Hazatért kedves vendégeimtől kaptam ezeket a sorokat és képeket :

"...a naaagy utazás előtt jól jött némi segítség a kis ismeretlenről..:) Amit megtapasztaltunk, szívesen továbbadjuk másoknak is!:)
Annyira friss még minden, hogy nekünk még nem sikerült visszaállnunk az itthoni létre, lélekben még abszolút ott vagyunk! ISTENI AZ A HELY!
Ha úgy alakul, akkor még az is lehet, hogy mégegyszer visszahúzzuk kis hajónkat az idén...

Ági! Neked külön is akartam már írni, hogy óriási segítség voltál nekem már itthon is, de ott meg aztán végképp. Köszönöm szépen azt a rengeteg támogatást, amit kaptunk az utazás előtt! És a jeep túrát MINDENKINEK  KÖTELEZŐVÉ tenném, aki a szigetre látogat!!!..."

Látjátok, itt van egy magyar zászló is!
Nyilván nem tudtok mindannyian a tengeren hajókázni.
Ezért gondoltam azokra is, akik otthon szeretnének hajóval kirándulni. Azoknak ajánlom kedves barátom és törzsvendégem lapját.

Az alábbiakban olvasható cikk 2008-as évben íródott. Tehát kettő éve várom ide a műhelybe azokat a gyermekeket vagy felnőtteket, akik szeretnének egy kicsit belekóstolni a művészvilág rejtelmeibe. Bevallom, kicsit szomorkodtam az érdeklődés hiánya miatt. Tegnapig. A napokban a jeep túra keretében az egyik vendégházaspárral beszélgetésbe elegyedtem. Ki volt ő?
Bánvölgyi László szobrászművész és restaurátor. www.banvolgyilaszlo.hu/index.php
Beszélgetésünk eredményét láthatjátok az alábbi képeken. A képeken a továbbiakban láthatók a kis művésznövendék gyermekek:  Bozsik Luca, és a művész úr gyermekei.
A művész úr gondolatai:
Mi a művészet lelke?
" Az egyensúly létrehozása."
Mi a thasszoszi művészet különlegessége?
"A csodálatosabbnál csodálatos kövek és fák. Mint alapanyagok, melyek már önmagukban is érzelmet, értelmet, és történelmet fejeznek ki. Szerencsés az, aki Thassos természetéből tud alkotni! "

 

Tavalyi írásom, de idén ismét elő kell hozakodni vele. :(

Mondd, mi ára van annak, hogy egy udvarias sziát köszönj, ha egy földiddel találkozol idegenben?

Sokszor elgondolkoztam, miért van az a jelenség, hogy a görög ember elveszíti a tiszteletét az itt nyaraló idegen emberrel szemben. Ezt a jelenséget először Korfun tapasztaltam. Először nehezteltem érte, haragudtam a korfui paraszt emberekre e magatartás miatt. Később megértettem őket. Hódítók, több nemzedéken keresztül oda letelepedők, vagy meg sem tanulták a nyelvüket, vagy megtanulták, de csak azért, hogy megértsék a helyiek. Megértsék, de velük való beszélgetésre már ne használják. Lenézték a helyieket. Felsőbbrendűnek tartották magukat. Pedig csak buták voltak ezek a valamilyen módon odatelepedő külföldiek.
Később Krétán láttam ezt a jelenséget..............
 
Emlékeztek, hogy tavaly kértem a vendégektől, hogy kinek van régi képe. Akkor 18 évvel ezelőtti képeket kaptunk.
Ezeken a videókon 1965 látható, amikor is a Makriammost építették, mint az első állami hotelt. A második videó elején van Golden Beach Skala Panagia felől filmezve.

http://www.britishpathe.com/record.php?id=1834

 

 
 
 
 
 
 
 
 
 
Thasos   1965 :    
 
 
Prenos  1985:
 
 
 

Ej, ej, senki nem május elsejézett?
Ezt nem hiszem el!

Mi nagyon jól éreztük magunkat.
Hatalmas kajázások voltak mindenhol.
De volt egy országos rendezvény is, amiről csak vasárnap szereztem tudomást.
Mások mesélték, hogy körbe szerették volna járni a szigetet, de mindenhol rendőri blokádba torkolltak. Országos kerékpártúra nap volt. „Szigetkörbét” kerekeztek. Volt aki gyorsan haladt, volt aki fél nap alatt csak a sziget negyedét tette meg. Így akik bulizni mentek, azok is estére, mire a flekkenező már üres volt, akkor értek az utolsó sütögető helyre. De nem kell őket sem sajnálni, mert ahol elakadtak, ott is flekkenezés volt. Tehát ettek is, és ittak is.
Mi kora reggel még egy kis kerti munkát terveztünk, de a szomszéd ránk rivallt, hogy ma senki nem dolgozik, maximum főzhet. Így 10 órára az egész szomszédság és rokonság összegyűlt Nikoszékhoz és megkezdtük a sütögetést. Volt kolbász, kecskesült, polip, kecskéből zöldséges fehérszaftos frekaszé,- ez a kedvencem-, meg 10 féle saláta. Mind finomabbnál finomabb. És volt egy szakácsunk is, aki irányította a menetet. Ezen jót nevettem, mert Pános mikor meglátta a szakácsot, örömmel üdvözölték egymást, majd a fülembe súgta : Ő az észak-görög legelismertebb szakácsa! Valóban isteni dolgokat ettünk a keze által. Viszont vasárnap, mikor Efivel pletykáltuk ki a történéseket, őnekik szintén észak-görög legelismertebb szakácsa főzött!
NO, LÁTJÁTOK, ELÉG VALAKIT A LEGMAGASABB SZINTRE ISTENÍTENI, AZ IS LESZ!!! :)

