Samothraki a történelem viharaiban
A sziget történelme ugyanolyan viharos volt, mint Aiolos isten szelei, amik a partjait tépik.
Történelme
Idézet a "Látnivalók Thassoson kívül témakör" Szamothraki című cikkéből:
"... A sziget a történelem előtti időktől lakott volt, az újkőkorszak óta. Az első ismert lakosok a kareszek. Később thrákok települtek ide.
Homérosz szavai szerint a sziget a mükénéi korszak óta ismert. De a régészek szerint az első görög telepesek i.e.800-700 között érkeztek.
A szigetnek az ókorban sok neve volt. Az ókori szerzők a következő neveket említik : Saos, Samos, Electris, Dardania, Aethionia, Leucosia, Leuconia, Meliti, de a görög telepesek ezeket már nem használták.
Szamothraki fontos földrajzi hely. A kereskedelem és a természeti javakban való gazdagsága következtében az ókorban kiemelkedő jelentőségű városállam volt, saját pénzzel és flottával.
I.e.491 és 480 között Szamothraki megadta magát a perzsáknak.
Az első déloszi szövetség idején, i.e.477-ben, a szövetség fennhatósága alá került. A peloponnészoszi háború ideje alatt a spártaiak hódították meg. Plutarkhosz szerint, mikor Liszandrosz hadvezér a szigetre érkezett, beavatták a kabir misztériumokba. A klasszikus kor idején is nagy hírneve volt a szamothraki misztériumoknak. Hérodotosz, Arisztofanész és más ókori szerzők méltatták.
A hagyomány szerint a szentélyben ismerkedett meg II.Fülöp macedón király feleségével, Olümpiával.
II.Fülöp és fia, Nagy Sándor nagy tisztelettel viseltettek a templom és a szertartások iránt, és bámulatos márvány emlékművekkel és ajándékokkal gazdagították.
Nagy Sándor halála után a Ptolemaioszok (egyiptomi) birodalmának része lett.
A római időben Szamothraki szabad volt.
Az i.e.1.sz. kezdete óta főtisztviselők, katonatisztek és kereskedők nagy számban utaztak Szamothrakira, hogy beavattassák magukat a kabir misztériumba.
Pál apostol i.u.49-ben, Neapolisz és Filippi felé tartó útján Szamothrakin is keresztülutazott. Lehetséges, hogy a kora keresztény templomot, aminek a romja az ókori kikötő sarkában van, az apostol párszáz követője építette.
Hadrianus császár i.u.123-ban meglátogatta a szigetet.
A 4.sz. után - mikor a kereszténység terjedésével a misztériumokat betiltották - Szamothraki elszigetelődött és hanyatlani kezdett. A lerombolt emlékművek anyagából házakat építették.
A szigeten jelentős népesség élt a bizánci időkben. A 8.sz.-tól és az utána következő időktől a szlávok és szaracénok gyakran megtámadták a szigetet, amitől a lakosság száma csökkent.
A 14.sz.-ban bekövetkezett a törökök támadása.
1430-ban Szamothrakin a genovai Gattilusi család uralkodott. A tornyok - Hora, Paleopoli és Fonia - tanúsítják, hogy a földesúr megerősítette a sziget védelmét.
A sziget urai cserélődtek, a genovaiak után törökök, majd velenceiek lettek, végül 1479-ben végleg török uralom alá került.
A görög forradalom előestéjén a sziget lakossága fellázadt a törökök ellen. Kegyetlen megtorlás lett az ára. 1821.szeptember elsején a törökök partra szálltak, hatalmas vérfürdőt rendeztek és kifosztották a szigetet. Százakat mészároltak le és sok, mindkét nembeli lakost eladtak rabszolgának, többek között a később „Öt szent mártír” néven ismert embereket.
A hagyomány szerint csupán egy híres orvos és 33 család élte túl a vérfürdőt.
A törökök Konstantinápolyba vittek öt túszt, hogy felvegyék az iszlám hitet. Néhány évvel később, 1835-ben, visszatértek a szigetre és visszatértek a keresztény hitre. Megtorlásul a törökök megkínozták és kivégezték őket 1835. április 6-án Makrinál. Az ő emléküket ünneplik Szamothrakin, Makriban és az Athosz-hegyen a Húsvétot követő vasárnap. Az öt mártír emlékéről szóló egyházi éneket 1843-ban írta egy szerzetes.
Később néhány lakos érkezett Lemnosz, Imvrosz, Thaszosz, Leszbosz szigetekről.
A sziget a török uralom alól, a környékhez hasonlóan, 1912-ben szabadult fel.
1918-1922 között sok menekült érkezett Kis-Ázsiából. 1951-ben a lakosok száma 4258 volt, de azóta folyamatosan csökken, ma 2800."
Kutatók a Nagy Istenek Szentélyénél
Így láthatta az ókorban az épületegyüttest a szentélybe lépő zarándok :