni, ahol csak magyarok vannak. A kikapcsolódásunkat segíti, ha megbújhatunk.”
Ne érezze ezt a kérést senki „magánakvaló” kérésnek. Emlékszem, én magam is milyen boldog voltam, amikor ideérkeztem és nem értettem egy kukkot sem a környezetem beszélgetéseiből. Ez által tudtam azonnal kiszakadni a mindennapi otthoni zsongásból.
Arra még egy szállásomnál sem volt példa, hogy az egész szállásra vonatkoztatva 50%-nál több lett volna a magyar. Általában 2-3 lakásban laktak azonos időben. Kivételt képez ez alól, ha a vendég az egész épületet lefoglalja.
Az, hogy a parton, tavernákban itt- ott előfordult, hogy hallottak magyar beszédet? Ez, úgy gondolom, Görögország legtöbb üdülőtelepülésén így van.
És nem volt zavaró.
Sőt, mondok egy csúcsszámot: július 1-15–ig nekem volt napi 120 vendégem, és ugyanennyi „szabad vadászt” gondolok. Az Apollontól napi 50 fő.  Ez volt a rekord, amikor a legtöbb magyar tartózkodott az öblünkben.
Több vendégem megkérdezte: Ágika, nemigen látok magyar rendszámú autókat.
Mi ennek az oka?
A válaszom egyszerű. Hatalmas a part. A szállások is elszóródva vannak egymástól. A fenti számok duplája esetén sem tűnne a part olyan magyar partnak, mint pl.: annak idején, Korfun Benitces partja.
Én is örülök ennek. Én is szeretem, ha azt érzem: külföldön vagyok.

 
A szállások felszereltségéről

A konyha
Ezzel sok gond volt, ezért az 2008-as információs könyvben bőven írtam. Nem szeretném most ismételni magam. Ez általános állapot egész Görögországban.
Ehhez nincs hozzáfűzni valóm, csak egy kis történetem.
Az mentségként jutott eszembe, hogy megemlítsem, mert nem tudom, valójában nekünk van-e nagy igényünk a konyhai felszereltséget illetően, vagy tényleg döbbenetes a helyzet.
A történet…
Marikáék, akik szintén nem szoktak visszatérni kétszer ugyanarra a helyre- tavaly ismét bejelentkeztek hozzám. Ragaszkodtak az előző évi szállásukhoz, amely nem volt már a katalógusban. Ez a Hepih Stúdió volt. Próbáltam nekik más szállást ajánlani, de hiába. Annak ellenére sem voltak hajlandók változtatni, hogy nem tudtam biztosítani a régi lakásukat.
Megjöttek hát augusztus elején.
A napjaik szokványosan teltek. Nagy fürdőzések, kis kirándulások, de ügyelve arra, hogy az ebéd mindig otthon történjen, hogy utána békében tudjanak sziesztázni. Egy alkalommal pont akkor tudtam kiugrani látogatásra hozzájuk, amikor ebédeltek. Bár vendégre nem készültek, a 3 fogásos ebédre meghívtak.
Krumplileves, rizi-bizi és rántott hús volt a fogás. Nem tudom, ki jött jobban zavarba, ők vagy én?! Mondták, a második fogáshoz már nem jut neked fedő.
Egy pár pillanatig nem tudtam megszólalni, majd nem tudtam, sírjak vagy nevessek, vagy azonnal rohanjak a tulajhoz edényeket kérni. Látták kétségbeesésemet és nyugtatgattak, hogy a két hétből már csak pár nap van. Eddig is jól boldogultak.
No mit láttam, hogyan volt a terítés.
Annyi ételt főzőtt Marika, hogy azt egységesen 3 felé el lehessen osztani. S mivel hiányoztak tányérok, azt úgy oldották meg, hogy szétosztották a meglévő tányérokba, így az utolsó adag az apunak a főzőedényben maradt. De még így is hiányzott tányér, tehát a kis és nagy lábas fedele is tányérrá alakult. Ez azért volt megoldható, mert a füle a fedőnek tömör, stabil megoldású volt.
Nem tudtam fotót készíteni, pedig ez megérte volna.
Marika elmondta, otthon 100 m2–es lakásban laknak hárman, a konyhájuk hatalmas, és mindennel felszerelt. Ott mégis gondban van, ha egy nagyobb családi ünnepre ebédet készít. Gond, hogy milyen szervizt tegyen az asztalra. Mondja, az első pillanatban zavarban volt, de azután visszaemlékezett, hogyan kezdte a házasságuk első szakaszában. Ezek után minden mindennapos főzés, mint a karikacsapás, oly egyszerű volt.
Tehát így is hozzá lehetett állni a dolgokhoz.
Persze távozásomkor megkértem Domna asszonyt, menjen fel egy pillanatra az szobába, és pótolja a konyha hiányosságait. Ezt persze megtehette volna a 3-4 napos takarítása során is, de ez nem állt módjában, hiszen Marikám nem engedett be senkit a lakásba. Mindent ő takarított maguk után. Az ágyneműt is csak elkérte, és maga húzta át.
Marika, arra emlékszem, hogy az első évben a Lioliosban kezdtétek, és ott belekötöttetek, hogy a WC kefe nyele rövid.
Most meg nem szóltatok, hogy teljesen hiányzik a konyhai felszerelésetek.
Hát ezért is szeretnek engem itt a szigeten. Ez nem az én érdemem, de mégis büszke vagyok rá.

