balazsh - Kefalonia 2010 beszámoló

2010.07.02. – Trapezaki Beach 
2010.07.03. – Argostoli
2010.07.04. – Trapezaki Beach
2010.07.05. – Lixouri, Xi Beach, Világítótorony, Petani Beach
2010.07.06. – Enos Nemzeti park, a sziget legmagasabb pontja, Trapezaki Beach
2010.07.07. – Avithos Beach

2010.07.08. – Drogarati cseppkőbarlang, Agia Efimia, Assos, Myrtos
2010.07.09. – Virágkertészet, Avithos Beach
2010.07.10. – Avithos Beach
2010.07.11. – Mükéné kori temető Mazarakata, Avithos Beach
2010.07.12. – Indulás a szigetről, Olympia  - Paralia

2010.06.27 – 28. - Az indulás és az érkezés napja
Elöl a valós, zárójelben az előzetesen tervezett időpontok, melyek a hazai időzóna szerint vannak feltüntetve.
12:30 – Indulás Budakalászról (12:00)
14:50 – Érkezés a tiszaszigeti határhoz (13:54 - Röszke)
15:20 – Indulás a határról (14:24)
16:35 – 1. fizetőkapu - 3,5 Euró (15:28)
17:21 – 2. fizetőkapu – 2,5 Euró (16:10)
18:05 – 3. kapu – biléta (16:45)
18:51 – Lapovo OMV benzinkút (17:31)
19:18 – indulás tovább (18:16)
20:17 – 4. fizetőkapu – 7,5 Euró (19:16)
20:31 – 5. fizetőkapu – 2 Euró (19:27)
21:31 – Vranje EKO benzinkút (20:31)
22:19 – érkezés a MAC határhoz (20:59)
22:35 – gyors határátlépés és indulás tovább (21:20)
22:48 – 1. fizetőkapu – 1 Euró (21:30)
23:15 – 2. fizetőkapu – 1 Euró (21:57)
23:35 – 3. fizetőkapu – 1 Euró (22:17)
00:20 – érkezés a GR határra (23:16)
00:50 – rövid pihenő és indulás tovább (23:56)

01:10 – Theszaloniki melletti fizetőkapu - 2 Euró (nem terveztem)
01:38 – Thessaloniki utáni letérő Veria felé az Egnatia Odos-ra (0:46)
03:36 – Ionninanál letérő az Egnatia Odosról (2:46)

04:58 – Preveza alagút - hírekkel ellentétben ingyenes (4:21)
06:03 – érkezés a lefkadai Vasiliki kompkikötőbe (5:31)
08:05 – indul a komp (8:00)
09:23 – érkezés Fiskardo-ba (9:00)
10:53 – érkezés Vlahata-ba a szállásra (10:38)

Budakalász – Vasiliki komp 1440 km (iGO szerint 1411 km), össz. idő 17 óra 33 perc, ebből a menetidő kb: 15 óra 10 perc.

A tervezett időpont után 30 perccel sikerült elindulnunk. Mivel minden információ a röszkei határ torlódásáról szólt, a tiszaszigeti határt vettük célba. Még a szegedi MOL benzinkúton teletankoltuk az autót, elintéztük az elintéznivalókat és mentünk a határ felé. A határon egy autó volt előttünk, így kb. 5 perc alatt letudtuk a határátlépést. Nem sokkal az átkelő után megálltunk, mivel az ismerősöket meg kellett várni, és a határon várakozásra alkalmas helyet nem találtunk. A találkozás után indultunk is azonnal tovább. Az autóútig a GPS által ajánlott útvonalon mentünk (Dala – Srpski Krstur – Novi Knezevac – Kanjiza – Zimonic – Bogaras – Tornjos – Novo Orahovo), az út 95%-ban kiváló volt (bár itthon lenne ilyen), a maradék pár km-en hagyott kívánnivalót, de az sem volt rosszabb, mint egy hazai másodrendű út. Viszont az megállapítható, hogy Tiszasziget felé összességében kb. 40-45 perccel hosszabb menetidővel kell számolni.
A fizetőkapuknál hol kártyával, hol Euróval fizettem, egyikkel sem volt gond.
Az első hosszabb (terv szerint 45 perc) pihenőnkön a késés miatt rövidítettünk 15 percet. Mindenki elvégezte folyóügyeit, ittunk egy-egy kávét és indultunk is.
Az út szerbiai részén Belgrádtól az autópályán szinte végig esett az eső, hol jobban, hol kevésbé, de végig megtisztelt bennünket.
A tankolást az eddigi évektől eltérően most átütemeztük, ezért Vranje-nél letértünk az útról és bementünk egy EKO benzinkútra tankolni. A kitérő kb. 1 km. A kút tiszta (sokkal tisztább, mint a határ hazafelé oldalán lévő MOL kút), shop és WC is van, bankkártyát elfogadnak (a meccset közvetítik :)).
A macedón és görög határon is kevesen voltak. Mindenféle gond nélkül gyorsan átjutottunk. A macedónok csak útlevelet és biztosítási zöldkártyát kértek (utasbiztosítást nem). A görögök semmit, még útlevelet sem.
Macedónián „átszáguldottunk”, határtól – határig 101 km/h-s átlagsebesség jön ki, :(  egy kicsit szégyenkezem is miatta.
A görög határ után teletankoltam még az autót a jó drága görög benzinből, mert nem mertem bevállalni az éjszakát úgy, hogy esetleg az autópályaépítés miatt a hegyekben kell szerpentinezni és nem jutok el a célig. Ez egyrészről jó döntésnek bizonyult, mert reggel 6-ig (görög idő, innen mind az lesz) nem láttunk nyitott benzinkutat, másrészről nem, mert elég lett volna az üzemanyag.
Az Egnatia Odoson idén nem Thassos felé mentünk. Az autópálya Veria-tól nyugat felé egészen más, mint kelet felé, arra rengeteg az alagút, az út felmegy 1200 m fölé, néhol úgy, hogy a tempomat ellenére erősen lassul a 125 LE-s autónk.
Az autópályáról való letérés után haladtunk tovább a hegyek között vezető főúton. Az út szerintem nem túl kanyargós, jó tempóval lehet haladni rajta, szerpentinek nincsenek. A tengerpartra már teljes világosban érkeztünk. Prevezánál átmentünk a tenger alatti alagúton és haladtunk Lefkada felé. Lefkadán negyed 7 körül jártunk, a város még aludt, úgy ahogyan szinte az egész sziget is, nyaralóknak nyoma sem volt még. Lefkadán már voltak szerpentinek is, hiszen át kellett menni a hegyen a sziget déli oldalára. Vasilikiben megtankoltunk, mivel a szárazföldön általában 10 centtel olcsóbb volt minden üzemanyag, mint a szigeten.
A komp indulása előtt 2 órával értünk a kikötőbe. Rajtunk kívül csak két olasz autó volt a parkolóban. A pénztár 8-kor nyitott (indulás előtt 1 órával). Az autóknak Ági segítségével foglaltunk helyet, amit egy papírlapon tartott nyilván a pénztáros. Jegyárak: személyautó 33 Euró, kisbusz (VW T5 Multivan) 40 Euró, személy 7,5 Euró, gyerek 12 éves korig -50% (bankkártyával sajnos itt nem lehet fizetni!). Én azt mondom, biztos ami biztos, jobb előre foglalni, mert voltak lemaradók. Pénzbe nem kerül, tehát ha lemarad valaki véletlenül, akkor nem veszik el, pár e-mail-t meg megér a nyugalom.

