:(

Nagyon szomorú vagyok szombat óta. Gergő, aki az Apollonhoz magukon kívül, 24 vendéget hozott, szegény rá is és ránk is rá júr a rúd. Ő jó szándékkal, lelkesen összetoborzott a baráti és ismeretségi köréből mindenkit. A szó szoros értelmében megszállták a szigetet. Szerencsére csak egy hétre. A fiatalok az ivászat, a tombolás és a szertelen viselkedést tanúsítják mindenhol. (A TÁRSASÁGBÓL TISZTELET A NÉMELY KIVÉTELNEK. ) E szomorú jelenség remélem az egyetlen a mi partszakaszunkon.
Vannak olyan területek itt a szigeten, ahol tárt karokkal várják az ilyen társaságokat. Potos, ill. Limenárja szórakozó negyedében, de még Limenasban is akad olyan szórakozóhely, ahol ez a stílusú viselkedés mindennapi. Az Aranypart öblében a turisztikai rendőrség beleavatkozhat az ilyen társaságok szórakozásába.

Nagyon megköszönöm azon fiataloknak, akiket csak az éjszakai élet érdekel, hogyha máshol keresnek szállást.
Részükre tudom ajánlani Mykonost, Krétán Hersonossost és Málliát. De, a fórumokon, ha érdeklődnek, akkor biztos találnak még olyan görög területeket, ahol kedvükre élhetik ki magukat.
Szeretném, ha öblünk nyugalma megmaradna.

 

Hajókirándulás

hajo 1Horgászat, hajókázás
Tegnap megint a hajókirándulásunk volt.
Bazsi, megvertél szemmel, mert valóban most csak 2 halat fogtunk.
Viszont büszkeségünkre mondom, abból az elsőt én kaptam ki.
Kis csapatomnak szemléltetőt tartottam, hogy így kell horgászni.
Mutatom, leengeded a fenékig, kifeszíted, megvárod, míg ránt a hal egyet, ekkor hirtelen megrántod, majd felhúzod. Megnézed a csalid, megette-e vagy ott a hal is. Egy fél perc volt. Eldobtuk magunkat a meglepetéstől, mert ott volt a hal is! Fél perc alatt! A többieknek még ideje sem volt leengedni a horgot. De aztán sem kapás, sem semmi nem volt. Az időjárásra, szóval a szélre fogták a hajósaink.
Persze galibát most is tettünk.
Úgy összegabalyítottunk egy damilt, hogy azzal estig bajlódhattak.
A másik vendégem horgát pedig majdnem vele együtt elvitte a nagy hal.
A fiam erre büszkén mondta nekik:
- Biztos az én kis cápám társaságából való volt, de az enyémnél nagyobb.
A többiek értetlenkedve nézték Marcit.
- Cápa?!
- Igen, - mondtam - Marci tavaly mikor eljött, ő fogta ki az első halat, és az egy kis cápa volt.

 

Kostas Lovoulou szobrász, fafaragó és festőművész

Szintén a Szigettúra szervezett kirándulás egyik érdekességéről mesélek.
De szeretném figyelmébe ajánlani minden olyan érdeklődőnek, akik szeretik a művészetet. Limenária határában a focipályát követő kiserdőben van a művész műhelye, amihez egy hatalmas raktárépület is tartozik, ahol csodálatosabbnál csodálatosabb dolgok vannak felhalmozva. Tábla nem jelzi a műhelyt, de figyelmes kereséssel könnyen rátalálhattok.
Belépő nincs.

2008. kosta louvlou szobrasz, fafarago, grafikus es festo muvesz 005  2008. kosta louvlou szobrasz, fafarago, grafikus es festo muvesz 009
 2008. kosta louvlou szobrasz, fafarago, grafikus es festo muvesz 018  2008. kosta louvlou szobrasz, fafarago, grafikus es festo muvesz 019

Az első hajókirándulásunk - 2008. máj. 26.

