Egy újabb kérésnek próbálok eleget tenni.

Hogy, hogy nevettek rajtam a tavernások, amikor végigjártam őket, hogy most milyen kéréssel fordulok hozzájuk! A java része nem hitte el kérésem, de volt aki azt mondta, a visszajáró vendég, aki beszélt nyelvet volt, hogy kért papír asztalterítőt. Olyankor ő adott is egyet-kettőt ajándékba. Többet azért nem, mert annyit szerez be, amennyi szezonra kell.
Gumi Csirke, visszatérő vendégem kérésére nekiindultam tehát olyan tavernást keresni, aki felszerelkezik nagyobb mennyiségű asztalterítővel és ad nektek.
Ő az idén 30-ad magával érkezik a jövő héten, és pénzt adtak az ismerősei neki, hogy vegyen e valóban jellegzetes és nagyon praktikus  görög dologból. 
 Skála Potámiában a Mama’s Grill vállalta fel, hogy egész szezon ideje alatt vásárolhattok asztalterítőket
.

 

 
Kaló Mina na Éhete!
 
 
Jó hónapot kívánok mindannyitoknak!
 
Az én Pánosom kíván most nektek jó hónapot.

 

Az egymással találkozó emberek így köszöntik a hónap első napján egymást.
Beindult a hónap, beindult a szezon hajrá. A hajókon is vége a lazaságnak. Kötelezővé tették az egyenruha viselést is.
Az én mérgemre. Mert büszke vagyok rá, és mindig örömmel és gyönyörrel tölt el, ha egy kapitányt egyenruhába látok. De más látni, és más mosni és vasalni a tisztekre! Napi két fehérített, keményített ing. Nincs elég dolgom?! Megtaláltam a régi ingét is, amihez levehető gallér és karrész járt. Kérdeztem tőle, ilyet vesztegetnek-e még valahol. Mondja, 15 éve , mikor kapitánynak nevezték ki, akkor vette még Athénban ezeket az ingeket, de azóta ez már kiment a divatból és nincs gyártó, tehát nem is árulják már.
No, üzeni még nektek, előtte ne káromkodjatok, és az úton ésszel közlekedjetek.
Nem véletlenül írom ezeket. Van sok kellemetlen élménye néhány, oly magyar magánautós vendégtől, aki nem ismer bennünket. Mi sem őket, de látjuk és halljuk őket. Egy-két állandóan visszajáró vendég, akik úgy gondolják, mivel hazajárnak, mindenféle magatartást megengedhetnek maguknak. Kicsi ez a sziget, megismertek, megszerettek bennünket magyarokat. Hagyjátok meg azt az elterjedt jó hírt, amit vendégkörömmel szereztünk meg az elmúlt 5 évben,.
Ez volt a kérésünk a teljes magán vendégek felé. Köszönöm a kultúrált viselkedést.
 
Az én vendégeimet pedig nagy szeretettel köszönti.
 
Mondja, ha nem ebben a viseletben látjátok majd, tudjátok be az én trehányságomnak.
Most még a Prenos-Kavala vonalon van, de június 12-től próbálja magát átkérni a Keramoti-Limenasi vonalra. Akkor lesz menetrendbővítés, és a két műszak esetén, talán teljesül kérése.
 
Szeretne a régi ismerős arcokkal találkozni, meg a jó hangulatú görögestek fő táncosa lenni.
Úgy legyen! 
 
Újabb fejlesztések történnek az Aranypart öblében.
Tegnap Skála Panagiában jártam az új szállásunk a Golden Georgos és Panagia készenléti állapotát szerettem volna megnézni.
És mi állta utamat a Kemping előtt?
Egy kis fehér nyitott busz, amit mi itt Caf-Cuf vonatnak hívunk.
Mit tudtam meg róla?
Szintén a Szigettúra szervezett kirándulás egyik érdekességéről mesélek.
De szeretném figyelmébe ajánlani minden olyan érdeklődőnek, akik szeretik a művészetet. Limenária határában a focipályát követő kiserdőben van a művész műhelye, amihez egy hatalmas raktárépület is tartozik, ahol csodálatosabbnál csodálatosabb dolgok vannak felhalmozva. Tábla nem jelzi a műhelyt, de figyelmes kereséssel könnyen rátalálhattok.
Belépő nincs.

