Τα Ανθεστήρια- Anthestiria ünnepei
Évente ünnepelték az újjászületést, a természet és a halottak ünnepét LIMNEO Dionüszosz és XTHÓNIOU Hermész tiszteletére. Athénban zajlottak az ünnepek az Anthestiriona hónap folyamán (február végén - március elején) három napig. Az ünnep nevének elnevezése a későbbi ókori időkben valószínűleg a virágok nyílásához társult és a HOES második napjához, amikor a hároméves fiúkat virágkoszorúkkal megkoronázták.
Mivel az Anthestiria nem volt mindig virágok ünnepe. Korábban azt a nézetet tartották, hogy Anthestiria neve minden ünnep neve volt. Nem a virághoz társították, hanem az "anathessasthai" igéhez, amely a lélek távozását jelenti - mint szívroham a jón nyelvjárás szerint. Az etimológia szerint a lelkek megemlékezésének ünnepén, a harmadik napon szentelték meg a halottak lelkét.
Az ókori görög hónapok elnevezése (az ősi Athénban) és a körülbelüli időszak
1 Ekatomvaion július 15. - augusztus 15.
2 Metageitnion augusztus 15. - szeptember 15.
3 Voidromion szeptember 15 október 15
4 Pyanepsion október 15 - november 15.
5 Maimaktirion november 15. - december 15.
6. Poseidon A december 15 - január 15.
6b Poseidon II (vagy második vagy újabb) beavatkozó hónap
7 Esküvő hava január 15-február 15.
8 Anthesteria február 15. - március 15.
9 Elafivolion március 15 - április 15.
10 Mounichia április 15-május 15.
11 Thargilion május 15. - június 15.
12 Skiroforion június 15. - július 15.
Az Anthestirion hivatalos napja a 12. hónapban volt.
Neve Xoes. Az ünneplés az előző nap kezdődött.
Az első napot Pithoigia-nak hívták, mert akkor nyitották fel a boros agyagamfórákat, hogy megkóstolják az új borokat.
Az első bort szokás szerint a Dionüszoszi LIMNES szentélyből hozták, mely az Akropolisz nyugati és déli részein található.
Először italáldozatot tartottak a zárt templom előtt, az istenek és a sikeres új termés tiszteletére.
Ezután mindannyian együtt ittak a borból, táncoltak, majd énekeltek, így köszöntötték Dionüszoszt. E napon és a következő napokon, az athéniak lehetővé tették a rabszolgák számára is, hogy velük igyanak.
Plutarkhosz szerint az új bor, melynek neve athinisi bor volt - bár még csak tizenegy hónapos -, még a halott lelkeket is feltámasztja, oly egészséges és finom.Szintén ő mondja, hogy e nap, a Pithoigion, az AGATHODÉMONA azaz a jó lelkű démonok napja is volt.
A második napot italáldozatnak, azaz HOES-nek nevezték, az italáldozatok agyag edényéről, melyet sportjátékok során használtak. Ebből ittak Dionüszosz körmenetében a város bejáratánál,a szent esküvők során, mikor az Isteni király - ki vezetője volt Athén papságának és vallási méltóságainak - egybekelt a királynővel.
Az Isten belépett a városba kerekes hajóján. Szatírok voltak a fuvolás kísérők a menet élén, mely a Dionüszosz LIMNES szentélye felé tartott, ahol a beöltözött Dionüszosz isten találkozott a feleségével, akit 14 athéni szűz kísért. A feleség 14 kísérőjét maga az isteni király választotta. Mind szűz volt, hogy megfeleljenek az áldozati hely tisztaságának. A szentélyben a király meggyőződött minden kísérő nemi tisztaságáról. Ezt a ceremóniát „gerarai”-nak, szüzességi ceremóniának hívták. Ezután esküt tettek a kisérők, majd elvehettek a szent oltár szent dolgaiból. (Az eskü szövege több ókori templom oltárán és egyéb, múzeumokban őrzött ókori leleten olvasható.)
Aztán a lakodalmas menet Dionüszosszal bement a templomon belül a Boukoleio helyiségébe, ahol a szent ceremóniák folytatódtak. A titkos házasság célja a növényzet megújulása volt.
