Valamikor a hetvenes évek elején Thessalonikiben egy amolyan tengerparti kis kávézóban elfogyott a szokásos görög zaccos kávé és a vendégek kávét követeltek a szegény tulajtól. Akkoriban még nem voltak non-stop üzletek és így kénytelen volt valami megoldást találni a felmerült probléma megoldására. Véletlenül volt egy doboz (érdekes, Görögországban még ma is kapható bádogdobozos kivitelben) NesCafé-ja, ami akkortájt jelent meg a piacon. Mivel nyár volt és átkozott meleg is volt az éjszaka, (akkor még nem volt elterjedt a légkondi sem) gondolt egy nagyot és nekilátott a kísérletnek, hogy a "kávészerűségből" kávét csináljon. Igen ám, de mitől lehetne olyan krémes és habos, mint a főzött kávé? Ekkor megpillantotta a pultja díszhelyén a féltve őrzött shakerét, amit valamelyik amerikai rokona hozott neki ajándékba. Lecsavarta a tetejét a szűrővel együtt és amúgy görögösen belekanalazott kávét, cukrot egyaránt, mintha zaccos kávét készítene. Ráöntött egy kevés jéghideg vizet, visszatette a shaker tetejét a szűrővel, majd ahogy azt az amerikai rokontól látta, elkezdte rázni. Az eredmény döbbenetes volt! Közel másfél perc intenzív rázásnak köszönhetően a nescafé, a cukor és a víz olyan krémes habot produkált, hogy az nem akart kifolyni a pohárból! Mit volt mit tenni, öntött még rá egy adag jeges vizet, kicsit összekeverte, majd kiöntötte egy hosszú, vékony nyakú pohárba. Tálcára tette és már vitte is volna kifelé a vendégnek, de amúgy amerikaiasan beledobott egy jégkockát és persze beledöfött a kávé habjába egy szívószálat is, hogy legalább kárpótolja a kedves vendéget, ha már nem kap "tisztességes" kávét. Letette a kávét a vendég elé és rövid szabadkozás után azt mondta, hogy már csak az üzlet újdonsült kávéspecialitása volt előállítható, és természetesen, ha nem ízlene a vendégnek, akkor nem kell kifizetnie.
A vendég belekóstolt és azt kiáltotta:
- Hiszen ez zseniális! Kávé is, hideg is, finom is! Mi a neve a specialitásnak? - kérdezte a vendég a tulajtól.
- Nem találtam még ki neki nevet. - mondta szabadkozva. Talán shaker-nek lehetne hívni?
- Á, össze fogják keverni az emberek a shake-kel, ami nem lenne jó. Mit szólnál viszont a franciásan hangzó frappé-hoz? Egyébként valami hasonlót jelent franciául, mint a shake és még könnyebb kiejteni is - mondta a kísérleti alany, akinek köszönhetjük a kávéspecialitás nevét.
De sosem felejtjük el azt az embert sem, aki kínjában olyan eredeti italt alkotott, ami meghódította pár év alatt az egész világot.
Egészségünkre!
U.I.: Tejet is lehet hozzá önteni, de csak azután, miután kitöltöttük a pohárba a kész habos kávét, mert ha víz helyett, vagy a vízzel együtt tesszük bele a tejet és úgy kezdjük rázni a shakert, akkor sose lesz habja ! Ínyenceknek ajánlom, hogy a már pohárba öntött frappét bolondítsuk meg egy pár csepp Baileys-zel! Igazán zseniális lesz!
Más forrásból:
A frappé története 1957-ben a Thessaloniki Nemzetközi Kereskedelmi Vásárral kezdődött. Ebben az évben a Nestlé egy új gyerekital terméket dobott piacra: egy instant kakaóitalt, amit tejjel kellett összekeverni és egy shaker-ben felrázni. A Nestlé egyik alkalmazottja a vásáron, Dimitris Vakondios, a szokásos napi instant kávéját szerette volna elkészíteni, de a vásár területén nem volt alkalma vizet forralni, ezért a kávéport hideg vízzel keverte össze és felrázta a shaker-ben, hogy feloldódjon. Ezzel a kísérlettel született meg az első frappé kávé, Görögország népszerű nyári itala. A frappé mára már Görögország nemzeti kávéjává vált, és gyakorlatilag minden kávéházban kapható.