 

Kellemes ünnepeket kívánok mindannyitoknak! 
Remek, örülök, ha sikerül ebben megelőzni benneteket!

Ma ugye a madarak virágok és fák napja van!


Mi a családommal hivatalosak vagyunk a kertszomszédunkhoz.
( Eredetileg sógornőmmel, Efiékkel szerettük volna a tegnap majdnem levágott kecskénket sütni. De ez két ok miatt vált lehetetlenné. Megsajnáltuk a kecskét. Meg elcsíptek bennünket egy törvényellenes dologgal, és Efinek puszi barátja annak az elnöke, így családostól megy elküldtem a szerv elnökéhez május elsejézni. Egy terülj asztal mellett törvényessé teszi a mi törvénytelenségünket. Hiába, a családnak néha önfeláldozónak kell lenni.)
Buli lesz. Ki a kertszomszédunk? A Mágos. Ő a panagiai pék a főtéren. Azon kívül, hogy a legfinomabb péktermékeket készíti, van egy másik hobbija. Mellettünk van egy 5 hektáros kertje, ami teli van madarakkal. Mindenféle típusú tyúk, kacsa, liba, fácán, fogoly, az idei különleges szerzeménye a páva. Ő, ahogy végez a sütéssel, mivel egész éjjel dolgozik, és bár Panagiában lakik, ott pihenni nehezen tud. Kapja-fogja a tegnapról maradt termékeket, és furgonjával hozza a madarainak. Van egy kis házikója is. Kiül a verandára, onnan nézi a csipegető jószágait. Majd ott szunnyad le napközben. Amikor felébred, összeszedi a sok-sok friss tojást, a szezonális gyümölcsöket, zöldségeket, amit szándékosan a péküzlete számára termel, és hazamegy dagasztani.
E sorokat szándékosan írtam, ellenpéldaként az előző írásomra. Látjátok, lehet nagyüzemileg is így termelni. A Panagotta péküzlet, Panagiában és Limenásban, csak házi termékekkel dolgozik. A pizzák, a kis sós sütemények mind-mind a kertjéből kerülnek ízesítésre. Beleértve a dió, zöldségek, tejtermék, tojás, hús. Vagy ami neki megterem, vagy a szomszéd állattartóit az egyebeket.

Lassan beindul a szezon és elkezdődik a csevegés.
Minden üzlet péntekre kinyit. Május elsejére nagy forgalom várható.
Ez már most érződik.

De amin ma megdöbbentem.

Szombat 12.00 óra óta újból van kapcsolatom! :)

Az egész szigeten gond volt, a Húsvétot követő villámlásoktól. Mostanra került sor az enyém megjavítására.
Megértéseteket köszönöm. Időrendi és fontossági sorrendben válaszolok. Remélhetőleg holnap reggelig megválaszolásra kerül minden levél.

Valamint egy kérésem lenne minden kedves érdeklődő felé.
Nem baj, ha nem az érdeklődő űrlapot töltitek ki. Írhattok egyszerűen, hivatalos formaságok nélkül is kérést az Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. e-mail címre. De az adatok megadása fontos. Egy mobiltelefonszám, amit itt is tudtok majd használni. Ez amiatt is jó, mert látjátok, velem is előfordul, hogy nincs kapcsolatom. Ez gyakori esetben előfordul nálatok is. Vagy a szolgáltatótok meghibásodása miatt, vagy mert rosszul adjátok meg a címet.
Az is gond szokott lenni, hogy látom, hogy nem kapod meg a levelet tőlem. De feltüntetted, hogy van Skype elérhetésed, viszont nem adsz pontos címet oda sem. Tudom a neved, tudok egy használhatatlan email címet, de nem tudom, melyik városban laksz, így a Skype keresőben hiába kereslek. Ott ugyanis másik 5 személy van a te neveden más-más városból. Nem tudom a telefonszámod sem.  Hogyan tudok így veled kapcsolatba lépni?! Pl, akivel már egy hónapja próbálok kapcsolatot teremteni: Dr Kissné Dr Darabos Judit . Nem mükődik az e-mail-ed tőlem, és más elérhetőségi adatod nincs felém. Ha itt olvasol, válaszolj!
Sajnos a levelek zöme így érkezik. 
Fontos tehát megadnod a következő adatokat:
Név, városnév, mobiltelefonszám, és ha van Skype elérhetőséged, az is.
Még egy apró részletkérés. Amikor elkezdünk egy levelezést, kattints vissza a levelemre, a válasz gombra, hogy meglegyen minden részletkérdés és válasz.
Köszönöm bizalmatokat a fentiekben kért adatokra vonatkozóan.

