A karnevál szorosan összefonódik a mindennapi életből vett történésekkel. Fontos kulturális örökség.
A görög karnevál főleg szatírahelyzetekre összpontosít, kiemeli, milyen eseményre vagy incidensre került sor az év folyamán vagy akár a távoli múltban, főleg görög, valamint nemzetközi szinten.
A szatíra többdimenziós jelleget szerzett. Közvetlenül kapcsolódik a helyi kultúrához. Témája karikatúraszerű megcsúfolása az embereknek, a politikának, a regenerációs erkölcsöknek és a szokásoknak.
Elméletileg a második hét karneváljának utolsó pénteke és szombat-vasárnapja a farsangok zárónapja. Hétfő a böjt kezdetének ünnepe.
Régen a kettő hetet végig karneválozta a nép. Most kis közösségek úgy osztanak be napokat, hogy az egész országban mindenüvé jusson karneváli nap.
Mindennap mutathattam volna a kettő héten belül ilyen karneváli felvonulást. A nemzetiségi csoportok ezen a záró ünnepségen túl tartottak a két hét egyéb napjain is mulatságokat. Nagyon komolyan veszik az ünneplést, és időjárás ide vagy oda, mivel újév napjától készülnek, terveznek, dolgoznak a jelmezeken és a szövegeken, azt meg is tartják. Van, ahol kolompozó napnak hívják őket. Az számomra teljesen azonos az otthoni busójárással. Van bimbóünnep, van lisztes ünnep. A korsótörés, a tevehajcsár ünnepe, a házasság ünnepe, ezek mind az évezredek során idekerült népek hagyományőrző ünnepei. Gondoljatok bele, hogy a római kor, a török korszak, az 1920-as kis-ázsiai bevándorlás vagy a második világháborús betelepítések során kerültek ide más-más kultúrák. Ezek ma mind egybeolvadva a kettő hét ünnepébe harmonikusan feloszthatják a területeken, ki mit szeretne kifejezni a tavasz, a megtermékenyítés dioniszoszi ünneplésével.