Elsőként tájékoztatni szeretnélek benneteket, hogyan állnak a foglalások.
Az idén, azaz még tavaly októberben megkezdődtek a szállások foglalásai, érdeklődések.
Akik december vége-január első hetében foglaltak, megkapták a 2014-es árakat.
A szállások nagy könnyebbségére ezen foglalások főleg kis csoportos 4-10 szállásra vonatkoztak.
2015. február közepére megtörtént a legtöbb szállásnál a mintegy 10%-os áremelkedés.
Az áremelkedés mértéke, hogy magas-e?
Azt tudom mondani, nem.
2007- és 2008-ban voltak ezek az árak, amikor még ekkora terheik nem voltak a szállásadóknak. Most valósak az anyagi költségei egy ház fenntartásának, és hogy boldoguljanak, szükségük van ezen árakra. 2009-ben volt egy kis turizmus-visszaesés, ez hozott egy nagy árcsökkenést, mi azt eredményezte, hogy a szükséges ár alatt dolgoztak a szállásadók, épp csak hogy meg tudják tartani a szállásukat. 2012- ben kezdtek normalizálódni a szállásárak, és most érték el azt az értéket, ami kiegyenlíti a terheiket.
A magas fenntartási költségek oka részben a szállásadókat terhelő emelt költségek, az adók és a ház emelt rezsidíjai (víz, áram), valamint az amortizáció. Hozzáteszem azt is, hogy a foglalások száma is gyors ütemben elérte már február elejére azt a szintet, hogy a legkedveltebb dátumok minden lakásnál megtöltődtek. Ezen dátumok a június 20 - július 12. közti időszak. Teltházas állapot állt be július utolsó napjaitól augusztus 14-ig.
Mi az országos statisztika a turizmusra? A tavalyi szezonhoz képest 100%-os turizmusnövekedést várnak az egész ország területén. Ezt a felmérést az utazási irodák által lekötött garantin szerződésekből tudják kimutatni. Ez magával vonzza a magánérkezéseket is. A magánérkezésekről tiszta értékű statisztika kétes eredményű, csak következtetések lehetnek. Szigetek esetén, szezon végén a hajók, repülők, autópálya díjakból számolják. Nagy volt a propaganda az országnak a régészeti ásatások miatt. Valamint a 2014-es év nagyon erős turizmusa jól éreztetve magát az ország minden részén, jó kedvet adott az idei évre is.
Politikáról most sem szeretnék sokat beszélni. Az emberek bizakodva várnak változást. Az országos vélemény, hogy az új párt új finom tavaszi szelet és éledést ad a több éve csüggedő emberek felé. A siker reményében mindenki buzgón dolgozik, és derűs előrelátással tervezi az évét. Az új kormány radikális és néppárti takarítást tart elsőként országon belül. Könnyíti a nép terheit, és elkezdődött a még hatalmon levő, nagy tisztségben dolgozó emberek pénzügyi kivizsgálása. Van egy régi téma is, minek a borítékját megnyitotta az új kormány. Második világháborús kártérítést már minden ország kapott. Görögországban 2000-ben az Euró pénznem bevezetésekor megfeneklettek a Németország-Görögország közti kártérítési tárgyalások. Több milliárd drahma visszatérítési igénye van az országnak. Ez az összeg személyi és nemzeti összegeket jelent. A hágai bírósághoz benyújtáskor ez még drahmában lett meghagyva.
Az ország vezetői nem keverik össze a háborús kártérítési adósságokat az állami tartozásokkal az Unió felé, de szeretnék látni, mi az, ami tisztán be kell hogy jöjjön és minek kell kimennie. Ragyogó emberek dolgoznak a görög országos programon, mi esetleg egyes országoknak nem tetszik. Már történtek látványos változások. A nép boldog a terhek csökkentése miatt és mert el tud kezdődni kisvállalkozói munkavállalás is. Természetesen lesznek a médiában az egész világ részéről támadások felénk. Azt is tudjátok, hogy azok a hírek nem mindig felelnek meg majd a valóságnak. A negativ propagandás híreket minden kormányhoz és a kormány általi médiákhoz el fogják majd juttatni. Görögország és Németország között tehát most igen kiélesedett a téma. Nem a mi részünkről. A német államvezetés részéről. De a politikusok vitái nem zavarják a német nyaralási kedvet. Az ő statisztikájuk, hogy az ország 60 %-a Görögország valamelyik részén nyaral majd 2015-ben. Hagyjuk meg hát a politikusoknak, hadd tegyék munkájukat és mi élvezzük a nyári görög napsütést!
