Ismét itt a karneváli időszak. Olvassátok régi írásaimat a témával kapcsolatban.

Ókori ünnepek, melyek az idők során karneváli ünepséggé alakultak

2015 - Karnevál a szigeten

Képek a mai karneváltípusokról - 2014

Tegnap óta országosan esik a hó. A legnagyobb hó az ország déli és középső részein van. Kréta, Hiosz, Leszbosz, Evia szigeten hótól elzárt részek is vannak. Athénban is havazik. Az ország északi részén a keleti hegyes részeket érinti csak. További hideget és havat várunk erős szél kíséretében. Itt a tél.

Örömmel indultunk mi is hókeresőbe, majd nagyobb volt örömünk, hogy megúsztuk. Kevés hó, természeti csodák és gyönyörű hegyi falvak látványa lett az év utolsó napjainak ajándéka. Akik Stavrosba kirándulnak a nyáron, érdemes kicsit a hegyek közé bekalandozniuk. 40 km távolság a partvidéktől, és nyáron talán még szebbnek találjátok.
A fotóalbum képén Olimpiada szigete látszik a magaslatból. Az aszfaltúttól 3,5 km távolság nagyon gondozott földesúton. Normál autóval is járható szakasz. Most a hó és a jég miatt épp csak megközelítettünk két vizesést. Ámultunk a hatalmas erőtől, mely itt volt. Egy harmadik vízeséshez normál időben körülbelül 20 perces sétával lehet eljutni. A vízesések hatalmas kristálytiszta tóba zuhannak. Nyáron bizonyos vagyok abban, hogy fürödhetők.

Minden évben mesélek nektek egy-egy görög hagyományról.                  

Azok az idős embereink, kik a régi hagyományainkat átadják, már egyre kevesebben vannak. Épp ezért azokat már írni kell, hogy legalább így létezzen. Addig, míg valami emlékeinkben él és tesszük, azt nem kell megörökíteni. Ha már elveszendőben van, kell az írott formában való őrzés is.                              
Ezt a karácsonyi hagyományt nem tudom, mennyi házban teszik, de írásos formát találtam róla. 

 

"Mai napig él a családok közt egy nagyon régi szokás.

A levelek durrogtatása.
Karácsony estéjén a kandalló tüze körül ülve  a család tagjai a parazsat előre húzzák a tűztér szájához, magukhoz közel, és egy-egy levelet dobnak az égő parázsra. Közben egy kívánságot mondanak ki magukban. Akinek a levele nagyobb körtáncot rop a parázson, annak a titkos vágya teljesül. “

 

Az időjárás téliesre fordult.
Kis megszakításokkal vannak még jó idők. De a napfényes idő nem mindig jelent meleget. Kora délután 1 órakor árnyékos helyen a fagy állandó még a limenasi tengerparton is.
A szigeten kicsi most az élet. Nincsenek sétáló párok, csak egy-két ügyintéző helyi ember van ilyenkor a fővárosban. A szilveszter napján kisorsolandó  lottószelvény-árus is inkább napozik. Várja, hátha kedvet kap valaki egy sorsjegy megvételére. Azt várhatja, hisz a parti parkoló üres.
A kikötő is üresen ásítozik. A hajókon épp csak mutatóban van egy-kettő autó és a szárazföldre utazó ember. Nincs tülkölés, nincs sietés.
A nappali napsütésben a hegyi kecskéink most bátran napoznak a főúton elnyúlva. Ha arra jár egy-egy autó, az sem izgatja őket. Majd kikerül bennünket, gondolják. A kabócák alszanak, a madarak is csendesebbek.
Az esti fények a parti főúton ünnepi hangulatot árasztanak. A lámpákra november végétől felszerelték a karácsonyi égőket.
Nyáron mindenhol hang- és fényözön az emberektől.
Most nagy a csend. Gyér ünnepi fénnyel ragyog Theologos is. Hagyja a falu, hogy az ég adja természetes fényjátékát.

 

Szomorú hírt kell megosztanom Veletek. :( 2016.09.10-én hajnal háromkor a villámok begyújtották a szigetet. A mi öblünk nincs veszélyben. Rachoni, Prinos, Alikes és Limenaria környéke érintett a tűzben.