A király felesége egy régi törvény értelmében Attiki azaz Athén területéről kellett, hogy származzon, valamint más férfi még nem érinthette, mivel királyi, isteni feleség lesz majd.
Ugyanazon a napon délután az emberek az eküvői napot ünnepelték esküvői lakomával, borfogyasztással és bemutató jellegű vitézi harcokkal.
Azoknak, akik részt vettek a harci játékokon, magukkal kellett hozniuk ugyanazt a különleges agyagedényt (kancsót), a HOO-t. A palotában bőrtömlőbe töltött bor volt. Az ihatott abból a borból, aki a saját borát először kiitta. A borivó versengést hogy vidámabbá tegyék, a boros bőrtömlőt kívülről beolajozták, majd akinek ki kellett inni a hatalmas bőrtömlő tartalmát, ivás közben lábbal taposnia is kellett a csúszós bőrt. Az ivászatban győztes csoportnak a király adott egy tömlő bort. A gyorsasági evő- és ivóverseny kezdését mindig kürtszó jelezte.
A Hoo ünnepségén az ünnepi borból nem ihatott akárki. De bárki megtölthette a saját kupáját egyéb borokból, így az egész ünnepség ideje alatt csendesen iszogathattak. E szokáshoz kapcsolódott még egy történet: Oresztész. Dimofon király uralkodása idején Lineon napján jött Athénba bírósági tárgyalásra, anyja meggyilkolása miatt. A Legfelsőbb Bíróság volt illetékes az ügyét tárgyalni. (Legfelsőbb Bíróság, ma is őrzi ezt az ókori nevet: Ários Págos). Az athéniak közös üléseinél szeretett volna elhelyezkedni, de a helyiek erre a helyre méltatlannak találták a súlyos bűne miatt. Emiatt csak csendesen elkülönülve, a saját maga által hozott boros tömlőből ihatott, hogy ne szennyezze be a többiek helyét és borát.
Amikor az ivóverseny befejeződött, koszorúval megkoszorúzták az italáldozati oltárt- Hoes-, a koszorút a versenyzők együtt adták át Limneo Dionüszosz főpapnőjének.
Ugyanezen a napon virágkoszorúval koronázták meg a hároméves fiúgyermekeket. Ezen a napon fizették ki a tanárokat is, akik a fizetés mellé ajándékokat is kaptak.
A Hoo napjának délutánjának szokása volt kis szekerek hajtásával egy játékos gyalogosüldözés.
Napnyugtakor, mikor a Hoo-t bezárták, a sötétedéskor elkezdődött egy búcsúra emlékeztető mulatság, az Anthestiria. Ez a harmadik napig tartott. Ez teljesen más jellegű szertartás volt. A haldoklóknak és a halottaknak volt áldozati napja. A lelkek megemlékezésének ünnepén, a harmadik napon szentelték meg a halottak lelkét.
Ez a nap a nevét az agyagamfórákról kapta. Agyagamfóra=Hitri. Ezt az amfórát csak erre az áldozati célra használták. Főztek és tálaltak benne. Különféle magokból - szezámmag, gabona, rizs, mazsola, fahéj, szegfűszeg – főzetet készítettek. Az étel ókori neve Panspermia, ma Kolliva. ( A mai napig az ortodox egyházban a halotti torok egyik fő kötelező étele!) A panspermia ételt az ókorban Hermész számára készítették, mert róla gondolták, hogy ő az összekötő isten a halottak és a halandók birodalma közt. A panspermia étel eredetét az özönvíz idejére teszik. A hagyomány szerint, akik túlélték az özönvizet, azok főzték először ezt az ételt.
Ezt az áldozati ételt mind el kellett fogyasztani még az éjjel beállta előtt.
(Itt megjegyzendő még, hogy a mai ortodox hagyományok szerint a mai karneválok idején tartanak halott lelkek napját. Ezt február közepétől március közepéig tartják. 4 szombati napot tartanak. Ilyenkor hasonlóan mint az ókorban, templomi misét tartanak, különleges liturgiával. Kellékek a halotti kenyér, a bor, és a kolliva étel. A mai ceremóniák a temetőkben is folytatódnak, a síroknál gyertyagyújtással végződnek.)
