Amiről olykor mesélek nektek. Görögország geográfiai térképei sok-sok évezredre visszatekintve.
Nagyon sok írásunk van fent. Meséimbe megpróbálom beleszőni az itt leírtakat, melyről én oly sok filmet látok. Utalok ezekre sokszor, majd látom csudálkozó szemeitek. Néha talán gondoljátok azt is, Ági görög túlzásai. Nem. Most találtam ezeket a tényeket szépen, röviden összefoglalva. Ez alapján érthetitek, miért van egy szigeten, tónál, folyónál sok sok régészeti lelet. Az én történéseim is igazolva vannak, ha ezeket megnézitek.

Az első térkép azt mutatja, hogy milyenek voltak a Kikládok szigetei 20 000 évvel ezelőtt.
A gleccserek Európában még nem olvadtak el, és az Égei-tenger tengerszintje 125-150 méterrel alacsonyabb volt.
A Kikládok központi része szárazföldi tömeg volt.
Amorgos szigete, ahogy ma is, egy sziget volt (tehát Amorgara).
Gramvousa és Antikeria-Kero között keskeny csatorna volt.
Azt, hogy Amorgos egy sziget volt, ma onnan értjük meg, hogy nincsenek benne mérgező kígyók, vagyis viperák, mint Naxos és Heraklia szigeteken, mert a kígyók nem úsznak és egy helyben maradnak.
Egy másik elem az endemikus növények (csak egy bizonyos helyen élő, bennszülött növény- vagy állatfajok).
Amorgosnak 28 endemikus növénye van, a szomszédos és nagyobb Naxosban pedig 16 található.
A növények általában a szigeteken válnak endemikussá, mivel a szigetek elszigeteltek, és a növények alkalmazkodnak környezetükhöz.
A hegyek alpesi övezetében ugyancsak szigetszerű környezetben zajlik a folyamat.
Kréta - amely mindig is sziget volt - növényeinek körülbelül 1/3-a endemikus.

A második térkép azt mutatja, hogyan helyezkedtek el a Kikládok körülbelül 9000 évvel ezelőtt.
A gleccserek elolvadtak, a tenger szintje pedig 110-130 méterrel emelkedett, azaz körülbelül 15 méterrel volt alacsonyabb a mainál.
Antikeria és Keros már távol vannak, Amorgos pedig még inkább... egy sziget.
A Kikládok helyzete ebben az időszakban érdekes az ember történelem előtti jelenléte szempontjából, de ez nem az én témám.
Csak annyit mondok, hogy Diamantis Sampson régészprofesszor a mykonosi Fteliában talált és kutatott egy korabeli mezolitikus települést.
Térjünk a témánkra.

A harmadik térkép azt mutatja, milyen volt Görögország 400 000 évvel ezelőtt.

Jégkorszak van, és Amorgoshoz egy keskeny sáv csatlakozik Kerosszal és a Közép-Kikládok szárazföldjével.
A jégkorszak előtt Európában és Görögországban trópusi éghajlat uralkodott, a növények között pálmafák is szerepeltek, amint azt a leszboszi Sigriben található kövületekből is láthatjuk.
Amikor az éghajlat megváltozott, és a gleccserek északról és felülről terjedni kezdtek, a trópusi flóra növényei egyre délebbre és lejjebb ereszkedtek, hogy menedéket találjanak.
Nem sikerült nekik.
A jégkorszak előtti Európa növényei közül mindössze 5 faj maradt fenn védett, egyfajta szubtrópusi klímát fenntartó helyeken.
Az egyik a Pireneusokban, a másik négy Észak-Görögországban, az Axios folyónál, Közép-Szerbiában és a Rodope területén.
Ezek közül csak egyet sikerült megmenteni az Olympuson.
De egy fát is sikerült megmenteni.
A pálmafa.
Az éghajlatváltozáshoz szükséges alkalmazkodással a pálmafa, amelyet tudományosan Phoenix theophrastii-nek (Phoenix theophrastii) hívnak, és amely ismertebb nevén "krétai pálma", mert több helyen is őrzik a meleg Megalonisoson, ahol egyúttal formát is képez. Erdőt képez Vaiban, Preveliben, Plakas környéki Dél-Kréta szurdokaiban. Megmentették.
Azon kevés területek egyike, ahol a pálmát megmentették még, Amorgos. A forró és párás helyeken él meg.
Amorgosban őshonos pálmafák találhatók Psili Ammo of Tholarionban, Lefkesben, Agioi Saranda torkolatánál (ahonnan a fénykép készült), és talán Kato Kampos Arkesinisben és Nera Katapolonban.
Más szóval, ezek a pálmafák Amorgos legősibb lakói.
És meg kell találni a módját, hogyan védjük meg őket hatékonyan és abszolút módon.

Forrás: geographia
Írta: Yiannis Tsianakas/ Γιάννης Τσιανακας

A szigetünk rejtett csodáiból tárok fel újra felétek.

Én épp 22 éve, 2002-ben csöppentem ide a szigetre és ebbe a faluba. Potámia falujába.