A tegnapi nap Pános is és én is elég válságos állapotban voltunk. Én a szálláslátogatásokat kellett hogy tegyem. Pános látszatra beivott és én hagytam őt aludni. Enni is próbált volna, de nem érezte ízét a falatnak.
Ő belül sírt, én meg kívül zokogtam.
Ilyenek vagyunk mi. Amit ő nem tud kimondani, azt én kiöntöm.
Jó, hogy a szeptember 10-én itt történteket teljességben nem látta és nem hallotta.
Belehalt volna. 1985, 1989 a thassosi tűzvésznap ismétlődött meg azon a napon.
Estére megnyugodtam.
Ő is.
Ma már tiszta szemmel nézünk és tiszta hanggal beszélünk.
Kijózanodtunk .
Mi is történt valójában?
A tömeg, a túlépítkezés, a természet és annak természetességének elpusztítása.
A sziget mindenhol kiabálta, elég, elég, elég.

Mindig augusztus közepétől vagyok a legfáradtabb. De pihenek, mert már kevesebb a levél, több az időm a barátokra. Gondolkoztam, most mit küldhetnék felétek írásban, hogy érezzétek, veletek vagyok, ha csönd van az oldalon.
Hajnalban ébredtem. A tegnap élményei kavarogtam a fejemben. Azt szerettem volna elmesélni.
Jeep túrán voltunk a hegyen. Barátokkal és vendégből vált barátokkal.
A vendéggel a beszélgetés megkezdése számomra is feladat. Főleg ha csak magunk vagyunk.
Egy darabig csak füleltem rájuk.
Láttuk, hullámos a tenger. Őrült szél fújt.
Mondták, ma a tengeren tengeri betegek lennének.
Elmosolyodtam ezen.
A betegség nem jó szó.
Miért veszed ki magad a természetből?
Annak egy eleme vagy, ha ott vagy. Olyan az, mint az anyaméh.
A te tested is 70%-ban víz.
Ha a hullámos vízen libegsz, a te vized is átveszi a hullámokat. A tenger a partnál kicsap. A te szádnál is kicsaphat a víz. Azonos vagy a tengerrel.
A tenger beteg?
Nem, ugye?
Akkor te miért hiszed magad betegnek?
Mennyivel jobban hangzik ez. Most örülsz ennek és nevetsz.
Már nem is félsz a tengeren tengernek lenni.
Így kezdődött beszélgetésünk.
A kirándulás hogyan végződött?

A falu a hegyoldalba épült. Hatalmas uradalmi házaik itt a patak mentén voltak. Egy-két épület jó állapotban, a többi romosan. A házak közt csordogál a patak. Egykor annak vizét óvták a szennyeződéstől. Ilyen kis kővárat építettek fölé, melyet - néhol látom - még házi vízimalomként is használtak.

A képeknél további leírások olvashatók.

 

 

Zajlik az élet. Vidáman az éjszakákba húzódva. Elkezdődtek a fesztiválok minden faluban. Sajnos, egy összesítés, honnan minden programról értesülhetnénk, az idén nem jelent meg, hogy mindenki tájékozódjon. Így vagy ott vagyunk vagy nem. De így is vidám mindenki. A páromat, Pánost többen ismeritek. Egy Skála Potámia-i esten mi is részt vettünk. Egy-kettő fotót készítettem erről, mit küldök most felétek. Szeretettel üdvözöl otthon minden kedves barátunkat. Nektek táncolt, gondolatban itt voltatok velünk, körbe guggolva és tapsoltunk neki a rebetikó táncához.
A kutyus felvételek az Apollon iroda egyik kedvenc szállásának, a Panorámás Stavrosnak a kutyamamája. A 8 kicsiből már csak 5 van. A többieket elvitték új gazdijaik. A duci kis kutyakölykök is üdvözletüket küldik felétek.

Képekért kattints a Bővebben feliratra!

Szenzációs új program, mely során több csodálatos strandot keresünk fel. Ezek a Giola (Szirének medencéje), a Paradiso Beach és a Márvány strandok.

