Thomas Georg Hans Schultze-Westrum élete és munkássága

Talán tengeri és sziget szépséget bemutató írásokat és képeket vártok tőlem.  Ezt adom felétek, az én sajátos elvont módomon. Egy olyan nagyságról mesélek most nektek, ki ez év első napjaiban távozott el. Neki köszönhető, hogy kik Görögország bármely területére utaznak, megtalálják a területre jellemző növényflórát, állatvilágot és hagyományt, a házakkal és annak minden kellékével. Görögországot nem lehet darabokra szedni. Bár jellegében minden területe, szigete más-más, egymás nélkül nem létezhet. Egyik kiegészíti a másikat, egy erős bonyolult csodás láncként összefonódva. Ez a lánc hogy láthatóvá váljon, ahhoz sok munka kell. Enélkül az ország lehetne ma olyan, mint bármely más ország. A turizmus és a mai felgyorsult élet adta technológia eltörölhetne mindent.  Ha idejöttök, sokan úgy gondoljátok, itt megállt az élet. Elsőként meglepi ez az országba elsőként érkezőt. Majd elkezd pihenni és feltöltődni. Nem gondolkozik immár, miért is van és kiknek köszönhető. És jól is van ez így. Tegyétek, pihenjetek, és ne törjétek fejetek. Akik mégis kíváncsiak, azok felé szól az írásom.

Talán emlékeztek, jó pár évvel ezelőtt, még a tűz előtti időszakban kerestem egy személyt Kazaviti faluban. Sajnos akkor már elég idős volt, és igen elfoglalt. A beszélgetésünk csak rövid volt, telefonon keresztül. Tanulmányaival való sürgős munkára  és a lakásában való felfordulásra hivatkozva nem tudtunk találkozni. A mostani találkozó sem olyanra sikeredett, mint ahogy terveztem. De sok mindenre választ kaptam. Ezt tartalmazza az első írásom.

2022. január 7-én 85 éves korában elhunyt a német származású, berlini születésű Thomas Schultze-Westrum. Thomas úr kiemelkedő egyéniség, neves zoológus és etnológus, aki Európában "felfedezte" és nemzetközi irányítása által védelem alá vette a mediterrán szerzetes fókát - monachus monachus – Thassoson.  Kazaviti faluban leélt 50 évet  és a szigetünket hazájává tette. Hamvait az általa oly szeretett faluja, Thassos - Kazaviti főterének évszázados platánja tövébe helyezték el. Ő maga is helyinek érezte magát a szigeten és a faluban. Nemcsak ott érzik ezt. Alonissos szigete is szintén  saját embereként tekinti őt.  Mindkettő sziget a saját szülöttjének és elhunytjának érzi, mérhetetlen hálával gondolva reá. Ki volt ő? Egy férfi, aki szerette a görög természetet. Munkásságához tartozik: Alonissos-Northern Spodes National Marine Park inspirálója és létrehozója, a mediterrán fóka védelmére.

Élete és munkássága Giannis Vlaikos beszéde alapján:

Giannis Vlaikos, aki a Alonissos-Northern Spodes National Marine Parkkezelő Testület tagja, Thomas barátja volt. Búcsúbeszédében szellemi atyjának tekinti az élővilág védelméért vívott harcáért. Kiterjedt búcsúbeszámolót készített a vezető kutató tevékenységéről. Beszélt az első, 1977-ben készült dokumentumfilmjéről, melyet Thomas Schultze-Westrum segélykérésként világgá kürtölt. A filmet, ami a Földközi-tengeri fóka védelmét szolgáló kampány volt,  a német ZDF csatornán és számos más európai televíziós hálózaton mutatták be. Videó a linkben.

https://www.kavalapost.gr/kinonia/272629/apochairetontas-enan-megalo-germano-ellina-sto-kazaviti-tis-thasoy-vinteo-fotografies/

Thomas Georg Hans Schultze-Westrum 1937-ben született Berlinben. 1957-ben kezdte meg tanulmányait a müncheni egyetemen. Kutatóként utazott Ázsiában, Afrikában, Latin-Amerikában, primitív kultúrákat és feltáratlan területeket tanulmányozott. Ebben az időszakban sokszor érkezett Görögországba, különösen Alonissosba. Az Északi-Szporádoknak nevezett szigetek kutatását 1957-ben kezdte.



 Az otthona, Kazavitiben, hol 50 évig élt.