Kréta szigete után, nem hittem, hogy tud valaki felém olyat, mely azonos mély érzésekkel tud rám hatni. Soha ne mond soha! Eszembe jut Attila. A Ferenciek tere. Üzletet szerettem volna otthon nyitni. Budapestről repültem Thesszalonikibe. Kréta volt az útirányom. A reptéren átszálláson gondolkozva, gondoltam teszek egy huszár kanyart. Hirtelen megindulásból a további repülőjárat helyett a Kavala város felé tartó buszra ültem fel. Október lehetett. Annak a vége. Nagy képű, voltam, alázat nélkül. Gondoltam, kibérelek egy jeepet, és letudom azt a 100 km körkerületű Thassos szigetet, 3 nap alatt. Mit nekem a 2500 méter magas Ida hegy után Thassos 1200 magas dombocskája. A meglepetés Kavalában ért. Nem ilyen volt semmi abban az időben. Akkor még hal piac volt a kikötőben, hol megállt az autóbusz. Büdös hal illat a parti sétám idején. De a panoráma? A vár, mi egy ormon csúcsosodott. Szemközt a hatalmas zöld sziget. Itt kis üzletek, sikátorok. Imádom a réz, ezüst, bronz edényeket. Egy réz bagoly rám huhukolt. Éreztem egy kis török hatást is. A kikötő? Az is másmilyen volt. Akkor még volt delfin hajó is. Néztem a kompot. Nem, delfinre ültem. Onnan egy óra alatt repített Limenasba. Kérdezték oda felszállva a hajósok, ki vagyok. Mondtam: magyar. Hosszú, kézi szövésű régi úri utazási ruhát viseltem. Mély király kék, arany szövésű kis mintákkal. A testvérem, Éva szerezte be ezen különleges egyedi ruhadarabokat. Eltűnni, feltűnni, mindig szerettem. Jól képviselt ez a ruha. Idegen voltam. Szándékos volt ez az miatt, mert idegen helyre, idegen kultúra, idegen szokások, zárt ember csoport várt itt. Tudtam ezt. Az első megjelenés fontos. A görög népet hiába egyesítették, mindenhol őrzi saját régi jegyeit. Ennek meghódítása, az elismerés felé mindig nagy stratégiát követel. Az enyém, a csendes feltűnés volt. A delfin hajón, annak ellenére, hogy nem szerettem volna ott sokat beszélgetni, a személyzet jól felmért. Majd jött a buszmegálló. Az sem ott volt, hol most van. Minike központi rész volt akkor, hatalmas élettel. Várakozni kellett a buszra, mi Potámiába vitt. Beszélgetés ott is. Az autóbérlés, és szállás bérlés után érdeklődtem. Hiába. Nem volt más választásom, jött a fél órás út Potámia faluba. Panagia előtti út is lenyűgözött. Panagia faluján keresztül menve szívem összeszorult. Istenem, ez az ország kifogyhatatlan a szépségeivel, mivel ezt az országot elhalmozta. Majd közeledve Potámia falu felé, kérdeztem a sofőrt. Mi ez a falu, amit látok a zöldbe fulladva. Természetes, hogy csak idegenvezetői helyre ültem. A sofőr mellé. A tízen év alatt ez számomra oly megszokott volt. Onnan teljes panoráma az út a szakadék széle, az óriáshegyek, a végtelen tenger felé.

Ez egy hosszabb lélegzetvételű írás lesz, mely három részre tagolódik.

• Előszó
• Ki Mihály arkangyal, illetve kik az arkangyalok?
• A Szent Mihály Arkangyal kolostor története

Az írásban található Facebook linkek olvasásához a thasos.hu - THASSOS CSOPORT -ban tagnak kell lenni. A linkre kattintva további képek és információk olvashatók.

Előszó

Az idei évben tavasz végére és nyárelőre eső ortodox húsvét ünnepi eseményeihez kapcsolódóan ismertetőként egy nagy téma bemutatásába kezdtem bele. Ez volt az első fő ok, hogy a cikkírásokat megkezdtem.
A második - még nagyobb ok - maga a sziget főkolostora.
Sokan megnézitek azt. Tetszik vagy nem, odamentek, mert helyi látványosság.
Évekkel ezelőtt tartottam ott hivatalos idegenvezetéseket is. Tudom, vannak még, akik emlékeznek, mikor a kolostor előtt üldögéltünk és hosszan meséltem. Arról, hogy mi itt a szigeten hogyan éljük át a vallást a mindennapjainkban. Tettem ezt úgy, hogy közben fogalmam sem volt, hogy esetleg valaki ott fentről hallgatja szavaimat. Most értettem meg azt is, hogy miért csak most fogom átélni azt a húsvétot, melyhez az ünnep napja is fűződik. Ezt a húsvéti csodát esetleg veletek majd, itt a kolostornál.
Hosszú lesz az írás.
Sokan gondolkoztok majd, olvassam-e vagy sem. Magatokban rákérdeztek talán arra is, vallástérítő az Ági?
Nem, eszemben sincs.
Magam felé is írtam, mert így jobban megjegyzem, mit illik tudni egy olyan helyről, mit szeretek és látogatok.
Sofi unokám is eszembe jut. Sok kérdése van felém. A kérdéseket, kéréseket 3 és fél évesen kezdte.
Az első repülőútja után a tengert szerette volna látni,és azt kérte, vigyem el, mutassam meg neki a görög templomot, és hadd hallgasson meg ott egy liturgiát.
Délutáni altatása közben, én éppen ráhorkoltam a neki való mesélésre, mikor ő felpiszkált. Tudod Jiajia, én este sokszor félek elaludni. Belém bújva, tovább sutyorgott. – Tudod, este olykor félek. Látok szellemeket. Félek tőlük. Vajon vannak-e szellemek?
Majd egy másik alkalommal rám telefonált.
-Kérem, kérdezd meg Pános Papout - ki oly sokat járt a tengeren -, biztos tud nekem válaszolni. Vannak-e sellők? Találkozott-e velük?
Nehéz ezekre a dolgokra válaszolni.
Az első tengeri fürdőzésre egy gyönyörű, magányos nudista parton került sor. Kérte, szeretne egy görög templomot velem megnézni. Többet. Misét is. Nem vittem őt templomba. Sem liturgiára. Kerestem erre az alkalmat, de csacsifarm lett ehelyett a fő program. A templom és Sofi sehogy sem állt össze bennem. Majd, amikor már hazaért, hosszú ideig itt motoszkált bennem a gondolat. Hova, és miért? Ekkor egy kép villant fel bennem. Felhívtam őt. Mondtam neki, nagybácsid, Marci - Konszantinosz fiam lesz, ki a görög templomodba elvisz téged. Vegyetek hozzá repülőjegyet. Hajózzatok nagyon-nagyon sokat. Tinos szigetén, Szűz Mária temploma legyen neked az első templomod. Így is lett. Kivételes hely ez. Majd egyszer talán megtudom, mit érzett ott, mikor 4 évesen a lépcsőn hosszan töprengve álldogált.
A szellemekre vonatkozó kérdéseire mit válaszoltam? Minden lehet, mit mi nem látunk, de érzünk. Azért tud megjelenni, mert azt valahol valaki látta, érezte. A jókhoz jó szellemek érkeznek. Rosszak sohasem vagyunk, csak valamiért segítségre szorulunk, miről esetleg mi nem is tudunk, mit kifejezni szavakkal nem tudunk. Álmainkban a szellemek próbálnak segíteni, hogy segítséget kapva tőlük, azt nappal - őket elfelejtve - tudjuk majd használni.
A sellő kérdés? Olyan ez is, mint egy álom. Álmunkban mindent láthatunk és mindent meg tudunk csinálni. Tudunk repülni, láthatatlanok lenni. Jönnek az angyalok, jöhet egy rendetlenséget csináló, virgonc krampusz. Majd, ha felébredünk, azok sehol nincsenek.

