Most hajnali 3 órát mutat az óra. Ma „szabadnapom” van és már kora délután magamban azt mondtam, ma telefonos ébresztő nélkül fogok felébredni. Tegnap 5.30 órakor keltem. Egyszerű napnak ígérkezett a szerdám. Magán érkezés nélkül, csak 3 autóval jeep safari. Eddig minden napon, amire visszaemlékszem - kb. hét -, reggel 5.30-tól éjfélig dolgoztam. Voltak hivatalos és magán érkezések, szálláslátogatások és szervezett és magán kirándulások. Szerdán csak a hegyi autós túra. Este 8 óra volt, mikor az utolsó autót is leadtam az irodába. Majd hazamentem, és hogy otthon is érezzem magam, fél óráig tusoltam hideg vízben. Ezután párom kérte, menjünk ki a kertbe kicsit ránézni az állatokra. Örömmel tettem le a telefont a nappali asztalára és felszabadultan indultunk meg már sötétedéskor. Épp a citromfüvemet metszettem, mikor egy köszönést hallottam .
- Szia! Bejöhetek? Eddig csak a kapura akasztottuk az ételmaradékunk.
- Igen, gyere. Pános hátul a jószágoknál.
- Jaj de jó! Eddig csak a kerítésen túlról hallottuk a csiripelésüket.
Tovább metszettem a gyógynövényeket. Álmos a párommal próbált angolul diskurálni. Már tudtam, jókor vágom a citromos illatú teának valót. Megörül majd a zellerleveleimnek is. Távoztában ő is kap tőlünk valamit. Az ajtóból még visszafordult Álmos. Nem akarta elfogadni Pánostól, hogy szedjen az illatos kajszinkból, mik a tyúkketrecre rogyadoznak, immár túlérett termésüktől. Hallhatta, mikor Pános mondta neki, hogy holnap? Ki tudja, holnap lesz-e még? Mondván, vagy ő eszi meg, vagy valaki más, ki erre jár. Vagy eszébe jutott a régi magyar szokás. Nem illik megsérteni a házigazdát. Amivel jó szívvel kínálnak, azt fogadd el! Visszajött hát, zsebre tett kettő kajszit. Én már fel sem néztem a buja kertcsücsökből, csak kiáltottam távoztához: Majd holnap.
Majd hazajöttünk. Újabb tusolás. Még az asztalhoz rogytam és ránéztem a telefonra. Este 9 órától mennyi hívásom volt, mikor tudom, hogy ma mindenkit rendben hagytam. 5 nem fogadott hívás. Valakik augusztusi szállást kerestek volna. Megkértem, nézzék át a címlapra május 1.-én feltett ajánlatokat. Holnap talán tudok rá válaszolni, van-e még belőle, ha találnak ár, minőség és dátum szerint megfelelőt. Gondoltam magamban, hogy valóban csak talán. Sok a sokszor visszatért, immár belső baráttá vált vendég, kiknek addig keresek valamit, míg találok is. Őket ismerem már és tudom, hogy sokat magyarázgatnom nem kell. Amit találok, azt fogadják. És örömmel.
Volt egy görög hívás. Ott meglepve hallottam a tört magyar nyelvet. Inkább beszélni tudott, mint engem megérteni. Bár én is hasonló állapotot jeleztem. Már a beszéd és az értés is a határon volt. Károlyként mutatkozott be felém. Kérte, olvassam el az üzenetét. Mondtam, holnap. Arra gondoltam az akcentusa alapján, hogy a keddi hajóskirándulásunk vendégeinek szervezője. A hajó 60 %-a az én vendégeimből volt. A maradék szerb, román, angol vendégek, kik közt voltak magyar ajkúak is. Így hirtelen a hajó teljes vendégserege, apraja-nagyja mind-mind tőlem várta a szervizt. A hajó 3 szintjén kellett hát nyüzsögnöm és beszélgetni, játszani . Mivel személytelennek érzem a mikrofont, nagy erőkifejtést kért tőlem. De minden jó, ha a vége jó. Ölelésekkel, köszöngetésekkel távozott mindenki. Arra gondoltam Károly telefonjánál, hogy egy ottani szervező szeretne felkérni valamire. Majd elolvastam az üzenetet. A szlovák-magyar iroda telepített képviselője Károly.
