balazsh 2011-es beszámolója - 5. alkalommal Thassos

Így kezdtem 2009-ben:

Már negyedszerre mentünk a szigetre.  Idén sem csalódtunk, és eddig szinte mindig más arcát mutatta.

 

Idén a gyerekek táborozása miatt nem vasárnap, hanem pénteken este indultunk. És csak egyedül mentünk, mert az ismerősök egyéb elfoglaltság miatt csak később és rövidebb időre tudtak jönni nyaralni.

Előzetesen egy kicsit tartottam a pénteki indulástól, azon belül is a határoktól, mert a turnusváltások szombaton vannak és a törökök is mennek haza. Ez részben be is jött. Az úton és a fizetőkapuknál nem volt gond, de a magyar és a görög határon igen. Itthonról még úgy indultam, hogy Tompa felé megyünk, de Kecskemétnél felhívtam a határőrséget (62/562-400), akik azt mondták, hogy nincs várakozás Röszkénél, ezért újraterveztünk. Ezután meglepetésként ért, hogy az autópálya még két sávos részén állt a sor a határig, kb. 500 m-es volt. A sor végénél ablakmosók, de szerencsére minket elkerültek, csak egy jó tanácsot mondtak, hogy a másik sor gyorsabban halad. Ebben igazuk volt, mivel az új sávok jobbra nyíltak, azért a jobb oldali sáv valóban gyorsabban haladt. Csak úgy érdeklődésképpen, 40 perc várakozás után felhívtam a határőr bódé előtt is a határinfót, akik ismét megnyugtattak, hogy nincs várakozási idő. Én nyeltem egyet és megköszöntem az információt. (Csak visszafele dörgöltem az orruk alá, hogy "remélem nem úgy, mint két hete, mikor a nincs várakozásra 50 percet vártunk".) Szóval nekünk nem jött be az előzetes telefonos csekkolás.

Szerbiában készül az autópálya (olvastam, hogy mostanra már újabb szakaszokat is átadtak). A táblák szokás szerint össze-vissza, 90-50-70-40 így sorban kb. 500 m-en belül. Rutinos szerbiai utazóként nem sokat érdekelt, mentem amennyivel jónak láttam, illetve amennyivel a forgalom ment. Szerintem lehetetlenség betartani. A fizetőkapuknál mindenhol kérdés nélkül nyújtottam az előre pontosan kikészített összeget, ők adták a bilétát és mentem tovább. Újvidék és Belgrád közt többször is eleredt az eső. Belgrád fel volt túrva, de ez az éjszakai áthaladás miatt nem okozott gondot. A forgalom kicsi volt, így dugó sem volt. Az első nagyobb pihenőt szokás szerint a lapovoi OMV kúton terveztük. Meg is álltunk, mert tankolnom is kellett, de a nagy pihenőből nem lett semmi, mert mire odaértünk, leszakadt az ég. Szerencsére a tankolás után volt hely a fedett részen, így nekünk is sikerült magunkhoz venni egy kis üzemanyagot. A kúttól Nis-ig hol jobban, hol kevésbé, de szinte végig esett az eső. Nis körül elállt és utána már nem esett többet.

A szerb-macedón határon 12 perc alatt átértünk. Meglepődtem, hogy a macedónok most nem olvasták be az útleveleket. Megszámolta, hogy megvan-e mind, rápillantott a zöldkártyára és visszaadta. A 12 percbe még egy 5 perces mozgás is belefért.

A macedón kapukon mindenhol elfogadták az 1 Eurót, sehol nem akadékoskodtak. Idén megint sikerült 2 órán belül letudni ezt a 176 km-t. A görög benzinárak miatt idén az utolsó, Casino mellett lévő benzinkúton megtankoltam Macedóniában. Itt 1,23 Euróért adják a benzin és 1,11-ért a gázolajat, míg Görögországban általában 1,6-1,7 Euró a benzin. Tankolás után a macedón oldalon kb. 10 perc alatt átértünk, majd a dombtetőről jött a feketeleves. 6 sávban állt a kocsisor a görög fülkékig. Mi ilyet még nem láttunk a görög határon. Míg mi fiúk álltunk a sorban, a lányok átsétáltak a DutyFree-be, mert Ági rendelt füstölnivalót. Míg vissza nem értek, nem gondolkoztam azon, hogy megpróbáljam megelőzni a sort, de utána már igen, de nem volt bátorságom. Egyszer, mintha egy határőr járkált volna a sorok között és bizonyos kocsikat előre küldött, de felénk nem jött. Igazából nem is a határőrök miatt nem mertem menni, hanem a többi autós miatt..... Mindegy volt, kivártuk a 1,5 órát és átértünk. Legalább már pihenni nem kellett, hanem egyből indultunk tovább.