Vajon miért? Mert ránk fújnak, hogy felejtsük el őket? Mert az emberi világ bántaná őket? Ezt nem tudjuk. A képzelet hatalmas. Azt gondolom, hogy ami az emberi fantáziavilágban megszületik - mesékben, képekben, álomban -, az mind létezik. Ha azokat, melyek félelmünket, lelki támaszunkat, esetleg vágyunkat, képet, életet adva azoknak, megfoghatóvá megörökítik, elénk helyezik, ebbe bele tudunk alkalomadtán kapaszkodni. Vannak dolgok, melyek történnek, és nem tudunk rá magyarázatot adni. Hinni nem kell, de olykor segít. Mondtam, neki, amit ő lát, én nem látom, mert már nagy vagyok. De mesélje el nekem, amit lát. Azáltal, hátha én is meglátom. Vagy legalább is eltudom majd képzelni.

Igy mesélem el én is felétek, a görög nép mit lát, mit érez, mit gondol.

Mi is a hit?
Egy "vallásos vagy nem vallásos" görög számára:
"Elmegyek a templomba, gyertyát gyújtok. Belehallgatok a szertartásba, megnézem a szentmisét. Nekem ez egy multivitamin, a kúraszerűen szedett homoktövisem"
„Az egyház bebizonyította, hogy ez nem csak egy dolog. Ez olyan, mint a társadalom. Minden megvan benne. Vannak papok, akik szentek, és vannak papok, akik nem azok."
„Nem én vagyok a legjobb keresztény, de hiszek. Hitben és vallásban sokat találtam. Miért szégyelljük Istennek nevezni azt a legfelsőbb lényt, akiről gyakran mondjuk, hogy hiszünk? Krisztus tanításai teljesen lefednek engem: a szeretet."
"Az ortodoxia Görögországot jelenti, Görögország pedig az ortodoxiát"

Ennyit előszóban a kettő hosszú íráshoz.

Azok felé most, kik ide a szigetre készülnek május első napjaiban: A napok és lehetséges egyházi programjai.

1/5/2024 Μεγάλη Τετάρτη - Húsvét nagyszerda - MÁJUS ELSEJE
2/5/2024 Μεγάλη Πέμπτη - Húsvét nagycsütörtök -Tojásfestés
3/5/2024 Μεγάλη Παρασκευή - Húsvét nagypéntek - Körmenet Krisztus sírjával Potámia faluban.
4/5/2024 Μεγάλο Σάββατο - Húsvét nagyszombat - Krisztus feltámadása
Találkozó éjfélkor Potámia nagy temploma miséjén 24.00 órakor. Éjféli körmenet a faluban, a jeruzsálemi gyertya fényével.
5/5/2024 Το Άγιο Πάσχα - Szent Húsvét
6/5/2024 2η μέρα του Πάσχα - Szent Húsvét - Zarándokút Theologosból a Mihály arkangyal kolostorhoz
7/5/2024 Του Αγίου Γεωργίου - Szent György napi nagy búcsú ünneppel
10/5/2024 Ζωοδόχου Πηγής - Élet vize nagy búcsú ünnepe, körtánc Potámia Adena falurészben

Húsvéti körmenet link: https://www.facebook.com/groups/thasos.hu/permalink/1416935345726801/

Ki az angyal?
Én magam sem tudtam ezt. Persze sok angyal van. Egyszer Judit mesélt nekem Mihály arkangyalról. Hiányzik Judit, mert régóta nem mesél felém. Ajánlom írásom általa, hozzátok és feléje.
Érdekes és szép történet.

Ki Mihály arkangyal, illetve kik az arkangyalok?

Mit jelent angyalnak lenni?

Mihály arkangyalhoz fűződő hitek.