A szigetünkre az idei foglalásaink a kedvelt szezonszakaszokra szintén jól sikerültek. Érkeznek még csoportos lekérések, de azt már csak hosszabb szervezéssel tudom kielégíteni. A hosszabb keresgetésen túl szükség van több kompromisszumra, hogy egy több szállásos foglalást meg tudjunk oldani. Gondolok itt az időpontok rugalmasságára vagy egy csoporton belül több szállásra való változtatásra.
A foglalások és az idén kialakult igény szerint felveszünk a katalógusunkba két hotelt. Az egyik a csendes helyet és a homokos tengerpartot és medencét kedvelők számára való. Paradiso területét kedvelőknek egy magányos tengerparton van ez a szállás. Közelében vendéglátó egységként csak 3-4 taverna és egy kis szupermarket. 9 km távolságra van az élettől, azaz Skála Potámiától. A hotel, mi az idei választékunkba kerül, már az ő foglalásai is bizonyos szakaszokban teltházat jeleznek, de tekintettel arra, hogy még van hely, valamint a jövőre gondolva vesszük fel a lekérhető szállások közé.
A másik szállás Skála Potámia nagyon csendes olívaligetes ültetvényei közé épült be, teljes modern luxussal 400 méterre a partunk még csendesnek mondható részétől.
Mindkét szállás hotel. Konyhai főzési lehetőséggel nem rendelkeznek. A Paradiso-i szállás helyzete, eszményi parkja, remek konyhájú kis tavernája a közepes árfekvésű vendégeink kielégítésére alkalmas, míg a másik hotellel a nagyon magas szolgáltatású, modern hotelt kedvelőknek szeretnénk kedvezni.
Hogy miért nem az évről évre minden szezon beköszönte után építkezésbe kezdett új (csak az öblünkben épülő 30-40) szállások egyikéből teszünk fel a katalógusba? Erre egyszerű a válaszom. Azok az új szállások kicsiny magánterülettel rendelkeznek és a tömegbe építkeznek. A sziget varázsának én a természetes közeget és a nyugalmát tekintem, és a szállásainkat is e területről szeretem ajánlani.
Nagyon köszönöm minden eddigi szállásfoglalómnak a bizalmat.
Az ezután szállást foglalóknál pedig kérem segítségüket a változtatható időpontokra és esetleges szállás-felbontásokra. Ha az eddigi tempóval haladnak a foglalások, május közepétől már csak az esetleges lemondásokból és a kötetlen foglalási rendszerből való lyukas napokat fogunk tudni adni az érdeklődők felé.
És most tegyetek velem egy kis sétát. Írtam a turizmus nagyon magas számáról.
Számomra is hihetetlen képeket mutatok kicsiny felfedező utunkról.
Thesszalonikibe tartottunk, és nagyszerű, nyáriasnak mondható időt fogtunk ki március elsején. Párom indítványára tettünk egy parti sétára egy megállót.
Az autópályát nem használva a régi, nagyon csendes főúton haladva Nea Peramostól pár km-re letértünk a partra.