 

A sok fotón keresztül, ami a honlapon található, lassan-lassan megismerték a szigetünket. Mint tudják, nincs itt nagy turisztikai látványoság, nincs nagy történelmi esemény, nincsenek nagy városok. És a falunkban élt szobrászmûvészen kívül, nincs híres mûvésze sem. A szigetet egyszerû halász- és parasztemberek lakják. Amit viszont minden házban lehet érezni, az, hogy a természet adta csodálatos táj és ihlet az embereket a téli semmittevés ideje alatt mûvészekké alakítja. Efi asszony párom keresztszüleinek a menye, igazából csak én neveztem ki mûvésznõnek. Meghatott szeretete és igen kifinomult érzése, ötletessége a tengeri "hulladékok" iránt.
Ezek a tárgyak a háza minden zugában megtalálhatók.
10 éves Marci fiam, aki mindig nyűgös, amikor egy szálláshoz hurcolom, mikor terepszemlére megyek, most élvezte. És megállapította: Anya, ilyet én is tudok csinálni!
Úgy gondolom, éppen az egyszerűségük miatt olyan tökéletesek.

Balzsamó A mai napon, a szervezett kirándulás vendégeivel körbe autóztuk a szigetet.

Reggel 7. 15 kor indultunk, délután 5 kor értünk vissza a szállásra. Amiket e kiránduláson látnak és hallanak a vendégek, annak leírásához egy vaskos könyv sem lenne elegendő.

 
Az első hajókirándulásunk. Megint rám jött a beszélőke. És van rá időm is. Május 20. óta besűrűsödött a rohangálni való, de ezt mintha megéreztétek volna, hagytok, hogy tegyem a dolgom, és nem írtok e-maileket. Ezt imádom ebben a szigetben! Ezt érzem az első pillanattól, ahogy ide tettem a lábam e szigetre. Mintha egy védőbúra lenne felette. Ha a nyugalmat szeretném, azt adja. Ha a nyüzsit kívánom meg, mindig az adott pillanatban jelenik meg! Mivel egyéni levelek nem jönnek egy hete, volt időm a fórumra is bemenni, és hagytatok így időt, hogy az első heti élményeimet is leírjam nektek. Ma a hajókirándulásunk élményeiről írok. Tudjátok, az érkezési nap felhőszakadása miatt, zűrösen indult a vasárnapi hajókirándulás. Reggelre viszont csodálatos lett az idő. A busztranszfer is megoldódott. A mi magyar csoportunk 11 fővel, a lengyel része 5 fővel jelentkezett, ami kevés lett volna a hajó lebonyolításához. A hajósoknak a kempingből találtak még 30 cseh fiatalt, akiknek busza is volt, így kitöltöttünk egy buszt és egy hajót is, amire éppen a legtökéletesebb volt így az összlétszám. A buszon ugyan zavaró tényezőként éreztem, hogy a csehek idegenvezetője, aki most jött életében először a szigetre, fél úton Poszeidonról és a márványról beszélt, meg viccekkel szórakoztatta a vendégeit, de mivel az ő buszuk volt, nem tehettük ezt szóvá. Belém is belém kötött, amikor a mikrofont letette. Érezte, hogy kicsit helyinek számítok, kérdezte, miért nem beszélek jobban angolul, és miért nem magyar, lengyel vagy cseh férjet választottam. No, hát e magán jellegű, buta kérdéseivel sem férkőzte be magát hozzám. Becsületére legyen mondva, hogy szólt hozzánk is egy-két szót magyarul. Ilyen előzményekkel értünk a már 9 órakor nyüzsgő Limenas kikötőjébe A tenger a legszebb arcát mutatta. A kitisztult kék égbolt a legpompásabb türkizkékre színezte kékjét. A hajónkat tavaly óta kicsinosították. Finom, puha, krémszínű szőnyeg borították be a hajópadlót. Cipőm megijedve azonnal levetettem, nehogy összepiszkoljuk a napozó placcunkat.
A Viktória ma a Paradisó felé vette az irányt. Gyönyörű volt a táj. Az emberek által szinte érintetlen, harsogó zöld természet, és a hófehér rejtett öblök látványa mindenkit lenyűgözött. Elvegyültem vendégeim közt, akik teljesen elmerültek a látványban. Volt, aki azon törte fejét, hogyan lehetne erre az álomszigetre ideköltözni. Volt, aki azt kérdezte, hogyan tud erre a partszakaszra egyedül is eljutni.