A Biblia sok helyen említi az embereknek az angyalokkal és különösen a Mihály és Gábriel arkangyalokkal való kommunikációját.
Az angyalok nem ismerik a fájdalmat és a boldogtalanságot, a kétségeket és a félelmeket. Lehetnek férfi és női angyalok. A szépség, szeretet és örök élet jellemzi őket. Ők angyalok, vagyis teremtett, láthatatlan és tökéletes szellemek, akiket nem korlátoz sem idő, sem tér. Az angyalok testtelenek és megfoghatatlanok. Szüntelenül dicsérik Istent. Körülveszik Isten trónját a mennyben, de áhítattal, félelemmel és tisztelettel állnak, képtelenek szemtől szembe nézni Istennel. Ezért eltakarják az arcukat a szárnyaikkal.

A szent angyalok megjelennek az emberek előtt, amikor Isten azt akarja, hogy az ő akarata teljesüljön.
Mihály arkangyalt és Gábriel arkangyalt általában karddal vagy jogarral a jobb kezükben ábrázolják, ami Istentől kapott tekintélyük jelképe. A bal kezükben gyakran a világot szimbolizáló földgömböt tartanak.
Mihály arkangyal neve azt jelenti: "Ki olyan, mint Isten?" . Ő egy angyal, aki az Ószövetségben jelenik meg főleg, sőt a világ teremtésének első pillanataiban: Amikor Lucifer büszkesége miatt fellázadt Isten ellen, trónját a mennybe akarta helyezni, és Istenhez hasonlóvá akart válni. Őt követte az angyalok egy rendje, amely büszkesége miatt szintén elutasította Istent. Aztán elestek, és vezérükkel, az Ördöggel együtt kivetették őket a mennyből. És mindannyian sötétek lettek, nem pedig világosak. Démonok angyalok helyett. Ekkor Mihály arkangyal, látva az angyalok hanyatlását, megértette bukásuk okát, és ezért az uralkodó Isten felé tanúsított alázattal megőrizte mind saját dicsőségét és pompáját, mind pedig az angyali rendeknek a dicsőségét. Hódolatáért és alázatáért a Mindenható Isten őt jelölte ki az angyali rendek közül az elsőnek.

Mihály arkangyal (dandártábornok és főparancsnok) a légierő védőszentje, emlékét nagy pompával ünneplik a légierő összes egységében.

Az egész világon ismertek Mihály arkangyal csodái, mely szerint, ahol kardjával kettészakította a földet, ott szenteltvíz-forrás tört elő, amely minden betegséget meggyógyít. Mihály arkangyal nevére templomot építettek ott.

Van 7 kolostor 6 országban, amelyek tökéletesen egyenes vonalban sorakoznak a térképen. Ez a vonal a "ley-vonalak" elmélete az energiaerővel. A Görögországon is áthaladó "szent vonal". Az elmélet alapjait egy évszázaddal ezelőtt Alfred Watkins brit régész fektette le. Watkins évekig tanulmányozta azokat a helyeket, ahol az emberiség legnagyobb emlékművei épültek. Arra a következtetésre jutott, hogy sok közülük, ha együtt nézzük a térképen, tökéletes egyenest alkotnak. Ezeket az egyenes vonalakat „ley-vonalak”-nak nevezte, és egy földgömbön ábrázolta mindazokat, amelyeket nyomon követett. Még azt is állította, hogy azokon a pontokon, ahol a képzeletbeli vonalak metszik egymást, ezek a helyek a legnagyobb energiaerővel rendelkeznek a Földön. Watkins szerint az ősi civilizációk tudták, mik ezek a helyek, és gondoskodtak arról, hogy kiaknázzák energetikai tulajdonságaikat, és ezeket választották a legfontosabb épületek, templomok és városok építéséhez.
"Michael vonala" - Az egyik legismertebb "ley-vonal" Európában Mihály arkangyalé.A ley-vonal utolsó előtti állomása Görögországban található. Symiben Panormitis Mihály arkangyal szent kolostora teljesen egy vonalban van a térkép másik öt műemlékével. Ez a sziget egyik fő látványossága, és különösen ismert barokk-rokokó stílusban épült magas harangtornyáról.
Végül a képzeletbeli vonal Izraelben ér véget, konkrétan a Kármel-hegy tetején található kolostorban. Az elmélet támogatói szerint minden pont a Szent Biblia egy-egy Mihály arkangyalról szóló versét is szimbolizálja. Szintén érdekes az a megfigyelés, hogy a ley-vonal iránya tökéletesen illeszkedik a nyári napforduló napjának naplementéjéhez.

Symin a Panormitishez küldött palackos csodakérés szokása a török hódoltság idején kezdődött és a mai napig tart.
A Görögország különböző részeiről érkezett hívek üveg- vagy műanyagpalackokba teszik a csodakéréseket, levéllel vagy akár pénz kíséretével. Általában felírják címüket, nevüket és megírják, miért fohászkodnak. Néha feljegyzik a telefonjukat is. Ezután a tengerbe dobják az üveget, és imádkoznak, hogy megérkezzen az arkangyalhoz.
A helyiek időtlen idők óta a csodákról beszélnek, ahogy a Szentnek szánt palackok utat találnak ide. Akár közvetlenül, akár közvetve valamelyik tengerészen keresztül, aki észrevette, vagy egy halászon keresztül, aki a hálójába gyűjtötte és átadta. Ugyanezt teszik a környező szigetek lakói is. Gondoskodnak arról, hogy a küldő kívánsága teljesüljön, és eljuttatják az üzenetet a kolostor népéhez. Hagyomány, hogy a szentmisék alatt felolvassák a kéréseket, a neveket. A szigetre jutó összes palackot a szerzetesekhez küldik, azok imádkoznak a kérésért, és köszönőlevelet küldenek az üveget küldő hívőnek. A Szent Panormitis Kolostorban a mai napig őrzik az üvegeket, palackokat, tartják a tiszteletadásokat azon kérésekért, amelyek a vízen utaztak áldásért a világ különböző részeiről.