Ő és az ő vendégei hát, kik miatt ma újra hajnalban ébredtem, és ez az írás szól feléje és mindenki felé.
Megkért, vállaljam fel újra a hozzájuk érkezett magyar vendégeket. Írta, keresnek ők engem.
Nagyon-nagyon szeretném, ha igennel tudnék válaszolni Károly kérdésére.
De… 5 hónapos dilemmám után az utolsó nemet kell mondanom.
Emberileg nem tudom felvállalni. Nincs rá időm. Az első évben kevés vendég kevés szállásra érkezése miatt döcögve ment. Második évben már nagyon sok gond akadt. Nem tudtam, énmiattam, őmiattuk, de gond volt minden héten. Nem telt el hét, hogy ne lett volna reklamálás. Tudom, mindig ok nélkül. De miután szállásonként másfél órás időm volt a vendégekkel épp csak a fontos megbeszéléseken ott lenni, az otthonról kihozott, vagy elképzelt gondok maradtak és mind-mind rámnehezedtek, hogy ők tudjanak aztán pihenni. Kirándulni nem jöttek. Miért? Értettem. A kezdet kezdetén nem volt „háziasszonyuk”. Várták őket hivatalosan. De ők nyaralni érkeztek, és így inkább az egyedül kirándulást választották. Évek során azt szokták meg és az újként a szigetünkre érkezőket is erre biztatták. Egyedül olcsóbb és egyszerűbb. Így mi maradt nekem? Csak a gyors szálláslátogatás. És többre nem volt időm nekem sem, mert kettő iroda, heti kettő hivatalos érkezés és magán érkezések mellett én is csak hivatalos személy tudtam lenni. NEM PEDIG JÓ HÁZIASSZONY. A szezon végén annyira leszívta az erőmet ez a sok hálátlan mnka, hogy még azon is gondolkoztam: elérkezett a redőny lehúzása. Amikor már csak öklüket rázó vendégek vannak és azon barátok, kik miattam is érkeznek, csak arra volt erőm, hogy közéjük üljek és hallgassam őket. Ott megpihentem jókedvű családias hangulatukban, hogy az ő ölelésükkel felvértezve újra a farkasok közé menjek. Ilyenné válik a sok vendég, ha nincs elég időm rájuk. Ezekből okulva az idén azt mondom: Köszönöm szépen a bizalmat és a megértésetek. Nem vehetek fel nagyobb számú vendégkört. Sem magán vendéget, sem utazási irodás vendéget.
Május elsejével gyakorlatilag megszűnt a vendégfelvétel. A szállások száma is kevés. Időm, energiám nincs az egyeztetésekre. Évekkel ezelőtt gondolkoztam, hogy kódoljunk vagy találjunk ki valamit a zártkörű tagságra. Ezt ilyen-olyan okoknál fogva nem vezettük be. Aztán ez szépen kialakult magától. És ez így van jól. A Thassos-rajongók köre évente maguk számára találkozót szervez. A régi törzsgárda vagy teljesen magánúton vagy az Apollon utazási irodával érkezik. Ők időben megteszik foglalásukat. Azt a szállást fogadják, ami a sok-sok vendégtől már mind bejáratott. Itt van hát a magán klubunk. Hivatalos klubtagság nélkül. Lekódolás nélkül. Mindenki vidáman és mosolygósan és nagy kiránduló kedvvel. Az egyetlen feltétel, hogy időben foglalj és hogy azt fogadd el, mit ajánlani tudunk.
Mesélek hát nektek ,hogy telnek napjaink a „klubosokkal”.
Kezdem a vasárnappal. Néhol csak főbb érdekességet írok le.
