Az írásban megjelölt helyszínek képei:
Templomok, római kert, jelentősebb épületek
Lakodalom
Videó felvétel

Potostól 10 km-es távolságra esik Theologos a sziget belseje felé.
Ez Thasos egyik legrégibb és legszebb történelmi faluja.
A falu története az ókorban kezdődik. Potos és a mai Theologos közti területen az ásatások i.e. 800-ból egy halott város romjait tárták fel.

Theologos két falurészből állt a régi időben. Pánó – felső és Kátó mahala, azaz alsó szomszédságából.
Kátó mahalá az ókori halott város mellett létesített temetője köré épült.
Pánó mahalá a mai temető és a Melissás forrás - melyet Potosba elvezettek – csoportosulásában   valami más szó kell  volt. Idővel a két rész egyesült.
Mai elnevezése a bizánci időkből származik.
A sziget fővárosa volt a 19. század közepéig.
Az olyan idelátogatónak, ki ismeri a helység történetét, azonnal szembetűnik, hogy bár egy közepes lakosságú sziget fővárosában jár, nem lát még az egykori hivatalos épületekből sem modern épületet. Nincs ilyen háza. Az egykori városháza, a rendőrség és egyéb fontos épületek a régi előkelő épületekben székeltek.
Minden háza - 1850-től napjainkig épített épülete - kőház. Ami a szemnek talán még ebből a hatásból hiányzik, hogy a mostani kőházak tetejének tetőtartó szerkezete már nem a súlyos és tartós gesztenye és ciprus kentros fákból készült, hanem mai fenyőgerendákat használtak. Így elhagyták az egykor oly divatos kolostorcserepet és a palakő fedőanyagot. Mindez a szemet gyönyörködtető és lelket gyógyító hatásából nem von le. A gazdag falu lakóinak valóban esztétikus házai egyedülálló építészeti stílus jegyeit őrzik.

Nevesebb uradalmi épületei.
Vasili Vasiliku szülőháza, mi a falu főutcáján van.
Jeles színész, újságíró, rendező és író. 1953-tól máig több mint 120 könyvet írt, 12 díjat nyert, több írása 33 nyelvre lefordítva jelent meg.
Az író egy vallomása a következő kérdésre: „Mely halott városban szeretné írni utolsó könyvét?”
Vasili Vasilikó válasza: E pillanatban Ouránopoliban, Athona árnyéka alatt szeretném. Ott azonban nincs házam. De van házam Thassoson, mi szintén az Athosra néz. A szülői ház, honnan írok.