Barlang gyógyvizes part link: https://www.facebook.com/groups/thasos.hu/permalink/1215590682527936/

Livadi bBeach: https://www.facebook.com/groups/thasos.hu/permalink/1610400239713643/

A Szent Mihály Arkangyal kolostor története

Ha séta közben észreveszel egy követ, mely megtetszik, örülsz annak.
Egy darabig tartogatod azt, majd el is veszítheted.
Ha arról a kőről megtudod, varázskő az, akkor díszként őrzöd.
Ha megtudod a bűbáj szöveget, mit hosszasan olvasol, akkor a te kezedben is varázskővé válik. Értéke - ez által - megváltozik.
Thassos szigete is egy kő.
Szépség, természetes és ember által épített kivételes helyekkel és a múlt leheletével.
A kő szent kehelynek is tekinthető. Minden hely egy természetes vagy kialakított területen finom energiákat nyel el és bocsát ki, ugyanakkor egyéni vibrációs tulajdonságokkal rendelkezik. A bennük rejlő ajándék még hit nélkül is szelíd gyógymód, gyógyulási folyamatot ad test és lélek szintjén. Rajtad áll, mivé válik a sziget nálad. Csecsebecse vagy varázskő?
Egy bűbáj ráolvasót ismertetek meg veletek.

A szigeten, egy kősziklán tornyosodik az emberi kéz által épített, annak gondolatvilágát megtestesítő csodatévő szent hely.
Mihály arkangyal szent kolostora Thassosban. A kolostor, amely Krisztus keresztre feszítésének szögét és Taxiarchis csodás ikonját őrzi.

A kolostor teljes története:

Körülbelül 900 évvel ezelőtt (azaz Krisztus születésétől 1090 körül) itt, Thassos zöld szigetén aszkéta életet élt egy Lukas nevű ember.
Mintegy tizennégy évig imádkozott Theologos környékén, ahol egy kis templomot épített Szent János teológus, apostol és evangélista tiszteletére.A sziget egykori fővárosának neve is innen származik. Theologos falut erről a templomról nevezték el.

Lukácsot, a magányos és csendes élet barátjaként, kezdte zavarni a világgal való kapcsolata Theologosban. Eldugottabb helyeket keresve, hogy egyedül legyen, - a <<Csak Istennel>>- barlangokba költözött innen.
<< <<Βαθείας Ποταμιάς - Mély folyó>> ez volt a neve ennek a helynek, ahol most Mihály arkangyal kolostora található. Ott folytatta a kemény aszkéta életet, még húsz évig. E vad helyen, a meredek sziklákon különféle gyakorlatokkal, kísértésekkel és sok imával élt.
Tizenhét év telt el azóta, hogy itt telepedett le. Egy napon – ahol éppen imádkozott - meglátta maga előtt Mihály arkangyalt, kimondhatatlan fényben. Aki így szólt hozzá: <<Béke veled>>. Az aszkéta megijedt a paradox látványtól és az arkangyal villámszerű megjelenésétől. Lukács sírni kezdett, majd fohászba fogott: <<Szűz Mária! Isten szülőanyja, segíts nekem!>>.

Ekkor az arkangyal - hogy bátorítsa és meggyőzze őt, nem kísértő szellem ő, hanem Mihály, Isten főparancsnoka - így szól hozzá: -Az Úr küldött, hogy elmondjam neked: három év múlva nyugalmat kap lelked a szentek örök nyugalmában. Ezektől a szavatól a remete még jobban megijedt. Még inkább azt gondolta, hogy ez egy ördögi fantázia. Arcra borult, és folyamatosan azt kiáltotta: "Uram, irgalmazz!".

Az arkangyal, hogy elűzze a félelmét, botjával megütötte a közelében lévő követ. Majd azt mondta: <<Az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen! >>. S láss csodát! Ahol a bot a földet érte, víz tört elő, abból az eddig száraz kőből.
A csodát látva a remete aszkéta felbátorodik. Hisz az arkangyal jelenlétében. Könnyekkel kér bocsánatot korábbi hitetlenségéért. Az nem volt teljesen alaptalan. Addig az ördög sokszor megpróbálta megtéveszteni, sok és sokféle fantáziálással.
Ekkor az arkangyal így szól hozzá: <<Vegyél, és igyál ebből a vízből. Innentől ne félj a démoni fantáziáktól, hanem építsd fel az én templomomat, ahol az emberek lelke gazdagabb lesz, a betegek pedig örökre meggyógyulnak>>. Ezekkel az utolsó szavakkal az arkangyal eltűnt, és a remete tele volt örömmel, bátorsággal, ujjongással és hálával a Mindenható jó Isten felé.
Szívesen engedelmeskedett az isteni parancsnak. Egy kis templomot épített Mihály főparancsnok nevére, ahol a megszentelődés forrását is belefoglalta. Ez a templom a megfáradt dolgozók menedékházává vált. Akik idejöttek, ittak abból a megszentelt vízből és megmosakodtak, élvezték a gyógyulást minden testi és lelki betegségből.
A csodák híre mindenütt elterjedt, nemcsak itt a szigeten, hanem a környező és távolabbi szigeteken túli vidékeken is. Ezek után különféle szenvedélyekkel és szenvedésekkel küzdő betegeket hoztak és gyógyítottak meg itt. A remete a fenti események után még három kemény küzdelmes évig élt itt. Ahogy a jóslat szólt az arkangyal próféciája szerint, „békében távozott az Úrhoz”. Halála után szentté avatták. Ma Szent Lukácsként emlékezünk meg róla.
Tanítványa és követője, akit Xenophónnak hívtak, a szerzetesi szabályok szerint eltemette őt. Xenophon, mivel nem tudta elviselni e vidék magányát, zord és vigasztalhatatlan sivatagát, elment innen az Athosz-hegy félszigetére. Ott a Szent Philotheus kolostorba költözött, ahol élete hátralévő részét töltötte.
Érdemes megjegyezni, hogy Mihály arkangyal zarándokhelye pontosan a sziget délkeleti végén van, és vele szemben az Athos-hegy. Tiszta légkör esetén sokszor az Athos-félsziget tengerparti kolostorai jól elkülöníthetően látszanak. Az egykori forrásvíz még napjainkban is létezik a templom csak apácák által megközelíthető helyén. Onnan van a szentelt víz is, mit bárki ingyen kaphat abban a teremben, hol kegyeleti dolgokat árulnak.