Innét az út eseménymentes volt. Theszalonikin is dugó nélkül átjutottunk, az autópálya pedig már szinte üres volt. Amit megjegyeznék, hogy jövőre már biztos, de idén is valószínű, hogy egyszer csak fizetős lesz az autópálya. Theszalonikitől kb. 20 km-re épült, elég gyors ütemben, a fizetőkapu.

Keramotiba érkezve elég nagy sor volt, de simán felfértünk az első hajóra. 10.45-kor (kint 11:45) már indult is a komp, és 1 órával a kompindulás után már meg is álltunk a Jota apartman elött. Üdvözöltük Jotát, a gyerekeit, Ági testvérét, és az ott lakókat, majd gyorsan kipakoltuk a kocsit.

Egy kis időt hűsöltünk és pakoltunk. Mikor indultunk volna fürödni, jött Pános (Ági férje), ő elvitt minket Ágihoz, aki egy tavernában beszélgetett. A gipszelt lába teljes kényelembem a szemközti széken, alatta párna. Váltottunk néhány szót, majd a vízben felsétáltunk a szállás előtti partszakaszig. Ízleltük a sós vizet egy kicsit, ami már nagyon hiányzott. Elég hamar felmentünk a partról, hiszen már 6 órakor az egyik tavernában ültünk. Első thassosi vacsoránkat a Capitan-ban fogyasztottuk el, hisz ez viszonylag közel van a Jota Apartmanhoz és az eddigi években jó is volt. A vacsi alatt tapasztaltuk meg először és utoljára a görög válságot. Rendeléskor ugyanis a pincér mondta, hogy csak olyat rendelhetünk, ami faszénen sül, mivel 18-20 óráig szrájk miatt megszűnt az áramszolgáltatás. A hibátlan vacsora után hazasétáltunk és a 36 óra fentlét után végre vízszintesbe helyeztem magam.

 

A két hétre igazán sok programot nem terveztünk, ez a nyaralás a láblógatásról, a strandolásról és a spórolásról szólt. Ezekből az első kettő megvalósult, az utolsó nem annyira. De hát nem tudtunk ellenállni a jobbnál jobb tavernák hívogatásának. :)

 

Az első nem fürdős napon Ágiék meghivására ellátogattunk a kertjükbe. A program bográcsozás és beszélgetés volt. A kert lehetne egy vár is, mert minden kőből épült, a kerítés, a falak, a medence, .... De most legalább már tudom, hogy hova kell az a sok-sok kő, amit a kirándulásokon összeszed. :D A kert minden m²-e hasznosítva van. Mindent ültettek, amit elfogyasztanak. De a pihenésnek is van lehetősége, mert itt-ott 1-1 csincsola (függőágy) van felszerelve. Pános ott dolgozik mindig, mikor nem a hajón van. Na és persze Ági is, mikor nincs szezon. :) A bográcsos paprikáskrumpli nagyon jól sikerült, hála Ági testvérének. Még a szomszédok is átjöttek falatozni, nekik szintén nagyon ízlett a magyaros íz. :) Ebéd után Gergőt (és engem) Ági és Pános megtanított "táblizni" (Backgammon), tudjátok, amit a kávézókban játszanak a férfiak. (Azóta itthon is rendszeresen játsszuk az Ágiéktól kapott játékon.) Ez a nap kellemes pihenéssel telt el.