A társaság honlapja. Előre foglaláshoz e-mail cím: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
A beszállást kb. 8:30-kor kezdhettük el, megjegyzem, hogy a helyi hajósok sehol sincsenek a thassosiakhoz. A profi thassosi irányítókhoz képest az itt dolgozók csak tanulók voltak. :( A hajó 5 perc késéssel indult, és a beharangozott 55 perc helyett 1 óra 18 percig tartott az út.
Az úton láttunk delfineket, de sajnos megint csak messziről. Hárman voltak és a hajóval ellentétes irányba úsztak, tőlünk jó 200-300 m-re.
A komp egy elég szűk helyen kötött ki, mármint ami a kocsik kihajtását és az utasok beszállását illeti. Hiányzott az a nagy tér, ami Keramotiban és Thassoson is van. Valahogy azért beugráltak az utasok is, és haladtunk is tovább a szállás felé.
A szálláson várt már Titi asszony, aki megmutatta a szobáinkat és pár szó után el is ment. Mi bepakoltunk, lezuhanyoztunk, és a gyerekek kedvéért mentünk az akkor még elég hideg vizű medencébe (a tengerhez a felnőtteknek nem volt kedve lecuccolni). A szállás honlapja.
A medencézés közben és után még pakolásztunk, majd rendbe szedtük magunkat és korán (amilyen korán a további napokban egyszer sem sikerült) elmentünk vacsorázni, majd alvás, hiszen az előző éjszakát páran átvirrasztottuk.

2010.06.29. – Trapezaki Beach
A késői ébredés és a „reggeli” (más akkor már ebédelni szokott) után összeszedtük magunkat és a tengerpartot vettük célba. Bepakoltuk a szükséges cuccokat az ismerősök VW Multivan-jába, amivel nam csak anyagi megfontolásból közlekedtünk a két hét alatt és irány a part. A nagy autó jó volt, mert így mind a 8-an együtt utaztunk, így jobb volt a hangulat is, és nem URH-n kellett beszélgetni.
Szóval elindultunk a főváros irányában és párszáz méter múlva balra le a tenger felé Lithero Beach felirat, de nem volt elsőre szimpatikus a lejáró, így tovább mentünk. Egy másik napon azért mégis csak lekanyarodtunk arra is, és kiderült, hogy az út vége után még lépcsőn kell(ene) lefele menni, hogy elérjük a partot. No, mi ennél sokkal kényelmesebbek voltunk, ezt visszafordultunk.
A következő táblán a Trapezaki Beach felirat volt (kb. 1,5 km a szállástól), itt már lekanyarodtunk, és úgy 1 km múlva egy lassan mélyülő homokos partra akadtunk. Egyből meg is tetszett, és kipakoltunk, majd az egész délutánt ott töltöttük.
A parton volt egy kis bár, üdítő, sör, jégkrém, … kapható volt, és volt egy taverna is, amit nem próbáltunk ki, mert még az átlagnál is drágább volt.
Nagyon tetszett, hogy itt is, mint a szigeten bárhol járva, édesvízű zuhanyzó áll a fürdőzők rendelkezésére (ráadásul sok más helytől eltérően ingyenesen), hogy leöblítsék a homokot, sós vizet magukról. Nem mellékes, hogy meleg vízű volt, aminek tipikus görög megoldásaként, a fekete KPE csövet több 10 méteren keresztül a föld felett vezették, így a víz abban a tűző napon könnyen felmelegedett.

2010.06.30. – Agios Georgios várrom – Trapezaki Beach
Az egy nap láblógatás után elindultunk első kirándulásunkra. Cél az Agios Georgios várrom, a tőle kb. 300 m-re lévő Evangélista templom és a mellette lévő harangtorony rom volt.
A várhoz vezető út már jó előre jól ki van táblázva, mi Travliata felől mentünk fel egy aszfalt nélküli, de betonozott úton. Itt sem hallgattunk az iGO-ra, mert mindenáron földúton akart felvinni a csúcsra, mi viszont inkább a táblával jelzett úton mentünk. A hegycsúcsra felérve a vár felé nem lehetett autóval behajtani, csak a templom felé, ott az út két oldalán lehetett parkolni. Szerencsés esetben még árnyék is kifogható.
Először a templom felé vettük az irányt (az esett közelebb), de az  is és az udvari kapu is zárva volt, de azt el lehetett húzni és így  mégis bejutottunk. Sok minden (semmi) nincs az udvaron, csak két harang, viszont fényképezni a kilátást ez is jó hely lehet. A templom mellett lévő ház udvarán már érett a narancs.
A templom után átsétáltunk az út túlsó végén lévő várromhoz, ahol pénztár(nak látszó épület) van, de belépő nincs. Maga a várrom viszonylag rendben tartott (nem olyan, mint a thassosi gazos műemlékek), területe elég nagy, jó fényképeket lehet készíteni. Van egy-két sötét barlang is a földben, ahova a bátrabbaknak be lehet merészkedni. De elárulom, mivel nálam mindig van kis elemlámpa és bementem, hogy némi denevérürüléken kívűl sok mindent nem fogtok látni. :)
A várrom alatt, a tenger felőli oldalon, van egy templomrom is kis temetővel, a csapatból oda a tikkasztó meleg miatt már csak egyedül sétáltam le. Egy barna tábla ezt is külön mutatja.
A várrom körbesétálása után, a hőséget enyhítendő, beültünk a sarki szőlőlugasos tavernába. Lehet enni is, de mi csak hűsítőket kértünk. Ki frappe-t, ki shake-t, ki vizet, ki sört, ki fagyit választott. Azért is jó volt itt megpihenni, mert a korláton több példányban  is ki volt téve egy könyv, amiben a földrengés előtti Kefalonia fotói voltak. Érdekes volt átlapozni, kár hogy későn vettem észre.

