A WizzAir pontok felhalmozódása miatt 2019-ben ismét repülős úticélt választottunk, mely Ciprus lett. (Több ilyen felhalmozódás nem lesz, mert változott a pontgyűjtés szabályzata….) Mivel a gyerekek 2018-ban azt mondták, hogy többet nem jönnek velünk nyaralni, ezért két főre keresgéltem a szállást. Végül a második hétre csak utánunk repültek. A sziget nagysága miatt eredetileg is költözéses, 7-7 éjszakás megoldásban gondolkodtunk, így csak az egyik hetet kellett átvariálni.
A szállásokat, a repülőjegyeket és az autóbérlést szokás szerint időben lefoglaltam. Április végére minden fix volt, kivéve a gyerekek repülőjegye.
Első héten Pafosz volt a célpont, itt az Artemis Cynthia Complex nevű apartman komplexumban foglaltunk egy 1 hálószobás apartmant. Ez kilenc, 4 szintes házból álló komplexum, melynek a földszintjén különböző kiszolgáló helyiségek és parkolók vannak kialakítva, felette pedig 3 emeleten apartmanok. Az udvarban összesen 4db medence van. A foglalást a saját oldalukon intéztem, mivel kedvezőbb volt, mint más oldalak ajánlata. Az ára 1 hétre, két főnek 312 Euró volt. (Az "E" épület 2. emeletén az x-el jelölt helyen volt az apartmanunk.)
Második héten Paralimni településen a Protothea Apartmant foglaltuk, ami egy 2 szobás, nappalis, étkezős lakás volt. Ezt a bookingon foglaltuk, ára 1 hétre, 4 főnek 567 Euró volt.
Autót a WizzAir oldalárol elérhető keresőn keresztül foglaltam. Végül a Flizzr nevű, számomra ismeretlen céget választottam, akinek a kiszolgálója Cipruson az ismert Sixt volt. Az árai persze kedvezőbbek voltak, mint a Sixté. Egy 5 ajtós középkategóriás autót kértünk, a második hétre is gondolva, reptértől-reptérig, full biztosítással, mely a 14 napra 340 Euró volt. Végül egy Kia Ceed-et kaptunk, amiben 36 ekm volt átvételkor és 1282 km-t sikerült beletekerni a nyaralás alatt.
Repülőjegyek a következők szerint alakultak. Kettőnknek oda 75.180 Ft (jegyek, elsőbbségi beszállások, foglalt ülőhelyek és 1db 32kg-os bőrönd). A gyerekeknek oda 83.760 Ft Ft (jegyek, elsőbbségi beszállások, foglalt ülőhelyek és 1db 20kg-os bőrönd). Haza jegyek 210.946 Ft (jegyek, elsőbbségi beszállások, foglalt ülőhelyek és 1-1db 32 és 20kg-os bőrönd). A jegyárakból csaknem 280 eFt az összegyűjtött pontokból tudtuk kifizetni. Az elsőbbségi beszállást a 2db felvihető kézipoggyász miatt éri meg megvenni.
Az utazás
07.05-én hajnali 4-re Gergő vitt ki minket a repülőtérre, ahol a bőrönd fóliázása után gyorsan becsekkoltunk. (A gyerekek egy héttel később a már mondhatni szokásos Union parkolóban hagyták az autót.) Kihasználtuk a Wizz kártya nyújtotta elsőbbségi sort is, jelentem működik. Ezután reggeli, majd beszállás és problémamentes utazás következett. Az úton láttuk messziről Thassos-t is, de Samothraki közelebb volt. Persze láttuk a többi szigetet is, de ugye Thassos, az Thassos. :) A leszállás után belépés, mely Lárnaka repterén már elektronizálva van. Több elektronikus oszlop van felállítva, ahol az utasoknak be kell szkennelni az útlevelét/személyijét és egy jó fényképet kell készíteni magáról. Ezután készül egy papír, amit a kapunál ülő határőrnek csak át kell adni. Ha nem sikerül valami az elektronikus beléptetéssel, akkor a határőr is megnézi a papírokat. A feladott csomagunkra meglehetősen sokat kellett várni, de meglett. :(
A csomaggal irány a Sixt autóbérlős pultja, ahol intéztük a papírokat. Az ügyintéző mindenáron rá akart beszélni az automataváltós autóra, de mivel a kifizetett árért nem adta, ezért nem kellett. Szerinte gyakorlatlanul nem lehet kézi váltós autót vezetni, pedig nekem nem volt semmi bajom a váltással (lehet, a balkezességem miatt?). A sávtartás az két napig „akadozott”, de utána már az is ment. :) A pulttól elsétáltunk a parkolóig, ott átvettük az autót és indultunk. A reptérről kivezető többsávos úton irány a jobb oldali sáv, ahol viszonylag lassan haladtam, mert a GPS-t elfelejtettem beállítani indulás előtt, megállni pedig már nem lehetett. Majd jött a duda, mire leesett, hogy itt nem jobbra, hanem balra tarts van. :)
A Pafoszig tartó 135 km-es út nagy része autópálya, ahol szoktam a sávtartást, majd a városba érve a kereszteződések abszolválását. Azért minden kereszteződés előtt át kellett gondolni, hogy hova is fordulok. Könnyebbség akkor volt, mikor nem én voltam az első. Az autópályáról valahol félúton lehajtottunk és megálltunk egy nagyobb Super Marketbe és vettünk ezt-azt, ami az induláshoz kellett.
