14 nap, 9 csodás strand Lefkadán
-= FOTÓALBUM =- -= FOTÓALBUM =- -= FOTÓALBUM =-
Már sokadszorra mentünk le Görögországba autóval, de még mindig viszem a kis táblázatomat és írjuk a km és időadatokat. Lássuk, mit hozott az idei év (végig az itthoni időzóna szerint).
2012.07.02.
21:28 – Érkezés a röszkei határhoz (191 km)
21:58 – Indulás a határról
22:49 – 1. fizetőkapu - 3 Euró
23:29 – 2. fizetőkapu – 2,5 Euró
00:20 – 3. kapu – biléta
01:10 – Lapovo OMV benzinkút (499 km)
01:55 – indulás tovább
03:00– 4. fizetőkapu – 6,5 Euró
03:14 – 5. fizetőkapu – 2 Euró
04:42 – érkezés a MAC határhoz (778 km)
05:22 – határátlépés és indulás tovább
05:31 – 1. fizetőkapu – 1 Euró
06:02 – 2. fizetőkapu – 1 Euró
06:22 – 3. fizetőkapu – 1 Euró
07:15 – érkezés a GR határra (956 km)
07:55 – rövid pihenő, reggeli és indulás tovább
09:14 – 2. fizetőkapu – 2 Euró
10:48 – Ionninanál letérő az Egnatia Odosról
12:35 – érkezés Lefkadára (fővárosba) (1375 km)
15:50 – végre találtunk szállást Vasilikin (1425 km)
Budakalász – Lefkada főváros 1375 km (iGO szerint 1373 km), összes utazási idő pontosan 17 óra. Ebből is látszik, hogy nem rohantunk.
Az úton semmi extra dolog nem történt. Eredetileg 17 órás indulást terveztünk, de ez 19:35-re sikeredett. Szerencsére ezzel nem okoztunk senkinek kellemetlenséget, mert egyedül, egy kocsival mentünk. Viszonylag sokat is pihentünk, na nem darabszámban, hanem időben. A határok a szokásos képet mutatták, talán csak a szerb-macedón határon voltak többen a szokottnál. A görög határon a család legnagyobb meglepetésére bevetettem a több helyen olvasott "el a sor mellett" taktikát. Működött. Pedig igazából nem kellett volna, mert bármelyik sorban is csak kb. 10 db autó lett volna elöttünk. A két sor között elmentem, határőr sehol, csak a bódéban. A bódé felé mutattuk az útlevelet, köszöntünk és mondtuk, hogy Hungary, mire az őr intett, hogy menjünk. :)
Belgrádnál nem az új elkerülőt választottuk, hanem a megszokott, városon át vezető autópályát. A városon belül volt egy útépítéses elterelés, de ez az éjféli időpontban nem okozott gondot. Nem voltam az elkerülőn, így nem tudom, hogy az milyen, de nem bántam meg, hogy a városon át mentem. Szerintem ezután is így fogok menni, még akkor is, ha teljesen elkészül az elkerülő.
Görögországban 2 éve, mikor Kefaloniára mentünk, még nem kellett csak egyszer, a Thessaloniki melletti kapunál fizetni, idén már az Egnatia Odoson is kellett 2x 2 Eurót fizetni, és most a prevezai alagút is fizetős volt (2010-ban hajnali 5-kor nem kellett fizetni, pedig elvileg akkor is fizetős volt).