Ezen a napon úgy hitték, hogy a halott lelkek feljönnek az alvilágból és láthatatlanul az élőkkel vannak. Ezen kívül azt is hitték, hogy létezik ravasz, rossz lélek is, aki azért jön fel Hádészból, hogy megrontsa az embereket és ételeiket. A halott lelkek emberek közti jelenléte miatt ezt a napot szomorú gyásznapnak tartották. Emiatt az athéniak egy piros fonállal vették körül a templomot. A piros fonál a rossz lelkek behatolását akadályozta meg. Az otthonaik kapuit, bejárati ajtajait szintén ez okból e napon kátránnyal kenték be és fésűt rágtak. Azt gondolván, hogy az alvilág rossz és jó lelkei mégis bejutottak Hoo estéjén az élők házába. Az emberek ezért másnap - Hitron napján - ezzel a frázissal üldözték ki azokat: «Θύραζε Κάρες, ουκ ετ’ Ανθεστήρια», Távozzatok halott lelkek szellemei, a feltámadás befejeződött már!
Létezett még egy gyászünnep, az Ydroforia. Ez a feltámadás – Anthestiria - napján volt. Ezt a megemlékezést az özönvíz halottjainak emlékére tartották. Erről szintén nagyon sok ókori írás beszél. Az Ydroforia napján az Olimposz Diasz (Zeusz) szentély oltárán levő edénybe halotti kenyeret - mai neve Artós -, gabona magokat, mézet tettek. Ez az edény szimbolizálta a föld nyílását, amely elnyelte az özönvíz árvíztömegét. Az Ydroforával ért véget az Anthestiria, tehát a halottak feltámadásának gyászünnepe.
Az Ydroforia napján tartottak még egy halotti megemlékezést.
A Hoon és a Hitra ünnepével volt kapcsolatos az Eora ünnepe. Létezett egy hagyomány, mely Ikarios lányának, Erigoninak kötél általi öngyilkosságához kapcsolódott.
Hogy érthetőbb legyen a mai füllel furcsán hangzó ünnep megjelölés, olvassátok el a szőlőtermesztés és borkészítés mitológiai történetét.
Hintaágy, avagy mit tartanak a görögök a első szőlőtermesztés és bor készítés meséjének.
A hintaágy, vagy ahogy helyesen nevezik a függőágy, egyet jelent a boldog gyermekkorral. Soha nem gondoltunk arra, hogy a függőágy a legősibb görög játék. Mély szimbolizmusgyökerekkel a mitológiában, az ókori egyházi kultuszban összekapcsolódva Dionüszosz ás a jóslás kultúrájával. (A légiesség és a hintázás mágikus védelmet nyújtó dolog.)
Az őskorban, amikor az emberek nem rendelkeztek a mai tudással, tetteikben mindenhol jelen volt a szimbolizmus, melyeket ma naivnak vagy paradoxnak hiszünk. Teljesen természetes, hogy furcsának tűnnek a régi események, de gondolom, hogy minden, ami azokban az időkben történt, nagyon szorosan összekapcsolódott a környezettel és a természettel. A függő hintaágy elsődleges formája játék volt.
Hogy e játéknak az értelme mily bonyolult volt, ez a neveinek változatosságával bizonyítható.
Ókori nevei: légi ágy= αιώρα, sor= σειρά, εύδειπνος=?, αλήτις=csavargó, σφενδόνη=parittyagolyó, πέταυρον= dobókő, αιώρα ή βραχίονος=légiágy vagy kővel kapcsolatos, αιώρα κρεμάστρα függő ágy, vagy ahogy ma is nevezzük: hintaágy vagy hinta. A játék nevéhez mindig hozzá kell tenni, hogy melyik korból származik. A játék koronként más szimbolikus értéket hordozott magában, így a neve is változott. Tehát a játék neve mutatja és tükrözi, hogy a népek és a korok bizonyos történelmi helyeken milyen pszichológiai, szociológiai sajátossággal rendelkeztek.( ókori görög, római kor, bizánci korszak)
Lássuk csak a mitológia berkein belül, milyen utalást találunk a hintaágyra - visszamenve a régi-régi korokba, amikor a népek szoros kapcsolattartásban, ismeretcserében voltak, volt, hogy a hagyományok miatt, máskor a háborúk miatt. A legenda, amely a függőágy megjelenését hozta, a görög korszakra vonatkozik, és a szőlőműveléshez, Dionüszosz isten kultuszához kapcsolódik. Ez egy tragikus történelmi mítosz.
