Múzeumi tárlatismertetés 1.

Az itt bemutatott tárlatanyagot két ízben tett rövid athéni útjaim során két múzeumban járva láttam. Bár életem során jártam már kisebb múzeumokban, és részletekben láttam ezekből, most e kettő múzeumban oly sokaságában volt kiállítva a témához kapcsolódó lelet, hogy arra jutottam, örömmel megosztom felétek élményemet.
Az első alkalommal sétám az Akropoliszra és annak múzeumához vezetett. A második alkalommal a parlamenthez igen közeli múzeumba, Kostas Kotsanas ókori görög technológia és felfedezések immár állandó múzeumába látogattam.
A múzeum a peloponese területről került ide 2 éve. Időszakos kiállításként jár körbe a kiállított anyagok nagy része az egész ország területén. Tartanak bemutató, oktató előadásokat minden korosztály részére a kiállított berendezésekből.
A felétek való bemutatása a teljes anyagnak igen nagy fejtörést okozott számomra. A tárgyakat, bár kicsi területen, de oly szemléltető módon mutatják be, hogy hosszú idő szükséges annak mély betekintéséhez. Szükséges az egy-egy tárgynak a tárlatvezető részéről adott magyarázata. Ezek felétek való átadásánál belegondoltam, hogy nincs elegendő műszaki tudásom. Amit én magam is könnyebben értettem meg, azok a játékok voltak. S az is kiderült számomra, hogy az ókor nagyjai is a játékok során juthattak el azokhoz a valóban csodálatos felfedezésekhez. Miért ne követhetném én is őket.
Játékaink során nagyon régre viszlek el benneteket. A témát kicsit feltúrtam régebbi ismereteim alapján. Azok visszahúzódnak a csodálatos minoszi időkig, i.e. 3500-ig. Bár a legtöbb itt bemutatott anyag Nagy Sándor idejéből származik az egész ország területéről.
Játsszunk hát!


Az ókor óta létrejött a játék, játszás fontossága és pedagógiai értéke. A gyermek a játékon keresztül fejleszti szellemi képességét és testi ügyességét, olykor erejét. A játszás által szórakozik és szocializálódik. Az ókori Görögországban a játék szerepe nemcsak a gyermekek örömteli szórakoztatásában játszott fontos szerepet, hanem a jövőbeni felnőtt életmód előkészítésében is.
Platon (i. e. 427– 347) a törvényeiben azt sugallja, hogy a gyerekek vegyenek részt  a pedagógiai csoportjátékokban. Ő azt javasolta, hogy a gyermek játssza azt, melyhez saját maga kedve engedi. A szülők részére azt ajánlotta, hogy aszerint ajánlják a játékot, hogy a gyermeket felnőtt korára milyen mesterségre szánja a szülő. De kényszert nem engedett. Azt tartotta fontosnak, hogy a gyermek lelki és érzelmi nyugalma  stabil legyen. Szeresse a gyermek azt, amit játszik.
Egy játék, mely a háborús élet körülményeire készítette fel a fiúgyermekeket. A gyermekek minél nagyobb port rúgtak, és közben jókedvű kiáltással a napot bújtatták el. Majd kérték, jöjjön elő. Ekkor köszöntötték a nap istenét.


Egy másik játék a király és szolgálói. A király mikor elkiáltotta magát, a szolgálók futni kezdtek. A királynak meg kellett fognia valakit. Akit megfogott, az lett utána a király. Majd kezdődött elölről a fogócska.

