Sör+vodka+tejkaramella – meg egy kis történelem
Meg fatemplomok.
Most, hogy nem is számítottam rá és nem kerestem direkt a fatemplomokat, sorban jöttek elém… majd’ mindegyik faluban ott állnak az országút mellett 
Szokásunk szerint ismét elmentünk egy párnapos lengyelországi kirándulásra.
Még mindig csak az ország déli szélén mászkáltunk
Most Ószandecet és környékét választottuk. Szent Kinga földjét.
Árpádházi Kinga IV. Béla királyunk első gyermeke volt (Margit az utolsó ).
Legismertebb legendája a gyűrűjéről szól. Mikor a lengyel királyné egyszer hazalátogatott, apjával együtt végigjárták a máramarosi sóbányákat. Kinga kérte apját, az egyik tárna hozamát adja neki, hogy lengyel alattvalói jobb minőségű sóhoz jussanak. A birtokbavétel jeléül beledobta gyűrűjét a tárnába. Később bányászokat is kért, és mikor elkezdték kiásni a wieliczkai sóbányát, az első sótömbben ott ragyogott Kinga gyűrűje
Mikor megözvegyült, az általa alapított szandeci klarissza (az akkoriban terjedő ferences rend női változata) kolostorba vonult vissza egyik testvérével, Boldog Jolánnal. 1690-ben avatták boldoggá, utána a lengyel nemzet védőszentjévé választották, mivel hozományát a tatárok elleni védekezésre adta (ennek ellenére végigdúlták a lengyel földet is). Szentté II. János Pál pápa avatta 1999-ben, itt a városban, a kolostor közelében.
II. János Pál sok lengyelt szentté avatott. Köztük magyar születésűeket is: a lengyelek kedvenc királynéját, Kingát, valamint a kedvenc királynőjüket, Nagy Lajos lányát, Hedviget.
Ennek a vidéknek Kinga volt a földesura is, errefelé igen nagy tiszteletet élvez, itt minden Szent Kingáról van elnevezve
Az útvonaltervező nagyjából egyforma távolságot mutatott, ha a Budapest-Krakkó közötti útról közelítjük meg, meg Kassa-Eperjes felől is. Így hát inkább az utóbbit választottuk, mert így bele lehetett fűzni az útvonalba végre Bártfát is. Gyerekkorom óta kíváncsi voltam rá, ugyanis a Bártfa utcai Általános iskolába jártam
Bártfát nagyon szépen rendbehozták a történelmi állapotába. A városfalat sok helyen kibontották, sétáló-, pihenőhelynek kiépítették, a főtér is az eredeti állapotát idézi. A Szent Egyed székesegyház viszont fizetős (mint annyi más műemlék templom), mivel a tornyába úgyse másztam volna fel, lemondtam arról is, hogy odabent mondjak el egy fohászt az oltár előtt.
Aztán lengyel földre érve fatemplom követett fatemplomot Kamianna falu temploma mellett miniskanzen is van, de mivel éppen zúdult be a templomkertbe egy buszos csoport, így inkább kihagytuk a megtekintését.
A szállásunk az Ószandec – Stary Sącz – melletti faluban volt.
Érkezéskor esett az eső, így a sár meg a víz esetleges jelenlétét figyelembe véve kellett kitűzni a követendő útvonalat. Első nap így Limanowa irányába indultunk el.
Ezeken a hegyeken-völgyeken mindkét világháború iszonyú pusztítást vitt végbe, de az első világháború idejéből, az Osztrák-Magyar Monarchia Galícia nevű tartományában sok, nagyon sok katonatemető őrzi sok, a k.u.k. hadsereggel ide vezényelt magyar hősi halott örök álmát.
Először Limanowa szélén kerestük fel a katonatemetőt. 1914-ben a limanowai csatában sajnos a mieink vesztettek.
Aztán irány Tymbark. Mikor tanakodtunk, merre is utazzunk, néztük, hol van a Wawel csokoládégyárnak mintaboltja. Hát kevés helyen. Mi lenne, ha megnéznénk a Tymbark gyümölcsfeldolgozó-gyárat? A honlapjuk ugyan mintaboltot sehol nem mond… Mikor bekanyarodtunk a faluba, feltűnt a szép nagy, kényelmes házak, ápolt kertek jólétet sugárzó hangulata. Sehol egy lepusztult épület. A Rynek egy igen bájos terecske, kellemes pihenőhely, de nem álltunk meg és nem fényképeztünk, utólag látjuk, hogy kár volt. A gyár elé érve viszont nem tudtuk meg, hogy a gyárkapu mellett lévő, „bolt” feliratú zöld bódé vajon mintabolt-e… ugyanis egy centinyi szabad parkolóhely nem volt sehol.