Az elmondás szerint az ókori hős, az Athén környéki Ikarios városból való, szintén Ikarios nevű személy egy este vendégül hívta – anélkül, hogy tudta volna róla – Dionüszoszt, az istent, aki örömmel ment Ikarioshoz vendégségbe. Dionüszosz, hogy a vendéglátást meghálálja, a vendéglátója számára megtanította, hogyan kell szőlőt termeszteni és a terméséből bort készíteni. Ikarios, követve a vendége tanácsát, szőlőt ültetett és bort készített. Adott belőle a juhászainak, néhányan berúgtak, mivel nem hígítva adta a bort, amely így nagyon erős volt. (Az ókori borokról tudjuk, hogy mindig hígitva kellett azt inni, mert a must magas cukortartalma miatt a borok 18 v/v alk%-osak voltak.) A juhászoknak tehát " Άκρατον Οίνον " azaz teljes bort adott, ami ellentétben volt az akkori szinte kötelező szokással, miszerint hígítani illett a bort. A juhászok, akik nem tudtak erről, azt gondolták, hogy Ikarios meg akarta mérgezni őket. A részeg juhászok először táncba kezdtek, majd részegségükben megölték Ikariost, és holttestét jól eldugták. Ikarios lánya, Erigoni egy idő után keresni kezdte apját, de sokáig nem találta nyomát. Hosszú idő eltelte után hűséges kutyája, Mira segített Ikarios holttestét megtalálni. Erigoné, miután megadta apjának a végtisztességet, a sír feletti fára felakasztotta magát. Ezzel a tettével mintegy átkot küldve, az athéni lányok sorsát pecsételte meg.
És valóban, Erigoni öngyilkossága után sok athéni szűz lány öngyilkosságot követett el. A legtöbben ok nélkül. Innen kapta ez a játék a sor nevet: " έν σειρά ".
Ókori nevei: légi ágy= αιώρα, sor= σειρά, ("soros", innen a neve a játék sorozat).
A mítosz szerint Dionüszosz feldühödve Ikarios meggyilkolása és Erigoni öngyilkossága miatt, meg akarta az athéni lányokat büntetni.
A lánygyermekek e beteges öngyilkossága után - Apollodorosz szerint - az athéniak Delphoi jósdájához fordultak segítségért. Delphoiban a jósok azt a javaslatot tették, hogy évente tarsanak Ikarios és Erigoni emlékére ünnepséget, ezzel kiengesztelve Dionüszosz halált hozó haragját.
Lényegében a jósda javasolta az athéniaknak a Dionüszosz-kultuszt, amit évente meg kellett ismételni. Így jött létre az ünnep, melynek neve függőágy, azaz a hinta = {mozog a szélben}. Az ünnep időpontjának egybe kellett esni a szőlő érésével, valamint a Hoo napja idejével.
Az Ydrofora ünnepével ért tehát véget az Anthesztiria, a halottak feltámadásának gyászünnepe.
Anthesztiria napokat az egész mai Görögország területén tartottak.
Karnevál
A carneval szó eredete egyes nézetek szerint a "carrus navalis"-ra vezethető vissza, ami hajókocsit jelent. Ezt a Dionüszosz ünnepekkel hozták kapcsolatba, hiszen az istenség ünnepein a főszereplőt egy hajó formájú kocsin húzták végig a városon, mint a termékenység s bőség szimbólumát. A karneválnak a Dionüszosz ünnepekkel való rokonítása nem teljesen alaptalan, ugyanis az ókori Görögországban volt egy olyan Dionüszosz ünnep, ami éppen a mai farsangi időszakkal esik egybe. Ez az ún. kis Dionüszia, a falvakban december-januárban ünnepelték. Az ekkor rendezett vidám mulatságokat hangos, álarcos felvonulások kísérték. Az ún. nagy Dionüszosz ünnepek tavaszra estek, ilyenkor a szőlő új virágzását ünnepelték elsősorban a városokban.