Állattani és etnológiai kutatásokat is végzett Krétán és Thassoson. Ahogy elmesélte, amikor 1976-ban azt javasolta a ZDF-nek, hogy finanszírozzon egy dokumentumfilmet a görög természetről, a felelősök reakciója egy gúnyos kacaj volt. Válaszként azt kapta:  "Az egész ország és főleg Kréta egy sivatagos kiszáradt terület, telis-teli kövekkel és szétszórtan archeológiai romokkal." Tévedtek - válaszolta Thomas. "Görögország természete a leggazdagabb a világon." Ezzel kezdetét vette harca, mely  50 évig tartó kutatással a teljes Görögországra kiterjedt, melyben sok kaland  volt.



Kazaviti főteri tavernájában Thomas úr bemutatja tervét, elképzelését az alonissis szigeti Giannis Vlaikos  úr felé.

Giannis úr emlékezik beszélgetéseire Thomas úrral.

Georg Hans Schultze-Westrum 1937. április 5-én született Berlinben, Németországban. Szülei mindketten színházban dolgoztak. Biztonsági okokból, amikor Thomas hat éves volt, a második világháború tetőpontján, édesanyja elvitte egy teljesen hagyományos farmra Kelet-Bajorországba, az osztrák határ közelébe. A vadon élő állatok és a vidéki élet iránti érdeklődése ezen a farmon kezdődött. Thomas „csoda” gyerek volt! Már általános iskolás korában levelezett két zoológussal, Herman Kahmannal, a kisemlősök specialistájával és Philipp Lehrs hüllőszakértővel. Tizenegy éves korára a bajorországi Conservation Bund Naturschutz (Természetvédelmi Egyesület) tagja volt. 1957-ben Thomas ösztöndíjat kapott, és beiratkozott a müncheni egyetemre. Tanulmányai és doktori képzése után kutatóként utazott Ázsiában, Afrikában, Latin-Amerikában és másutt, gazdag tapasztalattal és tudással primitív kultúrákban és feltáratlan országokban és régiókban. Ez a szorgalmas mobilitás húsz évig vagy még tovább tartott. Ezalatt sokszor járt Görögországban és Alonissosban, ahol találkozott Giannis Vlaikosszal , és a közös érdeklődési körük miatt szoros barátságot kötöttek. Görögországi tevékenységének fő állomásai a következők:

1957: Utazás az Északi Szporádokra, hogy hüllőket tanulmányozzon. Alonissosban találkozik egy halásszal, Giannis Florousszal, aki hajóval elviszi Γιούρα - Giurába. Négy hónapra ottmarad Kréta sziget 2450 méter magas hegyein levő kecskeakol kőkunyhóiban, hogy a növényzetet, a ritka hüllőket, és az Európában egyedüli   “αιγάγρου τής Κρήτης” KRIKRI vad hegyi „krétai zerge” kőszáli kecskék életét tanulmányozza. Tanulmányozza ott a zergét és az endemikus Fritillaria Sporadum virágot.

Az Északi Szporádok szigetein kutatása 1958-ban folytatódik.

1961: Az Égei-tenger vadkecskéinek tanulmányozása: Kréta-Szamaria-szurdok, Theodore-szigetek, Agioi Pantes, Antimilos, Északi Sporádok. Minden tevékenysége  a görög föld egyedülálló természeti és kulturális szépségének népszerűsítése. Ennek érdekében megosztja azokat felelős görög hatóságokkal is. Ismételten találkozott tisztviselőkkel és politikai személyiségekkel Athénban és azon túl. Javaslatot tesz a "vad" (Krétai vadkecske) védelmére, és kérelmezi a Krétai Szamária Nemzeti Park létrehozását.

1964: A kutatás folytatása az Északi Szporádok szigetein és különösen Piperiben.

1969: Javaslatok Szamária régi falujának megőrzésére és a Samaria Nemzeti Park jobb védelmére.

1973-1974: Kutatások a hagyományos ipirouszi stílusú építészetről Thassosban és Pilioban. Kiterjedt fényképes dokumentációt készít, bemutatja a kormánynak a régi falvak építészetét, annak megőrzése érdekében.

1976: azt javasolja a ZDF-nek, a német állami csatornának, hogy finanszírozza a Görögország természetéről szóló dokumentumfilmet. Az őt elutasítók felé, a már említett  témákon túl elmondja még nekik: 1953-ban egy holland professzortól azt olvastam egy könyvben, hogy volt valaha egy tengeri emlős a Földközi-tengerben, amit Homérosz megemlít az Odüsszeiában. Ha még léteznek, akkor lehet, hogy néhány szigeten még élnek, melyből néhányról biztos tudom létezésüket.  Koufonisia-nak hívják a szigeteket. 1976-ban a támogatás hiányának ellenére megindul a remete fókák életének tanulmányozására Alonissos szigetére.