A szombati Apollonos csapat 12 fővel érkezett 2 szállásra. Még szombaton meglátogattam az Achilleon lakóit. Minden hivatalosat elmondtam, majd pihenni küldtem őket. Voltak, akik már akkor kirándulásra szerettek volna befizetni, mit határozottan megtagadtam. Osztasz, szorzol. Alszol egyet rá. Mondtam, a holnap reggeli kávéra én leszek az első itt a hotelban és majd akkor, amit álmodtál, aszerint cselekszel. Volt, ki reggel frissen fogadott, volt a végén, kit nekem kellett kikopognom távozáskor a lakásból. Mindenki jelentkezett egy vagy több kirándulásra. Ezután elrohantam egy magánvendéghez a délutáni családi kirándulás megbeszélésére. 5 perc volt. Délben azt beszéltük, teszünk a hegyen egy felderítő utat. Ki milyen járművel tud jönni. Célom a napokban a több esőzés miatt a gombászás és a hivatalos utunkra való felkészülés. Járhatatlanok a hegyi útjaink. Olyan vendégekkel, kik először ülnek jeepbe, kockázatos veszélyes útszakaszra menni, és a visszatérőek rutinjára bízva magam délutánra tettem be a teljes safarink útjának leellenőrzését. 5 féle útvonalam van a hivatalos kiránduláson. Nehézségi fokok vannak benne. 2-3 esetén már tudtam, nem járható a sok hegyomlás és az erős vízmosások miatt. A gyors reggeli egyeztető beszélgetés után egy szállásra térképet vittem. Ott hatalmas, bakelitszagú szürke füst fogadott. A reggelikészítés közben zárlatos lett a villamos főzőlap. Áramtalanítottunk. Majd a szállásadót kértem, a vasárnap reggeli miséről a villanyszerelőt azonnal hozza ki. Mikor bizonságban tudtam a kisgyermekes tegnap érkezetteket, átrohantam egy éjjel érkezett kiscsapathoz. Mondtam, most csak puszi és ölelés. Majd éjjel megtalállak benneteket. Ezután megjelentem a Pontios hotel első hotellátogatásán. Görögös késéssel, de megnyugtattam mindenkit, hogy innen már engem kirobbantani sem lehet. Üljetek hát körém. Meghallgatom majd kérdéseteket is, de rendszerbe szedett mondókám hadd mondjam el felétek. 3 óra hosszáig beszélgettünk. Megoldottuk a szállásgondokat. Kibeszéltük a kirándulásokat. A vendégek egymás közt megismerkedtek. Kibeszéltük, ki kinek az ismerőse. Én is találtam még földit is.
Kipihentem hát a reggeli rohammunkát. Délben elköszöntem. Mondtam, megyek a hegyre gombászni. Vigyázzatok magatokra, térerős gondjaim lesznek majd és én is élvezkedni szeretnék.
Este 8 órára értünk le a hegyről Panagia falván keresztül mindenféle gombával megpakolva. Azon az úton megtanultam, hogy a kámfornak titulált növényem, ha kámfor lenne, nem lenne a kezemben. Úgy nevezik: Oficiál Valeriána. Megkóstoltam az általam mérgesnek gondolt galambgombát. Megszagoltam a szegfűgombát és megmutatták, milyen boszorkány körben tud nőni. Botanikai ismertetőt kaptam Barnáéktól. Szedtünk - ez évben az egész szigeten elsőként mi - virágos origánót. A már levirágozni készülő orbáncfüvet. Hazaérve Emőékhez ültem be este 10 órakor kávézni. Náluk ettem ordából készült házi pogácsát. Majd Barbaráékhoz is elmentem és angolul elmeséltem, milyen volt a hegy és milyen most a sziget és hogy milyen napom volt. Nem tudok angolul. De megértettek és boldogok voltak. Ők tavaly felkérték magukat 10 fővel a hajónkra. Most érkeztek újra és oda szerettek volna újra eljönni. Ezek után éjfélkor hazaértem és elkészítettem 3 listát. Megtettem az elszámolást. 3 kis csomagban pénz, lista és teljes elszámolás. Nagy pénzek és nagy lista egy ilyen nap után. De a kikötőparancsnokság felé is én adom le. Az iroda felé is. És a hajóskapitány felé is. Fontos a pontosság, mert személyekről, étel-ellátásról, és nagy pénzekről van szó. Az egész heti elszámolást végeztem el éjfélkor. De tudtam, így a napom nyugodt lesz a keddi hajókirándulásra. Csodálatos napunk volt. Teli aprósággal. Aki nem tudott magyarul, hát az is megtanult. Meg kellett, mert enni szeretett volna. Sünt. A fekete tengeri sünt. Vagy strandkendőt szeretett volna csinosan ruhaként viselni. Mert ilyen trükköt is mutattam. Mindenki mindenkivel játszott és beszélgetett. A nap csúcsa az volt, hogy már a kikötőbe indultunk, mikor egy óriási hajócsodát láttunk meg az öblünkben. Gyorsan irányt változtattunk és a kikötés helyett a hajó felé indultunk. Amerikai milliomos magán hajójáról kiderült, hogy az angol családi királyi hajó. Próbáltuk megközelíteni. Azonnal jött a jelzés: TÁVOZZATOK! Így tisztes távolságból fedeztük fel, hogy azon a hajón is van egy Károly.
