AZ YPSARIO MEGHÓDÍTÁSA
Gyalogtúra Thassos legmagasabb hegycsúcsára, az 1206 m magas Ypsarióra
A könnyűnek egyáltalán nem nevezhető túra, a tengerszint felett 60 m-rel lévő Potamia falu észak-nyugati széléről indul. Az Ypsos szó magaslatot, csúcsot jelent.
A túraútvonal nagyon meredek, mind fel, mind lefelé. Jó túracipőre, bakancsra szükség van, mert néhol mászni is kell. Lehetőleg egy felhőmentes napot válasszunk ehhez a túrához, amikor tiszta az idő, hogy fentről élvezhessük a kilátást. Fontos, hogy az emelkedőn nagyon figyelmesek legyünk. Lefelé sem könnyebb jönni, mint felfelé.
Leírás:
Potamia főteréről indulunk felfelé, a hegy irányába. A falu szélére érve látunk egy táblát, amely a hegyi túraútvonalat mutatja az Ypsarióra.
Ez kezdetben egy betonút, amely később váltakozva hol köves, hol beton. Ahogy haladunk felfelé, lassan elmaradoznak a bekerített telkek és utunk földes erdei útban folytatódik.
1996-ban a Thassosi Hegymászó Egyesület piros pont jelöléssel és „kőemberkékkel” jelölte az utat. A jelölések szinte mindenhol nagyon jól látható helyen és kellőképpen sűrűn vannak elhelyezve, leggyakrabban a sziklákra festve. A „kőemberkék” építéséhez mi magunk is hozzájárulhatunk egy-egy lapos kő ráhelyezésével.
A kb. 2-3 km hosszú erdei út viszonylag széles, dzsippel vagy terepjáróval még járható.
Fölfelé haladva egy keresztúthoz érünk, amit fatábla is jelöl. Az Ypsarióra balra kell letérni, mert a tovább egyenesen vezető út a Profitis Iliasra vezető út. A jeleket és a görög betűkkel felfestett Ypsario feliratot kövessük.
Az elágazástól kezd a túraútvonal egyre nehezebbé válni. Nehézségét a felfelé meredeken futó ösvény adja (ami lefelé a csúszós és a talpunk alól kigördülő kövek miatt csak óvatosan járható). Az elágazástól tehát balra, felfelé indulunk. Az útvonal eleinte ritka erdőn, páfrányok között vezet. Az ösvény keskeny, kezdetben mérsékelten, de fokozatosan emelkedő és köves. Később a fák sűrűsödnek, de a páfrányok maradnak. Ezen a szakaszon gyakran találkozhatunk kecskékkel is. Később a fák ritkulnak, de a páfrányok még egy ideig kísérik sétánkat. Ahogy haladunk fölfelé, egyre gyérebb a vegetáció. 
Több helyre padokat helyeztek ki, ahol érdemes néhány percig megpihenni. Nem csak a fáradtság miatt, hanem vessünk egy-egy pillantást az elénk táruló látványra is. Amikor már jól elfáradva a kormos törzsű fenyőfákat és a zöldellő páfrányokat magunk mögött hagyva a fejünk fölött magasodó csúcsra pillantunk, még ne örüljünk. Ez nem az Ypsario. Az 1206 méter magas csúcsot innen ugyanis nem lehet látni. Viszont az előttünk lévő hegyre kopár, sziklás, zuzmókkal szegélyezett ösvény visz fel.
Felérve egy fennsíkon találjuk magunkat, ami tulajdonképpen a hegy gerincvonulata. Balra kell fordulni a menedékház irányába. Érdemes néhány percig megpihenni itt, mert a kilátás pazar. Az út itt egy kis könnyebbséggel szolgál, mert az előzőekhez képest szokatlanul sík.
A menedékházat elhagyva lépcsősor visz az Ypsario felé. (Innen még kb. 50 perc-1 óra az út a csúcsig, haladástól függően)
A lépcsősor földből és fahusángokból épült. Ez után következik az igazi nehéz terep. Nagyon köves, sziklás útvonalon vezet tovább a hegyi ösvény. Néhol szó szerint mászni kell. Hamarosan egy pihenőhelyre érünk, ahol pad és kuka van kihelyezve. Itt eléggé fúj a szél, de már közel a csúcs és a kilátásra is érdemes néhány percet szánni.
A fenyőfák alatt átbújva, meredeken haladunk tovább fölfelé a sziklás terepen.
Kövekre festett jelölések vezetik a túrázót a hegytető irányába. Közvetlenül a csúcs előtti néhány száz méteren az útvonal egy zúzottköves, dzsippel járható út mellett visz (aki akar, azon is mehet).
Az Ypsarióra felérve elakad az ember lélegzete, de nem csupán a fáradtságtól. Az elénk táruló panoráma páratlan. Pillanatnyilag a „világ tetején” vagyunk. Jó időben lájuk Samothraki szigetét és az Athost is. Közvetlenül magunk elé tekintve látni lehet lent Potamiát és a Golden beach-et. Érdemes távcsövet is felvinni és azzal kémlelni a látnivalókat.
Ha kigyönyörködtük magunkat a látványban, el ne felejtsünk néhány sort írni a fehér kőépítmény oldalán elhelyezett vasdobozban lévő könyvbe. Visszaolvasva bizonyára megtaláljuk honfitársaink bejegyzéseit is.
Kipihenve induljunk el lefelé a már ismert útvonalon.
A feladat nem könnyebb, hiszen a meredek, lefelé tartó ösvényre lépve a kövek csúsznak egymáson, gördülnek a talpunk alatt. Tartsunk kellő távolságot egymás között.
A túraútvonal végig nagyon jól jelölt, egyértelmű útmutatásokkal ellátott. Ha a kőemberkéket, a piros pöttyöket és nyilakat, valamint a feliratokat követjük, nem fogunk eltévedni.
Potamia falujától kiindulva a csúcsra 4-5 óra alatt lehet felérni. Lefelé gyorsabb, kb. 2,5-3 óra az út.
Ami fontos és nélkülözhetetlen: elegendő mennyiségű ivóvíz (kb. 2 liter/fő); nagyon jó túracipő vagy zárt edzőcipő (bár ez utóbbiaknak viszonylag vékony a talpa, a kövek miatt kényelmetlen lehet a viselete hosszú távon).
A túra leginkább tavasszal és kora nyáron élvezetes. Nem csak az időjárás miatt, hanem az erdőben és a hegygerincen található növényi vegetáció színessége miatt is. Aki nyáron indul útnak, mindenképpen kora hajnalban induljon el, így a nagy meleg előtt jó eséllyel le is ér és lesz még ideje sajgó végtagjait a tenger habjaiban hűsíteni .
Kevésbé edzett túrázók 1-2 napos izomlázzal számoljanak a túrát követően.
A gyalogtúra nem halad könnyű útvonalon. A hosszú lefelé haladás megterheli a térd és a boka ízületeit. De aki végigjárja ezt a csodálatos útvonalat, méltán lehet büszke önmagára, hiszen teljes joggal érezheti azt, hogy átlépte – az általa eddig ismert – teljesítőképessége határát.
Xabi78 videót is készített a túráról: Potamia - Ypsario - Profitis Ilias túra - VIDEÓ