És most olvassátok el, hogy a szomorú lélek-megemlékezési ünnepek milyenné váltak az idők folyamán.
A szöveg és a képek innen: http://palioahrista.blogspot.com/2009/02/blog-post_7338.html
A karnevál története
Karneválok voltak az ókorban is. Az ünnepségek során az ókori Egyiptomban Ízisz tisztelete volt a középpontban, a zsidó vallást Ponrim jellemezte, míg az ókori Görögországban Dionüszosz tiszteletére rendezték az ünnepet. Az ünnepségeket általánosan jellemezte, hogy álruhában adták elő a történeteket.
a) Az ókori Görögország és bacchusi fesztivál:
Athénban az ókorban a tél közepén vagy tavasszal tartották Dionüszosz (más néven Bakkhosz) tiszteletére a dionüszoszi vagy bacchusi ünnepséget. Az ősi hiedelmek szerint Dionüszosz olyan, mint az élet jelképe, mint a tavasszal újjászületett levelek. A tavaszt szimbolizálja - távozik a tél és a hős a tavaszt hozza hajóval a tengeren át.
b) Az istenség ünnepein a főszereplőt egy hajó formájú kocsin húzták végig a városon, mint a termékenység, s bőség szimbólumát.
Dionüszosz követői az isten tiszteletére rendezett fesztiválok során állatbőröket viseltek, bekenték arcukat bor üledékével és megkoronázták magukat a Dionüszosz-szentély örökzöld növényéből, a borostyánból font koszorúval. Általánosan szatíra formát igyekeztek kialakítani, ami szexualitást fejezett ki.
A dionüszoszi fesztiválokon „ditirambus”-okat énekeltek.
Egy ég felé nyitott templom (színház) oltárára behozták Dionüszosz szobrát. Körkórusban dithüramboszokat énekeltek az isten tiszteletére. Ezeket az 50 tagú szatürosz jelmezbe öltözött férfikórus adta elő.
Ebből alakult ki az elnevezés: tragosz + oidé = kecskebakok + ének
Az ókori görög kardaloknak 3 fajtája volt:
1. . Dithürambosz: Dionüszosz isten tiszteletére
2. . Epinikion: Zeusz, az olimposzi istenek, valamint az olimpiai győztesek tiszteletére
3. . Paián: Apollón tiszteletére
Ditirambus
A ditirambus (dithütambosz)ókori, görög eredetű lírai műfaj. Eredetileg Dionüszosz csodás tetteit, szenvedéseit, halálát megörökítő, fenséges hangulatú, eksztatikus állapotban előadott közösségi ének. Kardal formájában terjedt el, a Dionüszosz ünnepségeken férfikórusok adták elő, s Arisztotelész ebből eredezteti a tragédiát. Az ókorból a kevés fennmaradt emléket Arkhilokhosz, Szimonidész és Bakkhülidész kardalai adják. Az újkori költészetben a szilaj jókedv és a mámoros keserűség szélsőségeit kifejező műfaj, ahol a szenvedélyességet a versforma zaklatottsága is tükrözi.
A szőrös szatír táncosok beöltöztek teherbe ejtett nőknek, hastáncosok démoni figuráknak, úgy, ahogy azt különféle ókori amfórákon látjuk ábrázolva.
Vicces figuráknak öltözve, szintén a kocsikról szemérmetlenül vicces versikéket, mondókákat kiabáltak az azonos témát bemutató öltözetben a nézők felé.
