Szia Ági!
Írtam a fórumban a kirándulásunkról, érzékeltetve,hogy nehogy valaki személyautóval nekivágjon, amire mások furán reagáltak.Nagyon rosszul esett. Túl léptem a dolgon, Ma korán negyed hétkor már itt voltam a munkahelyemen és írtam ismét a túránkról, /láttam Te is hajnalban dolgoztál /Én nem vagyok egy számítógépértő , nem akarok még egyszer a fórumba írni. Nem volt szándékom senkit kioktatni ,senkit „megbántani”.Ez a néhány sor szívből jött, kicsit visszatértem hozzátok. Átmásolom olvasásra. Kitartás, jövő héten biztos normális vendégeid lesznek.A jövő évi bretagni körutunk lehet, hogy dugába dőlt. Pisti közölte tegnap este, ide tényleg vissza szeretne menni, remélem egészségünk megengedi. Elvarázsolt bennünket a sziget, de nem csak a sziget….szeretettel küldöm üdvözletem: Pisti, Ági
Sziasztok!
Sajnos,- főleg az e hét néhány vendége miatt- nem volt időm végig nézni a beérkezett anyagokat.
Sajnálom, ha a fórumon kellemetlen incidens ért.
Köszönöm, hogy mégis időt szakítottál és leírtátok élményeitek.
Megígértem a fotót, ami bizonyíték lehetetlennek tűnő állításomra.
Az útszéli és az egyéb helyeken levő piramis szerűen feltornyosult kövekről.
Amint megtalálom, Balázst megkérem tegye ide be:
Örömötök az örömöm volt.
De nem csak a tiétek.
A mostani hét egyes vendégein túl, már megérkezésetek pillanatától olyan nagy szeretetet kapok mindannyitoktól, kivétel nélkül minden itt lévő vendégtől, hogy azt elmondani nem tudom.
Tudom, hogy ez a honlapon levő információanyagnak köszönhető. Aki ideérkezik, közvetve, közvetlenül, ismerősként érkezik mindenki. Az általatok adott szeretet és bizalom adja a mindennapi rohangáláshoz az energiát.
Sok évvel ezelőtt, amikor még a Cooptourist krétai idegenvezetője voltam, akkor jöttek így a vendégek. Akkor az iroda akkori remek szakemberei miatt volt oly jó a kapcsolat a vendégek és én köztem.
Most Balázs és Magdika fáradhatatlan munkája miatt.
Ha valamiért megbántott volna valaki, az bizonyosan csak egy olyan elértett mondat, mint ahogy én is sokszor fogalmazok a túlterhelt pillanatokban. (Engem mindig Balázs tesz helyre)
A vízesés túránkat és a Theologói kanyarunkat nem említetted.
A farakásközti utazásod viszontagságairól sem tettél említést .
Egy fotót kérnék szépen arról, hogy hogy utazik egy rutinos Jeep Safaris!
Bocsánat, de most is nevetek... Hogy milyen gyönyörű fákat találtunk?!
Én is lekattintom majd, hogy mi lett a sorsa az akkori gyűjteményünknek.
És most olvassátok druszám Ági gyönyörű leírását:
Ypszarió
Ági azt mondta ezt a kirándulást nem lehet kihagyni ez az igazi Thassos. Hát legyen. Fogalmam se volt mi vár rám Én tudom magamról, hogy tériszonyom van, de mivel nem tudtam milyen utakon megyünk milyen mélységes , meredek hegyi utakon nagyon bátor voltam. Na de csak egy ideig.
Reggel nyolckor indultunk , Ági /autó és túravezető/ férjem és én egy jópofa Suzuki ponyvás terepjáróval, felszerelve vízzel szendviccsel, fotómasinával.Na most meghódítjuk a szigetet. Visszafelé sült el.
Márvány feldolgozása első megállónk. Itt találkoztunk Ági szomszédasszonyával aki lehet, hogy hetven éves, tip-top kis holland hölgy , turistákat vezet a szigeten , a legtöbb gyalogtúrát ő jegyezte le a szigeten az öregek elmondása alapján. Kíséri a csoportot, gyalogol kiló métereket, biztos imád itt élni,megtalálta önmagát.