Giannis Florous hatméteres hajójával Γιούρα - Giurába indulnak, ahol filmezi a zergét, a természetet és a ritka vadvirágú fritilaria sporadumot. A forgatás végén elmondja barátjának, Giannisnak, a halásznak, hogy ezután Koufonisiába megy, hogy megnézze, vannak-e ott fókák… „Mi? - kiált fel Giannis - Koufonisia ??  Itt a fókák megeszik az összes halunkat, de lassan már megesznek  már minket is! Piperivel szemben a barlangok tele vannak a te fókáiddal”!  Giannis Florous elviszi Thomast és az operatőrt, és Piperiben magukra hagyja ott. Hét óra várakozás után meglátják az első bizonyítékot.

 A kamerák szünet nélkül működtek, és három napig nem hagyták abba a forgatást… Először kerül filmre a szerzetes fóka (monachus –monachus)! 1977. augusztus 15-én sugározta a ZDF, és a nézőszám meghaladta a 36 000 000 nézőt. Azonnal 10 európai ország vásárolta meg a filmet. Kicsit később az éppen legjobban illetékes Görögország is megvette azt.

1976. október 6-án az Országos Természeti Tervezési és Környezetvédelmi Tanács ügyvezető titkárához, M. Geroulanos úrhoz intézett hétoldalas levélben javasolták az Északi-Szporádok Alonissos Tengeri Parkjának létrehozását. Első alkalommal. A decemberi második levél további javaslatokat tartalmaz, valamint egy térképet az A és B zónával.  Ezek később lettek elfogadva.

Thomas úr tevékenységét szponzorálta a Goulandris Alapítvány, Niki Gandris által. Byron Antipas a "Nature". M. Geroulanos, Alonissos halászai, valamint számos athéni újság és folyóirat támogatta, amelyek elősegítették a Thalassi Alonissos alapítási helyeinek megvalósítását és annak bemutatását a világ felé. Igy jött létre Alonissos szigetén az Északi-Szporádok tengeri parkja.

Egy másik bravúr, mi neki köszönhető, az volt, hogy a Halászati Szövetkezet elnökével, Pavlos Drosakisszal együttműködve megtiltották a gri-gri halászatát azon a területen, amelyet a park  körülhatárolt. Időbe telt, de sikerült! EP-képviselőket, EU-tisztviselőket és európai szervezetek vezetőit hozott Alonissosba.

Később eladta az Alonissosban vásárolt házat az 1966-os földrengés által elhagyott falunak, és véglegesen Thassos szigetére költözött. A szintén félig elhagyott Kazavitibe vitte  a lába.

Thassos régen

Aktívan foglalkozott Görögország természetével és népi kultúrájával, és az Eco-Communications.net oldalon rögzítette, ami felfigyelt rá.

https://www.efsyn.gr/ellada/koinonia/327961_apohairetismos-se-enan-megalo-germano-ellina

A nagy német görög Thomas Schultze-Westrum, barátom és lelki atyám úgy távozott ebből az életből, hogy nem árulta el szülőföldjét, Görögországot. Nem behozni, nem megváltoztatni, nem kihasználni élt itt, hanem megvédeni, visszaadni és megtartani mindent és azzal harmóniában élni.

ÖRÖK EMLÉKEZET REÁ".
Giannis Vlaikos

Eddig tartott Giannis úr megemlékezése erről a remek emberről. Számomra olyan, mintha az utolsó 50 éve alatt nem lett volna aktív. Ez nem így van. Thassos vezetőségének tagjai beszámolóját keresem. Nincs. Sem képekben. Az egész országban történt megemlékezés, de a szigetünk ehhez nem tett hozzá semmit. Talán majd később, valamikor... Addig is én mondom el azt, mit innen-onnan tudok.