A szigetre érkezés után elkezdtünk szállást keresni. Itthon a következő városokat néztük ki, mint lehetséges célpontok: Aghios Nikitas, Kalamitsi, Athani és Vasiliki. Amint látszik, főleg nyugati parti településeket néztünk, hiszen az érdekes partok nyugaton vannak. A keleti partot, főleg Nidrit - a szervezett utas turistaáradat miatt - pedig kizártuk. Szóval Lefkadán félreálltam és beütöttem a GPS-be, hogy Aghios Nikitas és elindultunk. A főúton haladtunk fel a magasba, Tsoukalades után megpillantottuk fentről a tengert is, itt már azt a képét mutatta, mint amit a két hétben végig láttunk. Aghios Nikitasra érkezve, a főút két oldala végig tele autóval. A központnál kiderült, azért, mert a part felé soha nem lehet behajtani autóval. Ez az egész így nem nagyon tetszett, így szinte megállás nélkül mentünk tovább. Nikitas után megálltunk egy tetszetős apartmannál, de nem volt kiadó apartmanja, így mentünk tovább. Nem sokkal később felkanyarodtunk Kathisma Beach felé, mert arra is volt kiírva free apartman, ez a rész sem az volt, ahol két hétig laknánk, így irány tovább. Ezután megálltunk az itthon kinézett, és majdnem lelevelezett Villas Pantheon komplexumnál. Ez élőben is tetszett, bár egy apartmanban sem voltunk, de a környezet szép volt. Persze, ahogy írták is, a tervezett két hétből az elején 3 nap hiányzott. Egy próbát megért, de az érdekes volt, hogy levélben már megállapodtunk 80 Euró/apartmanban, míg a helyszinen már 95 Euró lett volna. Így innét is tovább álltunk. Jött Kalamitsi. Ez egy kis falu a hegy tetején. Itt van a sokak által ajánlott és dicsért Fantastico Stúdió. Velük is leveleztünk, lett is volna hely, de a két hét alatt 3x kellett volna költözni. Meg is találtuk a helyet, valóban szép a kilátás, de az odajutás az nem egyszerű. Tipikus szűk utcás hegyi falu, elsőre szerény bolt- és tavernakínálattal. De mi nem ezt kerestük, így itt nem is érdeklődtünk szállás után, csak tovább álltunk. Következett Athani. Itt már a falu szélén megálltunk egy háznál, ahonnét egyből kijött egy hölgy, és ajánlotta stúdióit. Sajnos apartmanja nem volt, de két db stúdiót adott volna. A kilátás itt is szép lett volna, de maga a ház nem tetszett. Tovább mentünk, egy kis boltnál érdeklődtünk. Itt mutattak egy nagy apartmant, de láthatólag nem volt lakva már egy ideje. Nem volt klíma, tulaj szerint nem probléma, lehet kereszthuzatot csinálni. Nem volt szúnyogháló, tulaj szerint nem probléma, nincsenek szúnyogok. Az ár és méret jó lett volna, de nekünk a klíma és szúnyogháló hiánya probléma volt, így elmentünk. Az utolsó igazi kinézett célpont Vasiliki volt. Ott is próbálkoztunk pár helyen, de nem jártunk sikerrel. Már kezdtük feladni, mikor az egyik helyen, ahol szintén nem volt hely, kértük a tulajt, hogy ajánljon valamit.
Ő küldött el a Hotel Kalias-hoz. Először be sem akartunk menni, mert hotel az nem nekünk való, mivel mi apartmant szeretnénk. Végülis szerencsére bementünk. Volt 4 fős apartmanja. Igaz, a "konyha" elég szerény volt, de a többi az megfelelt. Az áron alkudoztunk egy kicsit, de abban is megállapodtunk. Először 60 Eurót kért, mi egy kicsit sokalltuk, de mondta, hogy ebben minden benne van, még a reggeli is. Mondtuk, hogy reggeli nem kell, így lett a végső ár 55 Euró/éjszaka. (Sőt volt még helye a később érkező ismerősöknek is.) Megkönnyebbültünk, hogy van hol aludnunk, és felpakoltunk.
Utólag megállapítottuk, hogy talán a nyugati parton lévő szállásokból a kilátás, esténként a naplemente szebb lett volna, de nem kaptuk volna meg azt, amit megkaptunk Vasilikiben. A szállásunk kb. az öböl közepénél volt, és pont mint Thassoson, a Golden Beachen, az öböl két végében volt egy-egy központ, tavernákkal, boltokkal. Na jó, Ponti felől csak egy nagyon kicsi, de az esti vacsorához és utána a sétához pont ideális volt az is. Szóval aki nem szereti a nagy nyüzsgést, de azért kell egy kicsi élet, annak Vasiliki kiváló kiinduló alap lehet.
