A természet temetése és újjászületése

Egy régi-régi történetet mesélek el nektek.
Mindez akkor történt, mikor az emberi emlékezés keletkezhetett. Régészek kutatják a történet kézzel fogható bizonyítékait. Mondják így, mondják úgy, de oly rég volt ez már. A pontos igazságot nehéz kideríteni. Az biztos, igaz volt! Mondják ezt a krétaiak, kik magukról is azt mondják, minden krétai hazug!
A mese szerint volt egy isten. Földi halandók és égiek istene. A világban úgy ismerik őt: Zeusz. A görögök Diasznak hívják.
Hol született?

Karácsony táján szomorú a szívem. Megjönnek az első köszöntések, mitől én még bánatosabb leszek, ha tudom, hogy magyar karácsonyom nem lesz. Az otthoni karácsonynak, sok éve azt gondoltam, nincs párja.
Az idén nagyon nagy meglepetést kaptam.
Párom kérte, csomagoljak össze egyszerű meleg holmikat kettő napra. Kérdésemre, hogy hova megyünk, a válasz: A görög karácsony falujába!

A felnőtteknek és a gyermekeknek  a karácsony legfontosabb lényege a karácsonyfa díszítése.
Το Χριστόξυλο /A Christoxylo/, azaz a karácsonyfa hagyománya sem régi keletű.
Görögországba ez a hagyomány elsőként 1833-ban a bajor származású Ottó uralkodó által került be. Csak a városi vagy a gazdagabb görög házakban éltek ezzel a szokással. A második világháborúig színes gömbökkel, kicsiny fényekkel díszítették.
Maga a feldíszítendő fa csak nagy ritkán volt fenyőfa. Állítottak hát karácsony idején fát a kereszténység kezdete óta. De nem karácsonyfát! Maga a kandalló elé tett fának a hagyománya évezredekkel régebbre vezethető vissza. Neve és mondanivalója változott, bővült. Krisztus-fát állítottak, mit hívtak így is, de hívták: «Πάντρεμα της Φωτιάς», azaz Patrema tis Fotias. Magyarul a tűz házasságát jelentette a kifejezés.

Az állítandó fa vadkörte, vadcseresznye, de ami a fontos, hogy keményfa legyen erős nagy tüskékkel. Ritka esetben még a nyáron levágott erős, vastag olívaágat is használták e célra. Már a nyáron félretették azt az ágat, mit karácsony idejére szántak.
Nem díszítették tehát a fát. Inkább annak is gonosz, rossz szelleműzési mondanivalót szántak. Krampuszűzésre szolgált. A hiedelmek szerint a ravasz, gonosz manók, kik a ház körül őgyelegtek, bár féltek a tűztől, bementek megrontani a házak lelkét.

És véget ért a nyár...
A parthoz közeli vidéken átalakul az élet.
A levegőben köröző éles szemű sólyom vagy vércse mindent lát. Vészjósló vijjogó kiáltással a pintyőkét egy nagy zuhanó repüléssel már-már elkapni véli, mikor az egy hirtelen ugrással egy szikla alá búvik, ott kivárva támadója távozását.
A sirályhad megszámlálhatatlan sokasággal fekete zúgásként lebeg az olívaligetek felett, eleségre vágyva. Szeles idő esetén, egy ideges vibrálásként, még fokozódó zúgó hangú dinamika hatását kelti a sirálytámadás.
Ha szélcsend van és bágyadt meleg, a repülő vitorlások is megnyugodnak. Kedvük szerint, - ha jól laktak - a fehér leples tömeg a partot teríti be. Nincs, ki megzavarja a nyugalmukat. Feltakarítják a partot, megritkítják az aljnövényzetet az ott megbúvó apró lényektől. Majd hol a parton szunyókálnak, hol a vízen látszatra ébertelenül lebegnek. Ilyenkor egymástól elkülöníthetetlenek, foltot képezve a tengeren. Csak egy szürkésfehér lepedő látszik ott, ahol félelmetes rajuk megpihen.
Az égen a kék szín egyre fáradtabb, szürkébb. Távolibbnak, magasabbnak látszik az Ypszárió hegyünk is. Felhősapkát hord, mit csak délben vet le magáról. A nyári nevetéses hangokkal teli zsongás elcsendesedett. A levegő illata is megváltozott. A faszénen sült húsok és halételek nehéz illatát a hegyi erdők oxigéndús levegője nyomja el. A gomba, a gesztenye és a dió párás, dohos aromája érződik, kicsit orrot csípősen mindenhol.