Arisztotelész a költői írásaiban megemlíti, hogy a komódia szó a komoból ered, mely nem más, mint káromkodó énekek. A részegek által énekelt fallikus azaz csipkelődő dalok és káromkodás. Tehát évelődő, gúnyolódó, kikezdő énekek ezek, nagyon népies kifejezésekkel főleg a nemi életre vonatkozóan. A beöltözött társaságok egy hatalmas falloszt (férfi nemiszerv) tartottak, mint a nemiség szimbólumát, és ezt hordták végig a falvak utcáin, terein,és a vándor énekesek útjaik során obszcén dalokat énekeltek és durva vicceket meséltek a honfitársaiknak.
Spártában, a fesztivál ideje alatt Dionüszoszról szóló szórakoztató vicceket mondtak. Témájuk szintén a fallosz, tehát a nemiség volt.
A falloszt viselők sokszor virágos ágakkal, koszorúkkal jelentek meg, arcuk korommal bekenve, kezükben a fallosz. A felvonulók sokszor kijöttek a sorból, körbevéve egy nézelődőt, őt céltáblának véve bevitték a közös játékba. Ez volt a tömeg megnevettetésének fő célja. Fontosak voltak ezek a játékok.
Játszottak olyan falusi játékot is, hogy egy bőrtáskát, ami meg volt olajozva és fel volt fújva, ki tud egy lábra állva megtartani. Sántának is tettették magukat. „Háromlábú” sántának. Ez is egy nemiséget kifejező játék volt.
A karneváli hónapot nevezték’LINEON”-nak is. Az elnevezés Dionüszosz női követőire utal.
Évente ünnepelték az újjászületést, a természet és a halottak ünnepét LIMNEO Dionüszosz és XTHÓNIOU Hermész tiszteletére.
A fesztivál során ünnepséget tartottak az eljegyzésben levő nők, és dionüszoszi misztériumokat játszottak el Dionüszosz templomában. Itt extázisig tartó táncot jártak, teljes átéléssel. Ez az ünnep az ókori világban a nők ünnepének felelt meg.
Létezett az Ανθεστήρια -ANTHESTIRIA_, mai néven Virág hava, vagy Virág Fesztivál is, ami kitöltött egy hónapot is. Ez az időszak kb. február 18-március 17-ig tartott.
Thuküdidész szerint ez az ünnep idősebb volt a bacchusi ünnepeknél is. 3 napig tartott.
Athénban rendezték az ünnepet a Anthestiriona hónap folyamán (február végén - március elején) három napig. Az ünnep nevének elnevezése valószínűleg a virágok nyílásához társult, és a HOES második napjához, amikor is a három éves fiúkat virágkoszorúkkal megkoronázták.
Szintén a második nap rendezték a felvonulást Dionüszosszal együtt a hajó alakú szekéren.
A hajót kísérő nép tagjai maszkot viseltek.
Dionüszosz szerepét mindig a király játszotta.
A mai években Dionüszoszt a „karnevál királyának” nevezik.
A királynőnek, a király feleségének szent ceremóniaként egyesülni kellett vele.
A harmadik nap volt az úgynevezett "Chytroi", ez teljesen más jellegű szertartás volt.
A haldoklóknak és a halottaknak volt áldozati napja.
Nagy agyagedényekben füvekből és különféle magokból főzetet készítettek. Ezt az áldozati ételnek, vagy italnak - panspermia- nevezték. Mind el kellett fogyasztani még az éjjel beállta előtt, a halottak lelkéért.
Italáldozatok -Panspermia
Az italáldozat szó a xein igéből ered, ami azt jelenti, hogy valami mennyiséget kiöntök. A xoes az elhalálozottak felé volt áldozati ital. Az italt - mely egy csak erre a célra szolgáló, valószínűleg agyag korsóban volt - kiöntötték vagy a földre, vagy az ókori sírdombok köveire.
Az italáldozatok borai adómentes borok voltak. Bár azonos bor volt, elbírálásuk különbözött azoktól a boroktól, amit a mindennapokban vagy a mulatságokon ittak. És nem mindig bor volt az áldozati ital. Lehetett víz, lehetett bor- mint tette Electra sírjánál Agamemnón (Aiszkhülosz „boráldozat hordozók”-at ír) -, de lehetett tej és méz is.
Az italáldozatok gyakran különleges misztériummal, azaz hosszadalmas ceremóniákkal jártak, mint pl. élelmek felhordása és elfogyasztása a halott sírjánál.
