Thassos 2009.07.17 - 07.26.
Indulás: 07.17-én 11:45-kor a Felvonulási térről
Kecskeméten és Szegeden vettünk fel még utasokat, és kb. 14.00 – 14:30 lehetett, amikor átléptük a magyar határt 15 perc várakozás után. 4 óránként álltunk meg pihenni, a többit nem néztem, csak amikor a macedón – görög határon átléptünk, akkor volt kb. 4 óra. Minden simán ment, igaz a vámosok kérték a szokásos kávé és üdítő adagjukat.
Végre a szeretett földünkön voltunk és a második benzinkútnál ismét pihentünk. Fél órás pihi után elindultunk. Időközben kiderült, hogy vannak emberkék, akik Stavrosba mennek és őket még ki kell rakni, de sebaj, látjuk majd azt is. A sofőrök ugyanazok voltak, mint tavaly és ennek örültünk, Zoli és Laci 
. A negyed 9-es komppal mentünk át Keramotiból, ahol már várt ránk Ági és rögtön meg is ismert minket. Robogtunk a szállásunkra Skala Potamiába az Aethrion apartmanba, kidobáltuk a cuccunkat és rohantuk kocsit bérelni.
Szombat: Sikerült az autóbérlés, egy kis fehér csodát kaptunk: Hyundai i10. Elmentünk a Kapitány étterembe, ahol degeszre ettem magam a kapros-sajtos-halas csodámmal, nővérkém is szintén ezt ette, párom pedig a szokásos grillezett polipját. Ezután elindultunk Alykibe, ahol megnéztük a régi templomot és azon túl pedig egy sziklás részt, ami azt hiszem a szirének öble volt . Ekkorra már én nagyon elfáradtam, vagy 66x kiment a bokám és össze-vissza beszéltem a fáradtságtól, mert a buszon egy félórát ha aludtunk :D. nem győztem vonszolni magam, de mentem és nem adtam fel. Később visszatértünk a partunkra fürödni, utána vacsizni a Léna gyrososhoz , ami a szigeten a legjobb (gyros evős) hely! Szerintünk.
Vasárnap: Ismét nem sok alvás után keltünk és kiterveltem, hogy menjünk a kolostorba és onnan ahová még bírunk, csak menjünk. Meg is jártuk, fényképezés ezerrel, mint mindenhol, a rendeléseket elintéztük ( szenteltvíz, karkötő, stb.) és indultunk tovább Potos felé. Ott egy kicsit lógattuk a lábunkat a tengerbe és az éhség visszahúzott ismét a partunkra. Megtaláltuk a Trata tavernát – nekünk csak tátra . Rendeltünk fekete kagylót és valami hal filét. Annyi kaját hozott ki a srác, hogy egy másik asztalt kellett mellénk rakni, amin az arra járók nagyokat kacagtak 
. Nagyon finom volt minden. Mikor a vége felé jártunk, akkor ért oda Ági és férje, és kérdezték, hogy kipihentük–e magunkat. Mondtuk neki, nem pihenni jöttünk már a fél szigetet bejártuk tegnap óta . Összeszedelődzködtünk és irány Skala Panagia. Megkerestük a vízisportos csodahelyet, ugyanis párom Bálint rá volt kattanva a jetski-re és a repülésre. Felmértük a terepet és az árakat. Utána máris 6 óra volt és rohantunk integetni nektek. Itt is felmértük a terepet és megint elhatároztuk, hogy horgászunk és polipozunk. Felbuzdulva hazaugrottunk és gyártottunk polipcsapdát. A 2 l-es üveg alját levágtuk és a kupakját kiszúrtuk. A kupak tetején leengedtünk egy hosszú zsinórt, amire téliszalámit és követ kötöttünk és kész is volt. Sajnos pecabotot nem találtunk aznap sehol sem. Este vacsi és csavargás a központban.