A nyár vége közeleg. Minden búcsúzik. Gyengéd simogatással, egy-egy vidáman elénk bukó képpel.
A zsörtölődések mind azonnal elfelejtődnek. Csak a szépeket raktározzuk el, mi is és ti is.
Fáradtak a színek, de még harmonikusak.
Az utolsó vendégeim is érzik ezt, és ők is a legtöbbet szeretnék hazavinni az év e kellemes szakaszából.
A nyárban minden adott. Ilyenkor már ajándéknak érezzük a nyaralás minden pillanatát.

A szezon utolsó hajókirándulása történik.
Az időjárás eddig a nyaralóknak kedvezett. Ők mindig a teljes kánikulát szeretik.
Az utolsó hetünkre a meterológusok előrejelzése szerint a hét derekén viharok, jégeső, és heves szél várható.
Visszajön nagyon gyorsan majd a nyár, de kell egy derékba törés, hogy tudatosuljon bennünk, hogy kifelé megyünk az évből.

Július a nyár dereka, vagy ahogy Pános mondja, az "alonáris"./Αλωνάρη/

Ma már nem az aratás hónapja. Vagy mégis?
Igen, sok-sok vendégünk van.

Hűvösek a reggelek, csend honol mindenhol. 
Egy-kettő álmos vendég üldögél Annáék péküzletében.
Sok vendég választja az üzlet kis teraszát reggelizésre. A közelben van a Niki szupermarket, onnan is hoznak reggeli kiegészítőt az éhesebb nyaralók. Bentről a kemence árasztja a meleget és az ínycsiklandozó illatokat.

A parton később ébred mindenki. 10 órától kezdenek az ágyak megtelni napozókkal, tengeri fürdőzőkkel. Korábban egy-két sportot kedvelő fut a parton vagy az akkor csendes parti aszfaltúton. 
A hegyről madárcsicsergés hangja vegyül a tenger gyenge hullámainak melódiájához.
Mikor felmelegszik a levegő, rázendít a kabóca. Ezt a parton akkor már nem hallod. Ott emberi nyüzsgést, nevetést, hangos vidám kurjantást, autók, motorok vidám zizegését hallhatod.

Ezzel az írásommal kívánok mindenkinek nagyon szép nyarat. És üzenem:  

Mi jól vagyunk. Számítunk rátok. Bízzatok meg bennünk. Hiszem azt is, hogy akiknek itt kell lenniük, azok itt lesznek, hogy megoszthassuk velük azt a sok-sok szépséget, mi itt rájuk vár. Köszönöm az eddig kiérkezetteknek, hogy segítenek nekünk a visszajelzésekben.

NYÁRI ESTE
Esett. Az ég megint ragyog:
Juj édeset sikolt
A hold
S úgy kacagnak a csillagok
/SZÉP ERNŐ/

Múzsa: a csillagos ég

Évek óta több vendég mesélt nekem az éjjeli különleges fényeinkről.

Nagyon különleges az öblünk. Nappal a tengerpart, a hófehér márványpúder és a zselatinkék tengerünk ejt rabul mindenkit. Estéink más varázzsal bűvölnek.
Hűvös sóhajt küld a hegy az öbölbe, magához ölelve a meleg tengeri párát. Lágy keringőt táncolva érkezik a fenyő illatú jódos levegő, be-be hajolva az otthonaink kitárt ablakán. Pilleszárny simogatásként megérintve az alvókat, feléjük édes pihentető álmot adva.
Kik az éjjeleket romantikus beszélgetésekkel, csendben és figyelve töltik, ők egy isteni szerelmi randevú tanúi lehetnek. Az időpont? Június és júliusi hónapok. A nap épphogy nyugovóra tér, a hegyünk tetején furcsa fények jelennek meg. Rejtelmes magasságban a hegyek felett két kis lámpás. Soha nem látott erős fénnyel. Megvilágítják a hegycsúcsainkat, lázas várakozó izgalomban tartva minden bennük gyönyörködőt. Félórás e fényjáték. Majd egy pályán nyugatra eltűnik.

Találgattuk, mi is lehet ez.
Belementem a játékos kutatásba. Az eredmények, hogy mi lehet a különleges égi jelenség titka, akkor kezdett gyanús lenni, mikor több mindenkit megkérdeztem róla. Voltak, kik Limenasban látták az általam leírt fények velem azonos leírását.
Majd Thesszalonikiből érkezett vendégek mondták, hogy a két égi fény Thesszaloniki felett van.
Amikor hódmezővásárhelyi vendégek kezdtek róla beszélni, miszerint ők lassan egy hónapja látják, akkor világosodott meg előttem minden.

Eszembe jutott még valami...