1977-1985 közt a szigeten hatalmas turizmus tombolt. Francia és angol régészek ismertetései által kialakult érdeklődésből. Az itt nyaraló vendégek Limenaria- Potos, Limenas és Aranypart területén tartózkodtak. Az urbanizáció egyelőre más területeket nem engedett. Minden hagyományos volt, egy tobzódó természetben. Majd jött egy tűzvész augusztus közepén, Boldogasszony Szűz Mária napján. Az első nagy tűzvész volt, mely a sziget teljes arculatát megváltoztatta. Most arról csak Kazaviti térségét említem, ott mi történt.
Kb. 4500 fővel három falu létezett. Kazaviti, Mikro Kazaviti és Megas Kazaviti. Ezek a hegyoldalba 7,5 km távolságra erődszerűen beépültek. A parttól nem látszottak, de innen káprázatos kilátás nyílik a partra és tiszta időszakban akár a kavalai szárazföldi partokig látni. Az a három falu szervesen egybe tartozott megélhetés szerint. Méhészet, állattartás, mezőgazdaság.
Fő kolostora a falvaktól 5 km távolságra levő cseppkőbarlang-kápolnás Agios Panthelemonas, Athos egyházi közigazgatási kolostora. Az akkor 100 év körüli apácái Elizabet apáca főnöknő vezetésével összefogták a környék állattartóit és méhészeit.
A falu környékén hatalmas erdőségek, bővizű, erős folyású vízesések, és szelídgesztenye, dió, füge, gránátalma és minden más ültetvények voltak. A növényzet oly buja volt némely területen, hogy a nap nem sütött be soha. A vízben gazdag területen egész évben zubogó életteli patakok mindent kiszolgáltak. Embert, állatállományt és a természet összes vadon élő teremtményét.
A Kazaviti felett, alatt, oldalt levő teraszos művelésű szőlőültetvények sajnos mivel egybefolytak, és erdős természetes elválasztó védősáv nem létezett, a filoxera szőlőbetegség mind megsemmisítette. 1874-ben történt ez. Hatalmas kárt okozott nemcsak ott, hanem az egész szigeten. Meghalt az egyedülálló, lugasszerűen  felfuttatott nevelésű, nagyszemű vörös színű édes szőlő, mely mazsolának, csemegeszőlőnek és mézédes bornak egyedi, csak itt a szigeten  létezett. Levédve sajnos nem lett máshol, így az teljesen eltűnt.
Az igazán nagy baj mégis mikor következett be. 1985. augusztus 15.-e reggelén. Kinira faluban, mely épp e faluval szemben a sziget keleti oldalán van, az ünnepség keretében egy parti házban flekkeneztek. Mindenki Panagia faluban volt a nagy templomban, vagy a turizmust látta el. A tűzvész akkora volt, hogy átterjedt a hegytetőre, majd a sziget nyugati vonalára, és legégetett a Kazaviti falvak felett mindent, az összes házat és minden-minden a tűz martaléka lett. A tűzoltás a természet által jöhetett csak létre, és Kazaviti falu központi része megmenekült.
Thomas úr kétségbe esve kereste a segítséget világszerte. Az ország pénzzel nem rendelkezett az ő céljára. Új falvat létesített, immár a tengerpartra. Prinos néven alakult ki az új falu. Az emberek leköltöztek oda, hátat fordítva a régi életnek, mindent hagyva a hamuban és az üszökben. Könnyebb életre vágytak, és szinte követelték és kényszerítették a modernség bevitelét életükbe. Thomas úr látva ezt, próbálta menteni a menthetőt. Külföldi pénzeket, kölcsönöket kapott és felvásárolta a megmaradt Kazaviti házait, és megpróbálta begyűjteni épen maradt tárgyait, eszközeit. Mindent, mi a múlthoz fűzte a helyieket. Kevés támogatója volt, de a gigantikus erejével sikerre vitte.
Mivel országos hozzájárulás nem történt a házak jellegének megmentésére, így vállalkozásba kezdett. A felvásárolt házakat csak olyan személynek adta el, kik azt írták alá a szerződésükben, hogy a ház külső jellege meg kell feleljen maximálisan a thassosi kőházak általa lefektetett szabályainak. Belül szabad kezet adott minden modern dologhoz. Így telt meg holland, osztrák, német, francia háztulajdonosokkal, kik tisztelték és átvették a Thomas úr által bemutatott és átadott kultúrát.

Nem tudni, mi lett örökségével. Nem tudom, mi lett otthonával. Mi lett azokkal a házakkal, melyek a tűz óta felhalmozva ott vannak.  Csak a hamvait tudom, hogy hol vannak. Az év platánfám is az és a tietek. Egyben bízom. Olyan emberekkel építette körbe magát, kik nem hagyják veszni hagyatékát, és becsülettel tovább viszik  munkásságát.

Erről fog szólni következő írásom, melyet talán többen fogtok majd érdekes mivolta miatt elolvasni.

Tartoztam Thomas úrnak ezzel az egész görögországi életem és itt tartózkodásom miatt. Hálával köszönöm neki azt a sok szépséget, mit általa őriz az ország.
Nélküle nem lehetne Thassos ilyen.

ÖRÖK EMLÉKEZET REÁ.

endeel