Kedves Köszöntők!

Mindig meghatódva és restelkedve olvasom a köszöntő leveleiteket. alt Egy velem született emberi hibából kifolyólag sokszor még arról is elfelejtkezem, hogy milyen év van, a napokról nem beszélve. A családi magánéletemben ez a hibám sok kavart okoz, mert pl: téves napon készítem magamat vagy a család valamely tagját pl.: egy utazásra. De szerencsére az együttélés a többieket megtanította, hogy mikor kell résen lenniük, és az erős bakijaimnál figyelnek és egy nagy nevetéssel rendezzük le az általam okozott galibát.
 A foglalásoknál, főleg mikor változások vannak, ez miatt 3-szor is szoktam ellenőrizni, ill. a szállásadókkal ellenőriztetni a megrendelő változását, felkészülve arra, hogy esetleg ők is az én kategóriámba tartoznak.

Bazsi e gyengeségem tudatában az új honlapra betette a névnapos naptárt, finomam figyelmeztetve engem, hogy az nem baj, ha a magam névnapjáról elfelejtkezem, de a másokéról elfelejtkezni nagy illetlenség.
De naptár ide, naptár oda, megint csak késve láttam meg, hogy kinek-kinek a fórumon is köszöntgettetek, én meg, megint hátul… elmaradva. És tudjátok, aki rossz fát tesz a tűzre, annak taktikája a sunnyogás, tehát megint elmarad a köszöntés.
Már két napja nem nyitottam ki a levelezéseket és most megdöbbenve láttam, hogy mennyi levélre kell válaszolnom, viszontköszöntéseket írnom.
Ezen túl még két fontos dolgot elkészíteni.

 

BUÉK !

BUÉK !

A kép 2008.dec.27-én készült Szlovákiában, Taskóné Ritáék 5 családos csapatának egy kis töredéke küldte felém üdvözletként. Annyira jól sikerült havas kép, azért került a honlapra. Kárpótol a sok hó látványa, mert itt a szigeten még csak két kis hószállingózás volt.

Sikerekben gazdag boldog új évet!

Az óév utolsó napján sokan tesznek fogadalmat.

Én ezt a fogadalmat június közepén tettem, amikor az Apollon Travel vendégeivel a szigetkörbe kirándulás alkalmával felfedeztük Louvoulos Kostas ikonfestő, mozaikkép-készítő, fafaragó és szobrászművész alkotó és kiállító műhelyét.  Látva azokat a csodálatos alkotásokat, meghallgatva biztatását, hogy bárkit megtanít, elhatároztam, amint alkalmam nyílik, felkeresem, hogy ellessem a művész titkát.  Erről az élményemről itt írok. Eddig csak a természetes anyagok szeretete volt meg bennem. Imádom a fafaragásokat, a fonott, az agyagból készült dolgokat, és mindent, ami kézművesség által készül, felhasználva a népi motívumokat. E szeretet és a művész szívélyes invitálása volt tehát az első hajtóerő. Október közepén ellátogattam tehát a művész limenáriai műhelyébe, hogy valóra váltsam a magam felé tett ígéretet.
A művész kérdezte : milyen anyaggal szeretnék kezdeni. Mivel a követ tartósabbanak érzem, azt kértem, az legyen az első. És mivel rajzolni nemigen tudok, gondoltam, először a szerszámok használatát kell megszoknom. Éreztem azt is hogy, az aprólékos, finom munkához nemigen lesz sem türelmem, sem tudásom. Kiválasztottam egy jókora kőtömböt, amiből egy "ókori gurnát" azaz egy tálat szerettem volna készíteni.
A tál elkészült, majd a mester követelte, adjak legalább egy egyszerű formát neki. Így lett kész 2x5 óra alatt a teknősbéka tál.
A kezem nagyon elfáradt, felhólyagosodott, és mint egy lisztes molnár, úgy néztem ki a munka végére.
A faszobrokig még nem jutottam el, egyelőre a korhadt fa tisztítását tanulom. Itt persze megint gondom, hogy nincs türelmem az aprólékos munkához. Látom a gyermekek alkotásait, akik egy 6 db-os fúró-faragó készlet segítségével 10 óra alatt elkészítenek pl. egy 30x40 cm-es Poszeidon képet. Ők elektromos gépeket még nem használhatnak. Az alapoknál kezdik, és csodálatos képek kerülnek ki a kezük alól az első próbálkozásra!
Limenáriában két olyan üzlet van, akiknek a tulajdonosait - 70 év feletti idős embereket - tanította Louvoulos úr. Az egyik idős ember keze reumás beteg volt, a látásuk is, mint öregemberé szokott lenni. Ők a fafaragás mesterségét lesték el Kosztasztól. Az eredmény : a kézujjak úgy megfiatalodtak a munkától, mintha 40 éves lenne az illető. Üzleteket nyitottak, amik Limenária legmutatósabb kézműves üzletei lettek. Az egyik üzlet 3 éve, a másik 5 éve működik.
Én téli időtöltésként fúrok-faragok. 5 alkalommal voltam a műhelyben, reggel 10-től 15 óráig. Itt látjátok a munkáimat. A mester, ha osztályozná a munkámat, csak a Hermeszt venné osztályozhatónak. A többi csak gyakorló anyag. A Hermesz-fej szoborra egy gyenge 4-es osztályzatot adna. Hiányzik a finomítás. Még egy fél napot kellene csiszolgatni fél mm-es, csíkra vágott csiszolópapírral. Hát ez az, amire nem vagyok képes. Elnéző mosollyal jegyezte meg elégedett kifejezésemre: Európai a stílusom. Azaz elnagyolt. A gyermekektől megköveteli a legfinomabb részleteket is.