A szállásnak előzetesen jeleztük, hogy kicsit korábban érkeznénk, ha nem baj, amit vissza is igazoltak, de még annál is korábban sikerült megérkeznünk, ezért várnunk kellett egy kicsit. Miután elfoglaltuk az apartmant és a lényeges dolgokat kipakoltuk, ejtőztünk egy kicsit, majd elindultunk. Lementünk egy rövid időre a tengerpartra sétálni, majd ettünk egy jót a neten többek által ajánlott Three Pigs Grill House nevű helyen (valóban ajánlható kategória). Ezután még megmártóztunk az egyik medencében, majd viszonylag hamar kidőltünk.
Mivel természetesen megvolt a tervezett megnézendők listája, ezért első teljes nap sem tétlenkedtünk, hanem egyből elmentünk Latsiba, hogy felmérjük a kék lagunás hajós kirándulás lehetőségeit. Több társaság is árulja a kirándulást, ki nagyobb, ki kisebb hajóval, de az indulási időpontok nagyjából ugyanakkor vannak. Egy nap háromszor indulnak hajók, mindhárom alkalommal más képét mutatja a hely. Foglalni itt még nem foglaltunk, csak begyűjtöttük a szórólapokat, hogy később dönteni tudjunk. Latsiból a Coral Bay volt a célpont. ahol a nap hátralévő részét eltöltöttük. Olyan nagyon nem tetszett, mint amennyire dicsérték a neten. Végül is egy jól kiépített part, kissé zsúfolt napernyőkkel/napágyakkal, vendéglátóegységekkel. A víz tisztaságától nem voltam elájulva.
Másnap kirándulás és fürdés volt a terv. Első úti célunk Afrodité sziklái voltak, ahol csak fentről fotóztunk, mert a fürdést a visszafele útra terveztük. Miután a szikla mindkét oldalán kialakított kilátórészen megálltunk és fotóztunk, Kourion-ba mentünk. Itt sétáltunk egy nagyot a tűző napon, mivel jó nagy területen van szétszórva a sok látnivaló. Kourion egy ókori városállam volt, melynek a romjait tárták fel. Megnézhető itt egy jó állapotban lévő színház, és több épület romja, ahol különböző mozaikokat sikerült feltárni és restaurálni. A hely belépőjeggyel látogatható. Kouriontól kb. 2 km-re van egy stadion, ezt nem néztük meg, de elvileg ingyenesen látogatható. További 1 km-re Apollon szentélyét lehet megnézni, mely szintén belépőjegyes, ide is bementünk. Mindkét meglátogatott helyen van angol nyelvű szórólap is. Nem bántuk meg, hogy megnéztük ezeket a nevezetességeket.
Afrodité sziklái
Kourion
Apollon szentély
Kourionból látható volt egy strand is, ami elég hosszan terült el, de oda legurulva nagyon nem nyerte el tetszésünket. Elég hullámos és szeles volt.
Apollon szentélyében sétálgatva valami émelygés fogott el, amit nem tudtam mire vélni és egyre rosszabb lett. Így sajnos az Afrodité szikláinál való fürdőzést kihagytuk. Hazafele már csak egy boltban álltunk meg, ahol a törkölypálinka helyi megfelelőjét, a Zivaniat szereztük be, hogy a jól bevált módszerrel kezeljük a kialakult gyomorbajaimat. :) Persze csak miután hazaértünk.