Megpróbáltam a képeket átküldeni, de azt mondta rájuk, hogy túl nagy méretű a levél, pedig csak 4 mb volt...

Ez a link továbbra is él:

http://picasaweb.google.hu/enerbe/ThassosMZNnepEgyebek?authkey=ulY0_GT9Lgw 

Üdvözlettel, Norbi

 

 Szia Norbi!

Minden kép csúcs!

Nagyon tetszettek a Paradisónál kattintott képek is 35, 36.

Amin még külön megakadt a tekintetem, az a 68-as kép. A hajókiránduláson, amikor megálltunk a Kinira szigeténél, míg én a víz alatt voltam, te egy profi képet készítettél a romos kis házról, ami nem is olyan romos. És nem is kicsi. És milyen romantikus. Még soha nem láttam ilyen közelről! A párom mesélte, hogy 20 éves kora körül minden ősszel itt lakott ebben a házban papájával az olívaszüret miatt. Az egyik szigettulajdonos tulajdonos volt a papa barátja. Már akkor divat volt, hogy nem a tulaj dolgozott, hanem a termés feléért kiadta megművelésre. Így volt itt párom. 2-3 hónapra rendezkedtek be. Volt, hogy halásztak, volt vadnyúlra vadásztak. Ma már olívát sem termesztenek e szigeten. Minden elvadult rajta. Természetvédelmi és archeológiai védett területnek számít. Így a mai 50 főnyi tulajdonosa semmit nem tud kezdeni a szigettel. Pedig én el tudom képzelni, pl: egy hagyományos tavernának, meg nomád szállónak, az épületet. Csak csónakkal lehetne odamenni. Micsoda keletje lenne?! Kár, hogy az idő így teljesen tönkre fogja tenni.

A kavalai képeid is egyéniek. Akár képeslap is lehetne.

A mézünnep meg nagy élmény lehetett. Rajtad kívül más vendégem nem jutott oda, pedig sokan voltak abban az időszakban.

Köszönöm szépen.

Ági

 

Minden szállás lassan teljesen berendezkedett, már csak az utolsó simítások vannak a teltházas vendégfogadásra. Persze minden lakás fogadott vendéget már május utolsó napjaiban is, amikor még csak egy- két lakás volt előkészítve. Az nem zavarja sem a vendégeket, sem a tulajt, ha áprilisban, májusban beesik egy vendég és közben a tulajok éppen a szomszéd lakást festik. A legtöbb szállásnál ilyenkor még javában áll a tatarozás, csak a vendég lakása van kész, az egyéb területeken előfordul áldatlan állapot is. A vendég egy apartmanért 40 Euró/nap/4 főt fizet csak.  

Azt tudnotok kell, hogy az egész épületet újra festik évről-évre, kívül-belül. Minden épületnél végeznek kisebb-nagyobb felújításokat is.

(Nem vagyok kibékülve az idegen szavakkal!)