002 hajo0Az első hajókirándulásunk. Megint rám jött a beszélőke. És van rá időm is. Május 20. óta besűrűsödött a rohangálni való, de ezt mintha megéreztétek volna, hagytok, hogy tegyem a dolgom, és nem írtok e-maileket. Ezt imádom ebben a szigetben! Ezt érzem az első pillanattól, ahogy ide tettem a lábam e szigetre. Mintha egy védőbúra lenne felette. Ha a nyugalmat szeretném, azt adja. Ha a nyüzsit kívánom meg, mindig az adott pillanatban jelenik meg! Mivel egyéni levelek nem jönnek egy hete, volt időm a fórumra is bemenni, és hagytatok így időt, hogy az első heti élményeimet is leírjam nektek. Ma a hajókirándulásunk élményeiről írok. Tudjátok, az érkezési nap felhőszakadása miatt, zűrösen indult a vasárnapi hajókirándulás. Reggelre viszont csodálatos lett az idő. A busztranszfer is megoldódott. A mi magyar csoportunk 11 fővel, a lengyel része 5 fővel jelentkezett, ami kevés lett volna a hajó lebonyolításához. A hajósoknak a kempingből találtak még 30 cseh fiatalt, akiknek busza is volt, így kitöltöttünk egy buszt és egy hajót is, amire éppen a legtökéletesebb volt így az összlétszám. A buszon ugyan zavaró tényezőként éreztem, hogy a csehek idegenvezetője, aki most jött életében először a szigetre, fél úton Poszeidonról és a márványról beszélt, meg viccekkel szórakoztatta a vendégeit, de mivel az ő buszuk volt, nem tehettük ezt szóvá. Belém is belém kötött, amikor a mikrofont letette. Érezte, hogy kicsit helyinek számítok, kérdezte, miért nem beszélek jobban angolul, és miért nem magyar, lengyel vagy cseh férjet választottam. No, hát e magán jellegű, buta kérdéseivel sem férkőzte be magát hozzám. Becsületére legyen mondva, hogy szólt hozzánk is egy-két szót magyarul. Ilyen előzményekkel értünk a már 9 órakor nyüzsgő Limenas kikötőjébe A tenger a legszebb arcát mutatta. A kitisztult kék égbolt a legpompásabb türkizkékre színezte kékjét. A hajónkat tavaly óta kicsinosították. Finom, puha, krémszínű szőnyeg borították be a hajópadlót. Cipőm megijedve azonnal levetettem, nehogy összepiszkoljuk a napozó placcunkat.
A Viktória ma a Paradisó felé vette az irányt. Gyönyörű volt a táj. Az emberek által szinte érintetlen, harsogó zöld természet, és a hófehér rejtett öblök látványa mindenkit lenyűgözött. Elvegyültem vendégeim közt, akik teljesen elmerültek a látványban. Volt, aki azon törte fejét, hogyan lehetne erre az álomszigetre ideköltözni. Volt, aki azt kérdezte, hogyan tud erre a partszakaszra egyedül is eljutni.

A tiszta hétfő

A tiszta hétfő a Szarakoszti első napja. (Szarakoszti a Húsvétot megelőző negyven napos böjt.) Ezen a napon mindenki igyekszik egy nagy papírsárkánnyal a természetbe kivonulni. Vannak, akik csak a sárkányeresztés idejéig mennek ki a szabadba, de vannak olyanok, akik ezt az alkalmat piknikezéssel is összekötik.
E hagyománynak a gyökereiről a görögöknél már i.e. 4. századból is találtak feljegyzést.
A papírsárkány eredetileg ázsiai eredetű hagyomány.
A sárkányeregetés, mint sportág, főleg szórakozás volt a koreai, kínai, japán és maláj népeknél. Azt hitték, hogy a sárkány, ami éjjel elrepül a házak fölött, elzavarja a rossz szellemeket.
Ázsiában ennek a hagyománynak főként vallási jellege van. De sokszor a gyakorlati életben is használták, katonai , meteorológiai célokra.

A későbbi feljegyzések szerint a 17. században Kis-Ázsiában, ill. Smirni környékén letelepült franciák hozták elő újból a papírsárkány készítést. A franciák voltak, akik kiterjesztették Európától Amerikáig elkészítésének tudományát.
A görög gyerekeknél elöszőr Smirniben, Hiosz szigetén, Konstantinápolyban volt divat ez a játék, majd e helyekről átterjedt az egész országra.
Görögül ma hartoaetosnak, azaz papírsasnak hívják. Az idők folyamán, területenként változott az elnevezése. Formája is. Megszerkeszthették madárnak, embernek, hajónak, lepkének, sárkánynak.

A görögöknél Apokries zárónapjaként, a húsvéti böjt nyitónapjaként jelennek meg az égen ezek a papírsasok. Főleg, mint a gyermekek játéka. Fontos, hogy minél színesebb legyen, és hogy minél magasabbra szálljon.
A szegény időszakban anyaga újságpapír volt. Később már színes papírokból készítették. Formája rombusz vagy sokszög. Régen rárajzoltak napot, holdat, görög zászlós hajókat, ma inkább a kedvenc focicsapatok emblémája látható e szerkezeteken.
Régen mondókákat is mondtak saseregetés közben, de napjainkban már feledésbe merültek ezek a rímes versikék. A dédikék még mondják kicsiny unokáiknak, de mire azok felserdülnek, elfelejtik azokat.

