Izgalmasan indult a nyaralásunk, mert a tervezett éjféli indulási időt kis híján átaludtuk. Végül is kis késéssel el tudtunk indulni. Szegeden megálltunk, felvettük Gergő fiunk barátnőjét és indultunk Röszke felé. Nagyon jól tudtunk haladni. Szerbiában a lapovoi OMV kútnál, majd Macedoniában a kumanovoi Lukoilnál és a Gevgelijánál lévő Lukoilnál tankoltuk tele az autót. Ezeken a helyeken eddig mindig simán ment a tankolás és a bankkártyás fizetés.
Görögországban a Thesszalonikitől Thassosig tartó út nagyon fárasztó volt. Görögországban Evzoni után nem sokkal fizetőkapu létesült, 1,80 euró a pályadíj. Thassos felé még 2 helyen kellett fizetni, mindkét helyen 2,40 eurót.
Keramotiba érve nem volt idő töprengeni a kompra való feljutáson, mert azonnal "felhajtották" az autót, alig érkeztem megvenni a jegyeket.
Limenasba érve a kompról legurulva hívtam Ágit a mobilján, de nem vette fel. Szerencsére a telefonomba el van mentve az otthoni száma is, hát megpróbáltam azon. Pár csörgés után fel is vette. Kiderült, hogy alvásból riasztottam.
Szállásunk Skala Potamiában a hegyi Ifigenia apartmanban volt. Csodás fogadtatásban volt részünk, mert megérkezésünkkor ott várt bennünket Ági, uági és a lánya Zsuzsi a fügefa alatt :). A fogadtatást ezúton is nagyon köszönjük. Efitől gyümölcsöt és sütit kaptunk az érkezésünkkor. Szobánk a földszinti Polimnia volt, amely 2 különálló stúdiólakás, de képezhet egy apartmant is, mert összenyitható. Ez számunkra nagyon ideális volt. Klíma nem is nagyon kellett, mert hűvös volt a szoba, éjszaka pedig a fürdőszoba ajtót és az ablakot nyitva hagyva tökéletesen járt a levegő. Arról nem is beszélve, hogy a hegy felől éjszaka jó hűvös légáramlatok jöttek.
A szállás egyetlen hátránya talán a zajossága. Ez az építészeti adottságaiból következik. Eléggé áthallatszik minden a környező lakásokból, főleg a föntiekből. Első éjszaka az igen hangos román vendégek kissé nehezítették a pihenésünket, de később ez a probléma nem állt fent.
A szigetre augusztus 21-én érkeztünk. Ennyire későn talán egyszer utaztunk ez idáig Görögországba, akkor Pargára. A méhészkedés és egyéb elfoglaltságaink miatt az aug. 07. körüli indulás volt eddig az ideális.
Lovas Zsuzsiék és uágiék is mondták, hogy szerintük sokan vannak, tömeg van a szigeten. Lehet, hogy ők annak érezték az elő- és utószezoni tapasztalataik alapján. Nekem - a főszezonhoz szokott utazónak - nem tűnt soknak a nyaralók száma a szigeten.
Megérkezésünk napján az Anna Hotel előtti köves partszakaszig mentünk (Flisvos taverna) fürdeni, úszni. A tenger csodálatosan jó hőmérsékletű volt. A szállás felé visszabandukolva megvettük első giroszunkat az Aginorasnál. Elvitelre kértük, a szállásunkon akartuk elfogyasztani. Ez azonban nem volt egyszerű. Részint azért, mert a darazsak nem hagyták, hogy kint együnk, részint meg azért, mert ennyire rossz giroszt talán még sosem ettem. A kukában fejezte be pályafutását.
Másnap (szerdán) csak strandoltunk. Délután messengeren megbeszéltük Ágival a másnapi mini thassos találkozó részleteit: vitorlázni megyünk délután :), Zsuzsiékkal a pékség előtt kellett találkoznunk csütörtökön du-án 13.30-kor, hogy onnan együtt menjünk a limenasi jacht kikötőbe.
