Megpróbálok pár gondolatot összeszedni azokból az élményekből, amit átéltem már ott a szigeten.
Az idén augusztus végén tudtam időt szakítani a nyaralásra. Mint minden év nyarán, az utóbbi években Thassos szigete volt az úticélom. A szállást természetesen Ágival tárgyaltam le, rábíztam magam. Soha nem tudok csalódni benne. Indulás előtt még egy utolsó egyeztetés vele és jöhet a nyaralás. 19.-én délelőtt még dolgoztam, de délben irány haza, hogy pihenek az esti indulás előtt egyet. Mondanom sem kell, nem tudtam aludni egy kicsit sem.
Eljött a hat óra, neki indultam az útnak. Minden gond nélkül értem át a szerb határon. Pénzváltás, mert így olcsóbb az autópályadíj, ha dínárban fizetek. Első megálló Nis előtt az OMV kút. Egy kávé és bevásárlás, mert itt olcsóbb a cigaretta. Indulás tovább. A macedón határon is átérve ismét megálló. Itt is váltok be pénzt, mert euróhoz képest jóformán a felébe kerül az útdíj. Végre Görögország határa, itt csak rápillantanak az útlevélre és már intenek is, menjünk. Átérve megállok és kiszállok az autóból. Egyszerűen csak amiatt, hogy beszívjam és újra érezzem az illatot, amit a környezet áraszt hajnalban magából. Ilyenkor úgy érzem magam, egy más világba lépek át. Gyorsan vissza a kocsiba. Indulás a sziget felé. Az autópályán jó ütemben haladva hamar el is érünk Kavaláig. Innét már látszik a sziget, ahová tartok.
A komphoz pont úgy érek, hogy megveszem a jegyet és felhajtok a kompra, már indul is. Legnagyobb meglepetésemre megkocogtatják a vállam és megkérdik, hová tartok. Mondom Skala Potamia. Kérdik tőlem, Ágnes? Mondom igen. Ekkor ismerem fel a sapka és napszemüveg mögé bújt Pánoszt, Ági férjét. Mosolyogva megyünk fel a fedélzetre. Közben hívja az Ágit: megérkeztünk. Gyorsan megbeszéljük, a kikötőben találkozunk és együtt megyünk át majd Skala Potamiába. Az utat végig beszélgetjük a kompon. Mikor lehajtunk, integetve hajtunk be a városba, Limenasba, mivel még van egy kis idő a találkozóig. Gyorsan bevásárolunk még a legszükségesebb dolgokat, mert itthonról feleslegesen nem utaztatok semmit. Mindenhez hozzájutok kint és talán néha olcsóbban is, mint Magyarországon. Vissza a kikötőbe, ahol a találka lesz. A parkolóban állva nézek szét és csak egy gondolat jár a fejemben. Hazaértem megint. Megjön az Ági és irány át a szállás elfoglalása. Néhány kérdés után rohan is a dolgára. Mint szokott. Türelmesen intézni az ottlévők apró-cseprő dolgait.
Mit is írhatnék a kintlétről, az eltöltött időről? Megfogalmazni nagyon nehéz. A melegen perzselő napot, a színeket, a zölden tündöklő fenyőket, az útszélén növő fügefákat, a szikrázó homokot, a tengert, a kilátást a hegyoldalról, a vakító fehér márványt, ezeket nem lehet leírni, látni kell. Első nap rögtön este irány vissza Limenas. Thassosi bemutatkozó nap van folklór bemutatóval. Nézem a táncosokat és irigykedem. Látszik rajtuk, mennyire élvezik a mozgást. Újra szívom magamba a látványt, amit egy fénykép nem tud visszaadni. Vacsorára veszünk giroszt és a kikötőben ülve fogyasztjuk el. A kivilágított kompokat nézzük, ahogy csillognak a tengeren. A következő napokban sorra járjuk a nevezetességeket. Bejárjuk a szigetet: a Szirének öblét, a prinosi piacot, a helytörténeti múzeumot, a kolostorokat és még sorolhatnám. Meglátogatjuk az öblöket, strandokat, Mindenhol töltünk kis időt. Közben meg-megállunk a kocsival egy-egy pihenőnél és fényképezünk. Vagy épp veszünk mézet. Tudni kell, a thassosi fenyőméznek nincs igazán párja.
Egyik este horgászatra készülvén a szomszédunkban levő görög családdal szóba elegyedünk. Pár kölcsönös tiszteletkör után kialakul egy közvetlen kapcsolat. Másnap már együtt megyünk kirándulni. Érdekes volt számomra, hogy a szigetet már jobban ismertem, mint ők. Mivel még nem jártak a Szirének medencéjénél, ezért ez lett az útirány. Autóval a Szirén stúdióig, utána gyalogosan fel a hegyre, és onnét irány vissza le. Hallom, ahogy mögöttem beszélgetnek. Ez egy kecskejárta ösvény. Visszanézek, meglepődnek. Kérdik: értetted? Mondom igen. Kitör a nevetés. Leérünk az öbölhöz. A látvány feledteti az oda vezető utat. Sajnos viszont tapasztalnom kell, ide is elért a vandalizmus. Pár szikla össze lett festékszórózva már. Viszont a vizet nem lehet hála istennek befesteni. Egy kis úszkálás és ugrálás után mi indulunk tovább. Este újra találkozunk. Ők halat sütnek, mi lángost. Megindul a cserélgetés. Mindkét félnek ízlik a másik főztje.
Péntek este átmegyünk Theologosba a görög estre. Ez szintén egy olyan esemény, amit nem lehet kihagyni. Az Augoustos tavernába megyünk, ahol szintén ismerősként fogadnak. Nagy élmény, csak javasolni tudom mindenkinek. A hónapokhoz igazodva változik a műsor. Most az egyik műsorszám a szőlőtaposó tánc volt. Az est végén visszamentünk a szállásra. Aludni nem tudtam, ezért kiültem a tengerpartra. Tudtam, közeleg a hazautazás ideje és újra bekerülök a taposómalomba. Tudtam, újra elveszítem a kefimet, amit itt találok meg minden évben. Csak néztem a tengert és már arra gondoltam, vissza kell ide jönnöm megint jövőre.
Nagyon köszönöm Neked Ági, hogy minden évben segítesz a szálláskeresésben és ilyen élményekben gazdagon térhetek vissza Magyarországra. Nem véletlenül írtam így. Mert ahol a szívem, ott a haza. Az én szívem Görögországban maradt Thassos szigetén.
Laci