Mindig meghatódva és restelkedve olvasom a köszöntő leveleiteket. 
Egy velem született emberi hibából kifolyólag sokszor még arról is elfelejtkezem, hogy milyen év van, a napokról nem beszélve. A családi magánéletemben ez a hibám sok kavart okoz, mert pl: téves napon készítem magamat vagy a család valamely tagját pl.: egy utazásra. De szerencsére az együttélés a többieket megtanította, hogy mikor kell résen lenniük, és az erős bakijaimnál figyelnek és egy nagy nevetéssel rendezzük le az általam okozott galibát.
A foglalásoknál, főleg mikor változások vannak, ez miatt 3-szor is szoktam ellenőrizni, ill. a szállásadókkal ellenőriztetni a megrendelő változását, felkészülve arra, hogy esetleg ők is az én kategóriámba tartoznak.
Bazsi e gyengeségem tudatában az új honlapra betette a névnapos naptárt, finomam figyelmeztetve engem, hogy az nem baj, ha a magam névnapjáról elfelejtkezem, de a másokéról elfelejtkezni nagy illetlenség.
De naptár ide, naptár oda, megint csak késve láttam meg, hogy kinek-kinek a fórumon is köszöntgettetek, én meg, megint hátul… elmaradva. És tudjátok, aki rossz fát tesz a tűzre, annak taktikája a sunnyogás, tehát megint elmarad a köszöntés.
Már két napja nem nyitottam ki a levelezéseket és most megdöbbenve láttam, hogy mennyi levélre kell válaszolnom, viszontköszöntéseket írnom.
Ezen túl még két fontos dolgot elkészíteni.
Az egyik természetesen a kora délutánra tervezett ünnepi ebéd, beleértve a tortát, a másik egy nagyon magán jellegű, de számotokra érdekes és szokatlan görög hagyománynak a teljesítése a családom és a szomszédok felé.
Van egy olyan szokás, hogy amikor a kisfiúk nagyfiúvá válásának napját a szülő megtudja, ezt illik tudatni a legközelebbi hozzátartozókkal. Ilyenkor az anyukának egy nagy tál szaraglit kell készíteni, és a fiú által annyi darab sütivel elküldeni az információval érintett családtagok felé, ahány pihe kibúj a kis férfiből. A megvendégeltek a fiút egy lapos és tapintatos mosoly mellett hátba veregetik, majd gratulálnak neki, ill. gratulációjukat küldik a szülők felé.
A szaraglit talán, mint a csöröge fánk úgy készítik, de vékonyra kinyújtva, összetekerve, mint a csigát, ami a sülés közben a forró olajban a csiga formát elveszítve, hullám formát vesz fel. Mivel a vágás a körmetélővel történik, kis kiálló csonkok maradnak, ami megsülve és összebögyörödve olyan hatást kelt, mint a libabőrözéskor a testünk. Tehát az édességen, mintha kis szőrtűszök lennének, és ezt mézes sziruppal leöntjük, daráltdióval megszórjuk. Látványos, és hizlaló finomság.
A két napos eltűnésemnek az oka az, hogy női bevásárló úton voltam.
Az ünnepekre, az anyagiakra való odafigyelés miatt, mindannyiunk a január 15-i árleszállításkor kapja meg ajándékát.
/Ez megint érdekesség nektek.
A karácsonyi ajándékot, mint már tudjátok, mindig újévkor adjuk.
Hogy mikor van újév? Ti tudjátok, január elsején. Viszont Görögországban nagyon sokan a régi naptár szerint élnek, ami két héttel későbbet jelent. Tehát január14-én van a 2009-es év első napja. Vízkereszt napja január 19-én. /
Az árleszállítást ezért január 15-én kezdik országosan. 14. még ugye ünnepnap és az azt követő nap, mint normál munkanap szerepel./
Az ajándékok közül egyet emelnék ki, mit vettem, azaz vett magának Marci fiunk.
Összegyűjtötte a két karácsony, a két újév előestéjén összekalándált, a temetéseken, mint ministrás fiú által kapott kis pénzeket. Ez az összeg tegnapra feldagadt 300 Euró-ra. Kérése az volt, hogy szeretne gitározni tanulni. Miután részt vett az első gitárórán, megkapta az engedélyt a hangszer kiválasztására és megvételére. Az üzletben az asztalt beterítve a sok aprópénzével, a hátára került az egész gyermeket betöltő gitár a tokjával együtt. A kottára és a lábtartóra már nem futotta. Azon megint jót nevettem, mert a hajóra szállva, Marci meglátta a parkoló teherautók kitámasztó bakját, és kérdezte: Azt, ha elkérnénk, és levágnál a csücskéből egy darabot, az épp megfelelne. De a bak maradt, gondoltam, addig míg készítek egyet, találunk a faragványaim közül valamit, ami megfelel ideiglenesen ennek a célnak.
No, hát a mai napi ajándékom a családtól gondolhatjátok akkor mi lesz?
Erről egy kis pillanatképet mutatok. A kép akkor készült, amikor hazaértünk, és a férfiak kézbe vették kincseiket.
Nem a nagy nyilvánosságnak vannak öltözve, ha tudnák, mit közlök felétek, hát bizony nagyon meg lennék szidva. Tehát gondolatban kérlek, öltöztessétek át őket frakkba és csokornyakkendőbe.
A koncert várható dala:
Pános: énekel és ütemre veri azt a refrént, amit két év óta begyakorolt.
Ági: „profi” gitárjátéka Budapestről közvetítve
Marci: Mi hang, majd ütemre lábdobogás, számolás kíséretében, hogy 1, 2, 3, 4,
Mi, 1. 2
Mi, 1, majd elölről az egész.
Sotó: Motorbőgetés a megadott ütemre.
Anyósomék: Az attól függ, hogy hogyan fogadják a fiúk meglepetését felém…
Ennek előzménye, hogy Pános és testvére 5 gitárt nyúztak szét 20 éves korukig. Amiről akkor lettek letiltva, mikor a két testvér, a szomszédok és a keresztszülőkkel együtt koncertet adtak egy éjjel a temetőben a hozzátartozóiknak. Bekerülve a helyi hetilapban a sziget szégyene oldalára, apósom széttördelte a hangszereket és megtiltotta a család zenei tovább haladását. Így Marci gitárjáról sem tudnak idáig.
Még egyszer nagyon szépen köszönöm mindannyitok névnapi köszöntését.
E levélkét küldöm nektek válaszként vissza.
És köszönöm, hogy örömmel vesztek az e módon rendezett közös családi ünnepségünkön.
Szeretettel: Ági