A nem nagyon kedvelt alkohol hamar rendbe tette a pocakom, és este a szintén ajánlott Ocean Basket halas lánc egyik éttermébe ültünk be Pafoszon. Ide ajánlott helyet foglalni, de nekünk szerencsénk volt, két főre sikerült asztalt kapnunk. A felszolgált halas ételek finomak voltak, de nem a legfinomabbak, olyan jó átlagosnak nevezném inkább.
A következő napra megint kirándulást terveztünk, de most fel a Troodos hegységbe. Első megálló a Agios Neofytos Kolostor volt. Ez egy kisebb kolostor, de azért látványos. Eztán több mint egy órát kanyarogtunk fel-le, mire elértünk Ciprus leghíresebb kolostorába, az 1300 m magasan fekvő Kykkos Monostorba. Ez egy nagyon gazdagon díszített kolostor, amely leginkább a díszes Szűz Mária-ikonjáról híres. A kolostorok után kanyarogtunk le a hegyről és a Kelefos Bridge következett, ami egy régi kőhíd. Hasonló hídból több is van a folyó (patak) mentén, de ez a legkönnyebben megközelíthető. Szerencsénk volt, mert egy fiatal pár esküvői fotózása zajlott éppen, így én is el-el kaptam egy-egy képet róluk. Innét a Caledonia vízeséshez mentünk, aminek megtalálása GPS-el egy kicsit kalandos volt, de végül meglett. A vízeséshez legközelebbi úthoz navigált a GPS, de ott egy szakadék volt. Hallani hallottuk, de látni semmit nem láttunk belőle. A falun tovább kellett haladni és néhány km múlva kellett jobbra lefordulni egy szűk útra, ahonnét már egy kis sétával megközelíthető volt a vízesés. A vízesés után már csak Omodos faluban történő séta volt tervezve, de mivel kezdett esteledni, így a vacsorát is itt fogyasztottuk el. A vacsora elég bőségesre sikeredett, mivel húsos mezét kértünk. Olvastam az út előtt, hogy a meze Cipruson több fogásból álló kóstolós menüsor, de a felszolgált mennyiség nem fehér embernek való. Ha jól emlékszem, 19 féle ételt hoztak ki. Egy darabig hősiesen küzdöttünk, de a végére feladtuk. Szerencsére el lehetett csomagoltatni, így a másnapi vacsora is megvolt. Megmondom őszintén, nekem a mezéről más fogalmam volt. Hiába olvastam róla, nem tudatosult bennem a lényege. :) Vacsi után már koromsötétben indultunk vissza. Útközben még egy tankolás volt, melyet egy, az éjszakára automatára állított kúton sikerült megtenni. Szerencsére egyértelmű volt minden, így sikerült megtankolni. Fárasztó, de élményekkel teli nap volt.
Agios Neofytos Kolostor
Kykkos Monostor
Kelefos Bridge és Caledonia vízesés
Omodos falu
Másnap reggeli után a pafoszi Archelogiai Parkot sétáltuk be kb. 2 óra alatt. Itt még több épületben, még több mozaik került elő, mint Kourionban. A látvány szép volt, de a sokadik nap kirándulás után már vágytunk egy kis pihenésre, így a közeli Geroskipou Beachre mentünk. A strand hosszú, apró kavicsos, napernyős, de abszolút nem zsúfolt. Egész délután itt pihentünk, este pedig az előző napi meze maradékával laktunk jól. :)
Pihenős nap volt, de azért élményekkel teli. Reggel viszonylag korán indultunk, mivel a délelőtti (10:00-13:00) Blue Lagoon kirándulást céloztuk meg, és végül a Latsi Queen nevű hajóval és céggel mentünk. A hajón kezdetben nem nagyon akart gyűlni a nép, de a végére beesett egy csoport, így rendesen megtelt. A mi hajónk indult szinte utoljára a kikötőből, így utoljára is érkezett az öbölbe, ahol kb. 40 percet állhatott. Az öböl maga nem nagy szám, de a kék színei mesések. A vízben sok élet sajnos itt sem volt. A hajón a megálló alatt, mint később kiderült, sört, bort, üdítőt és dinnyét kínáltak, melyről mi lemaradtunk, mivel végig a vízben voltunk. A kirándulás maga szép volt, de nem felejthetetlen. Visszaérkezve a kocsihoz bepakoltunk és elmentünk a Coralia Beacre. Ez közvetlenül a Coral Bay mellett van. Itt fürdés előtt ebédeltünk egyet a parkoló bal oldalán lévő étteremben (Arapis Coral Bay restaurant). Elsőre nem túl bizalomgerjesztő, de talán életünk legfinomabb polipját és tintahalát itt ettük. Friss, puha és ízletes volt. A végén helyi gyümölcsöket is hoztak a számla mellé.