Ezen a napon már sok említésre méltó esemény nem történt, csak az esti gyros vacsora a Penguins-ban. A gyros finom volt, de elég kicsi, szűk asztalaik voltak és szinte összeért a másik asztallal, ahol természetesen voltak. Ami még érdekes volt, hogy a tulajokon kívül szinte csak román felszolgálólányok voltak. Mondhattam én, hogy "Ola ítan polí nósztima", csak nézett rám bambán, és angolul mondta, hogy nem ért görögül, mivel Romániából jött. :(
Első napon fürdőzésre, az itthon gondosan kinyomtatott papírokból Kavalikefta Beachet választottuk. Vasilikiből a nyugati főúton indultunk északnak. Egészen Kalamitsi-ig mentünk, ahonnét meredeken indult az út a strand felé. A szerpentin végén lévő kicsi parkolóba megálltunk.
A strand partja kavicsos, érdekességét a parton és a vízben lévő nagy sziklák adják. Maga a part egészen kicsi. Nem is volt sok ember. Igazából arra való, hogy az ember ússzon egyet, ha van bátorsága ugráljon a sziklákról, és mehet is tovább. A strandról átúsztunk a délre lévő Megali Petra Beach északi csücskébe is. Nem volt nagy távolság. Én ezt később a sziklákon is megtettem, az már érdekesebb volt. Nagyon nehezen járható utat sikerült találom. De biztosan van jobb út is, mert többeket láttam gyalog érkezni Kavalikefta felöl.
Nem tudom mennyit maradhattunk, talán pár órát, de viszonylag korán indultunk vissza.
Az úton hazafele először csodálhattuk meg a szörfösök paradicsomát. Azt mondják, hogy délután 5 körül mindig megérkezik Erik, a szél, és ez így is van. Ekkor ellepik a szörfösök az egész öblöt.
Este még sétáltunk egyet Vasilikibe.
Ennél a strandnál egy nagy parkoló van, olyan nagy, hogy úgy tűnik autók is alig vannak. Na jó, tényleg nem voltak sokan. Kerestünk egy szabad helyet és lecuccoltunk. A part szintén kavicsos, néhol a víz alatt sziklás, az északi csücske fele pedig egészen nagy köves. A parton van egy bár is, ahol különböző frissítőket és előre készített szendvicseket lehet kapni. Itt egészen sokáig maradtunk.
Este séta és vacsora Vasilikibe.
Innét tovább mentünk északi irányba Nidri, Nikiana, Ligia és a többi kis településen keresztül. Ezen a parton a települések összeérnek. Szinte végig kiadó apartmanok, hotelek vannak. Észre is vettünk párat, amit még a tervezéskor nézegettünk. Ami tetszett, hogy az elválasztó sávos főúton Ligiától északra a kereszteződésekben körforgalom! van (ha megnézitek a google maps-ot, ott is látszik. Legalábbis a tábla ezt mutatja. De nem nagy, csak akkora, mint az út szélessége. Én magyar szemmel sok értelmét nem láttam, de biztosan oka van, amiért így van.
A fővárosba felérve először nem a belvárosba mentünk, hanem a szélmalmok felé indultunk. Lapátos szélmalom nem volt, csak pár rom, de a kitesurf-ösöket elég sokáig nézegettük. Érdekes volt nézni ahogy száguldoztak a vízen. Némelyik ugratott, repült, szaltózott.
Miután eleget bámészkodtunk már tovább indultunk északra, a vár felé a „töltésen”. A vár nagyon nem érdekelt minket így csak az autóból néztük meg. A városba érve a yacht kikötő melletti nagy parkolóba álltunk meg. Fizetni nem kell, ez nem Magyarország, ingyenes.Sétáltunk a belváros szűk utcácskáin, és a központi sétáló utcán, de mivel szieszta időben érkeztünk nem sok minden volt nyitva. A Daltons fivéreknél ettünk egy gyrost (itthon olvastam, hogy nagyon finom, és ezt igazolni is tudom), majd elindultunk a Faneromeni kolostorhoz.
A kolostor nincs messze a fővárostól, így hamar megérkeztünk. Sétáltunk a parkjában, ami nagyon tetszett. Rendezett, gondozott fű és növények mindenhol. Van egy mini állatparkjuk is. A szerzetesek sétálgattak és imára gyűltek. Ez nagyon érdekesen zajlott. Az egyik szerzetes először egy kézben tartott fadarabot ütött egy fakalapáccsal, majd a bejáratnál lévő függesztett vason ütötte ugyan azt az ütemet.