Thassosi csemege

csemege1A hétfői szigettúrán csíptem nyakon ezt a témát.
Panagia falujában már előző este már felfigyeltem a fekete füstre, de akkor siettem. Így kis csoportommal mikor megláttuk a füstjeleket, azonnal megálljt parancsoltam, és bekukucskáltunk a füstöt eregetőkre.
Az egyik vendégem köjálos főellenőr volt. Ő azóta is ájuldozik, hogy micsoda körülmények… Én meg nyugtatom, bátran egyél belőle, a világ legfinomabb dolgát kóstolhatod meg e fekete kondérokból.
A görögök ismerik a befőttet mint komposzta. Előfordul, hogy ők is vesznek a főleg németektől idekerülő konzervekből, de inkább csak a nagy szállodák reggeli és vacsora asztalán találhatók meg ezek a külföldön gyártott befőttek. Amit egy görög maga is elkészít, ill. egy háztartásnak elmaradhatatlan édessége: a GLIKO TOU KOUTÁLIOU. AZAZ A KANALAS ÉDESSÉG.
Itt a szigeten májusban készítik a cukkinit.

A kicsiny cukkinit leszedik, meghámozzák, azbesztbe mártva, majd citromlébe mártva állni hagyják. Ez idő alatt elkészítenek egy szirup oldatot.
Ahány kg termény, annyi szirup oldat: fele méz, fele cukor.
A nagy kondérban előfűzik a cukkinit, majd a terméket átmerik egy másik kondérba, ráöntik a mézes szirupot, és 24 óráig, folyamatos rázogatás, és hableszedés közben bepárolják. Harmadik nap kihűlés után vagy vanilliával, vagy ambróziával ízesítés mellett kicsomagolják vagy a díszüvegekbe vagy a konzerves dobozokba.
Szintén május közepén készítik a zöld füge édességet.
Leszedik, megmossák, megtisztítják az éretlen zöld fügét. Horgolótű-hegynyi lyukacsokat szúrnak bele. Egy napig tiszta vízben előfőzik, majd a következő nap a szirupba párolják be.

Kőpiramisok

kopiramis 1Szeretem a köveket, amiből ebben az országban igen sok van. Mindenféle kőzet és ásvány. Magmás, metamorf, üledékes, szulfát, foszfát, szilikát. Van köztük értéktelen homokkő, a múltba nyomokat mutató ősmaradványos agyagpala, üvegfényű tűs kristályokat alkotó karbon és kősó, és amiből ezen a szigeten a legtöbb található, a kvarcban és márvány érkitöltésekben az arany.

Nagyon érdekes a márványfejtésnek és feldolgozásnak a története is, de most inkább egy természeti jelenségről szeretnék mesélni nektek. Ágiékkal fent jártunk a thassosi hegyekben, ahol egy-két kőpiramisra hívtam fel a figyelmüket.