 

Ez volt az első egész napos kirándulásunk.  Az első célpontunk Agios Gerasimos kolostor, melyet a sziget védőszentjéről neveztek el. Azt olvastam, hogy annak a görögnek, aki a szigetre látogat, ezt a helyet kötelezően meg kell látogatnia. Van itt egy nagy templom, aminek a belső freskói még most is készülnek, és van egy kolostor, ahol őrzik a szent testét, az udvaron áll egy hatalmas platánfa és van egy kút is, amelyekhez különböző hiedelmek kötődnek.
A nagy templom egy új építésű templom, belül világosabb, mint általában az ortodox templomok, nekem a sok arannyal egy kicsit túl „csicsás” volt.
A kolostorban ahol a szent testét őrzik, van egy szűk létrás lejárat is, ha a létrán lemászunk, akkor tovább, egy szűk lyukon hason kúszva eljutunk egy másik barlangba, ahol egy a szentről készült ikont találunk. A szent testhez kapcsolódik, hogy voltak hívő görög látogatók, akik a szent lábát szertartásosan megcsókolták. A szentet egy díszes koporsóben? őrzik, ami előtt a hívők sorban állnak, majd jön a pap, az imádkozik, f2 apáca elnyitja az ajtót, és mindenki egyesével odamegy, sorozatos keresztvetések közt behajol és megcsókolja a  szent lábát. Érdekes volt látni az arcokat, ahogy várakoztak, majd utána csendben elmentek.

 

   

 

A következő úti cél a Melissani barlang volt. A főút a sziget nyugati oldaláról a keleti (Argostoli – Sami) partokhoz széles és kiváló minőségű. Az úton Sami előtt utolértünk egy Oldtimer autós felvonulást, ami a táblájuk alapján egy olasz társaság (Old Motors Club d’Abruzzo) felvonulása volt, és Pescara-Ancona-Patras-Kyllini-Zakhyntos-Kefaloni útvonalon haladt. A legérdekesebb, hogy ekkor hallottunk magyar szavakat  először a szigeten. Azért, hogy tudjuk fényképezni a csodákat, próbáltunk előzni. De nem nagyon lehetett. Egy Mercedes cabrio-t azért sikerült megelőzni, ami kis idő múlva dudaszóval visszaelőzött, majd az utasai hátrafordulva tört magyarsággal többször is kiabálták, hogy „szevasztok magyarok, hová mentek?”. Később a konvoj megállt Samiban, mi tovább mentünk a barlanghoz, és visszafelé, mivel még mindig ott álltak, tudtuk fényképezni a régi szép autókat.
A Melissani barlang szép, de szerintem annyit nem ér, mint amennyit kérnek érte :(, 7 Euró/felnőtt (12 év felett) és 4 Euró/gyerek a belépő. Ahhoz hogy bejuss a csónakokba, sorba kell állni egy hosszú barlangfolyosón. Nekünk volt szerencsénk kifogni pár turistabuszt, így várakoztunk is. Annyi jó volt a várakozásban, hogy kellemes hűvös volt. Szóval miután bejutsz az egyik csónakba, egyszerre ment vagy 6-8 db, kb. 10-15 percet csónakáztatnak, bevisznek egy belső,sötétebb gyér kivilágítású  barlangba is, amit a fényképeken nem nagyon látni. A látvány szép, egyedi, de mint írtam, szerintem kicsit drágán mérik. Ja, és külön tálca van a csónakban a csónakos borravalójának.

 

 

 

A barlang után megnéztük Samit, elautóztunk Antisamosra, de fürödni nem fürödtünk, csak a partra autóztunk le. Messziről a partot gyorsan mélyülő aprókavicsos partnak láttuk. A parton napernyők, az öböl közepén étterem (bár) van. A partról visszafele felmentünk a Sami felett található romokhoz. Van több is. Egy darabig aszfaltos út van, majd jó minőségű földút. De egy nagyobb rom után (Monastery of Ayii Fanentes) erősen romlik a földút minősége, így visszafordultunk.
Saminál dél felé (Skala) vettük az irányt. Egy darabig a hegyekben mentünk, majd lefordultunk Poros felé. Ez jó döntésnek bizonyult, mert a hegyek között is szép helyeken jártunk, de a Poros – Skala közti tengerparti út nagyon szép. Skala-ba beérve egy tipikus turista-kiszolgáló helyet láttam. A part menti úton jobbra egymást követték a tavernák, a bárok, a hotelek. Bár a part menti út és a tenger közötti fenyves hangulatosnak tűnt, mi nem ilyen helyen szeretünk nyaralni. Mivel az idő már későre járt, a mozaikot sajnos kihagytuk és mentünk hazafelé.
Már csak egy helyen álltunk meg, Kateliosban. Itt is a teknősmentők bázisán. (A tevékenységükről már itthon is találtam információt. Honlapjuk itt található.) Van egy érdekes kiállítás, sok leírással (itt is köszönöm kedvesem, hogy fordítottál, remélem nemsokára megtanulok angolul!). Itt mondta az egyik önkéntes, hogy Argostoliban a kikötőben szinte minden nap vannak teknősök 9 és 11 között, mikor a halászok kikötnek.
Hazaérkezés után a gyerekek kedvéért még "medencéztünk" egyet, és irány a vacsi.

 

   

 Vissza a tartalomjegyzékhez

 

2010.07.02. – Trapezaki Beach
Ezen a napon semmi extrát nem csináltunk, az előző napi kirándulás után a gyerekeknek kedveztünk és csak strandolni mentünk. :) De ezt a gyereklekű felnőttek sem bánták....