 
Hogyan emlékszik egy novellájában otthonáról és falujáról:
Egy késő nyár Thassoson
„A farm apám gyermekkori álmának megvalósítása volt. Az 1930-as évek derekán a sziklák dinamittal való kirobbantásával készítette. Az időben a Kavalából érkező hajóknak két nap kellett, hogy ideérjenek az ideszállítandó anyagokkal. Majd gyümölcsfákat ültetett. Kertészünk is volt a háborúig, ki egész évben ott élt családjával. A birtokon nagy termés volt, vize a vízgyűjtő tartályban és a  forrásból is volt. A „forrása”, novellámnak, hatalmas erejű, benzinmotoros. Mely innen robbant be…
Mindez tartott a háborúig, majd nem létezett ott más, csak a
kertész szelleme. Utána már csak nyáron mentünk a birtokra, augusztus 15. után. Adott nekünk ízes mandulát zsákszámra, mit az erdőben levő kunyhóban a gyümölcsökkel együtt szárítottunk, mikor ott voltunk. Thasoson az időben érik a füge, a gránátalma és a szőlő. Ezért mondják a thassosiak:
„μαυρυ ρογα, μαυρυ καπα”- fekete bogyó, fekete köpönyeg, azaz belemegyünk a télbe, mire megérik a szőlő.”
„ Az apai nagymamám, Lisavva, meghalt 1971-ben, mikor száműzetésben voltam szeretett helyemtől. Magas volt és előkelő asszony. A férje meghalt nagyon korán, majd ő özvegyen maradt egész életére. Eljött néhány télen Thesszalonikibe, apám erőszakkal hozta őt oda. Ahányszor én egy barátnőmmel a szobámba zárkóztam - anyámtól tudom azt - ő a kulcslyukon kandikálva leskelődött. Szeretett engem nagyon és én is nagyon szerettem őt. Sok unokája volt. Kisgyermekként emlékszem rá, a szülőházamban Theologosban, mit végül én örököltem. A hatalmas köténye nagy zsebébe teszi a kezét és diót ad nekem.
A thassosi uradalmi házban volt egy szoba, kicsiny, mint egy lény, benne kandallóval, annak a párkánya egész télen dúsan megrakva száradó almával. Még mindig keresem azt a melegségét a helynek. Amikor látom azt üresen és romosan… az almáról álmodom. A kertben hátul, voltak valamilyen barackfák. Kőbarack. Finomabbakat annál soha nem ettem. Az egész világot bejártam, és ahol láttam kőbarackot, vásároltam, hátha az íz is az lesz, mire gyermekként emlékezem. De azt az ízt soha nem találtam.
Mint ahogy a másik nagyanyám - az anyai részről - fagyija, mit ünnepekre csinált a nagyapámnak, Iliasznak. Az ősi fagylalttartó, a tört jéggel és a sóval körbe. Az egész világon mindenhol kerestem azt a fagyiízt. Végül megtaláltam, úgy tizenöt évvel ezelőtt egy sarki bárban, Rómában.  A  via de, via de... sarkon, a központban. De nem az az íz volt. Csak az első két harapás. Utána az az íz, mit kerestem, eltűnt. Egy akármilyen fagyivá vált.
A nagyanyám a legtöbb évét Theologosban élte le, egy közeli rokonának társaságában, Mária nagynénémmel. Ahogy Lisavva nagyanyám a szavakkal célszerűen és szűkszavúan bánt, annyira volt Mária néném - „nagy lány” ő is - csicsergő, jókedvű, pletykás és állandóan éneklő. Ők ketten együtt egy meglepő ikerségben voltak ellentétükkel. Szűzen maradva soha nem ment férjhez. Adtak is neki egy ragadványnevet. Mária, a Szűz. Öregségére, bár a falu összes kápolnáját ő vigyázta, olíva mécseseiket mindenhol ő tisztítgatta és gyújtogatta, szabadszájúan beszélt. Minden szava egy pornófilmbe illő volt. Amikor az első félénk turista félmeztelen öltözetben megjelent a faluban, a nagynéném reggeltől estig azokról csicsergett szemérmetlen pornográf módon. Szüzességének elfojtása az öregségére jött ki, az Úr szavait idézve.
Emlékszem apámra, egy tavasszal a szigetről jön egy kosár kaiszival a birtokunkról. Fenséges illatú volt. Kaiszinak nem hívják sehol máshol. A nagyon nagy szemű, aromás sárgabarack neve ez. Csak nálunk. Hogy van az, hogy vegyszer nélkül oly nagy és illatos? Annyira ismeretlen ez a szó, hogy akárhány írásomban ezt írtam, mindig kijavítottak, és átírták Kaikire, mi a kis hajót jelenti. Anélkül, hogy annak értelme lenne ott a szövegemben, helyesebbnek vélték, mint az ismeretlen eredetű kaiszi-t.”
„ Emlékszem egyszer a nagyapámra, ki eljőve egyszer hozzánk, csapdát állított a hold fényével a nyúlnak. A nagyapámmal mentünk vadászni, vadnyúlra. A szemközti kis szigetre, Astriotikóra. A vadnyulak bent a földvájatokban élnek - mint a vietkongok -, beásva magukat a föld alá. Utoljára, mikor a nagyapával odamentünk, 1955-öt írhattak. Emlékszem, mert mondta a bárkásnak - Bourourtinak -, mikor elhagytuk a szigetet: „Következőleg majd az angyalommal jövök ide.”
„Megpecsételve citromkupás emlékeket, csak pillanatokra emlékszem, úgy, mintha azok csak tegnapelőtt lettek volna. A melegre, a nyugalomra, az egyedülálló nyárra a szigeten. Az egyetlen eset, mi mindennap megtörtént, az érkezése a napi egy hajónak Kavalából. A „Papageorgoud” és a „Hedo”. Ezek minden nap közlekedtek. Hol az egyik, hol a másik. Egymást váltva. Vártuk azokat minden nap, mert valamit mindig hoztak nekünk. Valaki ismerőst, egy újságot, amit rendeltünk, minden rendelést, mit reggel vett fel a megrendelést intéző. Délután három óra felé néztük Kefalas öblénél, hogyan fordul be a hajó. Onnan még legalább háromnegyed órát kellett várnunk, míg Limenáriába ér, ahol legtöbb utasa átszállt a nagy bárkákba, mik a kaikihez mentek. A bárkák az időben a szárazföld és a tenger közt voltak szolgálatba állítva. Az érkezőket várók messziről kinyújtott karral, széles mozdulatokkal, kendővel üdvözöltek, mielőtt még a kaikihez érkező, partra elszállító bárkába másztál volna. Mindig érkezett hát valaki. És akárki is volt az, elhozta magával a szelet, a sietségét és idegességét a városnak. És annak az akárkinek általában érkezésekor egy méhecske - a sokból, mi létezett - megadta az injekcióját, hogy őt lenyugtassa. Mi mondtuk akkor neki, hugyozzon egyet és a saját hugyával piszkítsa be a csípést. A vizeletben levő ammónia a legjobb gyógyszer.
Máskor, mi a leggyakrabban megtörtént, nem jött senki.
Egy időszakban maláriajárvány tört ki a falvakban. Fleming gyógyszerét akkor még nem találták fel. Mert Fleming akkor még nem ismerte Amáliáját, ki segítette felfedezni a penicillint. Az időben csak a kinint ismertük gyógyszerként. Egyszer Theologosban a lánytestvérem súlyosan megbetegedett. Mindenáron Kavalába kellett, hogy vigyük. A faluból nekiindultunk hajnali kettőkor a teljes sötétségben, a szamárral, hogy fél hétkor Potosba érjünk. A hajó, ugyanaz, amely előző délután érkezett meg, az indult aznap reggel Kavalába. Akkor a szamáron az út négy és fél óráig tartott. És az öszvérek, ahogy közeledtünk a tenger felé, úgy gyorsították a lépteiket. //Főleg a szamaraknál figyelték ezt meg, nem a büszke és hegyi öszvéreknél. A szamarak, mivel jobban tudtak legelni Potos Simonia részében - Theologos egy kietlen sziklás területre épült -, közeledve a tengerhez, - eleséget remélve - gyorsították lépteiket.// Szőnyeggel és takaróba burkolva vittük testvéremet, ki égett a láztól. Szerencsére időben érkeztünk Kavalába. Azért a félelem mindig jelen volt, hogy senki nem bír távozni a szigetről, amikor akar.”
„Ha most valamikor egy felkavarodott erőszakos nap után megnyugvást keresek, becsukom szemem és a régi helyről álmodom: mandulafák, kaiszik, szőlőlugas, fenyves, mik a tengerpartig nőnek. A tengert, azt én egy kilométer távolságból a ház verandájának árnyékából látom. Érkezik a hajó. Doukou-doukou…a távolból. Van, hogy belegabalyodik a fenyők gallyaiba. Nem hallatszik a motorja. Gondolatban észlelek egy messze nyújtó karral integetést a kendővel. Délután öt óra van. A nap nem perzsel már. De a tenger lehántja ezüstös pikkelyét. Nem fúj, csak szellő lebeg.
És így ezekkel a képekkel megnyugszom.
Majd ijedt kép villan be elém.   
Egy jövevény érkezik a távolból.  A temetői ciprusok felől… Nem, nem lehet az…Nem lehet a halál. Vagy, ha mégis, oly édesen jő, oly fény-árnyék játékkal felette, hogy kijátssza Theologost az utolsó pillanatig, nem felfedve előtte a halált.”