Krétán nagyon nagy hagyománya van ennek a játéknak. Ott egy üzenetet is helyeznek a szerkezet farkához, és ott cél, hogy elrepüljön a sas. Magasra víve így a kívánságot is.
Ez olyan lehet náluk, mint amikor a templomban a persely mellett levő kis ládikába egy kívánságot bedobunk. Vagy amikor a paptól kérjük, mondjon értünk misét. Ilyenkor is kívánunk valamit, amit levélkében adunk át a papnak. ő felolvassa előttünk az írást, és megáldja imádságaival.

Itt Thasszoszon a saseregetés során senkitől nem hallottam, hogy szeretné, ha elszabadulna az égbe magasodó sasa. Üzenetet sem erősítenek hozzá.
Itt is hagyomány az eregetés. Theologoszban az Augusztosz taverna tulajdonosa a faluszövetség elnöke. Az ő rendezésében a falu szélén nagy fesztivál jellegű verseny is van. Díjazzák, kinek szebb a szerkezete, és kinek repül magasabbra.

Aliki télen

 
Lesznek az írásban dőlt betűs részek. Kitérő gondolatok, de az azonos témához szánom magyarázatnak.

Február 29. - márc. 1-2-3-án megszűnök létezni a családomon kívül mindenki számára. E napok –emlékeztek- a farsangzáró napok, ill. egy nagyon szép családi eseményünk lesz.
Mivel telnek a napok, és még annyi tartozásom van felétek a beígért beszámolókkal, megpróbálok most egy töredéket törleszteni.
Még csak pár nap telt el a havazás óta, és máris beköszöntött a tavasz. Vagy legalábbis tavaszi napok. A hónak nyoma sincs, csak fent az Ypszárió hegyünk tetején, meg Kiniránál volt egy vízvezeték kilyukadva, és ott még állt a 2 m magas furcsa jégképződmény.
Pánosz még mindig munka nélkül, de most már az ő akaratából, az ünnepre való készülődés miatt. Szeretné élvezni a napokat velem, de sokszor csak a gép előtt ülő hátamtól hall egy ühüm választ. Tegnapig az ajtókat csapkodta, ma nem mertem neki ellentmondani. Kérdeztem tőle, hová készülünk? Mondja: nem tudod? Tudom, nem tudom, felvettem a legrosszabb ruhámat. Zacskókat, késeket, két narancsot a zsebbe, és irány utána.
Akárhányszor ilyen kisebb kirándulásra indulunk, soha nem Limenás felé megyünk. Utunk mindig a Paradisó felé vezet. Ez az irány, mint egy mágnes húz minket. Faggatom, hová megyünk? Mondja, három cél közül választhatok. 

Paradisó. Nudi és dugi strandParadisónál tegnapelőtt voltunk. 11 óra felé már nagyon unatkozott, így mondta, sétáljunk egyet. Céltalannak induló sétánk Paradisóhoz vitt. Az autónk csomagtartójában minden tevékenységhez megvan minden szerszámunk. Kikaptunk egy vödröt, a késeket és irány le a part. Nem volt fényképezőgép velünk. Hócsomók még foltokban voltak, tarajos hullámok mosták a széles homokfövényt, a sziklás részen a vízgyűjtőkben 2 cm  vastagságban a jég megfagyva. Összenéztünk és nevettünk. Nevettük, melyikünk az őrültebb. Természetesen a feketekagylóra fájt a fogunk. A hidegben annyira lent volt a víz, hogy azok a kagylók, amik mindig víz alatt szoktak lenni, most teljesen kint voltak és csak a hullám teteje fedte el. Ha fentebb van a víz, -1m-rel- akkor ilyen hullám esetén még a partközelbe sem enged, mert egy erős hullám és az áramlat végzetes lehet, de most nem állt fenn ez a veszély. Csak hogy csuromvizesek leszünk.
Én pottyantam be először a fagyos vízbe. Kabát, cipő, ruha, minden a vízben. Innentől kezdve viszont gyorsan ment a kagylógyűjtés, és ha mozogsz, nem fázol. Ha nem lett volna a hullám, úsztam is volna egy kicsit. Az eredmény egy fél vödör kagyló. Mint az ázott kutyák, úgy mentünk haza. De megérte. A kagylót otthon még átmostuk, és kint hagytuk a teraszon. Éjszaka eszembe jutott, vajon lefedtük-e a vödröt? A macskákat a tengerszag odacsalja. Reggel láttam, semmi gond, nem ették ki a macskák. A fedő egy vastag jégpáncél volt.