A strand pont mint a Coral Bay, zsúfolt és nem túl tiszta, talán még rosszabb is. Egy pihenésnek elment, de felejthető.
Megint egy kis kirándulással egybekötött strandolás. Első megállónk a Agios Georgio templom és az alatta lévő ciprusi esküvői helyszín. Nem nagy dolog, de ha már Cipruson vagyunk, meg lehet nézni. Visszafele a banánültetvényeknél megálltunk és próbáltunk rájönni a termelés mikéntjére. Több fürt is be volt zsákozva, de az okára nem jöttünk rá. Talál az érlelés, vagy a kártevők ellen? Ki tudja. Ezután a tengeri barlangoknál álltunk meg (Sea Caves), majd a helyi hajóroncsot, a „The Edro III Shipwreck”-et fotóztuk. A nap hátralévő részén a Coral Bay Pafoszhoz közelebbi csücskében telepedtünk le. A part ezen része egy kicsit barátságosabb volt, mint az előző napi. A napot egy naplementés vacsorával zártuk hazafelé menet a Sea You Beach Bar-ban, ami a nevével ellentétben egy étterem. Sikerült viszonylag közel a parthoz helyet kapni, bár a párásság miatt a naplemente nem volt tökéletes.
Este még nagyjából összepakoltunk, mivel az egy hetünk Pafoszban le is járt. Másnap korán reggel indultunk Lárnakába, mert érkeztek a gyerekek és mentünk a következő heti szállásunkra. Indulás előtt Pafoszban még egy héliumos lufit és egy szál virágot is vettünk az előzetesen kinézett boltokban, mert a lányom pont a születésnapján utazott. A repülőtéren a gyerekeket felvettük és mentünk is tovább Paralimnibe, ahova megint az előzetesen lebeszélt korábbi időpont előtt sikerült megérkezni. A szállásadót felhívtuk, aki kb. 10 perc alatt meg is érkezett, átadta a kulcsot, kifizettük a szállást és többet nem is láttuk. Maga az apartman egy lakópark szerű terület egyik épületében volt. Szerintem a tulaj azért vett meg egy lakást, hogy kiadja. Teljesen jól felszerelt apartman volt. A „lakóparkban” volt két medence is, amit elvileg használhattunk volna, de sosem próbáltuk ki.
A szállás elfoglalása után még lementünk az egyik közeli partra (Fireman Beach), ahol úszkáltunk és beszélgettünk. Majd vacsora a Faliros Tavernában, ahol élőzene és tánc is volt. Ráadásul az ételek is finomak voltak.
Másnap beautóztunk Lárnakába, ahol végigsétáltunk a tengerparti pálmafás sétányon az erődig. Az erődbe nem mentünk be, nem fogott meg. Körbejártuk az erőd melletti Kebir Dzsámit, ahova nem tudtunk bemenni, mert zárva volt. Ezután elsétáltunk a Szent Lázár templomhoz, ami szintén zárva volt. :( A szűk utcákon keresztül visszamentünk az autóhoz és elautóztunk a sós tó partján lévő Hala Sultan Tekkesi Mecsethez. Ez nyitva volt, belépőjegy nincs. Felvettük a szürke köpenyeket és körbesétáltunk. Nagy dolgokra ne számítson, ki ide ellátogat. A tóban élővilágot, flamingókat sajnos nem láttunk. Bár tudtuk, hogy a flamingókhoz nem a legjobb időpontban mentünk, de azért kicsit reménykedtünk.
A tótól visszamentünk a belvárosba, mivel addigra a Szent Lázár templom már nyitva volt, ezt megnéztük és ettünk egy jót a souvlaki.gr nevű „gyorsétteremben”.
Szent Lázár templom
Hala Sultan Tekkesi Mecset
Másnap korán volt ébresztő, mert Észak-Ciprusra mentünk szervezetten kirándulni. A kirándulást előzetesen Kirner Zsuzsával beszéltük le, végül az idegenvezetőnk a másik kint élő magyar hölgy, Hamatila Melinda lett. A busz 7:50-kor indul Agia Napából, ahol több hotelnél is vett fel magyar utasokat, majd végül Melindát is felvettük. Innét kezdődött az idegenvezetés, ami a buszon folyamatos volt. Hogy hogyan bírta egész nap, nem tudom, de nagyon jó volt, mert érdekes, olykor megható és nagyon elgondolkodtató történeteket is mesélt. Mivel párja ciprusi, akivel a budapesti Műszaki Egyetemen ismerkedett meg, sok családi történettel fűszerezte a történelmi mondanivalóit.