Azok az évek, amikor ez a csoda történt Szent Lukáccsal Thassoson, egybeestek Nikiforos Botaneiatis (1078-1081) bizánci császár uralkodásával. Az uralkodó egykor filotheus-szerzetes volt, ezért nagyban megerősítette az Athos-hegyi kolostorokat.
Annak idején a nagy hanyatlásban lévő Philotheou Szent Kolostort is ő újította fel. A Vasilefoussában lévők közül sok ereklyét adományozott. Többek között ő szentelte fel a Szent Hélosz egy darabját, vagyis a Szöget, amely Krisztus jobb kezébe volt verve, amikor a szörnyű kálvárián keresztre feszítették.
Évek teltek el azóta, és eljött 1453 szörnyű napja, amikor a törökök ostromától elesett elsőként Konstantinápoly, majd az egész Bizánci Birodalom török uralom alá került. Ekkor Thassos magától Mehmet szultántól fogadta el a barbár uralkodók súlyos rabszolgaságát.
A hódítók elnyomása ellenére a hívek továbbra is nagy tisztelettel érkeztek az Arkangyal templomába és az Agiasmába (részben a templomban lévő forráskút, és a kolostor alatti, mai nevén guggoló barlang).
Itt naponta élvezték mindenható Istenünk gyógyításait és csodáit.

A zarándokhely dicsőségét látva, a barbár és rossz modorú török agák irigyek lettek. Véget akartak vetni ennek. A híveket és a templomot meg akarták gyalázni, az arkangyal adományát meg akarták semmisíteni. Ezért a törökök közül hárman hajóval idejöttek a tenger felől, és felmentek a templomba. A legmerészebbek be mertek lépni a templomba is. Ott meglátták a megszentelődés forrását, amely oly sok éven át ott ömlött. A templomba lépve azonban villámcsapás érte őket az arkangyaltól. A templom rommá vált, és egy török, ki a forráshoz ért, szörnyethalt. A villámcsapás pillanatában az Agiasmas forrása kiszáradt, eltűnt a templomból, és mintha elsüllyedt volna. Azóta lefolyt a sziklák közé, egy tenger közeli barlangba. A másik két török megijedt. Lerohantak a tengerhez, hogy megmentsék magukat. Beszálltak a hajójukba, menekülni akartak, de nem sokkal később őket is az öböl meredek szikláihoz zúzta a háborgó tenger. Mint az isteni ítélet eszköze, viszonozta a szörnyű cselekedetet. A hajó roncsai és a tetemek lebegtek a vízben a vakmerőségük és gonoszságuk miatti büntetés jeléül. Méltán megbűnhődtek a szemérmetlen cselekedetükért.
A következő nap egy mit sem sejtő pap, akit Dimitriosznak hívtak, néhány beteget vitt volna gyógyítani a templomban levő forráshoz. A templomba belépve meglátta a török holttestét, és hogy az Agiasmas forrása kiszáradt.
Mindannyian nagy félelmet és szomorúságot éreztek a megmagyarázhatatlan látvány miatt. Különösen a megszentelődéstől való megfosztás miatt. Mivel már este volt, sok aggodalommal és bánattal vonszolták magukat egy közeli helyre. Várták, hogy elteljen a nap, mielőtt elindulhattak.
Azon az éjszakán Mihály arkangyal megjelenik a papnak. Ezt mondja neki:
-"Menj a templomomba, és vidd ki és dobd el azt a tisztátalan testet. Vidd le a betegeket a partra, a tengeri barlangba. - Hol van az a barlang? - Nézd a fényt! Oda menj be, és fürdesd meg ott a betegeket. Meglátod, meggyógyulnak."
Így történt. A pap, miután éjjeli virrasztást tartott az Athos hegy felé fordulva, az arkangyal parancsára kivitte a tisztátalan testet a templomból, majd a betegekkel együtt lementek a tengerhez. Ott kutakodva, egy kis barlangban erős fényt láttak, és ijedten kiáltani kezdtek: "Uram, irgalmazz!" és „Arkangyal, segíts!". Amikor közeledtek a barlanghoz, a fény megszűnt, és erős illatot éreztek.
Mivel a barlang helye szűk volt, térdelve léptek be. A hely a „Térdelő” nevet kapta, mert aki Agiasmába ment, annak térdelve kellett belépnie. Miután így bementek és megfürdették a betegeket az arkangyal szava szerint, meggyógyultak. Azóta meggyógyulnak mindazok, akik áhítattal és hittel mennek le Agiasmas barlangjába. Dimitrios pap a nap többi részében a templomban tartózkodott, kitisztította, felszentelte, és másnap reggel újra szolgálatba állt. Az istentisztelet után mindannyian lementek a tengerhez halászni, hogy találjanak eleségnek valót. Ott látták a hajó roncsait és a két gonosz holttestét, amelyet a hullámok vetettek fel a tengerparton. Ijedten és meghatódva távoztak.

