Minden évben mesélek nektek egy-egy görög hagyományról.
Azok az idős embereink, kik a régi hagyományainkat átadják, már egyre kevesebben vannak. Épp ezért azokat már írni kell, hogy legalább így létezzen. Addig, míg valami emlékeinkben él és tesszük, azt nem kell megörökíteni. Ha már elveszendőben van, kell az írott formában való őrzés is.
Ezt a karácsonyi hagyományt nem tudom, mennyi házban teszik, de írásos formát találtam róla.
"Mai napig él a családok közt egy nagyon régi szokás.
A levelek durrogtatása.
Karácsony estéjén a kandalló tüze körül ülve a család tagjai a parazsat előre húzzák a tűztér szájához, magukhoz közel, és egy-egy levelet dobnak az égő parázsra. Közben egy kívánságot mondanak ki magukban. Akinek a levele nagyobb körtáncot rop a parázson, annak a titkos vágya teljesül. “
Ez a kandallóban való pattogtatás szinte az egész országban ismert. Hol a rossz szellemeket űzik, hol párválasztáshoz használják, itt a szigeten régen egy-egy szívből jövő kívánsághoz égették a falevelet. A nagy olaj- vagy illóanyag tartalmú vagy esetleg hangyafészkes fák valóban, mint egy tűzijáték dirregnek-durrognak, csattognak, vagy a levél felpördül, mielőtt végleg elégne.
A karácsony üzenete: soha nem vagyunk egyedül.
A karácsony napjaiban történnek olyan dolgok, mit nem tervezünk.
Nagyok az elvárásaink, ill. elvárásaink vannak az ünnepi napok felé.
Nem hagy spontánságot és ettől történik, hogy ez-az elromlik, vagy hirtelen megbetegszünk.
Mert elvárunk.
Köteleznek bennünket erre a szokások.
Régebben talán egyszerűbb volt, most ezt így gondolom. De arra nem emlékszem vissza.
Szeretnénk ezt és azt, és összetörünk, ha időben nem vagy másként sikerül.
Legyünk hát türelmesek és tekintsünk minden napra úgy, mint a karácsonyra.
Az év minden napja Karácsony.
Köszönöm, hogy velünk voltatok ebben az évben is!
Kívánunk mindenkinek Áldott Szent Karácsonyt!