2010.07.03. – Argostoli
Korán reggel, 8 órakor keltünk, mert erre a napra terveztük a teknős lest Argostoliban. A fővárosba be is értünk ¼ 10 felé. A parti út fizetős részén átmentünk, és a már nem fizetős részen leparkoltunk. A pálmafás tengerparti sétányon elindultunk a kikötő felé. A kikötőben már sorakoztak a halászhajók, mindegyiken ládában a friss fogás, onnét árulták a halakat. És egyszer csak feltűnt, amiért mentünk, a Caretta caretta teknős. A hajók körül úszkáltak, várva a halászhajóból lepottyanó könnyű falatokra. A parton többen is voltak, akik velünk együtt szinte csak a „tekik” megfigyelésére jöttek. Még napokig emlegették a gyerekek (is). Érdekes látvány volt, és egy biztos, maradandó élmény is.
Több mint egy órán át követtük figyelemmel a teknősöket, majd utána tovább mentünk a központ felé. A kikötő után található a piac, ott is nézelődtünk, majd a két utcával feljebb lévő sétálóutcán sétáltunk végig. Ez az alkalmat használtuk fel arra is, hogy souvenirt vásároljunk az itthoniaknak. A sétáló utca olyan, mint bármelyik görög sétálóutca, egymás után az ékszerboltok és az ajándékboltok.

A finom gyrosok után a repülőtér felé vettük az irányt, és a partot követve, ahhoz lehető legközelebb menve próbáltunk hazajutni. Ez nagyjából a Lassi - Minia - Svoronata – Domata – Kaligata – Metaxata – Spartia – Peseda – Vlahata útvonalon történhetett, de nem vennék rá mérget, mert fel nem írtam. Viszont közben olyan szűk utcákon jártunk, hogy még az egy autó is alig fért el. Útközben nézegettük a partokat, de sehol nem álltunk meg, mentünk haza.
Hazaérkezés után a medencét vettük birtokba, és a partján elfogyasztottuk a piacon vásárolt dinnye felét. A délutáni gyros és a dinnye hatására ezen az estén nem mentünk tavernázni.

 Vissza a tartalomjegyzékhez

 Vissza a tartalomjegyzékhez

 

 

2010.07.05. – Lixouri, Xi Beach, Világítótorony, Petani Beach
Egy újabb kirándulós nap következett. Reggeli után indultunk a főváros felé, de az első cél most a sziget nyugati nyúlványa volt. Mint gondolom többen tudják, Argostoli és Lixouri között fél óránként jár a komp, de mi nem ezt választottuk, hanem az autót, így többet láttunk a szigetből. Az út mellett több helyen láthatók voltak a régi falvak romjai, ahogy néztem, ezek mind feljebb épültek, mint az újak.
Első célpont Lixouri volt, amin csak átautóztunk, mivel nem volt valami érdekfeszítő, így csak a képeslapokat adtuk fel a postán és mentünk is tovább. Az igazi megálló Xi Beach, ahova az odajutás kalandos volt, mert a GPS megint földútra vitt, de azért megtaláltuk. Mit mondjak? Nekünk nem tetszett. :( Nagyon lehangoló volt a vörös homok, és az egész olyan volt, mint egy katlan, legalábbis itt sokkal melegebb volt, mint máshol. Kb. egy órát mégis eltöltöttünk itt. Érdekes volt a part melletti szürke szikla, amit ha vizesen megdörzsöltük, akkor olyan volt, mint a vízfesték, teljesen szürke lett a kezünk. A parton több embert is láttam, akiknek a keze, lába, arca be volt kenve evvel a mázzal. Volt akinek csak a térde, lehet, hogy valami gyógyhatása van? Aki tudja, esetleg hozzászólásként megírhatná... A part egyébként jól kiépített, taverna, bár, vizisport lehetőség közvetlenül a parton van, szállások, köztük wellness hotel pedig nem messze a parttól.

Nem maradt más hátra, hazafelé vettük az irányt, de mivel már elég későre járt, és úgy gondoltuk, hogy „rendes” tavernázásra nem lesz időnk, megálltunk Argostoliban, a jól bevált gyrososnál, és egy kis saláta kíséretében benyomtunk párat eme finom étekből.
A vacsi után már csak hazamentünk, fürödtünk és beestünk az ágyba.
Összegezve a napot azt mondanám, hogy a sziget ezen nyúlványa nem tetszett annyira, mint az egyéb részei, de azért kár lett volna kihagyni.

 Vissza a tartalomjegyzékhez

2010.07.06. – Enos Nemzeti park, a sziget legmagasabb pontja, Trapezaki Beach
Erre a napra fürdést terveztünk, de mivel átgondolva a következő napi programot, az elég húzós lett volna, ezért az első pontot, a sziget legmagasabb pontjának (1627 m) bevételét, előrébb hoztuk. Szóval fürdéshez készülve, a strandot egy kis kerülővel közelítettük meg.
Az Enos Nemzeti parkot az Argostoli – Sami főútról lehet megközelíteni. Jól ki van táblázva, az út eleje (4,8 km) még aszfaltos út, majd tovább a jó minőségű földúton kell menni 6-8 km-t. Van benne egy-két rövid (100-150 m-es) rosszabb szakasz, de az is megtehető személyautóval, és kisbusszal is. :) Az út mellett több kis kialakított pihenő is van. A földút egyszer csak feljut az antennákig, ahonnét a főváros és a szálláshelyünk felé kiváló képeket lehetett lőni. Szerencsére tiszta időnk volt, onnét fentről Zakhyntos is nagyon közelinek tűnt.

   

Itt a csúcson történt egy kis baleset is, ami sajnos egy kicsit befolyásolta a következő napok programjait is, egy rossz mozdulattól páromnak kiment a térde. :(  Szerencsére túl nagy baj nem történt, mert rá tudott állni, és bicegve tudott menni. (Ez a mai napig (08.02) sem sokat változott. Itthon már orvos is látta, röntgen is volt, de kezelésnek az orvos az addig is alkalmazott fáslit és kenőcsöt javasolta.  :( ) 
A hegyről leérve estig a Trapezaki Beach-en múlattuk az időt.