Arisztotelész (i.e. 384–i.e. 322) azt állítja, hogy a gyermekek nevelése születésüktől kezdődik. Emiatt a hét éves kor alatti gyermekek fizikai állapotát erősíteni kell a kiválasztott mozgásos játékokkal, a lelkiségük, jellembeli és érzelmi fejlődésük pedig a mesék olvasásával alakul. De ajánlotta a fantáziafejlesztő játékokat is.
Ippokrátisz (ógörögül: Ιπποκράτης, latinul: Hippocrates), (Kosz, i.e. 460 – Larissza, i.e. 377 körül) ókori görög orvos, a kószi orvosi iskola vezetője, természettudományos író, antropológus. Az orvostudomány megalapítójának tartják, az ókorban egyenesen Aszklépiosztól, a gyógyítás istenétől származtatták.  Ő a szellemi fejlődést és a testi edzést tartotta fontosnak a gyermek számára.
Polydeukis pedig a csoportos vagy a nemek szerinti játékra ösztönözte a szülőket a gyermekek irányításában. Szám szerint 50 féle játékmeghatározás fűződik hozzá. A fiúk szabadtéri játékokat játszottak, mint a vadászat, bújócska, birkózás, erőpróba, lovacskázás, ugróiskola, vetélkedők stb. A lányok babaházzal, viasz- vagy agyagbábukkal játszottak,  koszorúfonás, gyöngyfűzés, varrás, apró háztartási dolgokkal való játék volt szokásban.
Az ókorban mindig bölcsek, filozófusok rendelték az oktatási rendszert. Évszázadokon keresztül kötelezővé tették, hogy a gyermekek napjaik legnagyobb részét játékkal töltsék el 6-7 éves korukig. Minden téma oktatása azon keresztül történt részükre. Mesék, történetek mondása, sok esetben azoknak eljátszása képletesen a gyakorlatba átültetve. A játszás a mindennapjaikat töltötte ki otthon, vallási ceremóniák szertartásain, ünnepségeken, de akár a háborús időkben is. A legfontosabb kérdés eldöntésére az istenekhez fordulva eljátszottak valamit. Az alapján döntöttek egy háború megkezdéséről vagy egyéb sorsdöntő dolgokról. A játék végeredménye az isten akarata volt. Ma ezeket már játéknak hisszük, de az ókorban szent időtöltésnek számított.
Nagyon sok filozófustól létezik írott formában anyag az általuk megkövetelendőkről.
Julius Polydeukis i.u. 200-ból egy könyvében ragyogóan mutat be csoportos játékokat. Ez persze csak egy a sok fennmaradt írásból. Ezeket a régészek által összegyűjtött játékokat egy könyvben megjelentették. A könyv egyedülálló. Hétszáz oldalon 150 darab 3200 éves, különleges játék képekkel és részletes ismertetéssel.
A mai könyv:

 
Az ókori könyv Polydeukistől:
Julius Polydeukis (Pollux néven ismert nemzetközi bibliográfiára hivatkozva) egy görög szónok, szofista, filozófus, lexikográfus és író , aki i.u.  180 körül  élt. Az egyiptomi uralom alatti, de görög Naupaktosban született. Őt előszőr Cratiko nevű  apja tanította, később Athénban folytatta és fejezte be tanulányait. Marcus Aurelius császár idejében Rómába utazott. Elsőként a császár fiát tanította , majd a császárt, később a következő császárt, Kommondót. Kommondos támogatásával Athénban a retorika professzora lett. Ötvennyolc éves korában halt meg, egy fiatal fiút hagyva maga után.

Ezekből idézek most.
Szerettek játszani növényekkel és állatokkal, bogarakkal. Állatokkal főleg a kakasviadal volt szokásban, melyről bár létezik nagyon nagy anyag, most itt nem ejtek szót.
Az almamag játék lényege az volt, hogy a jobb kéz kettő ujjával az alma közepéről ki kellett szedni az alma magját. Az alma belül csúszós volt, ahogy ujjal a játékos belefúrt. Ha sikerült a magot kiszednie, szerencsés titulust nyert a játékos.

Az almafavirág bogarát használták röptetéshoz. Egy vékony cérnát kötöttek a szkarabeusz bogárra vagy a feje alá vagy a lábára és kicsit kínozva hagyták, hadd repüljön. A rovar az almafa kártevője, egyébként is illett elpusztítani. A kötéllel megkötözött skarabeus bogár zizegett és repült. Nem gyötörték persze agyon. Mielőtt a bogár kifáradt volna, egy üvegbe zárták, amibe cukrot is tettek, mely étek volt annak. Így a bogár később is játékul szolgálhatott a gyermekeknek. Az almafa is egészséges gyümölcsöt termett a bogarak összeszedése után.

Halkizmos néven volt ismert a pénzzel játszás. Úgy kellett a pénzérmét megpörgetni, hogy az visszaérkezzen a kézhez és hosszan sokáig az élén pörögjön. A pénzérme Phrynis-t jelképezte.

