Nyomtatás

Közeleg a húsvét.
Ilyenkor a böjti  időben szárnyasokat nem vághatnak az emberek. Részben a költések miatt, részben meg ugye böjt van!
Erről jut eszembe...
Ideje megnézni, mi lett a kis vadkecskémmel...
Nézzétek, milyen szuper farmot létesítettek a hegyen. A hegyoldal szikláit beépítették akolnak. Itt vannak bezárva az idén született - decemberi-januári születésű - kis gidák. Ezek lesznek a húsvéti menü fő fogásai. Részben ezért is nem engedik ki őket a szabadba.
Ezek a kis állatok mama nélkül maradtak és cumisüvegből etetik őket. Elég drága a tejpor, 4 Euró/kg. Egy nap egy kecske ennél többet is be tud nyakalni. Hogy mennyit adnak nekik? Kb. 1 litert, meg kiegészítő abrakot és ágakat. 

A mamával együtt élő gidák már kint vannak a hegyekben és szabadon legelnek. Ők megmenekülnek. Ezek a gidák viszont 10-12 euró/kg árban a húsvéti asztalra kerülnek majd.
Sajnálatos, de ha utána számoltok, érthető a mesterséges táplálás költsége miatt...
Ide került az én vad kiskecském is. Ő nincs rajta a képen. Szabadon legel különleges lénye miatt!

Ma sikerült a libát is lefotóznom.
Képzeljétek, a másik liba is költ.
A pulykánk is április 1. óta, meg ma úgy tűnt, hogy egy tyúkot nem tudtunk a fészekről leszedni. Ha holnap is ott marad rajta, aláteszek még vagy 13 friss tojást...
Akkora farmunk lesz, mire jöttök!
Még a gyönytyúkot kellene valahogy költésre bírni. De arról azt olvasom az interneten, hogy április végén rak fészket. Csak nem tudom, hova teszi a tojásait. Az első 3 tojást a tyúkok közé tojta, azóta... semmi...

De, hogy elejéről kezdjük ezt a tojás témát.
Mert Húsvét van, tehát a legfontosabb ezen az ünnepen a tojás.
Soha nem is gondoltam arra, hogy hányféle tojás van.
Arra meg aztán főleg nem, hogy gyakorlatban tudom meg a tojások titkát!

Február 14-én ámultan néztünk egy fészekre, hogy mi lehet benne.
Azelőtt Krétán egy retcimnoi struccfarmon láttam meg, fogtam kézbe, és kóstoltam meg egy hatalmas strucctojást.
Hogy nekem is lesz saját tojásom majdnem ekkora?! 15 cm-es tojás volt a fészkünkben.
Hazahoztuk, fényesítettük, és ámultunk rajta. Kemény héjú, fehér csoda.
Rájöttünk, hogy csak az egyik libánk tojhatta. Később láttuk, Babis nevű libánk volt az. Babis ugyan fiúnév, illene Babikának hívni. De mivel olyan harcias természetű, rajta maradt a Babis név.
A következő csodánk egy nagyon kövér tyúkunktól származik. 9 cm-es két sárgájú tojást tojik minden másnap! Hogy mennyit viccelődünk e képességéről… Aztán a nagy tojás mellett egy minike bogyó nagyságú tájást találtunk. Másnap egy újabb mini példányt szedtünk ki a fészekből. Mígnem rájöttünk, hogy az egyszem féltve őrzött okos gyöngytyúkunk  tojja.
Képzeljétek el: 15 cm-es libatojás, és 2,5 cm-es gyöngytyúk-tojás. Stan és Pan!
A tőkés réce tojása? Hm, az akkora, mint egy jól megtermett tyúktojás. A feltöréséhez fejsze kell! Hófehér héjú, és nagyon finom tojás. Nem olyan sárga, mint a tyúké. De egészséges. Azt mondják, koleszterinmentes.

És hogy a különlegességekről is beszéljünk.
Limenárjában jártunk Kostas szobrász anyukáját meglátogatni. Vittünk ajándékba a fészekből frissen tojt tojásokat. Mária, hogy valamivel viszonozza kedvességünket, ő meg zöld tojást vett elő hűtőszekrényéből. Csodálkozva kérdeztük, hogy ilyen korán megfestette a tojásokat? Nevetve válaszolta, hogy Kostas barátjától kapta. Csak annyit tud róla, hogy természetes színű tyúktojások ezek. Kostast megkértük ezután, vigyen el a farmra bennünket, ahonnan ez a tojás származik. Ott majdnem közönséges barnás tyúkokat láttunk. Azért mondom, hogy majdnem közönséges, mert nekünk is van gatyás tyúkunk és kakasunk, ill. két tarajú, mindig morgó kakasunk . Itt meg bajszos-szakállas kis tarajú tyúkot láttunk.

Bővebben erről a fajtáról itt olvashattok:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Araucana

A zöld tojáson tudjátok miért morfondíroztam?
Mert láttam hasonló zöldes tojásokat, amin macskakaromnyi színes csíkocskák is voltak. Azok a sirályok tojásai. No, az nem ehető, de nagyon szép.

Itt Görögországban - emlékeztek - van egy hagyomány. Nagyszombat éjjelén kellemes ünnepek kívánása után az éjféli mise befejeztével tojáskoccintó versenyt tartunk. Az nyer, akinek a tojása nem törik össze a két tojásvég koccintásakor. E hagyomány után kutatva kiderítettem, hogy angol eredetű. Hogy mikor került ide, azt nem tudom, de nagy élvezettel játssza mindenki. Győztes szokott lenni a gyöngytyúk-, ill. a sirálytojás. A zöldtojás és a tőkés réce tojás is nagyon kemény, de a másik kettő verhetetlen!

Ha otthon eszetekbe jutok ezeken az ünnepi napokon, azt tegyétek úgy, hogy ti is vezessétek be ezt a tojáskoccintási játékot. Az ünnepi ebéd után közösen a család minden tagja fogjon meg egy tojást. És egy-egy személy a tojását erősen marokban tartva üsse össze a másik fél tojásának tetejével, vagy alsó gömbölyű végével. A győztes tojást meg kell őrizni a következő év húsvétjáig.
Itt a játékhoz hozzájött még az egyházi himnusz is. Ha az ikonosztászin őrizzük, és naponta tömjénezzük és szentelt víz van mellette, a tojás egy év múlva is ehető!
(Nem úgy, mint a kínai 100 napos tojás!)

Kívánok sok locsolkodót minden szép női lénynek!
Az otthon újonnan bevezetett játékhoz pedig győztes tojásokat!
 

KELLEMES HÚSVÉTI ÜNNEPEKET
KÍVÁNOK
MINDEN KEDVES OLVASÓMNAK !