Thassos szigetén, Panagia falu mellett van egy barlang.
A helyiek így nevezik: Sárkánylyuk.
Panagia falu lakói különféle meséket találtak ki arra, hogy ott lakott egy sárkány.
A fantáziadús történetekben a barlang termeit is elnevezték. Volt, amiről gondolták, ez a hálószobája volt, abban imádkozott és megint másik teremben étkezett. A helyiek képzeletében számtalan legenda él, hogy hogyan élt ott és melyik termet hogyan és mire használta. E mesék hol az ortodox vallási hittel átszőtten, hol metafizikai erőket megjelelenítve keringenek a falu lakói között.
A barlang bejárata könnyen megközelíthető volt. Így a helyiek rendszeresen látogatták, anélkül, hogy akár sejtésük lett volna arról, milyen különleges régészeti területen vannak.
1972-ben történt a barlangban az első archeológiai feltárás Haido Koukouli régész által.
Az első feltárás tájékoztató jelleggel történt. Mindössze arra szerettek volna rávilágítani, hogy lehetséges-e valamelyik régészeti korra leletet találni.
A 72-es feltárás szerint nem sárkány lakott ott, hanem valóban az ókori ember által is látogatott barlang volt.
1995-ben egy helyi társaság egy amatőr filmet is forgatott a barlangban, amivel a régészeket támogató szervek figyelmét szerették volna felhívni. A barlang teljes feltárására minden választás előtt ígéretet kaptak, de a megvalósítás késlekedett. 2015-ben a thassosi – a limenasi - önkormányzat anyagi támogatásával újra megindult a feltárás.
A barlangban kevés tárgyi anyag a korai neolitikus kultúrából - i.e. 10.000-6000 - található, több lelete i.e. 4500-3300 közötti időszakra tehető.
Mivel a legtöbb tárgyi bizonyíték a kőrézkor régészeti korszakból adódik, erről egy kicsit bővebb ismertetést adunk.
Kicsit eltérnék most a barlang teljes történetétől. Rövid ismertetőt adunk e korszakról, hisz a sziget teljes területén, hegyekben, tengerparton léteznek e korszakból jelentős ásatási emlékek. Ezek a feltárások bár megtörténtek, a feltárt területekhez jutni igen nehéz. Itt egy kis szándékosság is van a régészeti területek levédése miatt. Részben mert részleges feltárások történtek csak, valamint a megtalált területeket nem tudták még úgy levédeni, hogy nagylétszámú tömeg esetén is védelmet kapjanak.
A kőrézkor régészeti korszak, amely a neolitikum (újkőkorszak) végétől a bronzkor kezdetéig tartott. Korábban rézkornak nevezték, amelynek első fázisaként választották el a kőrézkort. Azonban ma már nyilvánvaló, hogy a rézkor teljes időtartama alatt a szerszámkészítés fő alapanyaga továbbra is a kő maradt, a fémtárgyak díszítő jellegűek vagy státuszszimbólumok, valódi használati eszközöket tulajdonképpen nem készítettek rézből.
A korszak fő jellemzője, hogy az ember használni kezdte az első fémeket: a rezet, az aranyat és az ezüstöt. Kialakult a fémolvasztás és fémmegmunkálás technikája. Nemcsak az aranyból és ezüstből, hanem a rézből készült tárgyak is elsősorban díszítő és vallási célokat szolgáltak, illetve a hatalmat és gazdagságot fejezték ki. Munkaeszközként és fegyverként a rezet és annak első ötvözeteit vagy nem alkalmazták, vagy csak a kőeszközökkel együtt. Általában a kőrézkor jellemzője az írás megjelenése, amely egyértelmű választóvonal az őskor és az ókor, vagyis a prehisztorikus (történelem előtti) és hisztorikus (történeti) korok között.
A kőrézkor kezdetén (i. e. 5. évezred) éghajlati változások voltak, egy szárazabb klímát eredményező időjárás-változás indult el. A szárazság következtében a földművelésből egyre nehezebben tudtak megélni, a gazdálkodás súlypontja a helyváltoztatást igénylő állattenyésztésre helyeződött át . Ez volt az úgynevezett transzhumáló pásztorkodás.
Állattartó, földművelő életformájuk mellett finoman kidolgozott réz- és aranytárgyakat, agyagedényeket készítettek, melyek kifinomult, magas szintű ismereteikről, hitvilágukról, gazdag kultusztárgyaik temetkezési szokásaikról vallanak. A temetők szerepe megnőtt, a közösség életében az állandóságot ezek képviselték. A rézkori temetőben már a társadalmi tagozódást is megfigyelhetjük, mivel szigorú rendszer szerint és gazdag melléklettel (réz-, csont-, kőeszközök, kagyló- és csontékszerek, agyagedények) temették el a halottaikat.
A halottak mellé helyezett tárgyak mennyisége, valamint az egyes sírokban felbukkanó rézékszerek és fegyverek már a halottak eltérő társadalmi helyzetére utalnak.
A szigeten a Kastró-Theologos-Limenaria körüli hegyeken és egyéb területeken is vannak e korszakból leletek. Várfallal körbevett városok és kőtemetők léteztek.
Thassos északi részének - Limenastól Skála Mariesig - és a ma szárazföldként ismert Kavala - Keramoti -Nestos delta- Abdira közti területnek a domborzata egészen más volt.
A geológusok véleménye szerint i.e.10.000-ig Thassost és ezt a részt egy földnyelv kötötte össze. Majd a tengervíz emelkedésnek indult.
Kb. 3500 év alatt 30 métert emelkedett a vízszint, minek köszönhetően kb. i.e. 6500-ra levált Thassos szigetként a mai formájában.
A szigetté válás után egyértelműen minden változott.