A márványtömböket ipari gyémánttal szeletelik, majd különböző finomságú csiszolás következik, míg teljesen fényes csillogó nem lesz. A világon mindenhová szállítják /Dubaiba szigetelésnek , megtartja a hűvöset/ csak itt van ilyen fehér márvány, nem győzik kitermelni. Azt gondolná az ember, hogy milyen tömör anyag, nehezen munkálható, na de le ne csöpögtesd olajjal , vagy bármi más folyadékkal ami nem víz, mert beszívódik , örökre meg van a nyoma. Mindezt egy nagyon szimpatikus mérnök ember kíséretével tudtuk meg.Kapott suvenír :két kis csiszolt márványkocka.
És indulás az ismeretlenbe. Ági mesél , magyaráz, és megyünk egyre feljebb a kolostorhoz ahol csak egy pap lakik. Utat építenek nagy behemót járgányok markolók, akkora szint különbség előttünk, ezt már a kis suzuki dzsip se bírja, utat építenek ill. javítanak a kedvünkért, hogy tovább mehessünk, de lebeszélnek, Ők se tudják mi várna további utakon ránk. Ági fantasztikusan uralja az autót, próbálja rávenni a férjem egy kis sofőr cserére, nem megy. Innen az alföldről nagyon nehéz az átállás, bár itthon azt mondta már nekem, hogy most már bevállalná. Hát….nem tudom. Párszor ki kell szállni az autóból a férjem irányít,mert hol egy nagy gödör, hol sziklagörgetegeken kell megtalálni az utat, hogy ne feküdjön fel a kocsi, és ne is boruljunk. Én aki nem vezetek nekem a legfélelmetesebb az volt amikor huppantunk ,hátul ide-oda dobált a hepe-hupa, huss és lebillenünk az útról. De a látvány innen a világ tetejéről csodaszép, mélykék tenger lent balról, jobbra a sziklák, és megint jön a kanyar. És Ági magabiztosan, innen látszólag nyugalommal visz bennünket a csúcs felé. Az Ő magabiztosságát látva mondtam magamban kibírod Ági/ mert, hogy engem is így hívnak, mondta is Panosz,-Ági férje- hogy Magyarországon mindenkit Áginak hívnak?/Most már pattog a fülünk mindjárt ott vagyunk , kiszállunk az autóból és most már csak fel kell kapaszkodni, de Nekem nagyon keskeny ez a csúcs szinte négykézláb másztam fel és ott csüccs, néztem jobbra –balra , nekem ez a Mont Everest, férjem meg Ági sétáltak nézelődtek, 57 évesen éltem át ezt a csodát és nincs nap, hogy ne térnék vissza nappal, gondolataimban, és éjjel álmaimban. Kibírtam, fent voltam túléltem, köszönet érte.
Lefelé már csak az élvezet, a nézelődés. El se tévedtünk, és meredek kaptatón felfelé megérkeztünk Kazavitibe nekem kedvenc, gyönyörű rendbe hozott házakkal /németek és hollandok által/ fa spaletával , réz zsanérral , madeira vitrage függönyökkel, csodaszép fa erkélyekkel ami kilóg a sziklák fölé/mint Korzikán , Bonifaccióban csak ott a tenger főlé lógnak be az erkélyek/ és onnan eszement látvány lehet a végtelen táj és a tenger. De én ezt csak a ház melletti útról képzelem. Nagyon drágák lettek ezek a házak és már alig van eladó eleinte még szoroztam. Feladtam. Víz bevezetve, automata mosógépet is láttam, a szennyvíz az biztosan derítőt kíván, amit szintén márványból építenek mert elvezeti a vizet , a többi meg szépen elbomlik szerves anyaggal besegítve, Ági mondta,hogy darált húst tesznek bele, hogy segítsék a bomlást. Különleges világ, különleges szokások. Itt is szeretnék egy kicsit lakni. Bemenni az idős tavernás házaspárhoz akinél Ági kávézott és ugye beszélgetett, mert ez a legnagyobb baj, hogy nem tudok személyes kapcsolatot teremteni az itteni emberekkel .Egy hatalmas tölgy gyomrába kellett beállni és kívánni valamit ott a taverna előtt. Na és persze fotózás.
