Mindig meghatódva és restelkedve olvasom a köszöntő leveleiteket. 
Egy velem született emberi hibából kifolyólag sokszor még arról is elfelejtkezem, hogy milyen év van, a napokról nem beszélve. A családi magánéletemben ez a hibám sok kavart okoz, mert pl: téves napon készítem magamat vagy a család valamely tagját pl.: egy utazásra. De szerencsére az együttélés a többieket megtanította, hogy mikor kell résen lenniük, és az erős bakijaimnál figyelnek és egy nagy nevetéssel rendezzük le az általam okozott galibát.
A foglalásoknál, főleg mikor változások vannak, ez miatt 3-szor is szoktam ellenőrizni, ill. a szállásadókkal ellenőriztetni a megrendelő változását, felkészülve arra, hogy esetleg ők is az én kategóriámba tartoznak.
Bazsi e gyengeségem tudatában az új honlapra betette a névnapos naptárt, finomam figyelmeztetve engem, hogy az nem baj, ha a magam névnapjáról elfelejtkezem, de a másokéról elfelejtkezni nagy illetlenség.
De naptár ide, naptár oda, megint csak késve láttam meg, hogy kinek-kinek a fórumon is köszöntgettetek, én meg, megint hátul… elmaradva. És tudjátok, aki rossz fát tesz a tűzre, annak taktikája a sunnyogás, tehát megint elmarad a köszöntés.
Már két napja nem nyitottam ki a levelezéseket és most megdöbbenve láttam, hogy mennyi levélre kell válaszolnom, viszontköszöntéseket írnom.
Ezen túl még két fontos dolgot elkészíteni.
A művész kérdezte : milyen anyaggal szeretnék kezdeni. Mivel a követ tartósabbanak érzem, azt kértem, az legyen az első. És mivel rajzolni nemigen tudok, gondoltam, először a szerszámok használatát kell megszoknom. Éreztem azt is hogy, az aprólékos, finom munkához nemigen lesz sem türelmem, sem tudásom. Kiválasztottam egy jókora kőtömböt, amiből egy "ókori gurnát" azaz egy tálat szerettem volna készíteni.
A hétfői szigettúrán csíptem nyakon ezt a témát.
Szeretem a köveket, amiből ebben az országban igen sok van. Mindenféle kőzet és ásvány. Magmás, metamorf, üledékes, szulfát, foszfát, szilikát. Van köztük értéktelen homokkő, a múltba nyomokat mutató ősmaradványos agyagpala, üvegfényű tűs kristályokat alkotó karbon és kősó, és amiből ezen a szigeten a legtöbb található, a kvarcban és márvány érkitöltésekben az arany.
Horgászat, hajókázás
Az első hajókirándulásunk. Megint rám jött a beszélőke. És van rá időm is. Május 20. óta besűrűsödött a rohangálni való, de ezt mintha megéreztétek volna, hagytok, hogy tegyem a dolgom, és nem írtok e-maileket. Ezt imádom ebben a szigetben! Ezt érzem az első pillanattól, ahogy ide tettem a lábam e szigetre. Mintha egy védőbúra lenne felette. Ha a nyugalmat szeretném, azt adja. Ha a nyüzsit kívánom meg, mindig az adott pillanatban jelenik meg! Mivel egyéni levelek nem jönnek egy hete, volt időm a fórumra is bemenni, és hagytatok így időt, hogy az első heti élményeimet is leírjam nektek. Ma a hajókirándulásunk élményeiről írok. Tudjátok, az érkezési nap felhőszakadása miatt, zűrösen indult a vasárnapi hajókirándulás. Reggelre viszont csodálatos lett az idő. A busztranszfer is megoldódott. A mi magyar csoportunk 11 fővel, a lengyel része 5 fővel jelentkezett, ami kevés lett volna a hajó lebonyolításához. A hajósoknak a kempingből találtak még 30 cseh fiatalt, akiknek busza is volt, így kitöltöttünk egy buszt és egy hajót is, amire éppen a legtökéletesebb volt így az összlétszám. A buszon ugyan zavaró tényezőként éreztem, hogy a csehek idegenvezetője, aki most jött életében először a szigetre, fél úton Poszeidonról és a márványról beszélt, meg viccekkel szórakoztatta a vendégeit, de mivel az ő buszuk volt, nem tehettük ezt szóvá. Belém is belém kötött, amikor a mikrofont letette. Érezte, hogy kicsit helyinek számítok, kérdezte, miért nem beszélek jobban angolul, és miért nem magyar, lengyel vagy cseh férjet választottam. No, hát e magán jellegű, buta kérdéseivel sem férkőzte be magát hozzám. Becsületére legyen mondva, hogy szólt hozzánk is egy-két szót magyarul. Ilyen előzményekkel értünk a már 9 órakor nyüzsgő Limenas kikötőjébe A tenger a legszebb arcát mutatta. A kitisztult kék égbolt a legpompásabb türkizkékre színezte kékjét. A hajónkat tavaly óta kicsinosították. Finom, puha, krémszínű szőnyeg borították be a hajópadlót. Cipőm megijedve azonnal levetettem, nehogy összepiszkoljuk a napozó placcunkat.