Thassos harmadszor…..(2014. július)
Kinézek az ablakon, borult az ég, esik az eső és hűvös szellő lengedez.
Szeretem az ilyen időt is, ilyenkor jól esik emlékezni az igazi nyári élményekre….
Valamikor januárban született az elhatározás, hogy néhány év kihagyás után, idén megint tengerpartra menjünk nyaralni.
Általában az én fejemből pattannak ki az ötletek, hova is menjünk. Most viszont a férjem egyértelmű óhaja volt Görögország, és mert szép számú születésnapot ünnepelünk majd ősszel, így ezt gondoltuk magunknak ajándékul. Gyerekeink szintén megerősítették, ők is oda vágynak.
Hát, ez nekem sem volt ellenemre….. :)
Annak, hogy ismét Thassos mellett döntöttünk, egyszerű oka van.
Autóval a legkönnyebben megközelíthető görög sziget és csodálatos természeti adottságaival már elvarázsolt minket.
Felvettem a kapcsolatot Ágival és pillanatok alatt megvolt a helyünk, annak ellenére, hogy viszonylag speciális igényeink voltak.
Hatan mentünk, mi szülők és négy fiatal felnőtt, ebből kettő a miénk.
Skala Potámiában a Viki parti apartmanban kaptunk helyet, egy négy- és egy kétszemélyes apartmant mondhattunk a magunkénak tíz éjszakára.
Még február első felében beírtam egy visszaszámlálót a naptáramba és 158 napnál kezdődött az örömvárás. Tulajdonképpen nagyon hamar elfogytak a napok és egy szép pénteki estén (július 18.) elindultunk.
A röszkei határnál rengeteget kellett várni, az autóinkat mi tologattuk és viccelődve vártuk az átkelést. Nem volt szerencsénk, mert minden határnál és fizetőkapunál nagyon sokat vártunk.
Azonban ez sem vette kedvünket és szombat este a 17 órás kompon állva éreztük először a tenger illatát és végre láttuk magunk előtt a csodálatos hegyeket, melyeket már hátulról világított meg a napsugár.
Átérve egy telefon Áginak, és mire a szállásunkra értünk, már várt minket a tulajdonos.
Bizony elfáradtunk a hosszúra sikeredett úttól, ami így már majdnem 24 órás lett.
De ott voltunk. A fiatalok egyből rohantak fürdeni.
Kisvártatva Ági is meglátogatott minket és egy jót beszélgettünk.
Egy térképen pillanatok alatt bejelölgette a fontosabb látnivalókat. Pont azokat, amiket itthon én is összegyűjtöttem. Megbeszéltük a keddi hajókirándulást, majd rákérdeztem a jeep-túrára. Mire Ági azt felelte: aki harmadszor jár a szigeten, annak nélkülem is meg kell tudni tenni az utat. :)
Hát….. először hitetlenkedve néztem rá, de a térképen ezt is bejelölte nekünk.
Azért így utólag is, hiányzott a sok elbeszélése, okossága a szigetről.
Itthon még azt terveztük, első este tavernában vacsorázunk, megünnepelni a megérkezést. Viszont mindenki annyira fáradt volt, hogy letettünk erről és az itthoni ételeket ettük meg, ami bőségesen fedezte szükségletünket.
A két apartman úgy helyezkedett el, hogy a tenger felőli épületben voltak a fiatalok, mi pedig hátul egy kis épületben. Ez így remekül működött. Ha otthon étkeztünk, átjártunk a fiatalokhoz, mert náluk volt egy hatalmas terasz, ahonnan lélegzetállító volt a kilátás az egész öbölre.
Nekünk is volt két teraszunk is és a nagyobb csodás panorámával bírt hátul a hatalmas hegyekkel. Kellemesen járt a levegő is.
Az első este senkit nem kellett álomba ringatni.
Vasárnap csodás napra ébredtünk! Nem volt elviselhetetlen meleg, a tenger lágyan ringatózott. Férjemmel elmentünk bevásárolni reggelire. A centrum fő utcájában lévő boltokba és pékségbe jártunk többször is. Nem vettünk észre túl nagy árkülönbséget a marketek közt. Meg különben is, nyaralunk!
A közös reggelinél beszéltük meg mindig a programokat.
Ezen a napon abban mindenki egyetértett, most legalább két napig csak pihenünk, fürdünk, élvezzük tengert és a nap sugarait.
Ebédet főztem még itthoni alapanyagokból.