A tábla Ammolofoi-t jelezte. Az út szélén, amerre a szem ellát, szőlőültetvények. Nem is gondolnánk, hogy amögött szállások nélkül létezik egy csuda part. Keskeny aszfaltút váltotta fel a parthoz közeledve a széles utat, majd földes út lett. Sártengeren a terepautónkkal átkeltünk és olyan homokbuckákat fedeztünk fel, mi 2007-es évig a mi nagystrand partunkon is volt. Boldogan ugrottam ki az autóból. Hurrá, még létezik ilyen szabad part, hotelek, apartmanházak és üzletek nélkül. Egy dombra felkapaszkodva a parton gyanút keltő kb. 10 sátras kirakodást láttunk. Vizisport, napágyak és bárok voltak azok most összepakolva. A part fehérlett hullámos sávokban. Közelebb mentem és láttam, minike kis kagylók szőnyege kiterülve a finom homokban. Az építmények mind kezdetlegesek. Semmi stabil, semmi mű. Ahogy 50 éve egy-egy elhalt partszakaszon megindult a turizmus. Minden azt jelezte. 10 km-es szakaszon volt ez így. Annak e dombról a felét láttuk be. Mindenhol nyugalom és béke. És sehol a közelben egyetlen egy szállás sem. Semmi jele az urbanizációnak. Álmodtam. Ó, béke és nyugalom… Nem volt szerencsém 30 éve látni a mi Aranypart öblünket. Fotókat láttam róla. Fekete-fehér fotókat és régi-régi videófelvételeket. Azokból találhattok ide a honlapunkra is feltéve. Épp így kezdődött nálunk is a turizmus. 1980-ban volt hasonló állapot, mint itt most.
A képek, mik alapján ez édeni képet képzeltem, a fotóalbum képei 01-20-ig
Majd itthon belenéztem az interneten az azonos terület képeibe.
Hihetetlen, de igaz.
Hol van a világon a legnagyobb népsűrűség? Hát itt…
Beazonosíthatók a képek, miket most március elsején készítettem. Az internetről levett fotók már a június közepétől valószínűleg szeptember közepéig tartó helyzetet mutatják.
Szomorkodnék, de nem teszem. Hisz már az is valami, hogy csak fürödni járnak ide az emberek. Meg esetleges éjszakai tombolásra. Kavala, Dráma, Seres lakossága ide jár fürödni.
Mit is kezdjünk ezzel az új információval?
Ha érkeztek ide a szigetre, és úgy érzitek, lekésitek már az utolsó kompunkat, akkor időben álljatok itt meg. Ha már zsendül a szőlő, akkor csípjetek belőle, és gyertek ide erre a partra. Éjszakai bárok várnak majd benneteket egy-egy koktélra. Majd megszunnyadhattok a napágyakon. Szúnyog? Annyi biztos nincs, mint Keramoti öblében. Kitáblázást ne keressetek. Nem lesz semmi tábla.
Thesszalonikiből hazafelé is tettünk még egy megállót.
Nem ismerem igazából Stavros és Halkidiki környékét.
Nem szeretem a tömegturizmust és mereven elzárkóztam annak felfedezésétől.
Kedvesem, ismerve ezt az iszonyom, mondta, megmutatja a Halkidiki igazi arcát. Mondta, elvisz egy szigetre. Nevetve mondtam, hogy az félsziget. Félsziget három nyúlvánnyal és az Athos kolostorral. Ő mondta, ahová visz engem és általam titeket, az sziget, honnan láthatom az Athos kolostorok egyikét. Távolról, de felfedezhetők szabad szemmel is. Kicsit aggódtam az újabb kiruccanásunk miatt, mert tudtam, levelek tömkelege fog felgyűlni, míg én kirándulgatok. 