 

A két tervezett programból az egyik a hajókirándulás volt. 2006-ban már voltunk, a hangulatát tudtuk, hogy milyen lesz. Idén sem csalódtunk. Miután mindenki megérkezett és Ági is feltolatott a gipszes lábával a fedélzetre (nem semmi technikát fejlesztett ki), a hajó elindult ki a régi kikötőből és jobbra indult, amerre Skala Potamia  is van. A parthoz viszonylag közel hajóztunk. A sirályok, mint a kompon is, végig kísértek minket. A hajósok közben kiosztották a reggelit, ami mindenkinek egy-egy friss péksütemény és kávé vagy juice volt. Elhaladtunk Makrigiammos, a márványpartok, az "öblünk", Kinira és Paradiso Beach előtt, Ági folyamatosan szóval tartotta a magyar társaságot. Egyszer csak megállt a hajó, és mindenki kapott egy "zsebpeca" szerű valamit, a damilon egy ólom, horog és csali volt, ezt kellett a fenékig lelógatni. Ekkor láttuk egy pillanatra a delfineket először, de sajnos hamar eltűntek. :( A horgászat nem járt sok sikerrel, ezért hamarosan odébb álltunk. Sajnos az új hely sem hozott sikert, hal nélkül maradt a csapat. A horgászat után a hajó megállt a Kinira-szigetnél. Itt volt az első fürdési illetve búvárkodási lehetőség. Ági, mivel ő a gipsz miatt nem tudott merülni, nekünk kiosztotta a feladatot. Szednünk kellett: 1-2 csillagot, 5-6 uborkát, 5-6 sünit (fiatalt és őreget is), és szivacsot. Ezt a szivacs kivételével teljesítettük is. Szivacsot nem találtunk. Miután kolompolt a hajó, mindenki felszállt a hajóra és Ági elkezdett mesélni a szedett "kincsek"-ről. A bátrak kóstolhattak "sün kaviárt" is. A gyerekeknek pedig vízspriccelő versenyt rendezett az uborkákkal. :D A mókázás végére az ebéd is elkészült. A hajó kikötött a Golden Beach déli csücskében, itt fogyasztottuk el a finom ebédet, ami suvlaki, bifteki, tzatziki és kenyér, valamint üdítő volt. Mikor megállt a hajó, akkor láttuk a delfineket másodszor, akkor már több ideig, de sajnos ekkor is messze voltak. :( Ebéd után már csak egy program, a Vathi öbölben való fürdőzés volt hátra. Az úszni tudók ugráltak a hajóról, és búvárkodtak, a többiek pedig kimehettek a partra csónakkal. Mi ezt az időt is búvárkodással töltöttük. Sajnos az idő itt is hamar eltelt és a hajó kiadta a jelet az indulásra. A kikötőbe érkezve elbúcsúztunk és indultunk vissza a szállásra.  Én azt mondom, hogy kár lett volna kihagyni ezt a napot. Az idő csodás volt, a hangulat kitűnő. Delfinek is voltak, csak az a baj, hogy messze. Legközelebb remélem a hajónk előtt ugrálva fogok delfineket látni.

 

Az egyik nap elmentünk Potosba is, mert volt aki hennát szeretett volna festetni. Erre a végén mindenkire került valami. Ekkor benéztünk a hegyoldalon lévő Iris Gold-ba is. Nagyon sok szép árujuk van, de meg kellett, hogy állapítsam, nem a mi pénztárcánknak való. :(

 