Valami újra vágytunk, ezért elmentünk egy újabb strandot felfedezni. A választott hely az Avithos Beach lett. A szállásunktól autóval ez sem volt messze, 20 perc alatt oda lehetett érni. A strand lenti parkolója nem túl nagy, de nekünk szerencsére mindig sikerült találni parkolóhelyet (egyszer kellett várni pár percet). A késő délelötti órákra aponban már a partra vezető út szélén is végig parkolni szoktak autók, úgyhogy végszükség esetén ott is meg lehet állni. A part lejáró előtt része homokos, de attól jobbra és balra is a széle kavicsos. A lejárónál van a „szabad strand”, attól balra a bár, majd tovább a helyi napernyők és napágyak. A napágyas részen már nem is lehet saját cuccal helyet foglalni, mert nincs hely. Ezen a strandon is van édesvizes zuhanyzó, 2 db is, külön lábmosóval. A víz lassan mélyül, ideális gyerekekkel. Többen motorcsónakkal is érkeztek, amit a parttól beljebb kötöttek ki. A strandtól jobbra is, balra is kisebb-nagyobb öblöket lehet rövid sétával elérni, ha egy kis sziklás részen átmegyünk. A strand tisztaságára jellemző, hogy a parton leng a 2010-es kék zászló.

 

   

 Vissza a tartalomjegyzékhez

 

2010.07.08. – Drogarati cseppkőbarlang, Agia Efimia, Assos, Myrtos
Ez a nap megint egy nagy kirándulásé volt. Induláskor úgy döntött a sofőrünk :), hogy ne a jól bevált úton menjünk, hanem a szállásról is jól látható szerpentinen keljünk át a hegyen. Jó döntésnek bizonyult, mivel nagyon hamar odaértünk a Gerasimos kolostorhoz, ahonnét már az ismert úton mentünk Sami felé. A murvás út nagyon jól járható és általában viszonylag széles is volt. A kolostor előtt a Robola bor alapanyagának szőlőültetvényei között vezetett az ott már aszfaltozott út. Magyar szemnek meglepően puritán módon termesztik a szőlőt, a nem túl magas növésű szőlők nincsenek megkarózva, csak állnak a tövek magukban.
Első megállónk a Sami előtt lévő Drogarati cseppkőbarlang volt, ahol a belépő 5 illetve 3 Euró. Maga a barlang nem nagy, sőt inkább kicsinek mondható. Kiépített beton járdával, több helyen bebetonozott (fejre állított) cseppkő korláttal. A barlang csúnyának nem mondható, de sehol sincs a mi Aggteleki és más barlangjainkhoz képest.
A barlangtól mentünk tovább Sami felé, itt egy ticket ferrisben megkérdeztük, hogy jól értelmezzük-e a menetrendjüket, de sajnos igen volt a válasz, így eldőlt, hogy az ithakai kirándulás elmarad. Sajnos csak előszezonban volt szombaton este visszafele komp, de ekkor már nincs, csak vasárnap. Így - mivel hétfőn indultunk korán reggel haza - nem vállaltuk a vasárnap késő esti hazaérkezést, a hétköznapokon meg a reggeli nagyon korán kelést.

   

Samiból a part melletti úton indultunk Agia Efimia felé. A víz itt valami hihetetlen sötétkék volt. Az út mellett több kisebb-nagyobb öböl volt, kiváló fürdőzési helynek tűntek. Az egyik ilyennél láttunk egy magyar rendszámú VW kisbuszt is, olyat, mint amivel mi voltunk. Agia Efimian csak átautóztunk, meg nem álltunk, hanem mentünk tovább Assos irányába. Agia Efimia egy festői kis öböl, rengeteg vitorlás kötött ki itt. Szívesen időztünk volna itt is, de még sok program várt minket ezen a napon.
Az assosi program előtt még megálltunk a Myrtos jobb oldali kilátójában. Mit mondjak, a fényképezőgépek csak kattogtak. Aki nem látta, nem tudja, hogy milyen, a képek nem adják vissza azt a látványt, amit ott lát az ember. Felejthetetlen, lenyűgöző, csodaszép, …..
Assos! A másik felejthetetlen élmény. A falucska valami elbűvölő kis hely. A szűk, virágos, színes utcácskáin bármeddig elsétálgathatna az ember, mindig találna valami újat, valami szépet. Itt a csapatunk ketté vált, a párom, mivel a térde nagyon fájt, nem vállalta a várhoz való sétát, és szolidaritásból a másik család hölgy tagja is lent maradt, mi apák és a gyerekek elindultunk felfelé a szépen kiépített úton. Egy-két helyen levágtuk a szerpentint, hogy ne kelljen annyit sétálni a nagy melegben, és megmásztuk a hegyoldalt. A várban sétáltunk egy kicsit, ahol a járda már nem olyan sima, mint a felvezető úton, figyelni kellett a lépésekre. A várkapun beérve balra lefelé vezető úton egyszer csak elértünk pár romos épületet és a várfalat. A várfalon kapu volt, amin kiérve egy gyalogútra jutottunk. Ez a gyalogút is ki van táblázva a „rendes” út mellett. Úgy döntöttünk, ha már ott vagyunk, és mert meleg is volt, ezen az úton megyünk vissza. Jó volt, kalandos volt, és mást is láttunk, mintha a jó úton mentünk volna vissza is. A várból leérve megkerestük csapatunk hölgy tagjait, és beültünk az egyik tavernába, mert a hegyi séta erősen lemerítette akkumulátorainkat. Ki salátát, ki édességet, ki óriás babot, ki frappét, ki ezt is, azt is magához vett, hogy legyen ereje a nap további részéhez.

     

   

Assos után a következő célpont végre a sziget egyik legnagyobb nevezetessége, a Myrtos Beach volt. Fürödni sajnos nem tudtunk, mert a széltől meglehetősen nagy hullámok voltak. A parton több helyen is fel volt húzva a piros zászló, és ha valaki nagyon közel merészkedett a vízhez, akkor a LifeBoy egyből 11-est ítélt, vagyis hosszú sípszóval jutalmazta az akciót és kijjebb tessékelte a túl bátrakat. A hullámok egyszerre voltak szépek és félelmetesek. Iszonyú ereje volt a víznek., és a robaja szinte ijesztő. Minél későbbre járt az idő, annál nagyobb és erősebb hullámok jöttek, a végén már a harmadik napágy-sorig is kijött a víz. A hullámok miatt a Myrtoson való igazi fürdőzés elmaradt, de senki nem fogja elfelejteni, mert ekkora hullámokat még nem láttunk. Mintha csak az óceán partján álltunk volna.
Myrtos után még megálltunk a bal oldali kilátónál is pár fényképet készíteni, majd irány Argostoli, ahol a kedvenc tavernásunknál megettük a gyrost és a salit, majd irány haza.