Visszatérve a barlang történetére:
A történészek első következtetése, hogy egy rövid időszakra valamilyen népcsoport lakta. A későbbiekben is használták. A megtalált leletek alapján egészen a időszámítás előtti 800-as évekig hasznosítottákt a barlangot. A barlang belsejét átalakították és építettek benne a különféle korszakokban. A feltárások során a barlang déli és az alsó részén kettő részt nyitottak fel egészen a természetes barlangfalig. Ott 70 cm -1 méter rétegig található a neolit korszak és a kőrézkor régészeti korszakra utalás. Fontos régészeti leletek az ott talált csontok és az egyméteres réteg felett található rétegződések, melyek a barlangba beszivárgó csapadékból képződtek. A rétegződést nagyon nehezen távolították el, de épp annak köszönhető, hogy légmentes elzáródással megvédte az alatta levő régészeti anyagot. Nem tudni, hogy menedékként vagy élelmiszertárolásra használták.
A későbbi korszak lakóiról sem tudnak több tényt megállapítani. A rétegek laboratóriumi vizsgálata nagyon hosszadalmas, bonyolult és költséges. Viszont elengedhetetlen a különféle korszakok azonosításához. A beazonosítás és maga a feltárás épp ezen ok miatt csak szakaszokban történhet.
Mi volt az, mi felkeltette a régészek figyelmét?
Feltárási időszakok: 1972-ben, 1990-ben, 2007-ben, majd az utolsó feltárás 2015-ben történt. Minden feltárás egy-egy jelentős időszakról számolt be.
Maga a barlang nagysága és geológiai adottsága, szépsége nem különleges és nem jelentős. A barlang fontosságát az ókori leletek adják.
Miben egyedülálló ez a barlang?
A feltárások eredménye egy i.e. 600-ban létesült szabadtéri szent oltár és egy olyan beltéri szerkezeti építmény a vallási ceremóniák lebonyolításához kiépített részhez, mely figyelembe vette a barlangban uralkodó klímát. Ez egyedülálló építészeti lelet.
Az oltár különálló egységet képezett, annak megközelítéséhez egy jól megtervezett folyosószerű út vezetett. A görögök templomaikat, szentélyeiket olyan természeti környezetbe helyezték, melyről a hely sejtelmes volta miatt valamely isten jelenlétét tételezték fel, melyet sziklás, vadregényes környezet vesz körül. Erről az építményről nem lehet tudni, hogy mire használták. Lehetett jóshely, hova tanácsért fordultak. A szentélykörzet alsó részén lehetett akár a kincsesház vagy a fogadalmi terem. Különlegesség még, hogy folyamatos használatban lehetett az archaikus évektől egészen az i.e. 300-400-as évekig. Ekkorra tehető annak a lejárónak az építése, mely a barlangbejárattól az oltárig visz le.
Egész Görögországban nem létezik másik olyan barlang e korokból, melyben belső építkezés is történt a szent oltárhoz.
Az, hogy melyik istenséget imádták itt, arra egyelőre nem találtak a régészek teljes bizonyságot.
A régészek csodálattal adóznak e felfedezésnek és teljesen ésszerűnek találták, hiszen ahhoz a gazdagsághoz, mellyel Thassos akkor rendelkezett, sehol a görög világban nem volt hozzá fogható. Így teljesen természetes, hogy ez az egyedülálló barlangoltár itt és nem máshol épült meg.
Ez egy rövid történelmi korszaknak számít. Kb 200-300 évet ölel fel. Az athéni ókorban e korszakban nem készítettek a szent oltárokhoz építményeket. Azt csak az i.e. 3-400-as évektől tették. Miért volt ez jelentős? Mert hosszú időt, nagy tudást és fáradságot jelent annak megtervezése és kivitelezése. Amit még érthetnek a feltárás után: nagy valószínűséggel istennőt imádhattak itt. Még nem teljesen bizonyított a régészek azon feltevése, hogy ez a barlang mint Kourotrophos létezett.
A történészek itt egy olyan szóval ismertetnek meg bennünket, mely bővebb magyarázatra szolgál. Κουροτρόφος- Kouroutrophos. A "Kourotrophos" nevet a görög ókorban adták isteneknek vagy istennőknek, akikről úgy hitték, hogy újszülötteket és fiatalokat védenek.
A beazonosítás hosszabb időt vesz igénybe, lévén e korból kevés emlék létezik. Mit tudunk e típusú templomokról? Kourotrophos néven Athén város másodlagos istennője gyermekek és fiatalok védelmezőjeként is ismert. A hívők imádati szükségleteinek kielégítésére egy templomot, más néven Kourotrofos-t emeltek. A régészek őriznek egy feliratos kőtáblát, mely az i.e. 5. századból származik, amelyen ősi feliratok azon istenek nevét említik, akiknek tiszteletére áldozatot hoztak.
A feltárás tehát még nem fejeződött be. A laboratóriumi vizsgálatok végeredménye után további feladat vár a régészekre. Részben még feltáratlan részek vannak. Valamint ahhoz, hogy ez a különleges barlang mindenki kincsévé válhasson, a barlang tárlati részét le kell védeni, hogy mindenki számára látogathatóvá váljon.
Thassos sok-sok csodával rendelkezik. Egy szilánkot sikerült ezekből feltárni.
Az eredeti régészeti filmanyag, miről a rövid fordítást írtam: http://www.kavalanews.gr/5855-anaskafikes-ereynes-drakotrypa-panagia-thasoy.html
A turisták videófelvételei:
https://www.youtube.com/watch?v=Svn6FCnwV_Q
Thasos guide - Panagia & Drakotrypa Cave
https://www.youtube.com/watch?v=3tk0Kuf_1q0