A múzsák és a nimfák tiszteletére is italáldozatokat tartottak.
A Virág Fesztiválon részt vettek a kicsik is. Az ünnepségek idején vásári szokások is voltak. A gyerekeknek vásárolhattak kicsiny kis játék agyagfigurákat, kis szekereket, hajókat.
A Virág Fesztivál második napján megemlékeztek a növények elmúlásáról. Ekkor Dionüszosz figurája földműves paraszt volt. Jelmezéhez szükség volt borra, fügére, növényi ágakra, állatok közül a kecskére, és falloszra, mint az emberiség állandó megújulásának jelképére.
Virágfesztivált a görögök lakta területeken mindenütt tartottak.
IV. A nagy Dionüszosz ünnep (március 18. - április 17.). Ez volt minden fesztiválok legragyogóbb dionüszoszi ünnepe.
Időtartama 7 nap volt.
Az Akropolisz déli lejtője a sok más kistemplom mellett Eleuthereus Dionüszosz és Asclepius templomainak ad otthont, ami az ókor két legszentebb templomvárosa volt. Ezek a szent városok az athéniak életében nagyon jelentősek voltak.
Asklepios szentélye és kórháza szintén itt az Akropolisz déli lejtőjén van. Ez az athéni polgárok ésTélemakhosz kezdeményezésére épült, aki i.e.420-19 -ben az isten epidauroszi nagy templomából egy szobrot hozott. A szentély melletti galériában a betegek várták a csodás meggyógyulásukat , álmaikban az Isten megjelenésével.Az athéniak nagy jelentőséget tulajdonítottak ezeknek az azistentiszteleteknek. Nagyon sok egykori ábrázolást látunk az isteni csodákról.
Asclepius szentélyétől kis távolságra volt egy másik kis szentély, melyet a menyasszonyoknak, a házasságoknak és esküvői szertartásoknak szenteltek. Ezeket LINEO szentélyeknek nevezték. E szentélyekben az athéniak a védőszentek felé felajánlottak esküvői vázákat, az esküvői fürdő kellékeit, illatszereket, aromásító szereket, ékszereket, különféle kerámiákat, orsós spirálokat, női és erotikus ábrázolású szobrokat, festményeket és egyéb ilyen jellegű művészi alkotásokat. A fürdős kellékek sokszor tökéletes művészi megmunkálású és festésű kerámia hajók voltak. A felajánlott tárgyak témái mindig a házasságok voltak. A felajánlások mindig az évszakhoz is igazodtak.
Dionüszosz Eleuthereu szentélye kora tavasszal - ELAFIVOLIONA HAVÁBAN - ünnepelte a Nagy Dionysiát. Ez volt a város egyik legfontosabb ünnepe.
Dionüszosz kultusza, mint a borok, a részegség, az eksztatikus tánc ünnepe és a színház születése volt.
A sziklás hegyes lejtőkön játszódtak először a nagy ősi komikus és tragikus költők művei, mint Aiszkhülosz, Szophoklész, Euripidész, Arisztophanész.
Az új drámai jelenetek bemutatása ilyenkor került sorra. Ma filmfesztiválnak hívnánk.
Dionüszosz volt a néptömegek uralkodó istene, a szőlő és a bor védelmezője, az öröm, az élet és a féktelen szórakozás jelképe.
Éppen ezért Dionüszoszt az ókori kultusz a zsarnok tulajdonságaival ruházta fel.
Lásd Euripidész Bacchánsnők című drámáját.
A bizánci karnevál
Az ókori görögök dionüszoszi ünnepeiből és szokásaiból a legtöbb hagyomány megmaradt Bizánc idejében is és megőrződött napjainkig.
Ebben segített a vallás és a Nagy Konstantin által i.sz. 313-ban kiadott milánói ediktum.
A mediolanumi ediktum, melyet I. Constantinus nyugati és uralkodótársa, Licinius keleti császár adott ki, engedélyezi minden ember, így a keresztények számára is a szabad vallásgyakorlást.