Este viszont elköltöttük az ünnepi vacsoránkat a Captain Tavernában. Eddig mindig nagyon szerettük ezt a helyet, most viszont elhatároztuk, ennyi elég is volt. Már nem az a bájos, a vendégekre különös figyelmet fordító hely. Legalábbis nekünk. Mivel a szomszédban laktunk, láttuk, iszonyú nagy forgalmat bonyolítanak le egy este, tehát azért még sokan szeretik.
Hétfő is a pihenésről szólt. A gyerekek szenvedélyes búvárokká váltak, így elmentünk az öböl centrum csücskébe. A víz gyönyörű tiszta volt és hatalmas sziklák adtak látnivalót a víz alatt.
Még én is kipróbáltam a szemüveges pipás „merülést”. A halak rajokban úszkáltak a szemünk előtt. Csodás élmény volt!
Visszaérve ebédfőzés. Férjem vett halat a halasboltban, így nagyon finomra sikeredett. Majd folytattuk a gyönyörködést az öböl megunhatatlan látványában. Az idő is kényeztetett minket, mert a víz elég nyugodt volt ahhoz, hogy rengeteget tudjunk úszni.
Esténként mindig sétáltunk ketten az öregemmel, a gyerekek ilyenkor külön életet éltek.
Kedd reggel a gyors reggeli után indultunk a Skala Panagiában lévő kikötőbe a hajókirándulásra. Az autót a kikötő közelében egy kanyarban hagytuk. Ági előzött meg minket, aki robogó-taxival érkezett. Őt Panos hozta.
Felszálltunk a kishajóra és elindultunk utunkra. Nagyon szeretem a hajózást, a víz ringatását, a szél simogatását és a csodás tájat. Elhaladtunk az öböl előtt Kinira felé tartva.
Ismét megcsodálhattuk a Gramvousa-szigetet a kis kápolnával, csodás szikláival.
Nemsokára egy partközeli helyen megállt a hajó és horgászzsinórokat kaptunk szerencsét próbálni. Hát, nekünk nem volt, bár valakinek sikerült, mert 5 hal mégiscsak került a vödörbe. Ez azért ebédre igencsak kevés! :)
Tovább haladva Kinira-szigetnél vetettünk horgonyt. Egy pici öböl volt a meredek sziklafal előtt. Aki akart, kiúszott, aki félt, kivitték motorcsónakkal.
Gyerekeink és férjem is csak víz alatt voltak, én meg úszkáltam fel-alá és közben számolgattam a vízből kiálló pipákat, megvan-e mindenki.
Közben Ági is alámerült és tengeri sünökkel meg rájával – ez utóbbi már sajnos nem élt - került a felszínre. Csodás színe volt a víznek, nagyon sokat úszkáltunk. Eljött az ebéd ideje, fiataljaink is fáradtan jöttek ki a hajóra. Nagyon finom ebédet kaptunk! Volt sült sertéshús, sült tonhalszelet (ez nagyon finom volt!), csirkehús és szuflaki. Kaptunk hozzá krumplisalátát és hagymás paradicsomsalátát plusz egy szelet kenyeret. Az ebédet üdítővel vagy egy pohár borral öblíthettük le. Teli gyomorral, jókedvvel folytattuk utunkat visszafelé.
Elhaladva újra a gyönyörű öböl előtt, most Vathi-öbölnél horgonyoztunk le. Ismét kiúsztunk a partra, ahol gyönyörködhettünk a szinte hófehér homokban illetve inkább a homokszerű márványzúzalékban, a víz partmenti türkiz színében, a sziklák szegélyezte hegyoldalban. Nagyon szép!
A hajón ismét megszólalt a kolomp, ami jelezte az indulást.
Tovább hajóztunk a híres Saliara-öbölhöz. A lányom egész télen ide vágyott és most itt állt előttünk teljes valójában! Itt senki sem úszhatott ki a partra, csak gyönyörködtünk.
Nemsokára indultunk haza.
Ez a nap is csodásan telt!
Szerda reggel én ébredtem először, így kimentem megnézni a napfelkeltét.
Mivel az időjárás most kissé borúsabb volt és mert nem volt hőség, gyorsan elhatároztuk, körbejárjuk a szigetet. Készítettünk szendvicseket friss buciból. Ez valami fenséges!!! Ilyen hihetetlen finom cipókat, péksüteményeket még nem ettem sehol máshol!
Tehát elindultunk Limenas felé. Ezt későbbre tartogattuk, most csak elhaladtunk előtte. Térkép a kezemben volt, s ha szép partot láttunk, megálltunk. Most végre volt időnk ilyenekre is.