 

 

   

 Vissza a tartalomjegyzékhez

2010.07.09. – Virágkertészet, Avithos Beach
Délelőtt a csapat egyik fele bement az Argostoli mellett levő virágkertészetbe, mert növényeket szerettek volna hazahozni, a másik fele maradt az apartmanban. A kertészetben szép növényeket láttak és viszonylag jó áron árulták, így vettek is párat.
Ez után ismét az Avithos Beach homokos partjára mentünk. A nap érdekessége a parton található jelek voltak, melyeket a helyi teknősmentők tettek ki. Ők minden hajnalban végigjárják a homokos partokat, és ahol látszik, hogy a Caretta-caretta teknősök tojásokat raktak, azokat a helyeket megjelölik. A parton több ilyen jelet is találtunk, néhányat közvetlenül a napágyak között. A kiépített , úgymond legforgalmasabb strandrészen három ilyen helyet láttunk, de elindultunk a sziklák mellett balra, egy kevésbé látogatott partszakaszra, és ott több mint 10 tojás fészek volt megjelölve. Érdekes dolog, hogy a tekik ilyen zsúfolt parton is lerakják tojásaikat. Azt számolgattuk, hogy augusztus elején kellene legközelebb menni, mert akkor esetleg láthatnánk kis teknősöket is, akik éppen a víz felé tartanak. A leírások szerint 50 nap körül van a lerakástól a kikelésig eltelt idő.

 

 

   

A nap (és a nyaralás legnagyobb) csalódása pedig a Lithero Tavernában ért minket, megtalálható a Lurdas Beach bal oldali csücskében (betonútról még egy kis murvás úton kell tovább menni). Nem sok helyen láttunk friss halas tavernát, de ez az volt. Már másodszor mentünk ide vacsorázni, de bár ne tettük volna. Hiába volt az első alkalommal finom az étel, bár amit kaptunk a második esetben is finom volt, mégis a bosszúság maradt meg bennünk.
Történet: első alkalommal csak én kértem főételnek grillezett polipot. Ki is hoztak egy tányéron 4 db finom polipcsápot (vagy lábat?)., amit jóízűen el is fogyasztottam. Másodszorra 3-an kértek ilyet. Már a rendeléskor volt egy kis kiabálás a konyha és a pincérlány között, gondolom arról szólt a párbeszéd, hogy van-e elég belőle. A lényeg, hogy felvette a rendelést. Majd az előételek elfogyasztása után jött a hidegzuhany, mindenkinek kihoztak 1-1 polipcsápot. Kérdésünkre, hogy miért annyi, megpróbált magyarázatot adni azzal, hogy ezek nagyobbak, mint ezelőtt, persze ez nem volt igaz, mert nem voltak azok. Én fortyogtam magamban, a család és az ismerősök nyugtattak, hogy hagyjam, de nem tudtam megtenni. Mikor kértük a számlát, szokás szerint a két családnak mindig külön-külön, természetesen egyben hozták. Kértük, hogy hozzák külön, de már akkor feltűnt, hogy az étlap szerinti 8,5 Eurós grill polipot "csak" 6,5 Euróért számolták. Nagy nehezen kihozták a „külön” számlát, ami az eredeti volt, de két külön számmal. Én akkor fogtam, áthúztam a 6,5-et és odaírtam, hogy 3,5. Természetesen értetlenkedett a pincércsaj, de nem hagytam. Ő hívta a főnököt, akinek szintén nem tetszett a 3*3,5-es ötletem, pedig így is 3 Euróval többet kaptak volna, mint az 1 adag polip ára volt. Erre fogtam magam és felhívtam Ágit, akinek felvázoltam, hogy mi történt, Ő elmondta, hogy mi a bajunk, miközben a főnök csak "ne –ne – ne – ne", azaz "igen – igen – igen – igen", majd a végén mondta nekünk is hogy OK. Nem tudom, hogy mit mondott konkrétan neki Ági, de sok hozzáfűznivalója nem volt. Itt is köszönöm a segítséget Ági!  Nagyon jól tudták, hogy megpróbáltak átvágni, csak szerintem a nyelvi nehézségek miatt gondolták, úgyis beadjuk a derekunkat. A legjobb az egészben az volt, hogy még nekik állt feljebb, és megjegyezték, hogy legközelebb nem lesz polip, nem tudták, hogy ezek után biztosan nem lesz legközelebb.
Ez után a vacsora után egy kicsit paprikás hangulatban sikerült ágyba kerülnöm. :(

 Vissza a tartalomjegyzékhez

  Vissza a tartalomjegyzékhez

 Vissza a tartalomjegyzékhez

Utolsó ébredésünk elég korai órában kellemetlenkedett, mivel 8 órakor indult a kompunk Porosból Kyllinibe. A jegyeket még szombat délelőtt megvettük elővételben a Ionian Ferries hajótársaság Argostoliban lévő irodájában. Jegyárak: autó 46,80 Euró, felnőtt 9,80 Euró, gyerek: 4,90 Euró. Még sötét volt, mikor elkezdtünk kipakolni a kocsikba. 6:30-kor indultunk a szállástól. Az út Porosig eseménytelen volt, Skala felé mentünk, hogy amíg lehet, még gyönyörködhessünk a part szépségében. A kikötőbe érve még nem volt ott a kompunk, de néhány autó már várakozott. Mikor a komp megérkezett, kiálltak az autók és megkezdtük a beszállást, meglepően kevesen utaztunk a fedélzeten. Szerintem 30 autó sem állt a kétszintes nagy kompon (biztosan veszteséges volt a forduló ). Az út 1,5 órát tartott. Szomorúan néztünk vissza a sziget felé, de nekem valahogy elmaradt az az érzés, mint mikor Thassost hagyjuk el.
Kylliniben megálltunk egy pékségnél reggelit venni, ez a pékség olyan, mint amilyet Görögországban megszoktunk, és Kefalonián nem találtunk.