A találkozó előtt azonban Lovas Zsuzsiék Uágiékkal feljöttek a szállásunkra a bérelt dzsippel, hogy szóljanak, ők előre mennek Limenasba, mert fizetéskor a 200 euróst nem fogadták el tőlük az egyik supermarketbe és bemennek a bankba fölváltani. Megbeszéltük, hogy Limenasba a parkolóban találkozunk.
A vitorlázásra a Blue Diamond vitorlással mentünk. A tenger elég szeles volt, ringatózott is rendesen a kis vitorlás. Szerencsére senki sem lett tengeribeteg. A nagy Márványpartra mentünk, ahol kiúsztunk a partra. Először úgy gondoltam, hogy én is simán kiúszom, de aztán csak inamba szállt a bátorságom és inkább kértem egy vizideszkát :)
A Márványpartok a szeles időjárás okozta magas tűzvédelmi kockázat miatt le voltak zárva. Hajóval megközelíthetőek voltak és ki lehetett a partra is úszni, de a partokhoz vezető utakra fölmenni nem lehetett. Ezért a vitorlázásunk alkalmával privát strand élményében volt részünk :)
Az úszkálásunk közben Ági a hajón maradt és olyan, de olyan menüt varázsolt nekünk uzsonnaként, hogy teljesen elájultunk a csodás látványtól és ízektől (és még az én Jóuram is jóízüen elfogyasztotta a részét). Volt görög saláta finom friss kenyérrel, gyümölcssaláta, dinnye, sós ropogtatnivalók! Elhihetitek, a hús egyáltalán nem hiányzott senkinek.
A hajó innen a Porto Vathy Beachre siklott. Itt a tenger jobban hullámzott, csak a fiatalok és Pisti (Lovas Zsuzsi párja) úsztak ki. A hajó nagyon billegett-himbálódzott a vízen, izgalmas volt visszamászni a vitorlásra azon a kis létrán az úszóknak is.
Már nem is tudom, de úgy este 6 óra felé értünk vissza a limenasi kikötőbe.
Pénteken elmentünk a Mihály Arkangyal Kolostorba. Hosszú fehér ruhába mentem és vittem vállkendőt, de a kapus néni csak rám adott egy barna szoknyát, mert átlátszónak ítélte a fehér ruhát :) A kolostor még mindig szép és még mindig csak nagyon kicsi része látogatható.
A kolostor látogatás után Alikire mentünk. Aliki környéke elég gyászos látványt nyújt a pár évvel ezelőtti tűzeset okán. Körbejártuk a kis félszigetet. Negyedszerre. Minden alkalommal látunk apróbb változásokat. Alikinél a tenger csodaszép és csendes volt. És igen, itt érződött a tömeg is rendesen.
Szombaton Limenasba indultunk. A Görög színház bejárata nyitva volt, középen ott áll még a daru. Látszólag hónapok óta nem dolgoznak, a fű magasan felnőtt mindenhol. Fölmentünk az Akropoliszhoz és az Athene templomhoz is. Csodás a panoráma innen Limenasra.
Visszafelé Evreokastro felé mentünk le, a kis kápolnához és a Karnagio Beach Bárnál jöttünk le a partra. A kultúrprogram után keresni akartunk egy csöndesebb strandot. Először Skala Prinos partján álltunk meg, de a partközeli kavicsos-köves-sünös sávot a nagy hullámzás miatt én nem mertem átúszni (és a többiek se akarták), ezért igen hamar tovább álltunk. Végül a nyugati parton déli irányba haladva elértük Skala Mariest és egész délután itt strandoltunk. A part homokos, kp-en mélyülő, a víz kristálytiszta, csodás hőmérsékletű, hullámmentes és alig voltak emberek. Visszafelé Limenariában vacsoráztunk.
Vasárnap a Szirének medencéjéhez mentünk délelőtt. Az új úton mentünk le. Könnyen meg lehet találni, óriási táblákkal jelzik a lehajtót. Az autót a főút mellett hagytuk. Páran ugyan lehajtottak a vörösesbarna poros úton, de aztán láttuk, hogy volt aki megszenvedte a visszajövetelt. A lehajtótól mintegy 900 méter a Giola. Rengeteg az ember. Az út lefelé lejtős, ebből adódóan visszafelé emelkedős, ami a 35 fokban igazi kihívás lehet. A Szirének medencéjét láttuk már korábban többször és hálát adok a sorsomnak, hogy láthattam természetes szépségében. Amikor először láttuk világos, smaragdzöld, kiristálytiszta vize volt. Gyönyörű, lélekemelő látványt nyújtott. A tenger át meg átcsapott a medencébe. Emlékszem, Gergő akkor volt 14-15 éves és többször is leugrott a medence széléről. Aztán láttuk 4 éve. Akkor építették ezt az új utat és a Giola egyszerűen be volt dögölve. Könnyeztem a bánattól, amikor láttam és éreztem a bűzt. Zavaros posvány volt.
Azóta nyílván tettek az ügy érdekében valamit, mert sokat javult a helyzet a 2014-es állapothoz képest. A víz ismét zöld, bár nem olyan világos és tiszta, mint anno volt, de azért sokkal jobb a helyzet. Rengeteg viszont az eldobált szemét, ami lehangoló. Szemétgyűjtő nincs kitéve, talán csak annál a vendéglátó egységnél, ami a Giola fölött van a sziklán. Az ugrálás részünkről elmaradt. A medencénél van egy kis búvárszivattyú vagy mifene. Hogy ezzel a vizet pótolják-e vagy pontosan mi célt szolgál, azt nem tudom.
A Giolától a Paradicsom partra mentünk. Voltak sokan, de rengeteg hely volt, hogy leterítsük a "derékaljunkat". Csodás kis hullámok, remek vízhőmérséklet várt bennünket. Egyszer-kétszer megdörrent az ég és megjelent némi gomolyfelhő, de nem esett eső egy csepp sem. A szállásra visszatérve láttuk viszont, hogy a parkolóban a homokos port kicsit megcsapkodta az eső. Este elmentünk az egyik korábbi szállásunk, az Aethrion apt. tulajdonosához Grigorihoz és a párjához Nikihez látogatóba. Jól telt az este. Kaptunk kis festett köveket Márkótól- a kisfiuktól és Grigori adott egy üveg mézet ajándékba, mert már ős is méhészkedik. :)
Ha hétfő, akkor Thassoson Prinosban piac van. Még időben érkeztünk, hogy jól tudjunk parkolni. Vagy másfél órát piacoztunk. Vettünk finom szőlőt, paradicsomot, száraz babot, oliva olajat, aszalt olivát, fűszernövényeket, sőt még az ebédlőasztalra egy jó darab terítőnek való anyagot is. Na, ez nem volt olcsó, viszont Görögországból való ;). Ja meg szép konyharuhákat is szereztem 1 euróért. A bazársoron ugyanez 2,5-3 euró.
A piacozás után a Pachi beachen maradtunk délutánig. Ez a part is nagyon jó. Kiváló a víz és a parton van árnyék is bőven. No és itt sincs tömeg. Limenasban vacsoráztunk. Alkonyodott már, amikor visszaindultunk, de Panagiában azért tettünk egy jó nagy sétát.
Este a fiatalok a Captain tavernába mentek vacsorázni, de kétségbeesetten hívtak telefonon, hogy ehetetlen az étel. A halak égettek voltak, a grill mix pedig sületlen-véres. Nagyon készültek a tavernázásra, éhesek is voltak és nagyon-nagyon csalódottan jöttek el. Sok vendég volt pedig... és hát régen jó hírű volt ez a taverna. Bár mi csak 1x ettünk itt a korábbi évek alatt, de mások dicsérték.
Kedden borús napra ébredtünk. Kissé hűvös is volt reggel. Nem volt kedvünk strandolni, ezért a szállásunkon és annak kertjében pihentünk, olvastunk, beszélgettünk. Délután fél 2 felé azonban már nagyon nem tudtunk mit kezdeni magunkkal, az idő is fölmelegedett. lementünk hát autóval az integetős mólóhoz. Kicsit bámészkodtunk, majd hirtelen felindulásból elhatároztuk, hogy fölmegyünk Kastróba. A Kastróba vezető új utat a GPS nem ismerte, pedig még itthon, indulás előtt frissítettük a készüléket. De mindegy is, mert mi tudtuk, hogy merre kell menni. Zsuzsáék mondták, hogy sok házat felújítanak Kastróban és ez így is van. Attól még megvan a hely varázsa. Kostas beengedett bennünket az Agios Athanasios templomba is szétnézni. Közben Ági keresett bennünket messengeren, de a mobilnetet napközben kikapcsolom, így nem tudtam róla. A Kastróból való induláskor bekapcsoltam és láttam, hogy hívott és írt is. Végül is elkerültük egymást, de hozott finom vacsorát, amiből másnap ebéd lett és sok finom zöldséget, amit ezúton is köszönünk.
Szerdán délelőtt lementünk a Golden Beachre autóval, mert nem volt kedvünk annyit gyalogolni. Mi a középső részét szeretjük: a "Heppy" szupermarketnél kell lemenni és a tűzoltó torony utáni részt követően, ahol kissé elkeskenyedik a part és homokdűnék vannak. A fiatalok a búvárkodás mellett döntöttek a múzeum környéki partszakasznál. Kb. 2 óra felé visszamentünk a szállásra, útközben bementünk a nagy pékségbe megvenni a másnapi hazaútra a péksüteményt. Ebéd után kis sziesztát tartottunk, majd visszamentünk a partra. Efitől este kaptunk finomságokat. :)
Csütörtökön ébredés után még kicsit időztünk, hogy az egyetemi tantárgyfelvételt a "gyerkőcök" megoldják és utána indultunk el. Most nem volt olyan hirtelenjében a kompozás, vártunk is az indulásig. Hazafelé eseménytelen utunk volt. Belgrádban kifogtunk valami csúcsforgalmat vagy balesetet, de araszoltunk kb. 1 órát. A benzinkutakon mindenhol rengeteg török volt és az utakon is nagy volt a forgalom. Belgrád után, mintegy varázsütésre az útról eltűntek, de a benzinkutaknál még táboroztak valamennyien.
Tesóm itthon figyelte a határhelyzetet és írta az sms-eket. Röszkénél fél órás várakozást, Tompánál pedig 1 órás várakozást írt. Nagyon hezitáltunk, tudván, hogy ezek azért nem 100%-os adatok, mert mi van, ha nem frissítik, ill. van a határokon szerb oldal is. Végül Röszke mellett döntöttünk. Szerencsénk is volt, mert jó sorba álltunk Horgosnál és fél óra alatt átjutottunk. A magyar oldalon minden kapunál álltak autók, még ilyet sosem láttam. Mindenhol dolgoztak a határőrök. Haladtak is, bár lassabban, mint a szerbek. Kinyittatták a csomagtartót és a vámos is beszélgetett velünk egy kicsit, de végül is fél óra itt is elég volt az átjutáshoz.
Szegeden kitettük a leányzót és indultunk haza. 23.15-kor álltunk meg a ház előtt.
Csodás nyaralásunk volt így négyesben. Thassos még mindig gyönyörű. Most lehet, hogy pár évig nem járunk arra, de még biztos, hogy visszatérünk.
Honey
2018. 09. 01.