Ki volt Phrynis?
A ókori görög történelem leghíresebb előkelő kéjhölgyei az Aspasia és Theodora császárnék voltak egészen addig, míg Frynist meg nem ismetrte a férfinép.  Ők előkelőek és műveltek, okosak voltak, szépségük vetekedett a mítikus Aphrodite istennőével.  De Fryne bája felülmúlta őket. Frynis szegény családból emelkedett fel szépsége miatt és lett mítosz.
Phrynis (valódi neve Mnemareti) i.e. 365-ben született Boeotiában. Nagyon fiatal korában kezdett dolgozni. Kapribogyó szüretelésével és árulásával segítette a szegény családját.  Felnőve az ambiciózus Fryne az athéni udvarba ment szerencsét próbálni. Udvarhölgyként kezdte ott, majd hamarosan a legelőkelőbb kéjhölgyként kereste pénzét. Hamarosan ismert lett mindenhol, a nemesi udvar összes magas rangú embere, a kereskedők és a nagy nevű művészek közt.  Kapcsolata volt Athén város számos fontos emberével, nőtlennel vagy házassal. Fryne nem csak egy gyönyörű nő volt, hanem okos és nagyon humoros is. Senki nem tudott ellenállni neki. Egy kivételével. Platon egy tanítványa, Xenocratis filozófus, ki később Demosthenes tanára lett. Frynenek híres humora volt. Egy alkalommal fogadást tett, hogy elcsábítja a már akkor igen elismert fiatal csinos filozófust. Pénzbeli fogadást kötött, hogy sikerrel cserkészi be a tudóst. A fogadást  elvesztette, azonban a pénzt nem akarta befizetni, melyből egy nagy per lett. Azt viszont megnyerte. A bíróságon meztelenre vetkőzött, hogy a meztelen igazságot mutassa be a bíráknak, majd mondta, ő egy élő emberre fogadott és nem egy hideg kőszoborra. A szépsége és a humora segítette mindenhol. Mindenki szerette és bálványozta. A számára kedves férfiaktól szerelméért csak jelképes összeget kért. Akit nem szívelt, annak akár egész vagyonába került egy mosolyának ára.
Phryne soha nem ment férjhez. Nem tudott csak egyhez tartozni. Élete végéig ellenállhatatlanul bájos maradt és oly szimbólummá vált, hogy a mai napig babákat neveznek el róla. Az ókori pénzpörgető játék hozzá szólt. Pörgették az érmét, miközben arról ábrándozott a férfinem, hogy a csábos Fryne táncol előtte.
A halkizmos játék 500 évvel később Julius Polydeukis könyvében is szerepelt. A mai lányok babáinak kedvenc neve a Phryne.

A hinta
A legelső hinta biztosan a bölcső volt. A baba, az anya és a hinta vagyis a bölcső. Mit is mondtak az ógörög filozófusok? Már magzat korban játszani kell. A csecsemő első játéka az édesanya ölbevételével, illetve ágyba helyezésével kezdődött. A hinta kapcsolat az isteni kommunikációhoz a baba és az anyja között. A család legfontosabb, elengedhetetlen használati tárgya volt. Eredete szintén nagyon régre vezethető vissza, és nem teljesen egyértelmű. Közép-Ázsia, vagy egyiptomi kultúra, vagy az azt követő déli nomád lovas népek,- szkíta stb. - idejéből származtatható. A nomád népek területi mozgásánál a csecsemő biztonságos szállításához elengedhetetlen volt. Könnyen elhelyezhető egy ló vagy teve hátára, így a baba kényelmesen és teljesen védettnek érezte magát. Az ókorban a kisgyermeket születésétől fogva három éves koráig bölcsőben tartották. Egy olyan stabil matracszerű párnát helyeztek a bölcsőbe, ami biztosította a gyermeknek az ölelést és az édes álmot. Már az ókori tudósok tudták, hogy a  bölcsőzés segítette az egyensúlyérzék és térérzékelés fejlődését.  Ma ezek a tények a hintázás hatásáról szintén tudományosan alátámaszthatók.

Már újszülött kortól észrevehető, hogy a hintáztatást és a ringatást minden baba nagyon kedveli. A ritmikus mozgás segíti őket a szorongások, félelmek, feszültségek leküzdésében, aminek köszönhetően megnyugszanak.