Constantinus és Licinius 313-ban Mediolanumban (ma Milánó ) találkozott, ahol megünnepelték Licinius házasságkötését Konstantin húgával. Ekkor tárgyaltak a keresztényekkel szembeni politikájukról. Ezután Konstantin rendeleteket küldött a tartományok kormányzóinak a keresztényekre vonatkozóan, Licinius pedig, miután legyőzte Maximinust Nicomediában, császár székhelyén kifüggesztette a rendeletet 313. június 13-án.
A rendelet hatására a bebörtönzött keresztények kiszabadultak, a száműzöttek visszatérhettek otthonaikba, az elkobzott javak eredeti tulajdonosukhoz visszakerültek.
Ezt megelőzően 311-ben Galerius császár Nicomediában a halálos ágyán már kiadott egy rendeletet, mely a keresztények számára jogokat biztosított. Így a mediolanumi rendelet már az ebben adott jogoknak a megerősítése és kibővítése.
Szintén nagyon hathatósan segítették a fennmaradást a pogány szokások. Oda is átöröklődtek. Bár a kereszténység idején a bálványimádás tilos volt, Julianus császár támogatta a régi pogány rendeket, ezáltal a hagyomány szokásokat is.
A későbbiekben Theodosius és Justinianus császárok nagyon kemény intézkedései, törvénykönyvei megpróbálták elnyomni a pogány hagyományokat és szertartásokat. Az orthodoxia érdekében sokszor tömegmészárlásokkal is.
Nagyon sok minden elpusztult az ősi kultúra művészetéből. Többek között a Platón Akadémia, ami mintegy 1000 évig működött.
A bizánci időszakban az apokrieszt, azaz a karnevált a lóversenypályákon folytatták le. Az eseményeken nemcsak a gazdag, hanem az egyszerű emberek is részt vehettek..
A karnevál hagyománya átváltozott. Az őrültek és az ártatlanok napjának hagyományává keresztelték.
Egy nagy időszakot kihagyva, belépünk a mába.
Tegnap azaz péntek este kezdődött Potámia falujában a vasárnap estig tartó nagy karneváli mulatság.
Hallgassátok meg a falunk énekét.
Ehhez fontos tudnotok, hogy bármilyen típusú hagyományőrző ünnepet tartanak itt a faluban, ez énekszóra kezdődik minden programunk.
Thassos sziget Potámia falu népi éneke
http://www.youtube.com/watch?v=-3MJz5ap8Do
| ΤΟ ΠΑΠΑΚΙ - Δημοτικα τραγουδια - Γιαννης Κωνσταντινου Το παπάκι Το παπάκι πάει, καλέ παπί το παπάκι πάει στην ποταμιά. Το παπάκι πάει στην ποταμιά, αχ να κρυφτεί μέσα στην καλαμιά. Χρυσός αϊτός, καλέ παπί χρυσός αϊτός επέρασε. Χρυσός αϊτός επέρασε, αχ και δεν το καλημέρισε. Πού πας, παπί, καλέ παπί πού πας, παπί, και δεν το λες; Ωρέ, πού πας παπί, και δεν το λες, αχ παρά κάθεσαι και κλαις; Θα πάω, γεια σας, ρε παιδιά θα πάω για την ποταμιά. Αχ, θα πάω μες στην ποταμιά, για να φέρω κι άλλη συντροφιά. |
|
És most ünnepeljetek velünk.
A többi ének szövegének fordításához gondoljátok hozzá a fentiekben ismertetett Dionüszoszi hangulatot.
http://www.youtube.com/watch?v=s_4gbkqvnNE&feature=related
http://www.youtube.com/watch?v=DY8xlwmWrfE&feature=related
http://www.youtube.com/watch?v=xXkHNtRAfwQ&feature=related
http://www.youtube.com/watch?v=WYqjgNnM57Y&feature=related
http://www.youtube.com/watch?v=TaT33SldpXE&feature=related
http://www.youtube.com/watch?v=2ZtqnhueYRA&feature=related
http://www.youtube.com/watch?v=EA5OdymPkdg&feature=related
http://www.youtube.com/watch?v=D71wmjKu6jI&feature=related