Xivni - Ősi thasszoszi szó. A falu nevének jelentése: ahol a kivágott fát görgetik.

A 2009-es év tele nagyon sok déli széllel, sok esővel és enyhe időjárással telt el idáig. A déli szél olykor háztetőket romboló módon jelentkezett, olykor bágyadtan, gyengéden, melegáramlatot és sok párát hozva.
A hőmérő higanyszála még a leghidegebb napokon és órákban sem ment le a -3 fok alá. A legmelegebb nap, mint ma is 25 C fok körül volt.
Már 10 napja ilyen Medárd-jellegű az időjárásunk, ma reggelre viszont a vidám arcát mutatta.
Párommal reggel azon gondolkozva, hogy hogyan üssük el a szabadnapját, az mellett döntöttünk, hogy kihasználjuk, - mivel már tíz napja nem láttunk esőtől tiszta eget- teszünk egy kis túrát. Én bizonytalan voltam, mondván, már mindenhol ezerszer voltunk, és nem tudsz olyan helyet mutatni a szigeten, ahol nem jártam. Pános mosolyogva megsimogatta hajam, majd rám kacsintott: Miben fogadunk?!
Mondta, elvisz oda, ahol 10 éves korában járt utoljára. 

Mindig meghatódva és restelkedve olvasom a köszöntő leveleiteket. Egy velem született emberi hibából kifolyólag sokszor még arról is elfelejtkezem, hogy milyen év van, a napokról nem beszélve. A családi magánéletemben ez a hibám sok kavart okoz, mert pl: téves napon készítem magamat vagy a család valamely tagját pl.: egy utazásra. De szerencsére az együttélés a többieket megtanította, hogy mikor kell résen lenniük, és az erős bakijaimnál figyelnek és egy nagy nevetéssel rendezzük le az általam okozott galibát.
 A foglalásoknál, főleg mikor változások vannak, ez miatt 3-szor is szoktam ellenőrizni, ill. a szállásadókkal ellenőriztetni a megrendelő változását, felkészülve arra, hogy esetleg ők is az én kategóriámba tartoznak.
Bazsi e gyengeségem tudatában az új honlapra betette a névnapos naptárt, finomam figyelmeztetve engem, hogy az nem baj, ha a magam névnapjáról elfelejtkezem, de a másokéról elfelejtkezni nagy illetlenség.
De naptár ide, naptár oda, megint csak késve láttam meg, hogy kinek-kinek a fórumon is köszöntgettetek, én meg, megint hátul… elmaradva. És tudjátok, aki rossz fát tesz a tűzre, annak taktikája a sunnyogás, tehát megint elmarad a köszöntés.
Már két napja nem nyitottam ki a levelezéseket és most megdöbbenve láttam, hogy mennyi levélre kell válaszolnom, viszontköszöntéseket írnom.
Ezen túl még két fontos dolgot elkészíteni.

BUÉK !

A kép 2008.dec.27-én készült Szlovákiában, Taskóné Ritáék 5 családos csapatának egy kis töredéke küldte felém üdvözletként. Annyira jól sikerült havas kép, azért került a honlapra. Kárpótol a sok hó látványa, mert itt a szigeten még csak két kis hószállingózás volt.

Az óév utolsó napján sokan tesznek fogadalmat.

Én ezt a fogadalmat június közepén tettem, amikor az Apollon Travel vendégeivel a szigetkörbe kirándulás alkalmával felfedeztük Louvoulos Kostas ikonfestő, mozaikkép-készítő, fafaragó és szobrászművész alkotó és kiállító műhelyét.  Látva azokat a csodálatos alkotásokat, meghallgatva biztatását, hogy bárkit megtanít, elhatároztam, amint alkalmam nyílik, felkeresem, hogy ellessem a művész titkát.  Erről az élményemről itt írok. Eddig csak a természetes anyagok szeretete volt meg bennem. Imádom a fafaragásokat, a fonott, az agyagból készült dolgokat, és mindent, ami kézművesség által készül, felhasználva a népi motívumokat. E szeretet és a művész szívélyes invitálása volt tehát az első hajtóerő. Október közepén ellátogattam tehát a művész limenáriai műhelyébe, hogy valóra váltsam a magam felé tett ígéretet.
A művész kérdezte : milyen anyaggal szeretnék kezdeni. Mivel a követ tartósabbanak érzem, azt kértem, az legyen az első. És mivel rajzolni nemigen tudok, gondoltam, először a szerszámok használatát kell megszoknom. Éreztem azt is hogy, az aprólékos, finom munkához nemigen lesz sem türelmem, sem tudásom. Kiválasztottam egy jókora kőtömböt, amiből egy "ókori gurnát" azaz egy tálat szerettem volna készíteni.
A tál elkészült, majd a mester követelte, adjak legalább egy egyszerű formát neki. Így lett kész 2x5 óra alatt a teknősbéka tál.
A kezem nagyon elfáradt, felhólyagosodott, és mint egy lisztes molnár, úgy néztem ki a munka végére.
A faszobrokig még nem jutottam el, egyelőre a korhadt fa tisztítását tanulom. Itt persze megint gondom, hogy nincs türelmem az aprólékos munkához. Látom a gyermekek alkotásait, akik egy 6 db-os fúró-faragó készlet segítségével 10 óra alatt elkészítenek pl. egy 30x40 cm-es Poszeidon képet. Ők elektromos gépeket még nem használhatnak. Az alapoknál kezdik, és csodálatos képek kerülnek ki a kezük alól az első próbálkozásra!
Limenáriában két olyan üzlet van, akiknek a tulajdonosait - 70 év feletti idős embereket - tanította Louvoulos úr. Az egyik idős ember keze reumás beteg volt, a látásuk is, mint öregemberé szokott lenni. Ők a fafaragás mesterségét lesték el Kosztasztól. Az eredmény : a kézujjak úgy megfiatalodtak a munkától, mintha 40 éves lenne az illető. Üzleteket nyitottak, amik Limenária legmutatósabb kézműves üzletei lettek. Az egyik üzlet 3 éve, a másik 5 éve működik.
Én téli időtöltésként fúrok-faragok. 5 alkalommal voltam a műhelyben, reggel 10-től 15 óráig. Itt látjátok a munkáimat. A mester, ha osztályozná a munkámat, csak a Hermeszt venné osztályozhatónak. A többi csak gyakorló anyag. A Hermesz-fej szoborra egy gyenge 4-es osztályzatot adna. Hiányzik a finomítás. Még egy fél napot kellene csiszolgatni fél mm-es, csíkra vágott csiszolópapírral. Hát ez az, amire nem vagyok képes. Elnéző mosollyal jegyezte meg elégedett kifejezésemre: Európai a stílusom. Azaz elnagyolt. A gyermekektől megköveteli a legfinomabb részleteket is.