Ó, Király Károly? Mit neki szegény fejének. Mily egyedül lehet… Az én hajómon kettő Károly is volt, kit szólíthattunk Karcsinak és testőrök sem kellettek hozzájuk.
Azóta azt tudtam meg, hogy 3. napja van itt a fenséges család. Az öblünk Alexandra Golden magán rezidenciájában laknak. Voltak Theologosba, és ettek az általunk is kedvelt Kapitány tavernában is.
Hm, egy jeep safariért velünk mit nem adtak volna?! 
De nem lehet mindent pénzben megfizetni!
Hajókirándulás után a kertbe ugrottunk. Sokan. Akik a hajón voltak és rendelkeztek járművel. Egy vadtyúkom kiköltött 10 kiscsibét. Őket kellett megetetni. Majd újra megindultunk a hegyre. A Metoxi kolostorig autóval, majd gyalog. Énekelve. 2 km-t tettünk meg. Az utolsó hegyi feljáróm útját szerettem volna a safarinkhoz leellenőrizni. Az út szervezett kirándulások megtevésére az idén nem lesz alkalmas.
Aznap mit tanultam? A szürkén csillogó fekete palaköves, sziklás földes úton kaptattunk hát a hegyre. Valaki lehajolt. Ági, ismered ezt a követ? Mondtam, talán grafit lehet benne. Majd megtudtam tőle, hogy ritka kemény kő ez. Ha egy támfába beillesztjük, a kések fenésére lehet használni. Szedegettünk hát azokból. Néztük, mi minden van még itt a természetben. Találtunk pecsétviasz gombát. Elmondták vendégeim, hogy ez az a híres ganoderma. Szedtünk is belőle. Majd elkészítem kávénak. Majd a hegyről leérkezve a körszínház üléseire ülve énekelni kezdtünk. Miért is? Pános eltáncolta nekünk a sirtakit. Ezután vendégeim magyar táncokat mutattak be magunknak. Mikor az égbolt a hegyre nehezedett, még ott ültünk. Egyre szebb és szebb, ritka éneket énekeltek nekem. Azokat már nem tudta mindenki. A hegy magába szíva az ősi magyar dallamot, szívünket átmelegítette, szemembe könnyet csalt a csalogány hangjára emlékeztető, bánatos, szívhez szóló különleges hangrezegtetésű ének. Meghatottan, némán mentünk párommal haza. Majd gyors fürdés és átöltözés. Még a reggeli hajós öltözékemben voltam. Volt érkezés és van, aki hazamegy nászútjáról. Hozzájuk még ki kell menni. Velük is pihentem hát. Akik mentek másnap hajnalban, nászúton voltak itt. Vittek haza aznap szülinapot ünneplőkhöz puszit és ölelést tőlem. Remélem, jól hazaértek. Majd fognak jelezni. Volt útközben idejövet defektjük. Most Xanthiba küldtem őket egy esetleges pótkerék vásárlásra. Itt a szigeten minden nagyon drága és rendelésre megy.
Szerencsére ezen a héten betegem nem volt. Pedig már készült az öblünk. Megnyílt a turista orvosi rendelő. Miután túl vagyok kéztöréses, agyvérzéses betegápoláson, orvos is lesz a közelemben. Innentől senki sem lesz beteg. Ez jó.