Sok évvel ezelőtt fedeztem fel e jelenséget. Fenn síkokon, kietlen lakatlan tájakon, ahol az egyetlen, ember nyomát mutató dolog egy elhagyott kis kápolna.

Évekig kérdeztem a görögöket, milyen rituális szokásuk, vagy gyermekjátékuk van az ilyen lehetetlen helyeken levő kis kápolnáknál.

Ők értetlenkedve rázták fejüket, semmilyen rituális kőrakó játék nem létezik.

Kb. 15 éve fejtettem meg a titkot.

YPSZÁRIÓ és egy mellékzönge

Szia Ági!
Írtam a fórumban a kirándulásunkról, érzékeltetve,hogy nehogy valaki személyautóval nekivágjon, amire mások furán reagáltak.Nagyon rosszul esett. Túl léptem a dolgon, Ma korán negyed hétkor már itt voltam a munkahelyemen és írtam ismét a túránkról, /láttam Te is hajnalban dolgoztál /Én nem vagyok egy számítógépértő , nem akarok még egyszer a fórumba írni. Nem volt szándékom senkit kioktatni ,senkit „megbántani”.Ez a néhány sor szívből jött, kicsit visszatértem hozzátok. Átmásolom olvasásra. Kitartás, jövő héten biztos normális vendégeid lesznek.A jövő évi bretagni körutunk lehet, hogy dugába dőlt. Pisti közölte tegnap este, ide tényleg vissza szeretne menni, remélem egészségünk megengedi. Elvarázsolt bennünket a sziget, de nem csak a sziget….szeretettel küldöm üdvözletem: Pisti, Ági

:(

Nagyon szomorú vagyok szombat óta. Gergő, aki az Apollonhoz magukon kívül, 24 vendéget hozott, szegény rá is és ránk is rá júr a rúd. Ő jó szándékkal, lelkesen összetoborzott a baráti és ismeretségi köréből mindenkit. A szó szoros értelmében megszállták a szigetet. Szerencsére csak egy hétre. A fiatalok az ivászat, a tombolás és a szertelen viselkedést tanúsítják mindenhol. (A TÁRSASÁGBÓL TISZTELET A NÉMELY KIVÉTELNEK. ) E szomorú jelenség remélem az egyetlen a mi partszakaszunkon.
Vannak olyan területek itt a szigeten, ahol tárt karokkal várják az ilyen társaságokat. Potos, ill. Limenárja szórakozó negyedében, de még Limenasban is akad olyan szórakozóhely, ahol ez a stílusú viselkedés mindennapi. Az Aranypart öblében a turisztikai rendőrség beleavatkozhat az ilyen társaságok szórakozásába.

Nagyon megköszönöm azon fiataloknak, akiket csak az éjszakai élet érdekel, hogyha máshol keresnek szállást.
Részükre tudom ajánlani Mykonost, Krétán Hersonossost és Málliát. De, a fórumokon, ha érdeklődnek, akkor biztos találnak még olyan görög területeket, ahol kedvükre élhetik ki magukat.
Szeretném, ha öblünk nyugalma megmaradna.

 

Hajókirándulás

hajo 1Horgászat, hajókázás
Tegnap megint a hajókirándulásunk volt.
Bazsi, megvertél szemmel, mert valóban most csak 2 halat fogtunk.
Viszont büszkeségünkre mondom, abból az elsőt én kaptam ki.
Kis csapatomnak szemléltetőt tartottam, hogy így kell horgászni.
Mutatom, leengeded a fenékig, kifeszíted, megvárod, míg ránt a hal egyet, ekkor hirtelen megrántod, majd felhúzod. Megnézed a csalid, megette-e vagy ott a hal is. Egy fél perc volt. Eldobtuk magunkat a meglepetéstől, mert ott volt a hal is! Fél perc alatt! A többieknek még ideje sem volt leengedni a horgot. De aztán sem kapás, sem semmi nem volt. Az időjárásra, szóval a szélre fogták a hajósaink.
Persze galibát most is tettünk.
Úgy összegabalyítottunk egy damilt, hogy azzal estig bajlódhattak.
A másik vendégem horgát pedig majdnem vele együtt elvitte a nagy hal.
A fiam erre büszkén mondta nekik:
- Biztos az én kis cápám társaságából való volt, de az enyémnél nagyobb.
A többiek értetlenkedve nézték Marcit.
- Cápa?!
- Igen, - mondtam - Marci tavaly mikor eljött, ő fogta ki az első halat, és az egy kis cápa volt.