A kolostorból még visszamentünk a Lefkada szélén lévő Lidl-be vásárolni, és hazaindultunk.
Hazaérkezve az első nagytakarítás nyomait találtuk.
Este séta és vacsora Vasilikiben.
Kathisma-n a víz hirtelen mélyül, legalábbis a hosszú part azon részén, ahol mi voltunk. Mivel nálunk mindenki tud úszni, ez nem kizáró ok. Én például nagyon szeretek a vízre felfeküdni, és bámulni ki a fejemből. Ha hullámok is vannak, mint itt, akkor pedig különösen jó így ringatózni a vízen. Búvárkodásra a pert, mint az összes nyugati, alkalmatlan. A víz színe itt is leírhatatlan.Hála a még „fürödhető” hullámoknak, ezen a parton elég sokáig maradtunk. A gyerekek élvezték a hullámokban való ugrálást. Na jó, a felnőttek is, csak ők hamarabb megunták. :) Én egy idő után a fotózásra váltottam.
Este fáradtan érkeztünk haza, már csak a vacsora maradt hátra. Lehet, hogy ezen a napon volt, mikor csak elmentünk gyrosért és otthon ettük meg. Nem tudom, volt ilyen is.
A strandnak elég kicsi parkolója van, de állnak autók az út mellett is végig. Nekünk szerencsénk volt, mert sikerült a parkolóban két helyet is találni. A parkoló fizetős, ára 2 Euró. A parkoló mellett evésre, ivásra, vásárlásra alkalmas üzletek vannak. Az üzletek közt kell elindulni a kb. 110 lépcsőn lefelé, ha a partra szeretnél lejutni. A part lépcsőhöz közeli része elég zsúfolt volt, így mi elsétáltunk egy kicsit távolabb megfelelő helyet keresni. Lepakolás után egyből indultunk is a vízbe. Itt is gyorsan mélyül, tehát az úszni tudás nem hátrány. A vízből kiérve jött a meglepetés. Haver kifele jövet fogja a nadrágja zsebét és megszólal: „…. az autó kulcs a zsebemben maradt”. Jött a kezdeti riadalom, hogy most mi lesz. Kinyílik-e az autó, kikapcsol-e a külön riasztó, beindul-e az autó, …? Persze ezt ki kellett próbálni, így mi fiúk elindultunk felfele a lépcsőn, vissza a kocsikhoz. Nálam mindig van szerszám. A szerszámos ládámból szoktam kipakolni a kocsi csomagtartójának eldugott rekeszeibe. Szétszedtük a riasztó egységét, abban volt egy kis víz, kifújtuk, kiszárítottuk. A kocsi gyári kulcsa (Ford) viszont teljesen száraz maradt. Ezek szerint az vízálló. (Persze jöhet most a poén, hogy a riasztóé is az, mert megállt benne a víz.) Kiszárítás után összerakás és próba. Minden tökéletesen működik. Hurrá, nem kell visszamenni a szállásra a pótkulcsért. Mert ugye Ti is visztek magatokkal mindig pótkulcsot!
E kis közjáték után folytattuk a pihenést a parton. Ami látványban szép volt, de elviselni a meleget nem nagyon lehetett, ha nem a vízben voltál. A meredek sziklafal nyomta vissza a meleget, légmozgás pedig nem sok volt. Azért elég sokáig bírtuk, mert a nap is elindult lefelé, mikor elkezdtünk felpakolni.Szerencsénk volt, mert aznap egy hajó sem jött turistákkal. Így is elég zsúfolt volt a part, nem tudom ha jön még egy-két hajó ember, akkor mi lett volna.
Miután felpakoltunk, még elsétáltunk a parkoló végében lévő lépcsők felé, ahol átmentünk a „fotózó helyre”.
Egy érdekes és izgalmas napon voltunk túl. Jólesett az esti pihenés.
2012.07.10. - Világítótorony, Egremni BeachMiután kinézelődtük magunkat elindultunk az Egremni Beach felé. Ez is egy nevezetes part. Nagyon hosszú, apró kavicsos. De a legfőbb jellemzője, hogy a parkolóból több mint 300 lépcsőn kell lemenni. Ez lefelé csomagokkal sem egyszerű mutatvány, de fölfelé egyszerűen „halálos”.