Csodás élmény egy ekkora sziget! Körbejárhatjuk és mindenhol újabb és újabb csodát láthatunk!
Az egyik megállónál tanakodtunk, talán most lenne a legalkalmasabb az Ypsarióra felmenni.
Ági utasítása szerint Skala Marion felől először felmentünk Mariesbe, innen a Genna-tóhoz.
Megcsodáltuk a tavat, majd az út mellett egy termelőtől vettünk mézes szirupban eltett narancshéjat, fügét és fenyőmézet és valami alkoholos, mézes, rózsavizes likőrféleséget. Megbeszéltük velük, hogy készülünk felmenni a hegycsúcsra. Megnyugtattak, nyugodtan! Szembeálltak az úttal és eligazítottak minket a legegyszerűbben értelmezhető kézmozdulattal. Mondták: jobb, bal, jobb!
Hát ezt betartva minden gond nélkül feljutottunk!
Ági mondta, az utolsó egy kilométer lehet gond. Az autót az út mellett hagytuk és elindultunk gyalog.
Egyik gyermekemnek derogált a gyaloglás, így két fiú visszament az egyik autóért. Én viszont folytattam az utam. Óriási élmény volt felérni a hegy tetejére!!!
Közben megérkezett a lustábbakat szállító autó is. Az utolsó métereket együtt tettük meg. Már másodszor jártunk itt, de az élmény most is katartikus!
Hihetetlen látvány ott fenn állni és körbenézni, ameddig a szem ellát, illetve ameddig a látási viszonyok (pára) engedik! Valami hasonlót érezhetnek az alpinisták, csak nekünk nem kellett annyit dolgoznunk! :)
Sokan megteszik ezt az utat, jó néhányan voltunk most is.
Nem győztünk betelni a látvánnyal. Többen építettek lapos kövekből kupacokat az elmúlt hat év alatt.
Szóval, ezt látni kell!!!
Indultunk vissza, s a Genna-tónál boldogan integettünk a mézárusoknak.
Trypitinél álltunk meg újra. Mindenki éhes volt a magashegyi levegő után, a szendvicsek is elfogytak, így bementünk a part menti hatalmas terasszal hívogató tavernába. Öt évvel ezelőtt már ettünk itt, akkor is és most is nagyon finom volt minden. Mi a férjemmel halat ettünk, a gyerekek polipot, tintahalat, csirkét. Most sem csalódtunk!
A többiek fürödtek, én fényképezgettem. Szeretem ezt a partszakaszt!
Továbbmentünk és Limenária hosszú strandján álltunk meg.
Itt is fürödtünk, jókora hullámok voltak.
Aztán a nap már elbújt a hegyek mögött, így indultunk vissza. A szigetnek talán a legszebb főútszakaszán haladtunk hazafelé.
Az esti séta természetesen nem maradhatott el.
Csütörtök. Ha már belejöttünk a csavargásba, akkor ma is tegyük azt. Az ifjúság nagyon szerette volna látni újra a Szirének medencéjét, a Giola-t.
Menjünk oda. Most jól látható táblával jelzik a letérőt. Autóval mentünk a szállodáig, ahol elkanyarodik az út. Ott kialakítottak egy parkolót, innen gyalog folytattuk tovább. Közben eleredt az eső, eláztunk, de sebaj. Rengetegen választották ezt a célt a mai napon. Bizony sokan voltak.
Már egy kis bár is várja a szomjas utazót az utolsó szakaszon.
Az idén valahogy minden sokkal jobban tetszett! A medencéhez vezető út is csodás!
Itt most kihagytam a fürdést, csak fotóztam. Sokan ugráltak a sziklafal legmagasabb pontjáról is.
Egy anyuka a két kisebb gyerekével különböző magasságokból ugrált, míg végül elérték a legmagasabb pontot. Hatalmas taps volt a jutalmuk bátorságukért.
Sokáig gyönyörködtünk a hatalmas lapos sziklákban, a távoli magas partokban. Innen is láttuk a kolostort, amit az idén nem látogattunk meg.
Viszont végre lementünk a Livadi beach-re.
Ez olyan szép, amilyennek vártam! :)
Jókora kavicsok terülnek el a partközeli vízben, de néhány méter után finom homokos a talaj.
Az öblöt körülvevő hatalmas sziklák…. leírhatatlan látvány!
Szerencsénkre itt nem voltak túl sokan! Jókat fürödtünk, a fiatalok szobrászkodtak is.
