"Egy jövevény érkezik a távolból. A temetői ciprusok felől… Nem, nem lehet az… Nem lehet a halál. Vagy, ha mégis, oly édesen jő, oly fény-árnyék játékkal felette, hogy kijátssza Theologost az utolsó pillanatig, nem felfedve előtte a halált.”
E novellarészlet korhű rajza mindent kifejez. A múlt tiszteletét, dédelgetését, és az érte való aggódást. Mely ilyen és ehhez hasonló mesékkel minden ott élő, ott élt utódban mélyen átitatva ma is élő képként van jelen. Jelen van, és ahogy a hamuval temetett parazsat, ha a szél megfújja, az fényes lánggal újra teljes melegségével feléled, úgy jön ez a melegség ebből a faluból is.
Hét év telt el azóta, hogy ezt az írást elkészítettem. Akkor a szigetünk világszerte ismert írójának e faluról írt novellájában aggódás volt, hogy a falu élte elveszik. Valóban sokáig csend volt ott. Bár a tavernák és a főút több üzlete működött, pihent minden ott. Az élet csak az esti órákban indult be, a késői vacsoraidő táján. Normál napokon csak egy-kettő megszállott turista barangolt az utcáin, az öreg házakat nézegetve.
Nyáron nem esik az eső. Ha mégis, akkor szerencséje volt a falunak, mert a vendégek, kik a szigeten nyaraltak, a tengerparti fürdőzés lehetetlensége miatt sétára szánták rá magukat, a faluban sétával egybekötött vacsorára.
A falunak volt a múzeumhoz közeli szemközti részén egy tradicionális kaffenió. Kettő éve volt, hogy az utoljára kinyitott. Általunk egy kis csapattal, Kostashoz készültünk kecskesültre és táncos görög estre. Az estet egy kis nézelődő sétával kezdtük. Az akkor 98 éves ARZENTINA urat , ki az Argentina kaffenió tulajdonosa volt, megláttuk az épület előtt egyedül ücsörögni. Régről Ismertük ugyan jól egymást, de ő már nem ismert meg engem. Ennek ellenére szívesen fogadta köszönésünket. Mikor kávét kértünk tőle, mondta, már nem tud készíteni. Mondtuk, sebaj. Örömmel lefőzzük azt magunknak. Forrásvíz is akad majd hozzá. Villanyt kapcsolt hát a félig süket kis öreg. Mi poharat mostunk, kávét főztünk, és élettel töltöttük meg az immár poros, dohos kafenniót. Hogy ragyogott az öreg szeme. Fizetni szerettünk volna. Mondta, vendégei voltunk, de ha adni szeretnénk valamit, tegyük az asztalra. Megszámolni már nem tudta.
Ez volt a sziget legrégebbi kaffeniója. Nem sokkal később az Argentina kaffenio bezárt, a kis öreg eltávozott. Örökre. Magával temetve a régi emlékeket.
Ekkor tört meg a csend. Theologos "Hatzigeorgos" nevű faluszövetségének emberei közgyűlésre ültek össze. A tanácskozás eredménye megszületett és a munkálatok megindultak. Az Agias Vasilikis patak mentén húzódó Római kerti sétányt rendbe tették. A patak kettő fő forrásból ered. Jóval a temető alatt, és a Metaxa főtér magassagában. A patak kettő forrásából álló természetes medencéjét, melynek neve KEFALOGOURNA, hova erős vízeséssel zúdul alá a víz, régóta nem használták már. A faluszövetség kikérte egy Thesszalonikiből meghívott hegymászó csapat tanácsát, hogyan tudnák ezt a gyönyörű környezetű vízeséses medencét hasznossá tenni a turizmus számára. A táj lenyűgőző. Régen a vízimalmok számára használták fel a patak egész évben dús vizét. A forrás buja növényzetét megritkították, az ösvényt a Metaxa szobor térről kitáblázták a Kefalogourna felé. A munkálatok 2020 nyarára elkészültek. Ezért sok mindenkinek köszönet jár. Akiket kiemelnék, a faluszövetség kettő fő embere. A faluszövetség részéről Nikos Kitrinos, Jannis Reizis, valamint Tsileogeorgos Alexander hegymászó.
A fotókat és videót Nikos Kitrinos készítette. LINK
Nagyszerű lehetőséget adtak ők a falunak. Egész napos program vált lehetővé.
A programok Theologos faluban:
Falunézés, vásárlással.
Séta az egykori Római kert kiépített sétányán.
Fürdés a Kefalogournna vízesés medencéjében. Fotózás a késői bizánckori bazilika romjainál.
Vacsora a helyi tavernákban.
Emlékeztetőül még kettő írásunk Theologos faluról: Theologos és Theologos története
Új programlehetőség lesz azoknak, kik 2021 nyarán idelátogatnak.