Csonka nyaralás Lefkadán
2012
Gondolom, a könyökötökön jött már ki, hogy megyünk, megyünk, megyünk Lefkadára és hogy motorral.
Nos… közületek páran Szegeden főztetek és pihiztetek, mi aznap hajnali 4-kor indultunk.
Első napi tervezett táv Leskovác. Ott, mégpedig a Gros Hotel Leskovacban aludtunk. Az út eseménytelen, szinte unalmas volt. 180-200 km megtétele után pihenők. Gyors határ-átjutás, motoron a magyarországihoz képest borzasztó autópályák. Délután megérkeztünk Leskovacba, ami na mit is mondjak? tulajdonképp Ózd nagyjából 50 évvel ezelőtt... a hotel, mely ugyan még a booking.com-on is szerepel, na mit mondjak (pipi szálló szerintem... már ha értitek), takarózni sem mertünk, mert gyanús jelek voltak a tűzpiros takarón. Minden útra viszek magammal felületfertőtlenítőt( én így vagyok hülye háklis), mondanom sem kell 1 litert szétlocsoltam a fürdőben... ez a hotel egyébként 27,50 euro volt/éj/2 fő. Drága... aludhattunk volna inkább árokparton pléden, na mindegy.
Viszont a hotel mellett remek étterem volt, kiváló nemzeti ételekkel, hangulatos szerb népzenével, és olcsó volt.
Vacsora után nagyjából 6-kor elájultunk, majd hajnali 3-kor indultunk tovább.
Második nap:
Tervezett táv Igoumenitsáig... ismét pokoli autópályák és autóutak, szorítottam Tomit a térdemmel, mint egy pióca 
Thesszalonikinél kóvályogtunk egy kicsit, mert párom nem hitte el, hogy Athén felé kell felhajtanunk az Egnatia Odosra, de ez volt vagy fél óra totyorgás, aztán tűz tovább. Autópálya hibátlan végre... kora délután megérkeztünk Iogumenitsába és úgy döntöttünk, gurulunk még tovább és alszunk ahol alszunk…
Aztán Margaritinél egy útmenti kis tavernánál megálltunk, ahol láttuk, csak helyi autók, teherautók parkolnak enni… na mit ne mondjak, itt is remek volt a konyha!!
Szóval ha étteremben esztek, tényleg oda menjetek, ahol sok a helyi, az a tuti!!! Itt pihentünk kicsit és úgy döntöttünk, innen már nincs megállás, elmotorozunk a célig, Nidríig.
Este 8 körül megérkeztünk elfáradva, kockás popsival, piros szemekkel, koszosan, büdösen, de ott voltunk. Gyorsan megkerestük a már lefoglalt apartmant, bedobáltuk a cuccainkat és irány a szupermarket ünnepi italokért
Végre zuhanyzás, teraszon hátradőlés és koccintás... itt vagyunk (jegyzem, bármikor mentem is Görögországba, mindig azt éreztem, hogy végre hazaértem… most nem jött ez az érzés)
Iszogatunk, iszogatok, és a teraszon, mert párom bent a szobában csinál VALAMIT… kérdezem, miért nem jön ki, ránézek és látom a sunnyogós arcát. Kérdem, miben sunnyog...
mondja semmibe… na de az ember lánya azért tudja, mikor milyen az ura arca és nem hagyja ezt annyiban...
Na mi a sunnyogás tárgya? - kérdem...
- ne menjek be a szobába – mondja…
persze, hogy erre bemegyek szemlézni....
és látom, nézi a plafont... ahol… ahol egy kb. 10 cm-es GYÍK!!!!!!!! a plafonon őrjöng fel-alá (jegyzem, nekem egy giliszta látványa felér egy horrorfilmmel)
így sikítva átrohanok a szobán, ki a lépcsőházba és onnan sikítva vezénylek, hogy azonnal másik szobát akarok.
Tomi óvatosan (fél óra alatt, mert ő imád minden állatot) kitessékelte gyíkpajtit...
aki persze másnap reggel már a fürdőszobában várt rám...
Kértünk másik szobát 
Kaptunk tengerre, hegyre nézőt 
Harmadik napra terveztünk egy - Thassos után szabadon - szigetkörbét... na ne mondjam.......... az utak kb.10 km-es szakaszokon kívül pokoliak voltak, élvezhetetlen.
Ezen a napon lementünk Syvotára és Porosra... lejutni ezekhez a településekhez és a strandjukhoz motorral egy túlélő túra, de nagyjából ez vonatkozik mindenre.
Egyébként gyönyörű, hegyek ölelte kis öblök... lehetett volna a végtelen béke, ha nincs folyamatosan valami rossz érzésem...
Egyik helyen lent az öbölben egyetlen taverna, amit közvetlenül a tengerrel szemben építettek... ülsz a teraszon, frappézol, bambulsz, és szinte bántja a szemed a szépség
Délelőtt pancsolás itt, délután pancsolás ott, közben megyünk körbe a sziget úttalan útjain, szerpentinjein... én folyamatosan nyomom Tominak: ne menjük gyorsan, ne menjünk gyorsan…
ő mutatja, hogy 30-cal megyünk...
mondtam, inkább toljuk a motort …
(úgy, hogy csak ebben az évben több ezer km-t lemotoroztunk már)
Persze a helyiek, mint az ökör tolják neki, sisak nélkül, csak úgy natúrba... bátrak, mit ne mondjak...
Végül is körbejártuk a szigetet, és ismét kockás popsival feküdtünk le aludni... megfogadtuk, másnap nem motorozunk...
Negyedik nap....
Ébredés, reggeli ez meg az....
Ma csak ide menjünk a szomszédba:Vasilikibe (ez egyébként a szörfösök paradicsoma)
Persze hogy nem oda mentünk....
Gialos volt a strand neve, ahová szó szerint leküzdöttük magunkat. Autóval valószínűleg sokkal kényelmesebb a megközelítése, bár azt hiszem, úgy sem egyszerű.
Ez a part köves... nagyon... nagyon köves... annyira köves, hogy be sem bírtam menni a vízbe... ha igen, akkor ki nem tudtam jönni...
Rengeteg lakókocsi a parton.
E nap délutánjára Porto Katsiki esett, ami szerepel a világ 6 legszebb strandja listán.
Tényleg mesés... Azúr, kék, zöld, fehér, karibi hangulat (de köves ez is)
Este vettünk vizicipőt mindkettőnknek, mert már páromnak is sajgott a talpa.
Este... este séta Nidryben, ami tipiköl vitorlás kikötős, nyaralós település, de hangulatos, tele tavernák végeláthatatlan sorával....
Ötödik nap... na ma tényleg ne motorozzunk, ezért az apartmantól motorral kb.2 percnyire lévő beachre gurultunk le...
Kicsit búvárkodtunk (még kagyló sincs annyi, mint Thassoson)....
A többit tudjátok: pancsi után hazafelé, pofára esés, lábszár- és térdtörés...
Mindent összevetve: szép… szép... vad... szép... vad… ebben a sorrendben... de nem Thassos, amire azt mondod... szép, elvarázsol, magával ragad és rabul ejt