A tiszta hétfő

A tiszta hétfő a Szarakoszti első napja. (Szarakoszti a Húsvétot megelőző negyven napos böjt.) Ezen a napon mindenki igyekszik egy nagy papírsárkánnyal a természetbe kivonulni. Vannak, akik csak a sárkányeresztés idejéig mennek ki a szabadba, de vannak olyanok, akik ezt az alkalmat piknikezéssel is összekötik.
E hagyománynak a gyökereiről a görögöknél már i.e. 4. századból is találtak feljegyzést.
A papírsárkány eredetileg ázsiai eredetű hagyomány.
A sárkányeregetés, mint sportág, főleg szórakozás volt a koreai, kínai, japán és maláj népeknél. Azt hitték, hogy a sárkány, ami éjjel elrepül a házak fölött, elzavarja a rossz szellemeket.
Ázsiában ennek a hagyománynak főként vallási jellege van. De sokszor a gyakorlati életben is használták, katonai , meteorológiai célokra.

A későbbi feljegyzések szerint a 17. században Kis-Ázsiában, ill. Smirni környékén letelepült franciák hozták elő újból a papírsárkány készítést. A franciák voltak, akik kiterjesztették Európától Amerikáig elkészítésének tudományát.
A görög gyerekeknél elöszőr Smirniben, Hiosz szigetén, Konstantinápolyban volt divat ez a játék, majd e helyekről átterjedt az egész országra.
Görögül ma hartoaetosnak, azaz papírsasnak hívják. Az idők folyamán, területenként változott az elnevezése. Formája is. Megszerkeszthették madárnak, embernek, hajónak, lepkének, sárkánynak.

A görögöknél Apokries zárónapjaként, a húsvéti böjt nyitónapjaként jelennek meg az égen ezek a papírsasok. Főleg, mint a gyermekek játéka. Fontos, hogy minél színesebb legyen, és hogy minél magasabbra szálljon.
A szegény időszakban anyaga újságpapír volt. Később már színes papírokból készítették. Formája rombusz vagy sokszög. Régen rárajzoltak napot, holdat, görög zászlós hajókat, ma inkább a kedvenc focicsapatok emblémája látható e szerkezeteken.
Régen mondókákat is mondtak saseregetés közben, de napjainkban már feledésbe merültek ezek a rímes versikék. A dédikék még mondják kicsiny unokáiknak, de mire azok felserdülnek, elfelejtik azokat.

Krétán nagyon nagy hagyománya van ennek a játéknak. Ott egy üzenetet is helyeznek a szerkezet farkához, és ott cél, hogy elrepüljön a sas. Magasra víve így a kívánságot is.
Ez olyan lehet náluk, mint amikor a templomban a persely mellett levő kis ládikába egy kívánságot bedobunk. Vagy amikor a paptól kérjük, mondjon értünk misét. Ilyenkor is kívánunk valamit, amit levélkében adunk át a papnak. ő felolvassa előttünk az írást, és megáldja imádságaival.

Itt Thasszoszon a saseregetés során senkitől nem hallottam, hogy szeretné, ha elszabadulna az égbe magasodó sasa. Üzenetet sem erősítenek hozzá.
Itt is hagyomány az eregetés. Theologoszban az Augusztosz taverna tulajdonosa a faluszövetség elnöke. Az ő rendezésében a falu szélén nagy fesztivál jellegű verseny is van. Díjazzák, kinek szebb a szerkezete, és kinek repül magasabbra.

Aliki télen

 
Lesznek az írásban dőlt betűs részek. Kitérő gondolatok, de az azonos témához szánom magyarázatnak.

Február 29. - márc. 1-2-3-án megszűnök létezni a családomon kívül mindenki számára. E napok –emlékeztek- a farsangzáró napok, ill. egy nagyon szép családi eseményünk lesz.
Mivel telnek a napok, és még annyi tartozásom van felétek a beígért beszámolókkal, megpróbálok most egy töredéket törleszteni.
Még csak pár nap telt el a havazás óta, és máris beköszöntött a tavasz. Vagy legalábbis tavaszi napok. A hónak nyoma sincs, csak fent az Ypszárió hegyünk tetején, meg Kiniránál volt egy vízvezeték kilyukadva, és ott még állt a 2 m magas furcsa jégképződmény.
Pánosz még mindig munka nélkül, de most már az ő akaratából, az ünnepre való készülődés miatt. Szeretné élvezni a napokat velem, de sokszor csak a gép előtt ülő hátamtól hall egy ühüm választ. Tegnapig az ajtókat csapkodta, ma nem mertem neki ellentmondani. Kérdeztem tőle, hová készülünk? Mondja: nem tudod? Tudom, nem tudom, felvettem a legrosszabb ruhámat. Zacskókat, késeket, két narancsot a zsebbe, és irány utána.
Akárhányszor ilyen kisebb kirándulásra indulunk, soha nem Limenás felé megyünk. Utunk mindig a Paradisó felé vezet. Ez az irány, mint egy mágnes húz minket. Faggatom, hová megyünk? Mondja, három cél közül választhatok. 

Paradisó. Nudi és dugi strandParadisónál tegnapelőtt voltunk. 11 óra felé már nagyon unatkozott, így mondta, sétáljunk egyet. Céltalannak induló sétánk Paradisóhoz vitt. Az autónk csomagtartójában minden tevékenységhez megvan minden szerszámunk. Kikaptunk egy vödröt, a késeket és irány le a part. Nem volt fényképezőgép velünk. Hócsomók még foltokban voltak, tarajos hullámok mosták a széles homokfövényt, a sziklás részen a vízgyűjtőkben 2 cm  vastagságban a jég megfagyva. Összenéztünk és nevettünk. Nevettük, melyikünk az őrültebb. Természetesen a feketekagylóra fájt a fogunk. A hidegben annyira lent volt a víz, hogy azok a kagylók, amik mindig víz alatt szoktak lenni, most teljesen kint voltak és csak a hullám teteje fedte el. Ha fentebb van a víz, -1m-rel- akkor ilyen hullám esetén még a partközelbe sem enged, mert egy erős hullám és az áramlat végzetes lehet, de most nem állt fenn ez a veszély. Csak hogy csuromvizesek leszünk.
Én pottyantam be először a fagyos vízbe. Kabát, cipő, ruha, minden a vízben. Innentől kezdve viszont gyorsan ment a kagylógyűjtés, és ha mozogsz, nem fázol. Ha nem lett volna a hullám, úsztam is volna egy kicsit. Az eredmény egy fél vödör kagyló. Mint az ázott kutyák, úgy mentünk haza. De megérte. A kagylót otthon még átmostuk, és kint hagytuk a teraszon. Éjszaka eszembe jutott, vajon lefedtük-e a vödröt? A macskákat a tengerszag odacsalja. Reggel láttam, semmi gond, nem ették ki a macskák. A fedő egy vastag jégpáncél volt.