Amiről olykor mesélek nektek. Görögország geográfiai térképei sok-sok évezredre visszatekintve.
Nagyon sok írásunk van fent. Meséimbe megpróbálom beleszőni az itt leírtakat, melyről én oly sok filmet látok. Utalok ezekre sokszor, majd látom csudálkozó szemeitek. Néha talán gondoljátok azt is, Ági görög túlzásai. Nem. Most találtam ezeket a tényeket szépen, röviden összefoglalva. Ez alapján érthetitek, miért van egy szigeten, tónál, folyónál sok sok régészeti lelet. Az én történéseim is igazolva vannak, ha ezeket megnézitek.
Az első térkép azt mutatja, hogy milyenek voltak a Kikládok szigetei 20 000 évvel ezelőtt.
A gleccserek Európában még nem olvadtak el, és az Égei-tenger tengerszintje 125-150 méterrel alacsonyabb volt.
A Kikládok központi része szárazföldi tömeg volt.
Amorgos szigete, ahogy ma is, egy sziget volt (tehát Amorgara).
Gramvousa és Antikeria-Kero között keskeny csatorna volt.
Azt, hogy Amorgos egy sziget volt, ma onnan értjük meg, hogy nincsenek benne mérgező kígyók, vagyis viperák, mint Naxos és Heraklia szigeteken, mert a kígyók nem úsznak és egy helyben maradnak.
Egy másik elem az endemikus növények (csak egy bizonyos helyen élő, bennszülött növény- vagy állatfajok).
Amorgosnak 28 endemikus növénye van, a szomszédos és nagyobb Naxosban pedig 16 található.
A növények általában a szigeteken válnak endemikussá, mivel a szigetek elszigeteltek, és a növények alkalmazkodnak környezetükhöz.
A hegyek alpesi övezetében ugyancsak szigetszerű környezetben zajlik a folyamat.
Kréta - amely mindig is sziget volt - növényeinek körülbelül 1/3-a endemikus.
A második térkép azt mutatja, hogyan helyezkedtek el a Kikládok körülbelül 9000 évvel ezelőtt.
A gleccserek elolvadtak, a tenger szintje pedig 110-130 méterrel emelkedett, azaz körülbelül 15 méterrel volt alacsonyabb a mainál.
Antikeria és Keros már távol vannak, Amorgos pedig még inkább... egy sziget.
A Kikládok helyzete ebben az időszakban érdekes az ember történelem előtti jelenléte szempontjából, de ez nem az én témám.
Csak annyit mondok, hogy Diamantis Sampson régészprofesszor a mykonosi Fteliában talált és kutatott egy korabeli mezolitikus települést.
Térjünk a témánkra.
A harmadik térkép azt mutatja, milyen volt Görögország 400 000 évvel ezelőtt.
Jégkorszak van, és Amorgoshoz egy keskeny sáv csatlakozik Kerosszal és a Közép-Kikládok szárazföldjével.
A jégkorszak előtt Európában és Görögországban trópusi éghajlat uralkodott, a növények között pálmafák is szerepeltek, amint azt a leszboszi Sigriben található kövületekből is láthatjuk.
Amikor az éghajlat megváltozott, és a gleccserek északról és felülről terjedni kezdtek, a trópusi flóra növényei egyre délebbre és lejjebb ereszkedtek, hogy menedéket találjanak.
Nem sikerült nekik.
A jégkorszak előtti Európa növényei közül mindössze 5 faj maradt fenn védett, egyfajta szubtrópusi klímát fenntartó helyeken.
Az egyik a Pireneusokban, a másik négy Észak-Görögországban, az Axios folyónál, Közép-Szerbiában és a Rodope területén.
Ezek közül csak egyet sikerült megmenteni az Olympuson.
De egy fát is sikerült megmenteni.
A pálmafa.
Az éghajlatváltozáshoz szükséges alkalmazkodással a pálmafa, amelyet tudományosan Phoenix theophrastii-nek (Phoenix theophrastii) hívnak, és amely ismertebb nevén "krétai pálma", mert több helyen is őrzik a meleg Megalonisoson, ahol egyúttal formát is képez. Erdőt képez Vaiban, Preveliben, Plakas környéki Dél-Kréta szurdokaiban. Megmentették.
Azon kevés területek egyike, ahol a pálmát megmentették még, Amorgos. A forró és párás helyeken él meg.
Amorgosban őshonos pálmafák találhatók Psili Ammo of Tholarionban, Lefkesben, Agioi Saranda torkolatánál (ahonnan a fénykép készült), és talán Kato Kampos Arkesinisben és Nera Katapolonban.
Más szóval, ezek a pálmafák Amorgos legősibb lakói.
És meg kell találni a módját, hogyan védjük meg őket hatékonyan és abszolút módon.
Forrás: geographia
Írta: Yiannis Tsianakas/ Γιάννης Τσιανακας