Tegnap a honlapon dolgozgattam. Több szállástulajdonost ebédidőben értem el, hogy a változásokról meginterjúvoljam őket.
Minden hölgy akkor ébredt. Mint megtudtam tőlük, a délig alvásuk oka az év első női bulinapja volt. Reggelig mulatott a csak női társaság. A beszélgetésünk során volt, aki megjegyezte, ha éjfélkor próbálsz újból dolgoztatni, térerőm újból nem lesz. Más figyelmeztetett, hogy ebéd után Kastróban lesz a buli, ott keress. Amikor valamire koncentrálok, a fülem mellett elengedem a nem a témámhoz tartozó megjegyzéseket. Hát most rosszul jártam... Kastróban Athanosios panigirije kezdődött meg. Tegnap volt a kezdő liturgia része, és a hajnalig tartó mulatság. Erre késő éjjel jöttem rá, amikor valóban eszembe jutva egy fontos szállás-részletkérdés, sikerült elérnem a keresett személyt. A telefonban a háttérzenétől alig hallottuk egymást. Barbara nevetve mondta, hát nem megígérted, hogy ti is feljöttök Kastróba? Én még akkor is félig értetlenül a munkára hivatkozva szabadkoztam, hogy bocsika, de látod, elhúzódott az elfoglaltságom. Majd Pánost kérdeztem, mi a fenét csinálnak mindannyian Kastróban? Ő kérdezi, hanyadika van ma? A dátum után mondja, nagy buli van 2 éjszakán keresztül.
Párbeszédünk Pánosszal:
- Tudod, az Athanasios templom tartja a búcsúját.
- Barbaráéknak van ott háza?
- Miért lenne?! Nincs ott elég ház? Valaki befogadja őket, meg különben sem aludni mentek.
No, még éjjel megbeszéltük, hogy Me és Tücsök azaz Trizoni megetetése után mi is felugrunk Kastróba.
Tudjátok, az a fenséges szépségű, de kísértetiesen üres, számomra eddig szomorú hangulatú holt faluról van szó.
Kíváncsi vagyok, milyen, amikor a helyiekkel telik meg.