Utunk Nicosia mellett haladt el, ahol nem álltunk meg, mert külön kirándulás. Első megálló a Szent Hilárion vár volt, ahonnét csodás a kilátás az északi partokra. Ezután Bella Pais falu felé vettük az irányt, ahol kb. 800 éves apátságot és a Lawrence Durell által sokszor emlegetett semmittevés fáját néztük meg. Volt idő török édesség és akár bőráru vásárlására is. Ezután Kyrenia városába mentünk, amit a nagy utazók méltán neveznek a Földközi-tenger gyöngyszemének. Itt először megnéztük a várat, a benne lévő tengerből kiemelt hajóronccsal, majd szabadidős program volt étkezési és vásárlási lehetőséggel. No és persze „el lehetett veszni” a parti szűk utcás (belvárosi) részen.
Szent Hilárion vár
Bella Pais falu - apátságot és semmittevés fája
Kyrenia
Kyreniaból először a hegyen, majd a síkságon keresztül elmentünk Famagustába. Itt még a müezzin megszólalása előtt sikerült bejutni a Szent Miklós Katedrálistba, amit ma Lala Mustafa dzsáminak neveznek és belülről minden freskót, díszítést eltüntettek. Sétáltunk még egy kicsit a környéken, vettünk egy-két török fűszert, különlegességet, betértünk egy cukrászdába, ahol fagyit és sütit is kóstoltunk, majd indultunk haza. A hazafelé vezető utunk a halott város mellett vezetett.
Nem volt olcsó program, 300 Euró négyünknek, de kár lett volna kihagyni. Talán ez a nap adta a legnagyobb élményt a két hét alatt.
Következő napok a pihenésről és strandolásról szóltak és már csak kis kirándulásokat tettünk a parton.
Az Észak-Ciprusi kirándulást kipihenni másnap egyenest a Fig Tree Bayre mentünk, ahol egész nap pihentünk. Nekem pihenés közben azért sikerült körbeúsznom a kis szigetet is, ahol egy polippal is találkoztam. Jó strand, bár egy kicsit sűrűn vannak a napernyők. De ennek ellenére, még az utolsó teljes napunkat is itt töltöttük.
Másnap egy kis kirándulással kezdtük és elmentünk a Kamara Tou Koraka Stone Arch (Természet hídja) nevű helyre, majd tovább a Blue Lagoon-hoz, a Cape Grecohoz és Agia Napa felé tartva még megálltunk a Szerelmesek hídjánál is pár fotó erejéig. A nap további részét a Nissi Beach-en töltöttük. A Nissi Beach jó is lehetne, mert szép természeti adottságokkal rendelkezik, de a folyamatos hangos zene, a nagy tömeg ezt kissé elnyomja.
Egyik este még a gyerekkel is bepróbáltuk a mezét, a Karas Fish Tavernában. De most az előzőekből tanulva csak kisadagot kértünk, ami annyit tesz, hogy nem kb. 20, hanem csak kb. 15 féle ételt hoznak ki. Mivel a mezéket minimum két főre lehet rendelni, ezért kérünk egy kis adag halas és egy kis adag húsos mezét. Négyünknek sikerült mindent elfogyasztani és minden nagyon finom volt.
Utolsó napra csak a csomagolás, indulás a reptérre, útközben még tankolás, mivel tele tankkal vettem át az autót, és a hazaút várt ránk. Mivel a WizzAir gépei reggel korán indulnak Budapestről, így vissza is hamar, 10:40-kor indultunk. :( A hazaút is minden gond nélkül eltelt. A feladott csomagokat Ferihegyen sikerült még lassabban átvenni, mint Cipruson. :( A csomagok átvétele után telefon a reptéri parkolóak, aki elvitt az autónkig, majd hamarosan otthon is voltunk. Ez a baja a repülős utaknak, amilyen hamar elkezdődik, olyan hamar véget is ér. Nincs meg sok órás vezetés, ami a nyaralás lezárása is egyben.
Összességében jó nyaralás volt, nem bántuk meg, hogy Ciprusra esett a választás. Pafosz környéke kirándulásra jobb, míg Ayia Napa környéke a pihenésre, strandolásra. Sajnos a nagy meleg miatt kimaradt Nicosia, de így legalább van miért visszatérni. Persze azért biztos találok még más kimaradt néznivalót is. :)