No és ma volt a jeep safari. Három autóval voltunk. Élvezetes, biztonságos úton. Egy hónapja járom a hegyet, így a mai vendégek már oly élményt kaphattak, miben csak kevesek részesülhetnek. A sziget minden útját, a leglátványosabb részeit jártuk be. De így is ért meglepetés. Hazafelé. 1 óráig készítették nekünk a levezető utat, hogy Kastróból Limenárjába lejussunk. Volt velem a kiskunhalasi magántévétől egy ripoter. Tőle kérdeztem:
- Jenő bácsi, ezt is vedd fel! Ilyet biztos nem sokat lehet látni. Hihetetlen volt, hogy mi azon az úton átkelünk. A többi vendég mégcsak nem is fotózott. Ők mondták, 60 éve élnek Kanadában, ott ennél nagyobb havat kell az útról eltakarítani. Tőlük tudom, hogy ott nincsenek ekkora fenyőfák. Arról a hegyi vidékről származtak, honnan Micimackó származik. Mondják, hogy náluk kisebbek a fák, nagyobbak, vadabbak a hegyek. És csak két hónap a nyár. És az erdeikben málna, szamóca és szeder van. És énekelni kell a mackóknak, mert ők is járnak málnázni. Hogy Kanadában nincsenek ilyen kőházak. Vékony fából jó szigeteléssel épült 50 éves faházakban laknak az emberek. És hogy nem félnek semmitől, csak az árvíztől és a tűzveszélytől. Azt is megtudtam, hogy a vízesésünk zöld algája azért vörös, mert nem bírja a napot. És a madarak azért szeretnek onnan inni, mert a zöld alga fájdalomcsillapítóként hat rájuk. Még az úton Paradisó öblünket látva a kanadaiak mondták: -Jé, otthon vagyunk a nagy tavaknál! Kérdeztem, ilyen tényleg ott is? Igen, igen, hangzott a lelkes amerikais angolságú igen, immár csak maguknak mondva lelkesen angolul. Örülünk ennek, mert eddig csak otthon magyar honban fedeztünk fel hasonlatosságot. Most hirtelen a kanadai híres tóvidéken lettünk itt Thassoson. Azt is megtudtam immár Karcsi egyik autójából, hogy a borsmentát , az oregánót, és a felmagzott csalánt meg kell kóstolni és hogy ráolvasó mondókát kell rá mondani. Akkor hatnak a csodaszerek. Ezt ki is próbáltuk. 12 fő elkezdett hát az 1200 méter magas hegyen legelni. Kezdtük a borsmentával. Majd az oregánó. A szemünk a csípős ízektől könnyezett, hangunk nem volt. Gondoltam, csapjuk le a csalánmaggal. Ez jó lett volna. A csípősség elmúlt, de felhólyagosodott a szánk. Azt hiszi Kostas Kastróban, hogy csak ő tud játszani? Mi is tudunk.
Mondjátok, hogy köszönitek, hogy veletek vagyok. Én azt mondom, én köszönöm a veletek létet.
Ma kértem a velem levőket. Soroljátok fel az érzékszerveinket. Szeretek beszélgetni és mindenkit arra késztetni, gondolkozzunk együtt.
Mindannyian abban maradtunk egy csöppnyi filozofálás után, hogy ma az év 300 napjában már csak látunk, esetleg hallunk. Azt is szelektáltan. Amikor pihenni jöttök, akkor viszont minden érzékszervünket dolgoztatni kell. Tapintás, látás, hallás, szaglás, ízlés, saját mozgásérzék, egyensúlyérzés, ezek mind-mind a nyaralások során kellenek, hogy egyensúlyba kerüljenek. Ezt akkor tudjátok megtenni, ha ti is nyitottak vagytok erre, és ha van, aki ebben segít. Ezt az itt leírtak által bizonyítottam be nektek, hogy kölcsönösnek kell lenni. Az egyensúly ekkor állhat be nektek is és nekem is.
És most csak rólatok beszéltem. Meg rólam. És van családom is. Nekik is enni-inni kell. Velük is szeretnék kicsit lenni. Ma éjszaka megint nem aludtam a párommal, pedig vágytunk rá. De írom ezt a az írást hozzátok. Bocsánatkérésként, és hogy értsétek meg, miért nem tudok több vendéget felvállalni. A fizetség sokkal több és nem pénzben mérhető, ha ily boldog napokat tudok átélni.
Megoldódott hát a klubtagság is. Tegnap megint választ kaptam arra, hogy igenis érdemes írni mindenkinek, hisz olvasnak bennünket nemcsak otthon otthon, hanem a nagyvilág kisebb magyar közösségeiből is Ausztráliában, Norvégiában, Kanadában. Visszahallom, hogy egész télen a mi oldalunkat olvasva vannak itt velünk, esetleg otthon Magyarországon is. Nem írnak ők, hanem jönnek. Az Apollonnal, vagy velem.
Reggel 6 óra lett ,megyek hát aludni egy kicsit. Köszönöm, hogy megértetek.