A hétfői szigettúrán csíptem nyakon ezt a témát.
Panagia falujában már előző este már felfigyeltem a fekete füstre, de akkor siettem. Így kis csoportommal mikor megláttuk a füstjeleket, azonnal megálljt parancsoltam, és bekukucskáltunk a füstöt eregetőkre.
Az egyik vendégem köjálos főellenőr volt. Ő azóta is ájuldozik, hogy micsoda körülmények… Én meg nyugtatom, bátran egyél belőle, a világ legfinomabb dolgát kóstolhatod meg e fekete kondérokból.
A görögök ismerik a befőttet mint komposzta. Előfordul, hogy ők is vesznek a főleg németektől idekerülő konzervekből, de inkább csak a nagy szállodák reggeli és vacsora asztalán találhatók meg ezek a külföldön gyártott befőttek. Amit egy görög maga is elkészít, ill. egy háztartásnak elmaradhatatlan édessége: a GLIKO TOU KOUTÁLIOU. AZAZ A KANALAS ÉDESSÉG.
Itt a szigeten májusban készítik a cukkinit.

A kicsiny cukkinit leszedik, meghámozzák, azbesztbe mártva, majd citromlébe mártva állni hagyják. Ez idő alatt elkészítenek egy szirup oldatot.
Ahány kg termény, annyi szirup oldat: fele méz, fele cukor.
A nagy kondérban előfűzik a cukkinit, majd a terméket átmerik egy másik kondérba, ráöntik a mézes szirupot, és 24 óráig, folyamatos rázogatás, és hableszedés közben bepárolják. Harmadik nap kihűlés után vagy vanilliával, vagy ambróziával ízesítés mellett kicsomagolják vagy a díszüvegekbe vagy a konzerves dobozokba.
Szintén május közepén készítik a zöld füge édességet.
Leszedik, megmossák, megtisztítják az éretlen zöld fügét. Horgolótű-hegynyi lyukacsokat szúrnak bele. Egy napig tiszta vízben előfőzik, majd a következő nap a szirupba párolják be.

Szeretem a köveket, amiből ebben az országban igen sok van. Mindenféle kőzet és ásvány. Magmás, metamorf, üledékes, szulfát, foszfát, szilikát. Van köztük értéktelen homokkő, a múltba nyomokat mutató ősmaradványos agyagpala, üvegfényű tűs kristályokat alkotó karbon és kősó, és amiből ezen a szigeten a legtöbb található, a kvarcban és márvány érkitöltésekben az arany.

Nagyon érdekes a márványfejtésnek és feldolgozásnak a története is, de most inkább egy természeti jelenségről szeretnék mesélni nektek. Ágiékkal fent jártunk a thassosi hegyekben, ahol egy-két kőpiramisra hívtam fel a figyelmüket.

Sok évvel ezelőtt fedeztem fel e jelenséget. Fenn síkokon, kietlen lakatlan tájakon, ahol az egyetlen, ember nyomát mutató dolog egy elhagyott kis kápolna.

Évekig kérdeztem a görögöket, milyen rituális szokásuk, vagy gyermekjátékuk van az ilyen lehetetlen helyeken levő kis kápolnáknál.

Ők értetlenkedve rázták fejüket, semmilyen rituális kőrakó játék nem létezik.

Kb. 15 éve fejtettem meg a titkot.

Szia Ági!
Írtam a fórumban a kirándulásunkról, érzékeltetve,hogy nehogy valaki személyautóval nekivágjon, amire mások furán reagáltak.Nagyon rosszul esett. Túl léptem a dolgon, Ma korán negyed hétkor már itt voltam a munkahelyemen és írtam ismét a túránkról, /láttam Te is hajnalban dolgoztál /Én nem vagyok egy számítógépértő , nem akarok még egyszer a fórumba írni. Nem volt szándékom senkit kioktatni ,senkit „megbántani”.Ez a néhány sor szívből jött, kicsit visszatértem hozzátok. Átmásolom olvasásra. Kitartás, jövő héten biztos normális vendégeid lesznek.A jövő évi bretagni körutunk lehet, hogy dugába dőlt. Pisti közölte tegnap este, ide tényleg vissza szeretne menni, remélem egészségünk megengedi. Elvarázsolt bennünket a sziget, de nem csak a sziget….szeretettel küldöm üdvözletem: Pisti, Ági