Mihály arkangyal jelenléte és csodái ezen a helyen is szorosan összefüggenek a fentebb említett Szent Hélosz történetével, ami szintén sok kegyelem és gyógyulás forrása azoknak, akik hittel és istenfélőn imádják őt.
Genusunk török rabszolgaságának első éveiben minden kolostorra igen magas adót vetettek ki, ami igazi csapás volt. Többek között az Athosz-hegyen található Philotheos-kolostor is nagy anyagi szegénységbe került, az alapvető szükségleteket is nélkülözték. Ezért úgy döntöttek, hogy három szerzetesből álló küldöttséget indítanak a legtiszteletreméltóbb Gábriel hieromonk (szerzetes, aki pap is) vezetésével, hogy segítsenek Havasalföld uralkodóinak, akik mindig sokat segítettek az Athos-hegyieknek.
A szerzetesek magukkal vitték a kolostor legfontosabb szent ereklyéit áldásra és istentiszteletre. Többek között a Szent Héloszt, ez az a szög, amelyet Krisztus jobb kezébe vertek. Nikiforos Botaneitisz császár ajándéka volt a Szent Panteleimon szent ereklyéje is.
A szerzetesek hajókísérete Konstantinápolyba hajózott. Onnan a Dunától keletre fekvő országok uralkodóinak és az ottani főpapoknak szóló pátriárkai alapító levelekkel látták el őket.
Ám amint öt mérföldet vitorláztak, egy erős szél Thassos felé lökte őket. A szél erővel Archangelosz vidékére vitte őket, amely egyben a Philotheos-kolostor Metochija (a kolostornak egy külső kirendeltsége) is volt, „Vathia Potamiában”. A félelemtől és a szenvedéstől félholtan vonszolták oda a hajót, és felmentek Metochijukba pihenni egy kicsit, amíg a tenger vadsága le nem csillapodik. A templom előtt is tüzet gyújtottak, és pihenni kezdtek.
Azon az éjszakán történt még más is. Török kalózok jöttek a szigetre. Feldúlni azt. Mindent elpusztítottak a pénz- és zsákmányéhségük miatt.
Meglátták a tüzet a magasban, és hogy egy hajó a tengerparton horgonyoz. Elfoglalták azt, megölték az összes szerzetest és tengerészt. /Abban az időben a török kalózok - mint a vadállatok – a szigeten élő népet és a szerzeteseket megkínozták és pénzt loptak tőlük. /
A hajón levő szerzetesek egyike megmenekült. Sikeresen elbújt, elrejtette a bárkát. A Szent Hélosz és Szent Panteleimon ereklyét sikeresen a templom falába rejtette.
Így mentették meg ezeket a szent tárgyakat, így nem tudták elégetni a kalózok, akik pusztító dühvel felégették a templomot és a környező épületeket.
Telt az idő. Majd egy újabb csoda történt azon a területen. Egy bizonyos János már egy ideje beteg volt, és nem talált gyógymódot a betegségére. Egy éjszaka álmában látta Mihály arkangyalt, aki arra buzdította, hogy menjen Agiasmába, hogy meggyógyuljon. Amikor felébredt, elmesélte családjának az álmot. A rokonai azonnal elvitték Agiasmába, ahol megfürdött és teljesen meggyógyult. Hálából és hálaadásból gyógyulásáért újjá akarta építeni a romos templomot. János építőket küldött hát ide. Az építők a falak letisztítása közben, az alapozás céljából történő bontás során megtalálták a falban a dobozt - a szent ereklyékkel.

A barlang megközelítése: https://www.facebook.com/groups/thasos.hu/permalink/1595911654495835/

A templomépítők egymás között tanakodtak. Az ezüst dobozt igen értékesnek találták. Gondolták, csak a szent ereklyét adják oda Philotheitisnek, aki akkoriban a Theologos-i Philotheou kolostor Metochijában élt.
Az ezüst doboz tartalmát, a Megváltó Krisztus Szent Heloszát, amely egy fakeresztben volt, egy vad olajfa ágaiba dugták maguknak. Ez a fa az Arkangyal temploma mellett volt. A másik kegyeleti tárgyat, Szent Panteleimon szent ereklyéjét, Philotheitis szerzetesnek adták. Azt hazudták neki, hogy ez az egyetlen dolog, amit egy födém alatt találtak, az ezüst doboz és a Szent Helosz nélkül.
Ezek után az építőket mintha démon szállta volna meg. Rájőve hamis tettük következményére, a rémületükben az ezüst dobozt, tartalma nélkül Philotheitis szerzetesnek beszolgáltatták. De megfeledkeztek arról, hogy otthagyták a keresztet a Szent Helosszal a vad olajfán.