De elcsábultam. Stavrostól kb. 50 km-t tettünk meg nagyon szerpentines, de széles úton hegyen-völgyön keresztül. Gyönyörű magányos partok a zöldből felbukkanva tárultak időnként elénk. Ahol megálltunk a partot megnézni, szörnyű szeméthalmaz, döglött sirályok és a halászok kidobott dobozai, hálói voltak mindenhol. Kietlen táj, leírhatatlan festői szépség, de közelebbről megnézve az emberek által felhalmozott szemétroncsok. Az áramlat hordta ki ezeket és évről évre halmozódtak fel? Ki tudja? Az út szélességén is csodálkoztam. Lakatlan terület és 3 sávnak megfelelő út ilyen hegyes vidéken? De azonnal tudtam a magyarázatot. Stavrosnál több kertben felfedeztem a szamarakat. Kertenként 8-10 szamár vagy öszvér mind a hátán a súlyos fanyereggel legelészett. Pihenőjük volt most délután 5 óra felé. A kolostorok szerzeteseinek hordják szegény párák a fát a hegyről. Még most estére sem veszik le róluk a nyerget. Hozzájuk szólva bánatosan bőgtek felénk. Egynek hátáról hiányzott a nyereg. Szemmel látható volt a görbülete. A kiskorában rávetett súlyos faszerkezetű nyereg és a teher, mit cipel, valószínűleg több száz kg fa, púpos teve hátúra változtatta az állat hátát. Mintha ők nem Isten állatai lennének, hanem csak alsóbb rendű, megvetett kiszolgálói. Kérdeztem, vajon a kolostorokig is gyalog mennek? Egy paraszt mondta, nem. Reggel jön értük a teherautó, és az szállítja fel őket a hegyek aljáig. Elsőként kíméletes dolognak véltem ezt. De nem az. 50 -100 km-t kell a járgányon szerpentineznie az állatoknak, majd irány a hegynek fel és le fahordás. Este hazahozzák őket ide Stavrosba? Isten ezt a bánásmódot , ha látja, miért nem szól érte?
No, de haladjunk tovább. 17.00 órára értünk a nagyon nagy figyelmet igénylő úton az Ammouliani szigetére vezető kikötőbe.
Sehol egy jelzőtábla. Sem a szigetről, sem a kikötőről. Úgy látszik, itt mindenki tudja, hova tart. Nea Rodából átmenve a félsziget nyugati oldalába Tripiti kikötőjéből indult a hajó. Sem egy menetrend, sem semmi, mi jelezte volna, hogy innen áthaladás lehet Ammouliani szigetre. Jegypénztárat kerestünk. Nincs. Féltünk, hogy lekéssük a hajót. Nem számoltunk ilyen hosszú és ilyen szerpentines hegyi útra. Pános időben rátelefonált a hajóra, várjanak meg minket. De épp időben érkeztünk. A kikötőben több halászbárka, kicsi és nagy. Az ott álldogálók mondták, most indult a hajó a szigetről és 10 perc alatt itt van. Megtörtént hát hamarosan a felszállásunk. Thassos kezdeti turizmusában voltak ekkora hajók itt a mi szigetünkön. Pános szerint 18 személyautó fuvarozására elegendő egy hajó. Most egy teherautó volt rajta és mi, meg 10 ember. Ennyivel meg is telt a fedélzet. Az én szememben… A hajójegy ára igen magas a 10 perc útvonalra. 14.50 Eurót fizettünk az autó egy útjára, 2 Eurót egy személyjegyre.
10 perc és tényleg ott voltunk.
Halkidiki több kicsiny szigettel is rendelkezik. Ez az egyetlen lakott. Területe 4,5 km2. 120 km távolságra Thesszalonikitől. A régi időkben a Vatopedi Metoxi kolostor területe volt. Majd 1925-ben Kis-Ázsiából telepítettek ide embereket. Ők halászattal és állattenyésztéssel foglalkoztak.
Ezekből a betelepített emberekből idősek még élnek a szigeten. 150 család lakja. Ezekből mintegy 20 család az állattartó és a halász. A mai tulajdonosok ezen idősebb emberek unokái, ill. dédunokái. Ők már a turizmussal foglalkoznak. A szigetnek van egy óvodája és egy általános iskolája. Felsőbb iskolába a gyermekek átjárnak a félszigetre Ierissosba. A kompok az iskolaidőhöz vannak igazítva. Ezenkívül a sziget fővárosának, - mi azonos nevű a szigettel : Ammoulini - hol a sziget lakosságának a 80 %-a él, van kettő szupermarketje, egy játszótere, egy gyógyszertára és egy kis rendőrsége, egy bankautomatája, egy fodrásza és 5 tavernája, egy hentese és kettő fuvarozója, kinek építkezési gépparkja is van. Az a szigeten való építkezést vállalja fel magánvállalkozásban.
A sziget domborzata nagyon lágy vonalú. Kicsiny dombszerű hegyek, dús aljnövényzettel, cserjével és sok-sok madárral a ritkás erdőkben A klíma remek lehet. Igazi mediterrán. Citrom és narancs ültetvények. Mindenhol leszedetlenül. Jó 20 éve, mielőtt a turizmust elkezdték volna, mindenki állattartó és halász volt. Valószínű ők égethették fel a szigetet, hogy meg tudják kezdeni életüket. A nagy öblöt Ágios Georgosnál lezárták tengeri tónak. A természetesen ottmaradt halakat őrízték, és eleinte jól működő haltenyészetnek indult. Majd egy évben jött egy fagy. A félig mesterséges tó befagyott , a halak megfagytak. ezek után ez a mesterség kezdett alábbhagyni a szigeten. A fiatalok a gyorsabb, könnyebb megélhetést kezdték el. A turizmust.
Az utak? Van egy-kettő, főútnak mondható aszfaltos út. A többi tekervényes földes út, mit GPS sem jelez, tekervényesen minden dombra és minden öbölhöz vezetnek. Néhányra, valószínűleg magánépítkezésű útra bemerészkedtünk, és láttunk kezdetleges építkezéseket. Bolgár vállalkozók lehetnek, mert olyan terepjárók voltak mindenhol beparkolva télire. Sok autó rendszám nélkül elhagyva, vagy azzal közlekedve. Nem roncsautók. Biztos bolgár járművek voltak. Tartósan idegen rendszámú autó nem tartózkodhat az országban. Ki szerelte le a rendszámokat? Szerintem a tulajdonosa arra gondolva, ha mégis egy rendőr itt végig halad, ne szúrjon nekik szemet.
A sziget egyetlen templommal rendelkezik. 1865-ben építették, Ágios Georgosnak szentelték. Panigiri búcsúja minden év Húsvétot követő Szent György napján van.
Strandjai megszámlálhatatlanok. Édes kis öblök mindig csendes vízzel, egyelőre vagy név nélkül, vagy a sziget tulajdonosai által elnevezve, de még nem feltérképezve. A neves öblei: Alikes, Megáli Ammoudia,- Nagy Homok- és Ágia Georgos, azaz Szent György.
Régészeti ásatást nemigen végezhettek még a szigeten, de vannak, mert több épület készült az ősi kövekből. Megjegyezném, hogy drága lehet itt kőből építkezni, mert nincs vagy nem az a fajta, mikből a házakat építik, ill. bevonhatnák.
Egyetlen ásatási területet jelez egy tábla. Arsanas kikötőjében egy ókori mezőgazdasági terület és épületkomplexum romjai fedezhetők fel.
Pánossal beautózva a járható utakat, a sziget talán leglátványosabb panorámájánál időztünk. Délkeletre volt 3 sziget-rendszer Ourániopoli irányában. Csodálatos vízszín, mozdulatlan feszülő víztükör, és a távolban egy kráterre emlékeztető kúp. Az Athos havas hegycsúcsa fehérlett.
Az Athos előtt és a mi szigetünk között kicsiny szigetecskék búboskodtak a mozdulatlan vízen.
Erre Pános mondta, az volt valamikor a hippik kedvence és a narkót szívók kedvenc partszakasza. Motorcsónakkal, magánbárkákkal mentek oda. A sekély vizű homokos partokon a lakatlan szigetlakók mélyre ásták a holmijukat, mi egy sátorozáshoz kellett, hogy következőleg mikor oda mennek, csomag ne kelljen nekik. Mint a teknősök tojásai, ahogy a meleg bejön, a homokból előkerülnek a holmik . Pános szerint Gavdoson, az ország legdélebbi szigetén szokás még ez a fajta „elraktározás.”