Amikor a konyhát az Apollonos vendégek számára szerettem volna feltölteni a Liolios Stúdióban, a listát átadtam Panagiotisnak: ezeket szeretném. Ő ugyan mondta, hogy az Apollonos nagyfőnökkel mindent szerződésben kikötöttek, és úgy érzi, nincs hiányosság, ill. a szerződéstől való eltérés. Én kihasználva a régi kapcsolatunkat, mondtam: Kérem a pótlásokat a listám alapján.
Aznap délután orvoshoz menet egy nagy bevásárlóközpontnál megálltam, és eszembe jutott, mi lenne, ha én venném meg a Lioliosba a hiányzó dolgokat.
Megtömtem az autót, este kivittem a szállásra, szétosztottam minden tányért, kis, nagy lábast, fakanalat, stb… A számlát átadtam Panagiotisnak. Ő csak nézett rám. Szó nélkül kifizette azt számomra. Majd bement a lakásokba megnézni, mit vettem. Csak ámult és bámult. Majd megjegyezte: Jól kitoltál szerencsétlen vendégekkel. Lesz mit mosogatniuk!
Minden csak nézőpont kérdése!
Panagiotissal volt más előtörténetem is.
Nővéremék laktak ott 2007-ig, 3 éven keresztül, minden év júliusában 2 hétig.
Nagy volt a csapat, sok gyermek, sok főzés. A gondunk mindig a levessel volt. Az otthoni háztartásom szétosztottam a többi hiányos felszerelésű apartmanháznál. Több merőkanalam már nem volt. A levest így Éva mindig a bögrével merte. Egy alkalommal felhúztam magam, és az éppen ott tébláboló Panagiotisnak mondtam, vegyen már végre egy levesmerő kanalat.
Másnap ebédkor nagy örömmel megjelent egy merőkanállal. Mi mikor megláttuk, csak rámeredtünk. Nagy nyele volt, mély kanállal, de a kanál tele volt lyukkal.
Leültettem emberünket, és megkértem, ő fogjon hozzá először a csontleveshez.
Panagiotis komótosan nekiült egyedül az asztalhoz, nekifogott kimerni a levest.
Hát sikerült is minden tésztát kihalásznia a tányérjába a nagy lábasból.
Majd nézelődött. Kérdeztem, mi a gondja. Csóválta a fejét. Mi a csudának az a sok lé a tésztán, és hol van a reszelt sajt.
Ki mit von le ebből?
Igen, itt nemigen ismerik a levest. A mély merőkanál csak a halotti torokon elfogyasztandó szezámmagos, diós, fahéjas sűrű leves valamihez kell. Halotti tor pedig nem minden nap van, tehát elég körzetenként egy ilyen kanálnak lenni, és azt temetések esetén kölcsönadják egymásnak. De arra is szívesebben használják a bögréket kiszedésre, mert abból akkor azonnal lehet szürcsölni a masszát.
A leveseik olyan sűrűek, hogy elég a mi pörköltszedő kanalunk.
  
A bútorok.
A szekrények, polcok, vállfák száma, mérete soha sem elég. Még szerencse, hogy az erkélyre és a bejárathoz is lehet helyezni dolgokat.
 
Az ágyak.
Itt még nem találkoztam a mi magyar, nagyon praktikus ágyneműtartós ágyainkkal.
Ami itt az ágyneműtartó helyén van, az egy kihúzható pótágy. Ez általában olyan szűk helyen van, hogy ha valaki azt használja, nappalra be kell tolni a helyére. (Tisztelet a kivételnek.)
Ezen túl az ágyak érzésem szerint pár centivel rövidebbek és szűkebbek az otthoni típusúaknál. Ez nemcsak a szállodai ágyakra igaz, hanem a görög lakásokra is.
A kanapék az új lakásokban mind nagy méretű, jó minőségű matracúak. A régi típusú lakásokban, mint a Stefánia, és a Stela Mouráki, ott a kisipari, 20 évvel ezelőtti típus van. Ez nem a legjobb.
Gondom volt még a Liolios 3. ágyával is, ami a recsegő vázú, vékony szivacs matracú kempingágy volt. Ez 2006-ban is gondom volt. Az ágyat nem hajlandó cserélni.
Minden apartmantulajnak megvan a maga bogara.

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezni!

endeel