Miért pont most írom a tavalyi élménybeszámolót? Előjöttek a tavaly májusi emlékek. Fantasztikus hetet töltöttünk a szigeten. Egy hete eldöntöttük, hogy idén tavasszal ismét „haza” megyünk.
2015. januárjában Ági és Panos meglátogattak bennünket az otthonunkban, és előjöttek a régi sztorik, közös emlékek. Ezek után nem bírtunk magunkkal. Mindegyikőnk fejében motoszkált a gondolat, mennünk kell! Egy áprilisi délutánon, épp a kedvenc cukrászdánkban kortyolgattuk a forró csokinkat, mikor összenéztünk férjemmel, és megszületett a döntés, megyünk. Levélváltás, skype Ágival, és május 1-jét a szigeten ünnepeltük.
Pár éve már voltunk a szigeten tavasszal, akkor április elején. Azóta vonz bennünket a tavaszi sziget. Minden virágba borul, dolgoznak a méhek, és ébredeznek a "szigetlakók". Rendezgetik az apartmanokat, éttermeket, felújítanak, festenek. Várják a turistákat.
Barátaink - Ági és Panos – már nagyon vártak bennünket. A hosszú út után fantasztikus ebédet kaptunk. Annyira csodás volt az idő, hogy az egész napot a kertjükben töltöttük. Addig, míg készült az ebéd, Panna lányom és én virágokat szedtünk. Május 1-je a görögöknél a tavasz és a munka ünnepe. Úton-útfélen virágcsokrokba botlik az ember. Ezen a napon szokás a bejárati ajtókat virágcsokorral díszíteni, de az autók szélvédőin is virágcsokrokat lehet látni.
Fel sem tűnt, hogy egész éjjel nem aludtunk. Beszélgettünk, sétáltunk, játszottunk. Igen, játszottunk. Biztosan sokan láttátok már a görög kávézókban az „öregek” mindig egyfajta társasjátékot játszanak. Mindig néztem őket, de nem tudtam, hogyan kell játszani. Panos megtanított bennünket. Ez a Backgammon, más néven ostábla. Néha nehéz volt követni Panos játékát, de azért az alapokat megtanultuk.
Szállásunk, mint minden évben, Vikiék parti apartmanjában volt. Innen csodás a kilátás a tengerre. Az apartman melletti étterem, a Kapitány nyitva van egész évben. Régi ismerősként köszöntöttük egymást. Most is, mint minden alkalommal isteni finomakat ettünk náluk.
Tavasszal látszik mindenkin, hogy mennyire kipihent, tele vannak energiával. Van idejük leülni az asztalunkhoz beszélgetni, kávézni. Ebben az időszakban jobban meg lehet őket ismerni.
Mi is és Ágiék is tele voltunk tervekkel, hogy ezen a héten mit fogunk csinálni. Május nem a strandolásról szól. Habár néhányan már fürödtek, de mire mi is rászántuk volna magunkat, egy éjszakai vihar miatt, mely felkeverte a tengert, erről lemaradtunk. Azért a lábunkat megmostuk a tengerben.
Késő délutánra azért kellőképpen elfáradtunk. Elindultunk, hogy most már pihennünk kell, de azért még egy frappé belefér. Így „tévedtünk be” egy apartman megnyitójára is. Akkor készült el, már csak a kert rendezése volt vissza. A család – kik az apartmant építették – nagy örömmel fogadtak bennünket, így a frappéból egy kis uzsonnázás, borozgatás lett. Ezek után nem nagyon kellett altató.
Az elkövetkező napokat reggeltől estig kirándulásokkal folytattuk. Többször jártunk már a szigeten, néha úgy érzem, hogy már mindent láttunk, de mindig rá kell jönnöm, hogy még semmit sem. Elmentünk a régi ércbányába, kirándultunk a Genna tóhoz, mely tavasszal tényleg tó. A vízesés csodálatos. Az erdő tele zümmögő méhekkel és madárcsicsergéssel. Ezt hallani kell!