Kyllinitől Olympiáig nem álltunk meg, az út jó minőségű volt végig. A parkolás Olympiában a sok látogató miatt elég nehézkesen sikerült, de végül találtunk helyet. Először a múzeumhoz mentünk, de nem jártunk sikerrel, mert hétfő lévén csak du. 2-kor nyitott. Ugyanígy volt legtöbb helyen is. Csak az archeológiai területet tudtuk bejárni, az szerencsére tárt kapukkal várt bennünket. Belépőjegy 6 Euró/fő, 10 éves gyerek ingyenes. (Voltak kombinált belépők is, de mivel ebben nem voltunk érdekeltek, ezek árát nem jegyeztem meg.) A területet kb. 1,5 - 2 óra alatt körbesétáltuk. Ennyi "követ" még egy rakáson nem láttam. :) Érdekes volt belegondolni, hogy mi lehetett ott régen, hogy hogyan éltek ott a régi görögök, hogyan zajlottak az események. A csapatunk két legfiatalabb tagja a bőven 30 ^oC feletti hőmérsékletben lefutotta a stadion távját oda-vissza, így volt kinek szurkolni is.

Mivel csak ez a terület volt még nyitva,  sokan voltak, de a mérete miatt eloszlott a tömeg. Egyet viszont nem értek, miért hétfőn délben viszik a csoportokat, ha tudják, hogy a múzeum akkor zárva van?

 

   

Mivel még hosszú út állt előttünk, nem vártuk meg a délutáni nyitást, így délben részben csalódottan indultunk tovább. :(

Az úton sok említésre méltó esemény nem történt, az iGO jól végezte a dolgát. A Rió – Antirió híd csodás látvány volt, áthajtás rajta 12,20 Euróba került. A híd után az E65-ös út a tengerparton kanyarog, több szép helyet is láttunk. Iteánál indult utunk fel a hegyekbe, itt már nem csak kanyargott, hanem voltak szerpentinek is, de viszonylag jól haladtunk. Szerencsére, nem volt nagy forgalom. Az autópályára 5 óra körül értünk le, ahol egy gyors pihenőt tartottunk, és tankoltunk is. A fizetőkapuk elég sűrűn vannak, fizetni nem nagy összegeket kellett. Este fél 8-ra értünk Paraliára, ahol ismerőseinktől elváltunk, mivel Ők egyéb okok miatt siettek haza. Mi a bevezető úton az első irodánál megálltunk, hogy tudnak-e valami apartmant ajánlani. Szerintük apartmant 1 éjszakára nem találtunk volna, de átvitt egy közeli hotelbe, ahol nagyon kedvező áron kaptunk szobát. Az egy éjszakára 40 Eurót fizettünk. Igaz a szoba 3 ágyas volt, de a két összetolt ágy akkora volt, hogy hárman is elfértek rajta. (Kérhettünk volna 2 db 2 ágyasat is, az 48 Euróba került volna.) A hotel neve és elérhetősége: Philippos Hotel . A szoba tiszta volt, terasz, kiválóan működő fagyasztós hűtő, klíma és TV is tartozéka volt.
Felpakoltuk a legszükségesebb dolgokat, lezuhanyoztunk, ami nagyon jól esett, és elindultunk vacsorázni. Mit mondjak, mintha nem is a mi Görögországunkban lettünk volna. A központba beérve  elképesztő tömeg fogadott minket, szinte alig lehetett menni. Az út két oldalán egymást váltották a szőrme, a bőr és az arany boltok, közbe-közbe pedig egy-egy étterem (nem taverna, mert nekem a taverna mást jelent), gyrosos, bár. Az üzletek előtt fizetett "fogdmegek" próbálták becsalogatni a vevőket. El is ment a kedvünk a nagy vacsorától, csak ettünk gyorsan egy-egy gyrost, és siettünk vissza a hotelbe. A séta közben azért próbáltuk megtalálni a 17 évvel ezelőtti első görög nyaralásunk hoteljét, de csak tippünk volt, hogy melyik lehetett az.

A nap eseményei táblázatosan:
(Az idők, a magyarországi időzóna szerint vannak felírva. Zárójelben a vlachtatai szállástól megtett km van jelezve, az autó km számlálója alapján.)

05:35 – indulás Vlachtatából
06:20 – érkezés Porosba a kompkikötőbe (34 km)
07:00 – indul a komp
08:31 – komp megérkezik Kyllinibe
09:41 – érkezés Olympiába (135 km)
12:00 – indulás Olympiából
13:30 – Rio – Antirio híd – 12,2 Euró (231 km)
16:14 – 1. fizetőkapu – 2,4 Euró (443 km)
16:58 – 2. fizetőkapu – 2,8 Euró (530 km)
17:16 – 3. fizetőkapu – 1 Euró (565 km)
17:30 – 17:45 – Shell benzinkút tankolás (Larissa után, ahol kezdődik a 2*1 sáv)
17:53 – 4. fizetőkapu – 2,2 Euró (583 km)
18:05 – 5. fizetőkapu – 2,9 Euró (601 km)
18:30 – érkezés Paraliára (644 km)

 

 Vissza a tartalomjegyzékhez

  

Ezen a napon már sok említésre méltó nem történt. Reggel időben keltünk, összecuccoltunk, lepakoltunk az autóba, bevásároltunk a péknél és indultunk haza. Mivel az autó a part felé állt, a parti úton mentünk az első faluig.  Nem dobott fel a látvány. Hosszú part, végig napernyővel. Itt-ott egy-egy bárral, tavernával. Mi nem az ilyen partokat szeretjük. A gyerekeknek mondtam, hogy "ide jövünk jövőre", de ők ellenezték, azt mondják, hogy akkor inkább ne menjünk sehová. (Meglátszik a nevelés. :) )

A görög határon percek alatt gond nélkül átjutottunk, és megálltunk a DuttyFree-ben, de sok mindent nem vásároltunk. A macedón oldalon sem volt semmi probléma, még az útleveleket sem húzták le a gépükbe (ilyet sem tapasztaltam még). Macedóniában minden kapunál 1-1-1 Euróval átjutottunk. A 174 km-t az országban 1 óra 48 perc alatt letudtuk, elismerem, a főutakon nem mindenhol mentem 80-nal.

A következő határ két oldala is gond nélkül megvolt, és utána egyből lehajtottunk a MOL kútra tankolni. Bár ne tettük volna, mármint nem a tankolást, azzal nem volt gond. De a többi, a mellékhelyiség koszos és büdös volt, a kávé rossz. az alkalmazottak bunkók. Hogy pozitívumot is írjak, a jégkrém az jó volt, de azt nem ők készítették.