E novellarészlet korhű rajza mindent kifejez. A múlt tiszteletét, dédelgetését, és az érte való aggódást. Mely ilyen és ezzel hasonló mesékkel minden ott élő, ott élt utódban mélyen átitatva ma is élő képként van jelen. Jelen van, és ahogy a hamuval temetett parazsat, ha a szél megfújja, az fényes lánggal újra teljes melegségével feléled, úgy jön ez a melegség ebből a faluból is.
    
1979-ben a görög kormány a falut hagyományőrző falu - élő skanzenfalu - rangra emelte, az őslakosok minden tiltakozása ellenére.  Híres a hagyományos ételeiről - kokoreci, kecske és bárányszuflája -, valamint a hagyományőrző ünnepségeiről. Tavasszal a húshagyó hétfő sárkányeregető napja, augusztusban a thassosi esküvő, a szőlő és a bor ünnepének eseményei látogathatók.
A falu egy hosszú sávban fekszik az egykor széles patak partja mentén. Mai szemmel nézve a kőbe burkolózott kőházak azt sugallják, bár gyönyörű a környezet, mégis rideg és kemény. Nem így volt ez a ’85-ös szigeti tűzvész előtt. Akkor hatalmas fenyőerdőség borította egészen a tengerpartig.
A patak jobb és bal oldalán vannak a római kertek. Ez a rész ma már nem lakott és a kerteket sem használják. Pár éve történt uniós pénzből a rendbehozatala. Az odasétálók az Ágios Dimitrios templom alatt elhaladó úton lejutnak az 1800-as évekből származó kőhídhoz.
Azon áthaladva a mészégető után egy kápolnánál érdemes pihenőt tartani. Az utat onnan tovább folytatók a kikövezett, kandeláberes öreg úton a sziget legszebb látképében gyönyörködhetnek.
Theologos az öreg falu a kőrengetegben, a cédrussal körbevett templomok harangtornyaival.
Az út kb. egy órányi. Egy fahídon keresztül az Agia Paraszkevi templománál és a hatosztályos öreg iskolaépület oldalánál ér véget.