Üdvözlettel: Ágnes
Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

 Krétán éltem nagyon sokáig. Sokat köszönhetek annak a szigetnek. A görögség szelleme igazából ott érintett meg. A mitológia, az emberek  élete.
Egy hosszabb írásból most egy részletet közlök -  visszaemlékezés arra a szigetre, ahonnan az új életem kiindult.
Olvassátok szeretettel.

BEVEZETŐ
A 2009-es év telén a külvilágtól igen elzárkózottan töltöttem napjaimat.
Marci fiunk az idén Limenasban kezdte meg gimnáziumi iskolai éveit. Az átállás miatt több törődésre volt szüksége. Párom is ”nyugdíjas életet” kezdett itthon. A mindennapjaink teljes átszervezésére kényszerültünk. Miután osztottunk-szoroztunk, kiszámoltuk és örömmel láttuk, hogy lehetőségünk van egy szükségszerű Magyarországra való hazalátogatásra, az itthoni házkörüli apróbb javítandók elvégzésére, és a hosszúra nyúló tél közepi ünnepek idején való „nyaralásra”.

Erről a témáról már tettem említést 2008. március 2-án, mikor a téli Alikiről (Aliki télen) meséltem. A napokban akadt a kezembe egy  újságcikk, ami alapján keresgéltem az interneten és a találtakat most megosztom veletek.

2010 - a BIMA  újság február havi ismertetője -  Nikolaos Koumartzis riportja

A munka a legnagyobb kincsünk...
Andreas Kofterelis

Ebben a cikkben egy történetet szándékozom elmesélni. Ennek egy része már ismert több görög újság, újságíró és szerkesztő számára, és ismertették már más országokban is. Erre a különös kérdésre már felhívták a Kulturális Minisztérium és a görög orthodox vallás néhány képviselőjének, valamint a konstantinápolyi pátriárkának a figyelmét. De senki nem mutatott különös érdeklődést, nem azért, mert a dolog nem méltó figyelemre, hanem szerintem nem a kellő súllyal mutatták be nekik.

 

Tegnap a honlapon dolgozgattam. Több szállástulajdonost ebédidőben értem el, hogy a változásokról meginterjúvoljam őket.
Minden hölgy akkor ébredt. Mint megtudtam tőlük, a délig alvásuk oka az év első női bulinapja volt. Reggelig mulatott a csak női társaság. A beszélgetésünk során volt, aki megjegyezte, ha éjfélkor próbálsz újból dolgoztatni, térerőm újból nem lesz. Más figyelmeztetett, hogy ebéd után Kastróban lesz a buli, ott keress. Amikor valamire koncentrálok, a fülem mellett elengedem a nem a témámhoz tartozó megjegyzéseket. Hát most rosszul jártam... Kastróban Athanosios panigirije kezdődött meg. Tegnap volt a kezdő liturgia része, és a hajnalig tartó mulatság. Erre késő éjjel jöttem rá, amikor valóban eszembe jutva egy fontos szállás-részletkérdés, sikerült elérnem a keresett személyt. A telefonban a háttérzenétől alig hallottuk egymást. Barbara nevetve mondta, hát nem megígérted, hogy ti is feljöttök Kastróba? Én még akkor is félig értetlenül a munkára hivatkozva szabadkoztam, hogy bocsika, de látod, elhúzódott az elfoglaltságom. Majd Pánost kérdeztem, mi a fenét csinálnak mindannyian Kastróban? Ő kérdezi, hanyadika van ma? A dátum után mondja, nagy buli van 2 éjszakán keresztül.
Párbeszédünk Pánosszal:
- Tudod, az Athanasios templom tartja a búcsúját.
- Barbaráéknak van ott háza?
- Miért lenne?! Nincs ott elég ház? Valaki befogadja őket, meg különben sem aludni mentek.
No, még éjjel megbeszéltük, hogy Me és Tücsök azaz Trizoni megetetése után mi is felugrunk Kastróba.
Tudjátok, az a fenséges szépségű, de kísértetiesen üres, számomra eddig szomorú hangulatú holt faluról van szó.
Kíváncsi vagyok, milyen, amikor a helyiekkel telik meg.

endeel