Mikor ott jártunk nem volt túl zsúfolt. Mondjuk a hosszú parton el is tűnik a sok ember is. Volt pár telepített napágy és ernyő. Alul működik egy bár is, ami nem sok mindent árul. Mi jégkrémet próbáltunk venni, de azt a választ kaptuk, hogy fent. Mikor ezt meghallották a gyerekek, akkor inkább lemondtak a jégkrémről. :) Röviditalok, frappé az volt. Szerinte már sört sem árultak, amit végül is megértek, mert nem egyszerű oda levinni az árut. A nap folyamán beszéltünk is róla, hogy vajon hova lehetne egy liftet kiépíteni. Fizetősen egyszer csak behozná a beruházás árát. :)Ezen a parton is elég sokáig maradtunk. Össze kellett gyűjteni az erőt a felfele úthoz, ami mint már utaltam rá nem volt egyszerű. Sőt mire elindultunk a nap sem tűzött már annyira. A párom Kefalonián kimet térdével küzdötte le a lépcsőket, meg is fájdult mire felért. Én egyik kezemben hűtőtáskával és másik vállamon az Ikeás szatyorban lévő strandfelszereléssel lépegettem felfelé. Persze az Ikeás szatyor tartalma könnyített volt, mert a búvárfelszerelést fent hagytuk, és a gyerekek is kaptak a kezükbe belőle ezt, azt.
Összegezve Egremni Beacht egyszer látni kell, de többször nem fogom megmászni a több mint 300 lépcsőt érte.
2012.07.11 - Vízesés, LefkadaA vízesést könnyen megtaláltuk. A Nydrit elkerülő főútról kanyarodtunk ballra az útra. Mi a GPS-be is beütöttük az vezetett, de figyeltem, rendesen ki is van táblázva. Az út végén van kialakított parkoló. Ott letettük az autót és felsétáltunk a vízesésig. Az út sziklák közt, egy kis szurdokban vezet. A vízesésben a júliusi időpont ellenére még volt víz. Az alsó kis tóban többen meg is mártóztak, de mi kihagytuk. Valahogy nem sikerült megkívánni. A vízeséstől lefele jövet fotóztunk még egy keveset. Pillangó, pók, kis „vízesés” és mi kerültünk a képekre. A parkolónál volt egy kis bár, ahol megbeszéltük az élményeket, ittunk egy frappét és elindultunk a fővárosba. A fővárosi túra ugyan az volt mint az első, de a kolostorba most nem mentünk fel.
A Daltons fivéreknél kipróbáltuk milyen a Big Gyros. Ami persze mint a neve is mutatja annyi, hogy nagyobb, mint a sima. Mindenesetre ennek legyűrése már nem kis feladat volt. A belvárosi séta már az ajándékvásárlás jegyében is zajlott.
Este a nagy gyros után már nem vacsoráztunk.
2012.07.12. - Pefkoulia Beach
Reggeli után ismét átautóztunk a hegyeken, mivel az Aghios Nikitas feletti strand volt a célpont. Pefkoulia Beach szintén aprókavicsos, a vize tiszta. A parkolás viszonylag jól megoldott, mivel az ott lévő kiszolgálóegységek parkolóját lehet használni. A partot két részre osztja egy sziklarakás. A taverna előtti kisebb részen vannak a telepített napernyők, napágyak. Tőle északra a „szabad” rész, mely nagyon hosszú. A part feletti erdőben vadkempingezők sátrai is láthatók voltak.
A strand maga annyira nem jött be, de egy napra pihenni megfelelt. Szorkelezni sem igazán volt érdemes, mivel nem volt túl nagy élővilág. Pedig itt nem volt annyira meszes a víz.
2012.07.13. - Syvota, Mikro Gialos (Rouda) Beach
2012.07.14. - Amouso Beach
2012.07.15. - Kathisma Beach (másodszor)
2012.07.16. - Afteli Beach
2012.07.17. - Indulás haza
Szépen lassan, ígérem készülni fog. :)