Egyéb látnivalók.

Elenis Tziata háza.


Χατζηγιώργη - Hatzigeorgiou ház, hol a falu helyi kulturális szövetsége székel.
Az 1821-es forradalmár Hadzigiorgisz Metaxasz lakását napjainkban újítottak fel.

Ez azon a főtéren van, hol Kostas Louvolusz 2011-ben felállított Metaxasz mellszobra látható.


Kostas D. Tzimas írásából részletek a kalóz korszakról
Metaxas Hatzigeorgió, a törökellenes felkelés fegyveres vezetője


Thassos a sok öblével és sűrű erdőségével ideális menedéket nyújtott a szigetre érkező kalózoknak.
A kalózok felfedezték a menedékben bújó helyieket, kirabolták őket, rabszolgaként magukkal vitték és eladták őket. A tengeren hajórakományokat támadtak meg, magukkal hurcolva mindent, úgy a szigetről, mint a vízről. A legnagyobb katasztrófa a 16. és 17. században volt. 1715-ben Peloponissos közbelépése miatt a török terhek a szigeten is csökkennek. Beindulhatott egy francia hajós kereskedelem. A kalóz vérengzésnek a 19. századra lesz vége. Ez nem azt jelentette, hogy teljesen megszűntek. Fosztogatások, zsákmányszedések akkor is léteztek. Főleg Theologos és Potos környékén, mert ott horgonyzott hajójuk. Az országos minisztérium felé küldött hivatalos dokumentumok különféle dátumokkal említenek meg súlyos eseményeket.
1815-ből jelentések vannak arról, hogy Kastró lakosaiból sok személyt túszul ejtettek a kalózok. Cserében súlyos pénzeket követeltek értük a rabul ejtők. A foglyok hozzátartozói azt nem tudták kifizetni, oly magas összegről volt szó. Ekkor a faluközösség a sziget elnökéhez írt segélykérő levelet. Hatzigeorgio, a sziget akkori elnöke összegyűjtve ezt a váltságdíjat, elküldte azt Kastrónak, a túszok szabadon bocsájtására. Ez akkor meg is történt. A váltságdíj kifizetéséről a török vezető, Zulfikár Ali bizonyságlevelet is adott Kastró felé 1815.06.16.-án.

 

Ez azonban csak egy összegről szóló bizonylat volt. Semmilyen krónika nem jegyezte fel sem azt, hogy mennyi emberért lett kifizetve, sem pontos helységet nem jelöl. Az esemény Mesiben, mely a mai Kaliviának felel meg, vagy Hamidié, azaz a mai Limenária területén volt-e. Ez tűnik a legvalószínűbbnek. Mindenesetre Hatzigeorgi, a fegyveres felkelés vezetője, ki a szigetelnök szerepét is betöltötte, ekkor is jeleskedett cselekedetével.

Apja, a szintén nagyra becsült és közismert Dimitriou Metaxas a török birodalom területi keresztény megbízottja volt. Róla keveset tudunk. 1801 és 1806 között halt meg. Utódjaként egy hozzátartozója lett kinevezve, név szerint Anagnosztoudis, majd annak halála után történt Hatzigeorgios Metaxas kinevezése.

Az 1821-es török elleni felkelés utáni török események.

1838. Skála Limena, Kazaviti, Kalliráhi üzleteinek fosztogatásáról beszél.
1876.03.12-én a minisztérium felé írt jelentés arról ír, hogy Kalliráhiban két házban kegyetlenkedés történt. Lemeztelenítve az ott lakó nőket, forró olajjal és száraz babbal történt kegyetlenkedésről szól az írásos jelentés, valamint a háziak férjének lemészárlásáról.
A 19. században a kalózok már csak magányos fosztogatóként vannak hát jelen, állatok rablásával és kisebb egyéni fosztogatásokkal.
A legutolsó ilyen jelentés 1922-ben Theologosból érkezik. Mikor is kalózok Kiniránál megjelenve, ott fosztogatva, a helyiekből kikényszerítették azt az információt, hogy kik Theologos leggazdagabb kereskedői, ott megjelentek és azokat fosztogatni kezdték.
De ezek a török rajtaütések már jelentéktelennek tűnnek az 1821-es felkelés előtti időszakhoz képest.
A z egész ország területén március 25-én felvonulásos ünnepséggel emlékeznek az  1821-es felszabadító évfordulóra.
Az országos forradalmár neve : Grigorios Dikeos, vagy más néven Papaflessas.