Ahol üldögéltünk és gyönyörködtünk a tájban, térdig érő fű volt, közte pipacsok pirosodtak. A kicsit beteges szilva-, mandula- és barackfák virággal teli. Az itt 2-3 méter magasra növő frangókaktusz növényeken már ott piroslott az idei termés. Pihentünk és álmodoztunk. Újra… Csend és béke helyett elpöfögött mellettünk egy ócskavasat gyűjtő cigány tragacsa. Ezek után egy bulgár autó hangos bulgár zenével. Felocsúdva a megzavart nyugalmunkból eszembe jutottatok. Keressünk egy kávéházat, hol van internet. 24 órája nem tudtam megnézni a levelezésemet. Visszamentünk a kikötői központba.
Kávézó és internet után érdeklődtünk. Mondták, talán holnap. Értetlenségemre legyintettek. Szemből a szerzetesektől kapja a sziget az áramot. Sokszor van kimaradás. Mutatták, be vannak rendezkedve: gázlámpa, gáz hűtőszekrény. Ha nincs áram, sokszor nincs vonalas telefon sem. Meg van aggregátoruk. Internet? Hol élek? Maradjak csendben és élvezzem a madarak csicsergését. Kérdeztem, jó jó, de több ezer emberre való gyönyörű szállásotok van. Hogyan foglaltok ide vendégeket, mert ezek szerint azt sem tudtok használni. Erre legyintettek. Aki egyszer idetévedt, hozza az egész ismeretségi körét. Már teljes teltházzal rendelkezünk mindenhol. Nem kell naponta sok-sok levélre válaszolni. Jönnek a csodára várók maguktól is. További kérdésemre, hogy de én hogy jutok internethez, mondták, hogy maholnap a kiborult villanykarót megcsinálják. Ha az készen lesz, akkor telefon is lesz. Addig csak a mobil készülékek működnek. Ha nem bírom ki wifi nélkül, menjek át a 14 órás komppal Ierissosba. Ott ma kedden egyébként is nagy élet van. A nagy bazárnap kedd. A hetipiacnak a komp onnan indulásával lesz vége. Mit volt mit tennünk. Gyorsan összecsomagoltuk kevés holmikat és a kompra szálltunk.
Ott még beszélgettünk a hajósokkal. Mennyibe kerülhet itt vajon egy tengerparti terület. 25-50 000 Euró egy km2 Tehát 100-100 méter nagyságú telek. Annyi, mint amit Ammolofi területéről hallottuk. Sok. Ráadásul itt kicsi parcellák még nincsenek. A legkisebb 5 km2, de általában 10-25 hektárnyi.
Hát akkor itt is ki van találva, hogy csak a gazdagok építhetnek. Sokan kérdeztek e témáról. A gondolatom erről a helyről, hogy most még valóban paradicsomi sziget, a hiányai ellenére. 5-10 évet adok annak, hogy teljesen beépítsék. Az idő után komoly gondot fog okozni a víz, áram ellátás. Az ide befektetőknek érdemes tehát hosszabb időszakra belegondolni.
De sebaj! Mi is gazdagabbak lettünk. Hallottatok egy minike szigetről egy picike élménybeszámolót.
Ha arról kédeztek, tudok-e segíteni ide erre a szigetre befoglalni, azt válaszolom, tedd magad. Célom ennek a területnek bemutatása, hogy érezzétek, milyen volt Thassos szigetén a múlt. A mát azt látjátok. Gondoltam arra is, hogy kedvet adjak azon vendégeknek, kik Stavros környékén nyaralnak évről évre, tegyenek ide egy kis kiruccanást. A különleges kirándulások űzői csodálatos napot szerezhetnek idehajózva. És tegyétek addig, míg ezt az tiszta arcát mutatja a sziget.
És mit eddig tudtunk, az újra bizonyosságot nyert.
A "görög" nem egy nép, hanem egy életérzés. Annyit jelent, "szerelmesnek lenni az életbe".
Én ehhez azt teszem hozzá:.szerelmesnek és szabadnak lenni az életben.
E gondolatokkal kívánok mindenkinek szép márciusi hónapot és tavaszkezdetet!