Szintén a Szigettúra szervezett kirándulás egyik érdekességéről mesélek.
De szeretném figyelmébe ajánlani minden olyan érdeklődőnek, akik szeretik a művészetet. Limenária határában a focipályát követő kiserdőben van a művész műhelye, amihez egy hatalmas raktárépület is tartozik, ahol csodálatosabbnál csodálatosabb dolgok vannak felhalmozva. Tábla nem jelzi a műhelyt, de figyelmes kereséssel könnyen rátalálhattok.
Belépő nincs.
 |
 |
 |
 |
1954-ben Kastróban született. Szülei nem tőrsgyökeres thasszosziak voltak. A zavaros török időszakban Konstantinápolyból menekülve telepedtek ide Kastró hegyi falujába.
Az általános iskola 6 osztályát és a gimnázium 3 osztályát Limenáriában végezte, majd még 2 évet tanult Thesszalonikiben. 1975-1978-ban a hadsereg szolgálatában állt. Egy pár napra visszatért Limenáriába, majd fiatal, kalandvágyó lelke erejétől hajtva felcsapott hajósnak, mint sokan mások itt a szigeten. Tengerimádata arra ösztökélte, hogy bejárja a világ összes tengerét. Sikerült magas rangba feltornáznia magát, így gépészként dolgozott a hajókon. Kedvenc területe Délkelet-Ázsia. Itt megragadta a táj és az ott élők kultúrája. A festészetet, a szobrászatot és a fafaragást soha nem tanulta. Az élet ihlette meg, és az önmagából áradó született tehetsége egyre hajtja, hogy a fantáziájában megjelenő alakok számunkra is láthatóvá váljanak. Még itt a hajós élet közepette kezdett alkotni. Munkásságának első periódusa így főleg tengeri témájú. 1993 után lép a második szakaszba. Ekkor témát vált és az ókor csodálatos anyaga ragadja magával.
Ekkor már tudatosan alkot. Számtalan könyvet olvas az ókori görög mitológiáról, hogy minél pontosabban tudjon alkotni. Témája sokrétű. Bármihez kezd, keze azonnal követi gondolatvilágát: a mozgás, a csend és a nyugalom kifejezése, alakok. Anyagként mindent kipróbál. Gipsz, gránit, márvány és egyéb külföldről behozott kőzetek. Faanyagként főleg a sziget vízereit őrző többszázéves, önmagukban is művészien kiformált platánfák gyökerei, ill. a szintén többszázéves olívafák törzsei. Legtöbb faanyaga viszont a sajnálatos erdőtüzekből származik. A sok megégett facsonkot hazaviszi, főleg a többöles öreg gesztenye törzsekbe próbál életet és új valóságot dörzsölni, vésni.
 |
 |
A sziget 10 márványfejtője mind megszállott bolond zseniként ismeri őt. Ha kifogy az alapanyagból, azonnal végigjárja a telepeket, és türelmesen kivárja, míg számára megfelelő tömböt robbantanak ki a hegyből. A tengermosta kövek szintén életre kelnek keze munkája által.
Mai legkedvesebb témája a sziget története. A szigeten látható valamennyi szobor az ő kezétől származik. Egyházi témával először szeretett szülőfaluját ajándékozta meg. A ma kihalt Kastróban Agios Athanasios templomában számtalan tárgy az ő kezéből kínálja a hívők felé a csodákat. De a sziget fő kolostorának is ajándékozott sok ikont.
A mester fáradhatatlan. De figyelme nem csak a munkáján van, hanem szeretné elhinteni a mindennapi emberekben is a művészet szeretetét, de főleg megbecsülését. Ezt segítve nemcsak mi látogathatjuk meg őt a nap bármely szakában, de az iskolás gyermekek is állandó segítői. A tanulók viszik neki a maguk által gyűjtött köveket, fákat. Időnként befogja őket egyszerűbb munkára. Így eléri azt, hogy a limenási szobrok egyikén sincs firkálás és rongálás!
Megcsodálva munkáit és őt munka közben, búcsúzóul megkérdeztem tőle:
Én Magyarországról jöttem. Nekünk is van egy ilyen tehetséges szobrász, festő, grafikus művészünk. Korban azonos veled. De ő egy vékony, törékeny hölgy. A neve: Pápai Éva. Ismered őt?
Elgondolkozva azt mondta, csak munka közben hallotta a nevét. Tavaly volt egy magyar vendég, aki itt járt a telepén, és szintén megemlítette neki Évát.
Boldoggá tesz, hogy ilyen tehetség láttán nekünk is eszünkbe juthat egy ma élő, sokoldalú nagy magyar tehetség is! Éva műveiről itt láthattok felsorolást: http://papaieva.uw.hu/
Pápai Éva munkássága is hasonló. Ő is született tehetség. 3 évesen kijelentette magáról, hogy híres festőművész lesz. Kisiskolás korában a tanárok felfedezték tehetségét, de ő csodálkozó tekintetükre azt válaszolta, ő erre született, nem kell érte csodálni. Könnyed természetességgel alkot mindenféle témában. Őt főleg a színek és a fények harmóniája foglalkoztatja. Férje, Endre, munkájával sokat segíti Évát. Éva Endrét minden kutatómunkájára elkíséri, ahol új ihletet kap. India és Kairó a kedvenc területük.
A művésztelepre azóta amióta felfedeztem, rendszeresen járunk. Nagyon örül nekünk. Kérdezte tőlem: Gyermekek , vagy olyan vendégek, akiket úgy érdekel, a munkája, hogy esetleg meg is szeretné próbálni, olyan vendégem nincs?
Mondtam egyenlőre még nincs, de közzéadom:
Művész kerestetik!
Kostas úr, szívesen vár mindenkit, aki hajlamot érez a fa vagy kőfaragásra. oktatni szeretne. Teljesen ingyen, anyagot is ad, és tanítványokat vár. Egy napra, egy hétre, szezonálisan... Ki hogy szeretne hozzá jönni, örömmel venné.
Tehát ő is a természet, a vallás és az ókor világát közvetíti felénk.
"Tárlatvezetőként” egy idősebb úr van mindig a mester segítségére, akiről bizonytalanul gondolom, valami nyelvet talán beszél. A mester idegen nyelvet beszél ugyan, de mivel alkotás közben fogjátok megtalálni, nemigen közlékeny. Szívesen fogad minden vendéget. A remekműveiből vásárolhattok is.
Arra a kérdésemre, hogy ha valóban árul is, miért nem hirdeti jobban magát, a válasza a következő volt:
Én az alkotáshoz értek, és nem a kereskedéshez.
Hogy munka közben ne zavarjátok sok kérdéssel, itt elolvashatjátok az életrajzát.