Hétfő: irány Prinos és a piac. Útközben felfedezés és érkezés Skala Prinosba itt találtunk egy nagyon szupi helyet tele pálmafákkal és csudajó pálmafás napernyőkkel. Mondom a többieknek, hogy eltévedtünk, mert itt nincs semmiféle piac. Gyorsan hívtuk Ágit, hogy akkor merrefelé is vegyük az irányt. Elmagyarázta, hogy Prinosba menjünk tovább. Sikerült odaérnünk nem sokkal zárás előtt 13:10-re (13:30-kor zár), gyorsan körbeszaladtunk és indultunk tovább. Ági mondta, ha végeztünk, menjünk utánuk Sotirosba, de hát ott is eltévedtünk és nem találtuk meg őket. Így pár kép készítése után indultunk tovább. Útközben mindent fényképeztünk, Limenáriában ebédeltünk egy banános, fagyis csodát. Onnan tovább, hazafelé, mert szerettünk volna még világosban polipozni. Persze mindenhol megálltunk, nem is mi lennénk . Hazaértünk, felvettük a polipozós cuccot és irány a kikötő. Találkoztunk egy nagyon kedves görög házaspárral, két gyerekkel voltak kint a stégen. A kisfiú pecázott, kb. 7-8 év körüli lehetett, a kislány pedig 2-3 éves. A feleség tudott angolul és nagyon jól elbeszélgettünk. Láttunk óriási rákokat, amit megmutattunk nekik, és nem jutott eszünkbe angolul, hogy hogyan is van a rák , mondtam magyarul, hogy az egy rák, és ők abban a pillanatban az egész család kimondta magyarul, hogy RÁK, kórusban.. Nagyon tetszett nekik, jót nevettek ők is és mi is. Halat ugyan nem fogtak, de segítettek a polipozásban. Láttunk kis halakat és mondtam a kis picúroknak, hogy az MINI FISH ez is nagyon tetszett nekik és az anya mondta, hogy ezt egy életre megjegyzik. Be is engedtük az üvegeket a vízbe közös erővel, és Ági tanácsára elmentünk gyrost enni, mert akkor lesz az üvegünkben polip. Megbeszéltük, hogy 1 óra múlva talizunk ugyanott. Vissza is tértünk, ők is jöttek. Lám volt polip az üvegben, de annyira bénák voltunk, hogy hálót nem vettünk és lassan húztuk ki a vízből az üveget és a polip megszökött 
. A kislány mondta a szüleinek, hogy ő addig nem megy haza, amíg nem lát polipot és meg nem simogatja . Elmagyaráztuk neki, hogy mi történt és elment a polip aludni, így neki is mennie kell haza. Ez már éjfél tájékán volt . Mi is csalódottan összepakoltunk és elindultunk haza.
Amit elmondhatok, hogy körbejártuk ezen a napon a szigetet teljesen.
Kedd: ébredés után gyors reggeli, és utána irány vissza Skala Prinosba fürdeni és lazulni egy kicsit. Este vissza kellett vinni az autót, így még elmentünk Theologosba, és onnan visszafelé megkerestük a tavaly kihagyott márvány partunkat. Igaz, elmondta a kölcsönzőben a hölgy, nehogy menjünk földes útra, mert nem bírja ki a kisautó. Megfogadtuk, nem is tettük, csak felmértük a terepet. Megnéztük a befelé vezető szakaszt és megbeszéltük tesómékkal, hogy akkor robogóval fogjuk megtenni az utat. Kis időzés után hazafelé vettük az irányt, de ismét megálltunk és bementünk Panagiába. Ettem ott egy nagy csokis golyót, hogy az milyen fini volt 
! Ittunk a forrásból és 2 óra császkálás után indultunk, mert le kellett adni az autót. Este 8-kor kocsi lead és mentünk robogót bérelni. Erről annyit kell tudni, hogy tesóm még soha nem vezetett robogót 
. Haláli volt. A srác elmutogatott mindent, azután odébb gurultunk 20 métert és jött a tanítás. Már Bálint 10 perce magyaráz nővérkémnek, hogy akkor mi hogy van, mikor odajön hozzám a tulaj és kérdezi, hogy ment már a lány robogóval?, mondom, persze, csak nagyon óvatos és csak beszélgetnek :D:D. Fogta szegény a fejét és nagyon be volt rezelve, hogy törötten visszük vissza, de semmi probléma nem volt. Nagyon ügyes volt tesókám és kente neki . Ezek után mentünk ismét polipozni a kikötőbe. Ismét gyrosoztunk, hátha akkor nagyobb szerencsénk lesz, de semmi. Nem kellett neki a téliszalámi. Gyorsan elrobogtunk, hogy vegyünk hálót, hátha szükség lesz rá, de nem kellett. Ekkor megpillantottunk Erikával egy játék pecabotot a legutolsó supermarketben, ahonnan a kisvonat indul, és meg is vettük. Csalit nehezen találtunk, de az is meglett.