A mai napon készült új fotók a Facebook-on mindenkinek megtekinthetők.

Ezen a búcsún furcsa elemek keveredtek.

JÚNIUS 20-án, hétfőn, 12:02-kor, a Nyilas jegyében volt telihold. A görög pünkösdöt ültük ekkor.
Az ómagyar hagyomány e napon hajnalban imádkozó fürdéses merülés. Fohászkodás egy jóért, az egészségért.
Jött is hozzám valaki. Mondta, dolga van Samothrakin. Nem tudja mi, de segítsek neki átmenni oda egy pár napra.
Hogy miért megy oda, ezt rá pár napra értettem meg, a János-napi búcsúnkon.
Erőteljes napok voltak ezek. Holdtölte, viharos forró szelek, tajtékos éjszakai tenger. Minden természeti elem teljes erejében.
Beléptünk a nyárba.
Péntek az Afrodithé napja.
Afrodithé felelőssége a romantikus szerelem, barátság, szépség, lelki társak, udvarlás, randevúzás, művészi képesség, harmónia, vonzalom, kapcsolatok, partnerek.
Mily igaz ez... Hogy hogyan kerültünk ide az ősi Adena-Potámia falu kis kápolnájába, egy görög ortodox búcsúra, én magam sem tudom felfogni. Még ma sem. Papa Thomával volt randevúm. Ő elfelejtette. Majd ott találtam meg a kápolnában a misén. Az ő meghívottja lettünk Pánossal.
Nem vagyunk sűrűn templomba járók, így szeretett férjem igen meglepődött, mikor mondtam, pénteken délután János-napi misére megyünk. Vonakodva, de elindultunk a megbeszélt órában. Közben nekem más helyen kellett volna lennem, barátokkal való találkozón.
Ők mikor hívtak, mondtam nekik, hol vagyok, és szeretettel várom őket hozzánk a búcsúra. Különösebb útmutatót nem adtam. Hisz barátaim voltak, kik ide a szigetre hazajárnak.

Reggel induláskor valaki szólt hozzám:

Örömmel teli napod lesz ma. Táncolsz és lovagolsz majd a hátamon. Átvágunk majd habokon, siklunk a vízen. Felreppenünk, majd alábukunk együtt. Aki fél a víztől, azt megtanítjuk lebegni velünk.

Hozd a fotógéped ma magaddal, hogy másoknak is tudj mesélni róla.

Vittem hát. A hajón ujjongó örömmel mondtam a barátaimnak: Jönnek ma a delfinek, készüljetek ti is a fogadásukra!

Elindult a hajó. A nap   égetően perzselt, Apollon szépen játszott hárfáján. Játékának dallama gyengéden, lágy hullámokat keltve a vízben. Majd megjelentek a delfinek. Falkástul. Több család. Óriások és keskeny ezüst palackos kicsik. Körbe-körbe, elöl-hátul, a hajónk alatt mindenhol ficánkoltak, virgonckodtak, játszottak velünk. Mi vidáman kurjongattunk nekik. Majd magukra hagytuk őket egy félórás boldog játék után. Elmentünk fürödni és ebédelni. Jóllakottan a márványpartok felé tartva már tudtuk, mi lesz a következő élményünk. Mindenki tudta, hogy újra lesben kell állnunk a delfinek fogadására. Néztük a távoli vizeket, hol az áramlat gyenge hullámot csavart. Egy pillanatra láttuk is fel-felbukó hátukat. Ekkor ért sokunkat a meglepetés. Az alsó szinten a korlátba kapaszkodva néztünk a távolba. Majd egy jajj... Többen, kik ott álltunk, meglepett örömmel néztünk szembe egy pillanatra a felénk induló delfinekkel, kik majd' a hajókorlátig felugrottak hozzánk, egy piruettet fordultak, és a hajó alá hassal felfelé átsiklottak. Közben Apollon Poszeidonnal vihar illatú zenébe kezdett. A kis társaság meleg öleléssel beszélgette a nap élményeit. Ekkor Zeusz szólt hozzám a Mitunga hegy csúcsáról:

endeel