Innen először Łososina fatemplomát és a mellette kialakított háborús emlékparkot kerestük fel, majd Limanowában a Tescót, (a belvárosban nem álltunk meg), aztán a város szélén egy útmenti kápolnácskát, ami állítólag csodatévő forrás, de forrást nem láttam, majd még néhány fatemplomot. Az egyik faluban pont a régi templommal szemben épült fel az új, hatalmas modern templom. Óriási… pedig ez itt egy falu…
Következő nap bementünk Stary Sącz belvárosába. Először leparkoltunk a plébániatemplom mellett, lefényképeztük a Magyarországi Szent Erzsébet (Kinga nagynénje volt… ) templomot kívülről, mert nyitva persze nem volt, aztán átsétáltunk a Rynekre. Vásároltunk a piacon paradicsomot-paprikát, majd üldögéltünk kicsit a Rynek terebélyes fái alatt. Ez a város földszintes az egész belvárosban lehet talán egy tucat egyemeletes ház
Utána megnéztük a kolostort. Az egyik épületben van kiállítás Szent Kinga életéről, de… nem volt kedvem végignézni. A kolostor előtt áll az erdélyi székelyek ajándéka, egy faragott székelykapu. Lesétáltunk még Szent Kinga csodatévő forrásáig meg a mellette lévő kápolnáig. Nagyüzemben viszik a vizet innen… jött egy idős férfi biciklivel, sok palackkal… pedig ezen a hegyes-völgyes tájon jó a csapvíz is.
Aztán átautóztunk a vasúton túlra, ahol a mezőn építették fel annak idején a fából készült pápai oltárt a szentté avatás szertartására. Őrzik-óvják, látogatják, alul van egy kis terem pápás tárgyak kiállításával, de bepislogtam, mikor nem állt ott az őr, úgy éreztem, nem éri meg bemenni. Egy jó nagy épületű zarándokszállás is áll mellette.
Innen átmentünk Újszandec – Nowy Sącz – városba. Vásárolni. Itt is van szép főtér meg várrom… de nem volt hangulatunk hozzá, a vármaradványt úgyis láttuk autóból előző nap.
Hazavittük a vásárolt holmit, aztán elindultunk az ellenkező irányba, dél felé.
Először megálltunk a falunk temetőjénél, de itt a háborús sírok között csak két sír felirata jelzi, hogy ismeretlen osztrák-magyar katonák nyugszanak benne.
Átmentünk a Poprád folyón, felkúsztunk egy hegycsúcson épített kilátóhoz. Nagyon jópofa, egy köralakú járdát építettek, körbe lehet járni. Mellette pihenőhely. Van még egy fakuckó… gyanús lett… igen, egy toi-toi mobilvécét burkoltak be jópofa, érdekes burkolattal, hogy ne ríjon ki a környezetből.
Vissza, majd pár településsel odébb ismét át a folyón, föl, addig, ahol a Szent Kinga park és forrás van. Ez nem csodatévő forrás, de gyógyhatású. Szénsavas, erősen savanyú savanyúvíz. És ezt is viszik… sorban jönnek az autók, mindenféle edényekkel…
A végén még kimentünk a Poprád folyót megnézni – de sajnos nem lehetett egészen a partjára kimenni, a dús vegetációban a fene kísérletezzen, hova lehet lépni.
Szombat reggel esett az eső, egészen délig. Akkor azért összekaptuk magunkat, és elindultunk csavarogni. Kicsit északabbra a Dunajecen egy nagy víztározót duzzasztottak föl, azt jártuk körbe. Először megláttuk Tropsztyn várát, fellobogózva, de nem volt rendes parkolóhely a bejáratnál, így nem álltunk meg, azt meg nem tudtuk, hogy pár méterrel odébb komoly pihenőhely van kialakítva. Mentünk tovább, nem messze van egy komp, át a folyón/tavon. Három autó fér rá. Egészen megdöbbentő módon nem kellett fizetni!
A túlparton először megcsodáltuk messziről Tropie templomát, majd Roznów településen néztük meg egy Habsburg-korabeli erőd maradványát, egy fatemplomot meg egy várromot, majd körbejártuk a tavat. Üdülőtelep végig körbe. A látvány szép, de fényképezéshez csak egyszer álltunk meg.
Szombat reggel szakadó esőben kellett bepakolni a sört az autóba
Aztán elindultunk hazafelé. Azon az úton, aminek a neve ma is Węgierska, azaz Magyar út. A városban – mind Stary, mind Nowy Sączban – ulica Węgierska, de az országútra is ez van írva a térképen. Ez volt a történelmi út Krakkó és Magyarország között: Krakkó-Szandec-Lubló-Sáros-Eperjes-Kassa.
Mikor hazaértünk, csodák csodájára volt egy parkolóhely épp a kapu előtt A járdán nem kellett cipelni a csomagjainkat, csak a lépcsőn