Avagy, ahonnan nem dobja vissza az üzenetedet a gép, ha rád jön a beszélőke…

 

Előszó
A fórumra többször felmentem, hogy napi mókás, vagy fontos dolgokat írjak nektek. Volt, hogy két óráig is írtam, elküldtem. Később, amikor kerestem, kiderült, kidobott a gép. Nehéz azokat a dolgokat újból jól megírni, amiket egy pillanat ihlete ad. Az kiderült számomra, hogy a fórumozás nem nekem való. Nem tudom magam rövidre fogni. A fórum sok karaktert nem bír el. Ezért gondoltam ki ezt az oldalt, amire ti is írhattok. Ha van valami küldeményetek: ------ küldjétek. Mi tesszük majd be. Azért ezt a nevet adtam neki, mert ebbe a témába minden belefér. Napsütés, eső, villámlás, égzöngés. Tehát az írásaitok témája lehet bármilyen eset, amit meg szeretnél osztani másokkal.

A tiszta hétfő a Szarakoszti első napja. (Szarakoszti a Húsvétot megelőző negyven napos böjt.) Ezen a napon mindenki igyekszik egy nagy papírsárkánnyal a természetbe kivonulni. Vannak, akik csak a sárkányeresztés idejéig mennek ki a szabadba, de vannak olyanok, akik ezt az alkalmat piknikezéssel is összekötik.
E hagyománynak a gyökereiről a görögöknél már i.e. 4. századból is találtak feljegyzést.
A papírsárkány eredetileg ázsiai eredetű hagyomány.
A sárkányeregetés, mint sportág, főleg szórakozás volt a koreai, kínai, japán és maláj népeknél. Azt hitték, hogy a sárkány, ami éjjel elrepül a házak fölött, elzavarja a rossz szellemeket.
Ázsiában ennek a hagyománynak főként vallási jellege van. De sokszor a gyakorlati életben is használták, katonai , meteorológiai célokra.

A későbbi feljegyzések szerint a 17. században Kis-Ázsiában, ill. Smirni környékén letelepült franciák hozták elő újból a papírsárkány készítést. A franciák voltak, akik kiterjesztették Európától Amerikáig elkészítésének tudományát.
A görög gyerekeknél elöszőr Smirniben, Hiosz szigetén, Konstantinápolyban volt divat ez a játék, majd e helyekről átterjedt az egész országra.
Görögül ma hartoaetosnak, azaz papírsasnak hívják. Az idők folyamán, területenként változott az elnevezése. Formája is. Megszerkeszthették madárnak, embernek, hajónak, lepkének, sárkánynak.

A görögöknél Apokries zárónapjaként, a húsvéti böjt nyitónapjaként jelennek meg az égen ezek a papírsasok. Főleg, mint a gyermekek játéka. Fontos, hogy minél színesebb legyen, és hogy minél magasabbra szálljon.
A szegény időszakban anyaga újságpapír volt. Később már színes papírokból készítették. Formája rombusz vagy sokszög. Régen rárajzoltak napot, holdat, görög zászlós hajókat, ma inkább a kedvenc focicsapatok emblémája látható e szerkezeteken.
Régen mondókákat is mondtak saseregetés közben, de napjainkban már feledésbe merültek ezek a rímes versikék. A dédikék még mondják kicsiny unokáiknak, de mire azok felserdülnek, elfelejtik azokat.

Krétán nagyon nagy hagyománya van ennek a játéknak. Ott egy üzenetet is helyeznek a szerkezet farkához, és ott cél, hogy elrepüljön a sas. Magasra víve így a kívánságot is.
Ez olyan lehet náluk, mint amikor a templomban a persely mellett levő kis ládikába egy kívánságot bedobunk. Vagy amikor a paptól kérjük, mondjon értünk misét. Ilyenkor is kívánunk valamit, amit levélkében adunk át a papnak. ő felolvassa előttünk az írást, és megáldja imádságaival.

Itt Thasszoszon a saseregetés során senkitől nem hallottam, hogy szeretné, ha elszabadulna az égbe magasodó sasa. Üzenetet sem erősítenek hozzá.
Itt is hagyomány az eregetés. Theologoszban az Augusztosz taverna tulajdonosa a faluszövetség elnöke. Az ő rendezésében a falu szélén nagy fesztivál jellegű verseny is van. Díjazzák, kinek szebb a szerkezete, és kinek repül magasabbra.

endeel