A sok széppel feltöltődve indultunk haza.
Szerettük volna megnézni az Alyki-félszigetet, de egy gyufaszál sem fért volna be a parkoló autók közé.
Csalódottan mentünk tovább.
Azért az út látványaival kárpótolva éreztem magam.
Pénteken úgy döntöttünk, megint csak pihenünk. Este kettesben ettünk gyrost az urammal. A fiatalok is felfedeztek maguknak néhány helyet, amit lelkesen dicsértek.
Legkedvesebb helyük az Aginoras gyrosozó lett, de a Koralli tavernát is nagyon megszerették.
Szombat reggel ismét a fő úton lévő pékségben vettünk kenyérfélét. Jót reggeliztünk, aztán útnak indultunk ismét, most Limenasba. Egy parti bárban mindannyian frappét ittunk. Felfrissülve egyenesen az Evreokastro csücsökbe mentünk.
Nekem a sziget legkedvesebb és egyben legszebb része ez! (Ennek története is van, de ezt most megtartom magamnak. :) )
Egyszerűen imádom ezt a helyet! Órákig tudok gyönyörködni a kis kápolnában, a sziklákban, a vízben!
Családom lement búvárkodni a partra, én meg egyedül lehettem a gondolataimmal a kápolnánál…..
Kattogtattam a gépem fent is, lent is. Ez is olyan hely, amit látni kell!
Jócskán felmelegedett az idő, s amikor eleget fürödtek a gyerekek, fájó szívvel bár, de elindultunk.
Sétáltunk még egy keveset, aztán Saliara (Marble-beach) felé vettük az irányt. Limenasból jó hosszú és elég poros út visz oda. Először Makryammos felé kell kanyarodni, majd onnan tovább a földúton.
A hajókiránduláson is nagyon szép volt, de közelről látva, hihetetlen látvány a hófehér apró márványkavics adta víz színe. Először fehér, aztán türkiz jó darabon, végül sötétkék, ahogy mélyül a víz. Csodálatos!!!
Fürödtünk és élveztük ezt a gyönyörű látványt. Öröm volt látni a lányom boldogságtól sugárzó arcát, hogy ezt Ő is itt és most megélhette. Ezt az öblöt is csodás sziklák keretezik.
Este még egy nagyot sétáltunk a férjemmel. Azonban ez a séta kicsit hosszabbra sikerült, mint terveztük, ugyanis a Sk. Panagia–i részen eltévedtünk. :)
Vasárnap a közös reggeli alatt fájó szívvel gondoltunk arra, hogy a nyaralásból már csak két nap van hátra. Mindannyian úgy éreztük, ezt az öblöt akarjuk még élvezni.
Nem tudunk betelni vele. Így ez a nap is gyönyörködéssel telt. Délben gyrost ettünk, azt is a parton, hogy addig se keljen elszakadni a tengertől.
Hétfő. Sajnos ez a nap is eljött, a nyaralás utolsó napja. Reggeli után még felmentünk Panagiába, mert azt még látni kell! Nagyon szeretjük azt a kis városkát! Ódon épületei, szűk kis utcácskái, mint valami mesébe illő hely. Ittunk a forrásokból friss vizet. Ott tartózkodásunk alatt nem vettünk ásványvizet, mert Thassoson mindenhol rendkívül finom víz folyik a csapból és forrásokból!
Amikor eleget sétáltunk, visszamentünk és estig gyönyörködtünk még utoljára a Chrysi Akti és Golden beach látványában!
Ekkora hullámokkal még soha nem találkoztam itt, mint ezen a napon. Hatalmasakat nevettünk, ahogy megcsapott bennünket a víz és ezt persze tetéztük némi hülyéskedéssel.
Eljött az este és elindultunk az utolsó thassosi vacsoránkra. Gyerekeink kérésére az Aginoras gyrosozót választottuk.
Most sem csalódtunk, a vacsora nagyon finom és bőséges volt! A pincérek már ismerősként üdvözöltek minket, nagyon kedvesek voltak.
Még egy közös séta, aztán igyekeztünk vissza, hogy időben lefekhessünk, mert másnap hosszú út állt előttünk.
Kedd. Reggel magyar idő szerint a 9.30-as komppal jöttünk el a szigetről.
Még így harmadszor sem sikerült mindent látni, amit szeretnék!
Csodálatos nyaralás volt ez az idei!!! Amikor elindult velünk a komp, csak néztem a távolodó partot és majd megszakadt a szívem, de mégis boldog voltam!!! :)
FÉNYKÉPEK :