Azok, akik csecsemő-, kisgyermek és iskoláskorban sokat hintáznak, könnyebben tanulnak meg írni és olvasni. Jobban tartják a sor irányát és kevésbé jellemző náluk a betűk felcserélése (pl. b, d, és p betűké). Ennek oka, hogy a hintázás erősíti a két agyfélteke közötti kapcsolatokat és a gyermek koordinációja mellett a gondolkodási képességeit is fejleszti. A hintázás stimulálja az agykérget is, ahol az agy koncentrációért felelős része található, ezért a figyelemzavarban szenvedő gyermekeknél különösen jó eredményt lehet elérni hintázással. A hintázást felnőttkorban sem feltétlenül kell abbahagyni. Jó móka lehet gyermekekkel együtt játszani és edzésnek sem utolsó. Egy óra hintázással átlagosan 200 kalóriát lehet elégetni, ráadásul mentálisan és lelkileg is felfrissít, hiszen a szabadban töltött idő és a testmozgás során endorfin szabadul fel. Az endorfin – köznapi néven boldogsághormon – csökkenti a stresszt és ezáltal javítja az immunrendszert is. A hintázás egy könnyed mozgásforma, mégis akár már 20 perc alatt az egész testet átmozgatja.

A gyermek, ahogy 3 éves kora után a bölcsőzést abbahagyta, hintázott. Kis gyermekeknek kézi játékként, a nagyobb gyermekek a hintázás örömét valós élményeként élték meg. A kicsiny kézi hintajátékok készültek kerámiából, fából. A hintázás és ugrálás minden gyermek kedvenc időtöltése volt.

A hinta mindig egy kis szék volt, melyen szövetanyag volt. Gyermekek, felnőttek, de főleg a szerelmes párok kedvenc időtöltése volt a hintázás. Később is maradt a ház udvarán a hinta, immár a pár saját gyermekeivel való hintázásra. A kaviri misztériumok kőtáblán való ábrázolásain szintén jelen van a hinta. A krétai minosi időkből származó kicsiny agyagból készített hinta e témánk utolsó képe. Egy knossosi ceremónia teremben találták a régészek.

Ókori csoportos játék volt pl. az Aski azaz a bőrtömlő. Ez részben egyházi játék volt, a győztes áldást kapott, de gondolhatjuk egyensúlyjátéknak is. A játék lényege az volt, hogy egy állati gyomor bőrtömlőt felfújtak és olívaolajjal megkentek.  Majd az győzött, ki nem csúszott le a tömlőről.  

Általánosabban véve, az ókori görögök úgy vélték, hogy a játékokat, különösen a csoportos játékokat be kellett vonni a gyermekek oktatási programjába, hiszen ezeken keresztül tökéletesítik magukat, mint embereket.
Az ókori Görögországban számos egyéni és csoportos játék létezett, amelyek közül sok ma is ismeretes. Ezen játékokat a régészeti feltárásokból, főként sírokból, az ókori írók írott forrásaiból és különböző kerámiaváza festményekből ismerhetjük meg. A legtöbb játék agyagból és csontból készült. De úgy vélik, hogy mind szövetből, mind fából készült játékok is léteztek, de ezek az idő során tönkrementek. A búgócsigák, csörgők, hintafélék, lovacskázó és húzogató játékok, babák-bábuk, rakosgatós játékok  csak néhány, amivel a gyerekek az ókorban játszottak.  

Hasonlóképpen, ahogy Görögországban, úgy Cipruson is, főként a gyermekek sírjaiban, a régészeti lelőhelyek ásatásainál találtak nagyon sok gyerekjátékot. Ezek a leletek főként az archaikus és Cipruson a klasszikus korszakokból származnak, amikor szokás volt a gyerekeket azok használati tárgyaival együtt eltemetni. Egymástól jól elválaszthatók és felismerhetők a csörgőfélék, az agyagból készült különféle állatok, mint például a kutya, a disznó, a galamb, melyek különféle kicsiny köveket vagy növényi magokat tartalmaztak.  Ezen tárgyaknál a játszáson túl úgy vélték, hogy a hang, melyet a játék adott, eltávolítja a rossz szellemeket a bölcsőtől, hol az újszülött volt. A játékhoz persze mondóka vagy ráolvasás is tartozott.  A gyerekek sírjaiban ezenkívül találtak anyatej fejéshez szolgáló kerámia edényt valamint "szoptató edényt” is, mely a csecsemő cumiztatására, itatására és etetésére szolgálhatott. Ezek igen élénk vidám színűek.