Egy bizonyos pásztor - Gorgos -, aki ezen a területen, a templom közelében tartotta a nyáját, minden este csillagként ragyogó fényt látott. Napközben, mikor az éjszakai csillogás keresésére a helyszínre ment, nem látott semmit.
Egy este elvitte a gyermekét magával. Együtt - a fényt látva- megijedtek. Odamentek a fához, hol a kereszt volt. Megörültek neki. Megértették a csillogás okát. Onnan azt magukkal vive, azonnal Theologos faluba indultak, és a helyi templom papjának szóltak a szent ereklyéről. Litániával vitték azt Theologos faluba, hol nagy tisztelettel és becsülettel fogadták a kíséretet. A faluból minden lakos kijött hozzájuk. Aztán letétbe helyezték őket a Philothetic Metochi templomba.
Sok csoda történt akkor.
Értesültek a Philotheou kolostorban a Theologosban történt eseményekről. Levelet írtak a theologosi templom papjának. Kérték, küldje vissza az Athos-hegyi kolostorba a Szent Heloszt. A theologosi pap engedelmeskedett a kérésnek.
Ezután az arkangyal megjelent az Athos félszigeti kolostor apátjának álmában. Haragosan megparancsolta neki, hogy küldje vissza a Szent Heloszt Thassosra. Ő tovább habozott, elhalasztva a visszaküldést.
Az arkangyal ismét, még haragosabban jelent meg álmában, és megparancsolta neki, hogy küldje vissza, és soha ne akadályozza annak ottani elhelyezését. Ne kérje vissza azt onnan. Azzal fenyegette, hogy ha nem engedelmeskedik, ő maga fogja elvinni. Pontosan így történt. Ennyi nyomás után az apát a kincsestárba ment, hogy magához vegye a szent keresztet. Meglepetésére nem találta ott azt. Azonnal megértette, hogy az Arkangyal az álom szerint csodálatos módon Thassos szigetére vitte.
Ezekben a napokban a pásztor, aki korábban látta a fényt a vad olajfán, újra látja a fényt, a már ismert helyen. Immár még fényesebben. Értesíti a filotheita szerzetest, hogy jöjjön el ide.
Ő kíséretével együtt ideutazott. Az olívafán levő Szent Heloszt litániával megáldották, majd elvitték a theologosi kolostor Metochiba, ahol arra a helyre került, mint amikor először elhelyezték. Így került sor a Szent Helosz második megtalálására. Ekkor az arkangyal átvitte Thassos szigetére, a húsvét utáni Diakainisimo (magyarul: Húsvét hete/fehérhét/fényes hét) hétfőn. Emiatt döntöttek arról, hogy Diakainisimo napján ünnepélyesen megünnepeljük Mihály főparancsnokot, a Szent Helosszal együtt. Azóta, a csoda emlékére, minden évben Diakenisimosz hétfőjén, délután litániával jönnek a theologosziak a hegyről a kolostorba, papi és népi zarándoki kísérettel, elhozva a Szent Héloszt az Arkangyal ikonjával. Majd virrasztást tartanak este és Diakenisimos kedd délelőttjén egy litániával visszaküldik azt a Theologos metochi templomába. Több évig őrizték azokat itt. Egészen az Arkangyal-kolostor megalapításáig. A mai napig azonos módon őrzik.

Nem sokkal a második csoda után egy bolgár faluból származó Anastasios pap súlyosan megbetegedett. Akkor ő a Szent Hélosz csodáját kérte. Azonnal meggyógyult. Mély hálából gyógyulásáért, és hogy a vele történt csoda emléke kitörölhetetlen maradjon, Mihály arkangyal képével egy hatszárnyú ezüst keretet készített, és belehelyezte a Szent Hélosz darabját a kereszttel együtt. Ezáltal minden ortodox keresztény talizmánja lett. A mai napig így őrzik.
A fentiekből tehát azt látjuk, hogy az isteni titkos gazdálkodás szerint, a mi kritikus korunkban, Thassos szigete iránti különös kegyelemből és gondviselésből, Szent Istenünk, a <<Csak Akinek
Csodálatos>> egy nagyszerű barátot, segítőt és védelmezőt adott nekünk, a legnagyszerűbb Mihály arkangyalt. Damaszkuszi Szent János szerint a Teremtő Isten őt nevezte ki földünk vezetőjévé. "Megmentett és megsegített minket".
Csodái végtelenek voltak és ma is azok. Mindenkit meghallgat, segít, aki hittel és szeretettel hívja őt. A legtöbb embernek teljesen élve, katonai egyenruhában jelenik meg. Lelki szükségleteiknek megfelelően teljesíti vágyaikat, gyógyíthatatlan betegségeket meggyógyít. Akik bűnben élnek, visszavezeti őket a bűnbánat és az üdvösség és a hit útjára.

Theologos: https://www.facebook.com/groups/thasos.hu/permalink/1255043291916008/

Thassos szigetnek és különösen Theologos falunak ő a védőszentje. A hívek nem fizetett orvosa a Szent Helosszal együtt. A sziget és környéke lakói minden nehézségükben őnála keresnek menedéket.
Figyelemre méltó, hogy még akkor is, amikor gyermekeik katonai szolgálatra indulnak, először ezzel az áldással kezdik a szolgálatot.
Amikor azt mondják, hogy "Szent" vagy "Mihály arkangyal", Timiosz Heloszra gondolnak, együtt az arkangyallal. Tudatukban ez a két fogalom teljesen azonos, és számukra ugyanazt jelenti: mély, egyszerű és hamisítatlan hitet az Arkangyalban, aki Krisztusunk Szent Napjának áldását adta nekik a szigeten.

Mihály arkangyal kolostorának tulajdonát, mint Agios Oros összes thassosi kolostorát, a Thassos és Lemnos részvényeinek kisajátításáról szóló, 1927. június 13-i mezőgazdasági törvénnyel kötelezően kisajátítottnak nyilvánították, és 1931-ben felosztották 72 földbirtokra.
A kisajátítás után a Philotheou-kolostor az 1950-es évek közepéig továbbra is küldött sáfárokat a Theologos Metochiba. 1957-től 1974-ig laikusok vezették a Metochit. Ez idő alatt a Mihály arkangyal kolostor kihalt volt, de jó állapotban maradt. A lakosság segítségével karbantartották. Az év néhány napján működött. Amikor ünnepelt. Az egyházi nagy ünnepek és Thassos többi lakójának ünnepei idején.
1974 októberében a volosi Panagia Odigetria Portaria kolostorból érkezett a kolostorba az első hét apáca Ephremia apátnő vezetésével.
Azóta szinoviális módon női szentélyként működik Mihály arkangyal történelmi kolostora, amely az Athosz-hegyi Philotheos kolostor igazgatása alatt áll.