 

Kostas Lovoulou szobrász, fafaragó és festőművész

Szintén a Szigettúra szervezett kirándulás egyik érdekességéről mesélek.
De szeretném figyelmébe ajánlani minden olyan érdeklődőnek, akik szeretik a művészetet. Limenária határában a focipályát követő kiserdőben van a művész műhelye, amihez egy hatalmas raktárépület is tartozik, ahol csodálatosabbnál csodálatosabb dolgok vannak felhalmozva. Tábla nem jelzi a műhelyt, de figyelmes kereséssel könnyen rátalálhattok.
Belépő nincs.

2008. kosta louvlou szobrasz, fafarago, grafikus es festo muvesz 005  2008. kosta louvlou szobrasz, fafarago, grafikus es festo muvesz 009
 2008. kosta louvlou szobrasz, fafarago, grafikus es festo muvesz 018  2008. kosta louvlou szobrasz, fafarago, grafikus es festo muvesz 019

Az első hajókirándulásunk - 2008. máj. 26.

002 hajo0Az első hajókirándulásunk. Megint rám jött a beszélőke. És van rá időm is. Május 20. óta besűrűsödött a rohangálni való, de ezt mintha megéreztétek volna, hagytok, hogy tegyem a dolgom, és nem írtok e-maileket. Ezt imádom ebben a szigetben! Ezt érzem az első pillanattól, ahogy ide tettem a lábam e szigetre. Mintha egy védőbúra lenne felette. Ha a nyugalmat szeretném, azt adja. Ha a nyüzsit kívánom meg, mindig az adott pillanatban jelenik meg! Mivel egyéni levelek nem jönnek egy hete, volt időm a fórumra is bemenni, és hagytatok így időt, hogy az első heti élményeimet is leírjam nektek. Ma a hajókirándulásunk élményeiről írok. Tudjátok, az érkezési nap felhőszakadása miatt, zűrösen indult a vasárnapi hajókirándulás. Reggelre viszont csodálatos lett az idő. A busztranszfer is megoldódott. A mi magyar csoportunk 11 fővel, a lengyel része 5 fővel jelentkezett, ami kevés lett volna a hajó lebonyolításához. A hajósoknak a kempingből találtak még 30 cseh fiatalt, akiknek busza is volt, így kitöltöttünk egy buszt és egy hajót is, amire éppen a legtökéletesebb volt így az összlétszám. A buszon ugyan zavaró tényezőként éreztem, hogy a csehek idegenvezetője, aki most jött életében először a szigetre, fél úton Poszeidonról és a márványról beszélt, meg viccekkel szórakoztatta a vendégeit, de mivel az ő buszuk volt, nem tehettük ezt szóvá. Belém is belém kötött, amikor a mikrofont letette. Érezte, hogy kicsit helyinek számítok, kérdezte, miért nem beszélek jobban angolul, és miért nem magyar, lengyel vagy cseh férjet választottam. No, hát e magán jellegű, buta kérdéseivel sem férkőzte be magát hozzám. Becsületére legyen mondva, hogy szólt hozzánk is egy-két szót magyarul. Ilyen előzményekkel értünk a már 9 órakor nyüzsgő Limenas kikötőjébe A tenger a legszebb arcát mutatta. A kitisztult kék égbolt a legpompásabb türkizkékre színezte kékjét. A hajónkat tavaly óta kicsinosították. Finom, puha, krémszínű szőnyeg borították be a hajópadlót. Cipőm megijedve azonnal levetettem, nehogy összepiszkoljuk a napozó placcunkat.
A Viktória ma a Paradisó felé vette az irányt. Gyönyörű volt a táj. Az emberek által szinte érintetlen, harsogó zöld természet, és a hófehér rejtett öblök látványa mindenkit lenyűgözött. Elvegyültem vendégeim közt, akik teljesen elmerültek a látványban. Volt, aki azon törte fejét, hogyan lehetne erre az álomszigetre ideköltözni. Volt, aki azt kérdezte, hogyan tud erre a partszakaszra egyedül is eljutni.