És most folytatódik az út Kastró felé, az út legkülönlegesebb része. Férjem szerint Bibliai táj nagyon különleges növényekkel, mintha a bokrokat megnyírták , megformázták volna. A nevüket csak Ági tudja .És mindez apró sziklás talajon beláthatatlan nagy területen, girbegurba törzsű fák mindez a szél hatása. A szél … még most is hitetlenkedünk a férjemmel. Az út mellett kövek egymáson , alul a legnagyobb rajta felfelé, kisebbek mint egy gúla, mint amikor homokot csöpögtet az ember, csak nagyobbak a kövek, na ezt is a szél csinálja. A szél rakja köveket egymásra, Áginak elhiszem.
Kastró lakatlan, lerombolt házak egyedül a tavernás él itt .Be-be tévednek turisták nekik mesél a kis templomról, mi meg bámuljuk a kocsmáját. Régi szedett vedett bútorokkal minden csupa eklektika, de varázslatos. A kutya alszik egy padon ,mellette két cica .Elmegyünk mellettük ránk se hederítenek, minden álmos, nyugalmas olyan „manjaná-s”/nem tudom hogy írják, elnézést/Nagyon szeretném ezt az életstílust felvenni, minden kis hülye dolgok miatt görcsölök, megfelelek? Jól teljesítettem?Marad pénzem hó végére, mennyi lesz a nyugdíjam.Végig rohantam a szigetet/az életemet/ mindent látni akartam, és úgy szeretnék , ott egyszer csak ülni, esetleg órákat, és nézni ki a fejemből. Hány hét, vagy hónap, esetleg év kellene ehhez……..
Kastró a kalózok faluja ,hát jó sokat kellett hegyet mászniuk nem adták ingyen a zsákmányt. Bekukkantottunk a kis kápolnába ahol összegyűjtik a koponya és lábszárcsontokat, miután 2 év elteltével kiássák a sírból, addig tart a fekete szigorú gyász. Berakják a csontokat egy kis ládikába, fényképpel, vagy csak leteszik a kápolnába a csontokat. Hallstadtban mindezt a helyhiány miatt, itt van hely –talán nagyon sziklás a föld? Nem tudom az okát, vissza kell mennem megkérdezni!?
Most már csak lefelé vezet az út a vízesésekhez Az autót lerakva megint négykézláb mentünk felfelé a nagyobb vízeséshez megkeresni az eredetét, de itt is felvásárolták és bekerítették a terület egy részét. Még nem tudni mire hasznosítják. Hogy egy két ember nagyon –nagyon jól él a szigeten az biztos, de többség keményen megküzd a mindennapokért. Nekem kicsit valamiféle őserdei érzésem volt a patakparton,és egy kis félsz az esetleges kígyóktól. Láttam egyet mikor mentünk Limenasból gyalog hazafelé Makri Ammosba, igaz ki volt vasalva hál’ Istennek. Innen az autós utunk is gyönyörű úton, csupa zöld minden mellettünk felettünk.De jó, hogy június elején mentünk.Vajon szeptemberben, milyenek a színek?Még egy ok a visszaútra.
Este fél 8-ra hazaértünk. Mindenünk csupa por, a ruhánk az ülések. Na de a lelkünk……Holt fáradtak vagyunk Ágit sem kell ringatni, mondta is ,hogy de jó holnap nem kell korán kelnie.
Nekünk meg két nap múlva menni kell, jön értünk a busz.
Shirly Valentine bezzeg ott maradt a szigeten. A mi családunkban kötelező ennek a filmnek az ismerete, a vejem próbálta kihúzni magát ez alól, nem sikerült. Ajánlom. Azt a kis pohár bort mindenkinek, nem csak álmaiban, valóságban is meg kell innia.