A másik tervezett program a Jeep túra volt. Mert az idén sem hagytuk ki a Jeep túrát. Mint tapasztalt Thassos járók nem Ági által szervezetten mentünk, hanem egy másik útvonalon, amit természetesen Ági ajánlott. (Az idei útvonalat kék szín jelzi!)
A Suzuki Jimny-t a Potos-nál béreltük. Egyik este bementünk az irodába és megbeszéltük melyik napra kell a 2 db Jimny. A túra reggelén csak átvettük az autóka, felpakoltunk és már indultunk is Kinira felé.
Ági javaslatára Kiniránál mentünk fel a hegyekbe. Mit mondjak? Az út első 3-4 km-e a szokottnál is rosszabb volt, de az autó állta a sarat. Amire eddigi túráinkon nem volt példa néha még a felezőt is használni kellett. Néhol elég szűk is volt és a szakadék alattunk elég félelmetes volt, de azért elfértünk. A rossz utat feledtette a csodálatos kilátás Kinira szigetére, az öblökre és a hegyekre. Az első ajánlott megállót, egy fenyves erdőt, nem sikerült megtalálni. A térképeket utólag nézve jó fele indultunk, de akkor ott, abban a pillanatban inkább visszafordultunk.
Az első igazi nagy megálló az Ypsarió volt, mert azt nem lehet kihagyni. Persze addig több kisebb megállót is tartottunk és fényképeztünk. A csúcson a kilátás pont olyan fantasztikus volt, mind eddig mindig, szerencsére csak kisebb felhők voltak. A könyvbe megnéztük az előző beírásokat, és ismét beleírtuk, hogy fent jártunk mi is.
A hegyről lefele jövet úgy, mint fel is a szokásostól eltérő úton mentünk (persze az utolsó része ugyanaz.).  Persze a lefele jövő út is rosszabb volt, mint a szokásos túraútvonal. Mariesen és Limenarián keresztül értünk le a szigetet körbevevő főútra. Először megálltunk a Metalia Beachnél, de nem fürödtünk, csak fényképeztünk. Majd tovább haladtunk és Potos után kimentünk az Aghios Antonios nevű „nyúlványra”. És ha már a hajón nem láttunk delfineket, itt láttunk. Igaz csak messziről, de ott láttuk őket ugrálni a vízben. Ezután lementünk egy újabb „nyúlványra”, ahol a Salonikios Beach is van. A tuc-tuc zene szólt a bárból, ezért ez a strand sem jött be, így itt sem fürödtünk.
Ezután már csak egy megállót terveztünk Thymonia-t, de abból nem lett semmi, mert a család nem díjazta a felvett görög hozzáállásomat, mikor az úton egy lezárt kaput kinyitottam és mentünk tovább. Így mikor egy újabb elágazásnál balra fel kellett volna menni, inkább visszamentünk a főútra. Később persze Ági megnyugtatott, ha vissza is zártam, akkor mindent jól csináltam, mert az a kerítés nem tulajdonjogot mutatott, hanem csak a kecskék elkóborlását volt hivatott megakadályozni. Arra azért jó volt ez a kitérő, hogy ismét találkoztunk egy teknőssel.
A főútra visszatérve nem volt már más hátra, csak jól elfáradva, porosan, koszosan, izzadtan hazamenni, majd a kocsit visszavinni.

Ezeken kívül még egy eseményt említenék meg. Az pedig a grillezés. Eddigi nyaralásaink mi során még soha sem grilleztünk a szálláson. Vacsoráink helyszínéül inkább mindig valamelyik tavernát választottuk. Idén grilleztünk is. Három család összeállt, vettünk mindent amim kell és elkészítettük a vacsoránkat. Reggel a halasnál vettünk halat és polipot, persze megpucolva. A hentesnél vettünk suvlakinak valót. Kilóra mérik a pálcikára felhúzott, húsokat, pont olyat mint a rönkösben lehet kapni. A hentes kérdésünkre, hogy milyen fűszert tegyünk rá, még egy műanyagpohárba kevert is nekünk fűszert. A boltban vettünk zöldségeket, joghurtot a salátákhoz, és vettünk faszenet is. Mikor minden megvolt, elkészítettük a salátákat, majd elkezdtük sütni a húsokat. A faszén meggyújtását a Pánosztól tanult módon, fenyőtobozzal végeztük. A tobozokat még a Jeep túrán szedtük. Mondjuk azt, hogy minden nagyon finom lett, a suvlakit nem győztük sütni úgy ették a gyerekek. Bár a polip és a halak nem sikerült a legjobban, azért az is elfogyott. Ezt még biztosan tanulnunk kell.  

 

Hazaúton, szintén minden gondmentes volt. Esetleg azt említem meg, hogy a macedónoknál a határtól az első kúton nem tudtunk tankolni, mert állítólag nem volt jó a terminál, így kártyával nem tudtunk volna fizetni. Mikor a kutas mondta, én beűétem a kocsiba és elmentem a következőhöz. Adatok a fenti táblázatban, illetve a fotóalbumban lévő utolsó két képen. Az első képen az iGO adatai a hazaútról, a másodikon pedig az autó kompjútere a teljes nyaralásról.