Szerbián megint gond nélkül átjutottunk, részleteket lásd lent. Egy hosszabb megállót tartottunk még a szokásos OMV kúton. Belgrádban a Száva-híd után a hazafelé menő oldalon  aszfaltozás volt, ezért volt egy kis dugó, kb. 30-40 percet veszthettünk. Utolsó megállónk az országban a Banska Topola-i OMV kút volt, ahol csak tankoltam az olcsó üzemanyagból és indultunk is tovább. Itt egy nagyon rendes szerbiai magyar fiatalember szolgált ki. A Belgrád utáni szakaszon nagyon jól jött a kollégámtól kapott úti társasjáték. Ez a Piatnik találmánya, neve: Ott vagyunk már?. Minden gyerekkel utazónak csak ajánlani tudom, hiszen leköti az utazókat. Lényege egyszerűsítve, hogy mindenki kap 5 kártyát, és a kártyán lévő dolgokat kell az úton megtalálni (biciklis, postás, daru, kék autó, szemüveges sofőr, ....), minden kártya a nehézségnek megfelelő pontot ér. Lehet játszani időre, vagy egy bizonyos célpontig is. Szóval ezzel jól ment az idő. :)

Majdnem 7 óra volt, mire a  magyar határra értünk, itt sem volt probléma, kb. 8-10 autó állhatott előttünk. Várni kellett egy kicsit, de kibírható volt. A vámos a kötelező kérdéseket feltette és a csomagtartót kinyittatta, de semmi egyéb.

9 óra előtt 10 perccel álltunk meg a ház előtt. A kutyánk, aki nyaralásunk alatt lett 1 éves, és még sosem hagytuk itt ennyi időre, először csak nézett-nézett, majd mikor leesett neki, hogy ismerősek ezek, akkor mint aki megőrült, futott körbe-körbe, ugrándozott, úgy örült.

 

07:45 – indulás Paraliáról
08:02 – 6. fizetőkapu – nyitva (gondolom az útépítés miatt)
08:17 – 7. fizetőkapu – 2 Euró (682 km)
08:55 – érkezés a GR határra (746 km)
09:30 – indulás a határról a gyors Duty Free után
10:29 – 1. fizetőkapu – 1 Euró (832 km)
10:46 – 2. fizetőkapu – 1 Euró (861 km)
11:08 – 3. fizetőkapu – 1 Euró (904 km)
11:18 – érkezés a szerb határra  (920 km)
12:16 – indulás a határ utáni MOL kútról (tankolás, kávé, jégkrém, …. )
13:42 – 1. fizetőkapu – 2 Euró (1056 km)
13:54 – 2. fizetőkapu – biléta (1078 km)
14:55 – érkezés a lapovoi OMV kútra (1197 km)
15:28 – indulás tovább
16:13 – 3. fizetőkapu – 7,5 Euró (1288 km)
17:05 – 4. fizetőkapu – 2,5 Euró (1335 km)
17:43 – 5. fizetőkapu – 3,5 Euró (1400 km)
18:11 – tankolás OMV Banska Topola  (1442 km)
18:55 – érkezés a HU határra (1496 km)
19:07 – indulás a határról
20:50 – hazaérkezés (1697 km)
 

A GPS a képen láthatókat mutatta, mikor hazaérkeztünk. Ezek szerint akkor az autó 58 km-el többet mért, és esküszöm, hogy nem mentünk a tenger alatt.  :D

Az olympiai kitérő kb. 100 km pluszt jelentett az úton.

 

 Vissza a tartalomjegyzékhez

 

Összegzés:
A GPS jól működött a teljes út alatt iGO8 - Görögország Navteq 2009.Q4 térképével (pedig van már 2010.Q1-esem is,  de miért nem azt használtam? - rejtély). Persze megfelelően kell értelmezni, amit mond. Itt azt értem, hogy nem kell mindig ráhagyatkozni. Mivel a térképen nincs minden földes út pontosan jelölve (sőt szinte egy sem), egyszerűen nem kell arra menni, ha látod, hogy rossz út kezdődik. A program úgy is észreveszi, hogy nem arra mentél és újratervez. Mi így használtuk, és jól bevált. Igaz többször azért rámerészkedtünk a főldutakra is, melyek nagyon jó minőségűek voltak, a "kisbusz" is vígan ment rajtuk.

 

A taverna árak magasabbak, mint Thassoson, a főételek általában 1-2 Euróval, az előételek 0,5-1 Euróval, de az üdítő is drágább. Emlékeim szerint a kis üdítők tavernában 1,5 Eurók voltak, itt rendszerint 1,7 - 1,9 Eurós áron adták. Az ajándék ouzó a vacsi előtt, vagy gyümölcs (édesség) vacsi után itt nem divat, csak két tavernában kaptunk.

A görög nyelv "ismeretét", helyesebben mondva használatát szeretik. A köszönés, az étel megdicsérése, a számla kérése ment görögül. A kedvenc tavernánkban minden nap valami újjal rukkoltam elő a tulajdonosnak, aki egyben szakács is volt, de mindig fordított arra időt, hogy a vacsora végén odamenjen az asztalokhoz és váltson pár szót a társasággal. (A köszönöm-öt és a jó éjszakát-ot mi is megtanítottuk. :))

A sziget szerintem szebb, mint Thassos. A növényzete egészen más, szebb, dúsabb, színesebb. Az egész összkép rendezettebbnek tűnik, mivel az üres telkek sem olyan elhanyagoltak. Kár, hogy az angolokra vannak berendezkedve. Itt egészen más élményt kap az ember, mint Thassoson.... (ezért maradok Thassos fan ! )

Viszont a víz alatti világot olyan semmilyennek láttam. Halakat igazából még csak-csak lehetett látni, de a színes növényes, moszatos sziklákat a megbúvó élőlényekkel hiányoltam. :( De valószínűleg rossz helyen kerestem, mert mások találtak.

 

Amit sajnálok, hogy kimaradt, de a két hét sem elég mindenre, ha az ember nem csak menni akar:

 

 Vissza a tartalomjegyzékhez

 
 

 

--- FOTÓALBUM ------ FOTÓALBUM ------ FOTÓALBUM ---