Szerda: fürdés, kicsi pihi és nekivágtunk 10 óra környékén Makryammosnak végre!! Hát gyerekek, az a befelé vezető út nem semmi, nem 6 km-nek tűnt, hanem 600-nak . Gyök 2vel lavírozva a márványdarabokon a nagy teherautók között, közben navigáltam a többi autósnak, hogy arra jöjjenek, amerre mi megyünk és végre egyszer csak odaértünk. A lélegzetünk elállt, a sírás határán néztem azt a gyönyörű partot, mintha egy álom lenne. Gyorsan vetkőzés és fürdés, képgyártás homok és kavics gyűjtés. Elvoltunk jó pár órát és továbbálltunk. Délután vissza Skala Panagiába és persze a márványtömbök csodálása a part legvégében, utána pedig jetski és repülés (parashooting). Egyiket sem próbáltam ki, tudni kell, hogy semmilyen körhinta meg ilyesmi, sem a kocsit, sem a buszt nem bírom, ha hátul kell ülni, a hajón hányok, a magasság meg pffff……Mondtam Bálintnak meg Erinek, hogy menjenek, csinálják, én tuti hogy nem vállalom be. 1 hétig fűztek, hogy menjek velük, de nem. Kipróbálták, igaz a repülést tesóm sem vállalta be akkor………
Beültünk ismét a Lénába gyrost enni és tesóm mondja, hogy lassan álljak fel, több sem kellett, úgy ugrottam fel a székről, mint akit puskából lőttek ki. Hát a hátam mögött óriási, de tényleg óriási sáskák csücsültek, pontosan 3 db és majszoltak valami finomságot. Több sem kellett, fogtuk és elkezdtünk átpakolni kettővel arrébb egy másik asztalra, jön ki a tulajdonos lány, hogy mi a probléma. Mutatjuk neki, erre ő ordítva rohan be hátra, hogy valaki tüntesse el onnan őket – valószínűleg jobban betojt, mint én :D:D:D:D Életem egyik leggyorsabb evése volt az, amit ott levágtam :D Vettünk bedobós pecát is, olyat amit adnak a hajókiránduláson is és elmentünk az integetős helyre , minden nap itt és Potámia kikötőjében próbálkoztunk.
Hát kár, hogy nem kameráztak le engem akkor amit ott műveltem, fogtam és be kell ugye pörgetni a damilt és bedobni a vízbe , na mármost én nem előre pörgettem, hanem hátra, és úgy engedtem, hogy a hátam mögött 10 méterrel csapódott be a stég elejénél az aszfaltba :D na ott végünk volt, úgy nevettünk hogy be is csurgott :D:D:D ez volt a vég
Csütörtök: hajókirándulás napja, gyönyörű volt, mint tavaly, vezettem egy picit a hajót
Este ismét peca és polipozás, és gyűjtögetés (kagyló, kő).
Péntek: már zsarolnak, hogy utolsó nap és ki kell próbálnom a repülést ááááá biztos, hogy nem. Hát beadtam a derekam. Délelőtt séta, fürdés, ebéd , fürdés - délután a halálom.
Befizettek a repülésre engem és nővéremet. 6 ember mehet egyszerre a csónakban + a kapitány és embere. Fél 7 környékén jött a csónak beszállás, már akkor úgy féltem, ahogy fel kellett mászni a létrán a motorcsónakba, előttem tesóm mászik és fellököm jól indult utána csüccs le. A kapitány és segédje elmagyarázzák, hogy mit kell majd csinálni, beosztják, ki mikor megy, na ki lett az utolsó, hát én, a legkisebb elindulunk, már majdnem jött a beeeee, amikor felment a két lány, gyors csere, lehúzzák őket és utána a barátjuk, utána a következő, utána tesóm és végül én. Nincs időd kapcsolni, hogy mi is történik csak mikor már 100 méter magasan vagy, úgy be voltam tojva, hogy se sírni, se nevetni nem tudtam. 20 perc repkedés után lehoztak és ezzel zártam a napot, hetet és mindent. Nem volt semmi, de többször nem fogom kipróbálni. Mikor behúztak a csónakba, megnézték a pulzusom, hátttt volt vagy 200 . Vannak képek, majd csatolom őket
Ezután vissza a szállásra, pakolni, mert szombaton indulunk.
Szombat: robogókat reggel leadtuk, kicuccoltunk és fél 12-kor Ágitól búcsú és indulás. A ¾ 1-es komppal mentünk át Keramotiba, onnan Stavros és úgy hazafelé. Macedón – görög határon árnyékban 43 fok, napon 51 fok
Minden simán ment, kivéve a magyar határt, mivel csak 1 határőr dolgozott, így 3:20-tól 8:45-ig (5 órát) vártunk. Pestre kereken délben érkeztünk meg.
Na hát ennyi volt a 10 nap röviden, tömören, de így is hosszú lett a beszámoló. Remélem tetszeni fog nektek !