Egy másik játék, amely sok részből állt, csontjáték vagy kockajáték volt. Ezek gerinccsigolyák és állati bokából származó csontok voltak. Az állatok csontjaiból főleg szarvast és bárányt használtak. Ezek lehettek természetes állati csontokból vagy ezeket utánzó réz, agyag, üveg vagy zománcozott kerámia anyagból valók. Ezen játékok a leggyakoribbak, ebből következik, hogy kedvencek is lehettek,  különösen a fiúk és a felnőtt férfiak, katonák kedvenc játékai közé tartoztak. Szokás volt ezen csontokat vagy utánzatait vagy egy kis kosárban, vagy bőr- vagy szövetzsákban, tarsolyban tartani. Ez ügyességi és egyben szerencsejáték is volt. A csontos játékokkal sokféle játékot hoztak létre. A csontok mindegyikének egy meghatározott értéke volt. Volt, hogy elemenként volt értéke, de volt olyan, melynél egy csont minden oldala más-más értéket jelentett. Ezek szerint találták ki a játéktípusokat, ügyességi kirakodó játékként, vagy szerencse kisorsolására. Játszhatta egy vagy több játékos a szabályok értelme szerint. A legtöbb ilyen csontot tartalmazó tarsoly 5 csontot tartalmazott. A görög időszakban 3, de időszakonként 4 kockával játszottak. A római korszaktól változott a kockák száma ötre. A játék lényege lehetett tehát pontok szerzése is. A játék védőszentje Hermész és Pán volt. A kockák oldalának értékét lehetett számal, de személyek ábrázolásával is jelölni. A személyek ez esetben bizonyos rangot képviseltek.

A kockajátékot minden korosztály és mindkét nem játszotta. Egyházi szertartásokhoz is használhatták. Az egyházi ceremóniákhoz is szükség lehetett rájuk. Erre következtethetünk abból, hogy i.e. 400-ban ezüst pénzérmén női kockázó alak van.

Más, az ókorban létező és ma is használatos, kicsit talán más formában létező játékok voltak a pörgettyűk, búgócsigák, amelyek fából vagy agyagból készültek, különböző alakzatokkal és színekben. A játékos, csalfa Hermészt ezen játékok védőszentjeként tisztelték.

Egy másik nagyon népszerű játék volt az iyngx  azaz a jojo. Az ókori Görögország területén más és más elnevezése volt. Közép-Görögországban fromouza néven ismerték. Az iyngx azaz a jojo (korong alakú, rombusz vagy csillag alakzattal) volt az egyik legérdekesebb játék az ókorban. A többnyire fából, agyagból, esetleg fémből készült korongokat egy tengely köti össze, amelyre egy vékony zsineget tekernek. A zsineg szabad végén egy, az ujjunkra húzható hurok van. Jojózáskor a zsinór hurkát a középső ujjunkra húzzuk, a jojót megmarkoljuk, majd laza mozdulattal eldobjuk. Ahogy a jojó letekeredik a zsinegről, egyre gyorsabban forog. Leginkább szerelmi jóslásra használták.  A jojo mint iyngx elnevezés azt jelentette:  Ereje van, hogy elcsábítsa,  elbájolja,  megvarázsolja , magához vonzza, betekerje és magához édesítse. Valószínű maga a játék folyamata lehetett a jóslás.  Az ókorban a jósdáknak a szerelmi kérdésekre feltett válaszait főként ezen eszközzel adták.

Ezen a jojón Zeusz által Europe elrablásának ábrázolását látjuk. Kaviri misztériumban talált lelet.

A jojo neve még pontosabb fordításban “gyere vissza”. Hogy mennyire a jósdák ceremóniakelléke volt, arra az is bizonyíték, hogy számtalan kaviri misztériumi szent helyiségben találtak a régészek ilyen tárgyakat a feltárások során.

Itt a jojo, mint gyermekjáték adott örömöt. A gyermekek a zizegő hangot, melyet a pörgetés adott, egy madár hangjához hasonlították.
A jósdákban a szerelmi jóslatokhoz leveleket is használtak. Ez a ceremónia elsőként a papnők által jósláshoz használt mód volt. De szerelmes párok önmaguk is próbálkoztak a jósdákon kívül is immár játékszerűen.

Tilefilon volt a levéljáték. A kéz hüvelyk- és mutatóujját össze kellett illeszteni, majd ráhelyezni a kör formára egy levelet. Majd tenyérrel a levélre kellett csapni. A levél hangjából lehetett következtetni a szerelmes kedvesre. Ha a hang nem tetszetős volt, akkor a kedves nem volt oly ”kedves”, vagy fordítva.

A krinos virágja szintén hasonló szerelmi jóslatokra szolgált.
A virágot felfújták, majd a kedves nevét kiejtve és reá gondolva a homlokra csapta a jósnő. A csattanás hangjából következtetett a szerelem erejére.

 

Folytatás:  A görög ókori játékoktól a feltalálásokig II.

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezni!

endeel