E főtéren még Deampas előkelő háza és Doukara Voula, egy tanár háza - egy tipikus kékre meszelt épület - áll. Megfigyelendők a faragott fakapuk és szemöldökfák, a nyílászárók fafaragásos díszítései, az épületek kőből kirakott pilléroszlopai, hova az egykori építők dátumokat is véstek a kemény kövekbe. A házak egyedi kéményei szintén külön témát érdemelnek. 
 

A falu területén és ahhoz tartozóan 11 kápolna és templom van.
Azokból látogatható az Agiosz Dimitriosz székesegyház. /Értékes fafaragásos ikonosztázzal (1806), a Panagia (1870)./
http://mesxatzigiorgis.gr/index.php?option=com_content&view=article&id=58&Itemid=24&lang=el
Másik legjelentősebb az Agia Paraszkevi templom, freskókkal és fafaragásos lépcsőkkel.
Nyári időszakban érdemes megtekinteni a kicsi Néprajzi Múzeumot.

Minden ház önmagában egy külön történelem.
Hol egy történelmi családra emlékezve, hol az 1985–ös évi nagy szigeti tűzvészre.
 
A falu felfedezésére négy párhuzamos úton indulhatunk.
1. Felülről kezdve a felsorolást a kikerülő körgyűrűs főút. Innen a falu kőtetős látképén pihenhet a szem. Ezen az úton a hegyoldalban levő mészkőégető után, egy földes úton háromteleknyit lehaladva, a főúttal párhuzamosan folytatva az utat, kicsiny kőházak között megálljt parancsol egy kicsiny tér egy árnyas fügefával és a nagyszemű eperfájával és jéghideg forrásvizes kútjával.
2. Fontos megálló ez. Valamikor egy család birtokolta e tér öt házát.
Beszélgessünk
A szülők eltávozva a több gyermek közt szétosztva a házakat, egy vállalta közülük, hogy az egykori gazdaságot megtartja. Kettőből családi ház maradt. A másik három épületét évek során múzemumá alakítják majd. Még sok munka szükséges az egykor káfenió, a gyertyaüzem, a hagyományos rakifőző és a tiszta ház eredeti helyrehozott állapotának kialakításáig. A falusi tanító, a mai tulajdonos a délutáni szieszta után odalátogatókat egyéni kérésre beengedi.
3.  A központi út, melynek ismertetése a fenti általános részben olvasható.
4. Az Ágios Dimitrios templomtól, ha nem a római kertek felé tartanak, hanem jobbra, a szűk, kiskertes, kacskaringós, parkoló nélküli úton takaros kis kertekkel újabb kő lakóházak láthatók. Ezek közt beékelődve kicsiny kápolnák és a muzeális jellegű magán olívapréselő házak. A kőépületek verandájára felfutó, az itt helyi szőlőként termesztett Nyihoaetos (sasköröm) szőlő lugasa, mely október végére kínálja nagyszemű, keményhéjú, mézédes szemű fürtjeit.

A felső temető alatt van a Melissás forrás, a kis vízeséses patak eredete. Valamikor a falu gazdasszonyai itt mosták a súlyos szöveteiket, színes gyapjú szőnyegeiket. Még régebben a római és a bizánci évek kolostora volt itt, mely valószínűleg Ágios Nikolasnak, a vizek védőszentjének volt szentelve. A kolostor és kertje 300 méter hosszan húzódott a patak jobb és bal partján. Ma ott a kalandos gyalogtúra-kedvelők, kik meglelik a még létező ágában levő vízesést, már csak a kolostor egyméteres falromjai és boltíves maradványai árnyékában hűsölő kecskenyáj kis kolompjátékát hallhatják.
A falu belső három útján az autóval parkolás nehézségekbe ütközik. Érdemes az autót a falu valamelyik szélén hagyva, gyalogosan bejárni Theologost. A falu autóbuszos megközelítése szintén körülményes. A hivatalos járat nyári időszakban a szigetet körbe kerülő kb. négy járatával Potosnál átszállásra kéri a Theologosba látogatni szándékozókat.

 
endeel