Természetesen elmentünk a nekünk szokásos helyekre. Paradiso Beach, Márványpart, márványbánya, Ipszario, sorolhatnám tovább. Körbeautóztuk a szigetet, és láss csodát, így fedeztünk fel szebbnél-szebb helyeket. Nyáron, mikor a nagy tumultus van, fel sem tűnik néhány partszakasz. Szinte leparkolni sem lehet az út szélén, annyira sok a turista. Ilyenkor kedvünk sincs nagyon megállni.
Tavasszal szinte hívogatnak ezek a partszakaszok. Ilyen volt többek között a Metallia beach. Panna lányunk teljesen beleszerelmesedett az öbölbe. Ajánlom mindenki figyelmébe. Több partszakaszra „letévedtünk”, ezekről inkább a képek beszéljenek.
Rendbe tették a Kastróba vezető utat is, így a saját autónkkal is fel tudtunk menni. Kostas várt bennünket finom ebéddel, de sajnos nem sikerült odaérnünk. Egy motoros jött le a hegyről és úgy döntött, hogy megnézi közelebbről az autónk elejét. Szerencsére nem sérült senki és az autónk is használható maradt, de az ügyintézés annyi időnket elvett, hogy lemaradtunk a finom ebédről.
Egyik napon - nagyon-nagyon korai kelés árán - Ágiékkal átmentünk a szárazföldre. Ágiéknak volt egy kis dolguk Thessalonikiben, így mi is velük mentünk. Régebben már jártunk a városban, de így még nem. Leparkoltunk Thessaloniki külvárosában és helyi busszal közlekedtünk. A fő úti cél a piac volt, de természetesen sétáltunk egyet a belvárosban is. A piac valami fantasztikus, itt aztán mindent lehet kapni. Ruhák, zöldségek, húsok, halak, fel sem lehet sorolni. Minden áru friss. Rengeteg gyümölcsöt, zöldséget, különböző magvakat vásároltunk. És a nagy csomagokkal fel a buszra. Nekem, aki autóhoz van szokva, elég nagy megpróbáltatást jelentett. De ez így volt élmény.
Visszafele úton nem az autópályán mentünk, hanem a főúton. Illetve néha mellette. Végig csorogtunk a parton, eldugott falvak, eldugott öblök, és még eldugottabb csodák. Megálltunk egy kantina-nál ebédelni, egy partszakaszon kávézni. Ezek olyan helyek, hogy biztosan nem álltam volna meg máskor.
Elmentünk Amphipolisba. Azt gondoltam, hogy meg lehet nézni az ásatásokat, melyről annyit olvastunk, de csak a múzeumba lehetett bemenni. Azért az is fantasztikus, de szívesen sétálgattam volna a régi „romok” között.
Részünk volt még egy hatalmas élményben is. Képzeljetek el egy eldugott helyen, egy aránylag széles patakot az erdő közepén. A patak mentén kövekből „kiépített” medencék, melybe a hegyből termálvíz csordogál. Az egyik ilyen medencébe telepedtünk be mi is. Hát sok mindent megértem már. Gondoltam, ha Görögországba megyek, megcsodálom az ókori romokat, fürdök a csodás tengerben, beszélgetek a görög emberekkel, eszem-iszom, de hogy egy termálfürdőben kötök ki? Ajánlom mindenkinek az élményt, a víz erejét.
Az utolsó napot a Golden Beach-en töltöttük. Frappéztunk, sétáltunk a parton, megvacsoráztunk a Kapitányban, és búcsúztunk az emberektől és a szigettől. Hajnalban indultunk haza. Haza?
Nagyon hamar elrepült az idő. Ismét gazdagabbak lettünk. Ez alatt az egy hét alatt elfelejtettük az itthoni gondokat, bajokat. Feltöltődtünk.
Ez az, amit nem vesz el tőlünk senki.
Ti is látogassatok el a szigetre májusban. Olyan élményekben lesz részetek, melyeket nyáron a sok turista között nem tapasztalhattok.
Anna és Családja
Fotóalbum:
