Húsvétunkat sok-sok egyházi ünnep követi. Míg a nyári szezon közepébe érünk, egymást érik a búcsúk.
Épphogy a húsvét hétfőnek vége, azon a héten pénteken van mindig az életadó víz búcsúja.
Ez egy nagyon jeles ünnepe a szigetnek és a falunknak. Az Ypszárióról megszámlálhatatlan forrás fakad, de a fő folyóág Potámia felett van, így az annak emlékére állított templom is ott van. Adena vagy más néven Levki - ősi Potámia falu kezdeténél van a templom. Nem tudni, itt a szigetünkön e búcsú hagyománya milyen régi időre nyúlik vissza. De azt tudjuk, hogy a katonai hunta idején a zenés-táncos búcsúk tilosak voltak. Ez azt eredményezte, hogy egy-egy ilyen egyházi ünnepség hagyománya kezdett elsorvadni. Majd a katonai rezsim korszaka után a falu ma 50-60 éves lakosai, kik akkor 20-25 évesek voltak, egy hordozható elemes kazettás magnóval és jó kedvükkel elkezdték feleleveníteni a hagyományt.
A liturgia után a Metoxi kolostor udvarán felállították magnójukat. Egy flekkenezőt is oda tettek. Ki sütött, ki rögtön táncolt is. Majd jöttek a falu többi emberei is, és évről évre hozzátett valamit e szép hagyományhoz. Kora reggel kezdődik a liturgia, mely kb. 11.00 órakor ér véget az egyházi étel szétosztásával az előző nap böjtölő emberek közt. A bárányos étel után kezdődik a közös mulatság. Talán a régi magyar május elsejére emlékeztető a kép és a hangulat. A sziget összes lakója itt van ezen a napon. A hegyoldalban sátrak, flekkenezők. Ki-ki készül egy kis csemegével az egész napos mulatságra. Megy a népi tánc, örül mindenki és a társaságok köszöntik egymást. A nép oly nagy hanggal van, hogy a szintén hangos forrás csobogását csak az hallja, ki szomját oltani a kúthoz megy.
Τις καλύτερες ευχές μου, καλή Ανάσταση και καλό Πάσχα, με υγεία, ευτυχία και χαρά!
Nagycsütörtökön az ország templomaiban egy gyönyörű mise keretében (az ortodoxok leghosszabb miséje: négy órás) Jézus jelképes, keresztre feszített képét körbehordják és a hívők virágokat szórnak rá.
Nagypénteken már kora reggel asszonyok hada díszíti Jézus jelképes sírját (Epitaphiosz) a templomokban. Amikor elkészülnek ezekkel a sírokkal, hívők özönlenek a nap folyamán leróni a tiszteletüket. Ahogy eljön az este, minden templomban méltósággal felemelik a sírt, kihozzák a templomból és megkezdődik a körmenet. A hívők követik templomuk papjait a jelképes sírral, miközben búsan konganak a harangok mindenfelé.
Nagyszombaton éjfélkor ünneplik Krisztus feltámadását. Éjfélkor megkondulnak a harangok és a templom mélyéről elindul a Szent Láng, amely kézről kézre, gyertyától gyertyára egyre terjed embertől emberig. „Hrisztosz aneszti!“ /Krisztus feltámadott!/ mondják a görögök. Ilyenkor csodás hangulat uralkodik Görögország-szerte. Mikor már mindenkinek megvan a saját lángja, sietnek vele hazafelé. El kell velük jutniuk – kialvás nélkül – az örökégő mécsesig, ami nem hiányozhat egyetlen görög otthonból sem. Napjainkban tüzijátékok és petárdák fülsiketítő robaja hirdeti a feltámadást.
Az idei húsvéti asztalt most azzal a sok finomsággal raktam meg, melyet nyáron szoktatok vásárolni.
Elsőként gondoltam azon vendégekre, kik évről évre kérdéseket intéznek hozzám. Van-e egészségbolt nálunk, illetve termékeikből itt mely dolgokat és milyen áron kaphatnak? Próbáltam lencsevégre kapni és lekattintani az itt kapható egészséges gasztronómiai és a reformtáplálkozási termékeket.
Majd gondoltam az italokra, melyek egy nyaralás során ajándékként is szolgálhatnak. A legtöbb vendégem Skála Potámia üzleteiben vásárol, hol szintén kaphatók ezen termékek, de talán kisebb választékban. Az itt bemutatott termékek a limenasi Masouthis üzletközpontban kaphatók.
Ma van március elseje.
Az ország északi részében óriási jégcsapok lógnak az ereszekről, nálunk Thassoson épp most, hogy írok felétek, puha hópelyhek hullanak. Görögország déli részében pedig 22 fokos meleget is mutat a hőmérő. A gyermekek a hónak vagy éppen a meleg időjárásnak örülve, a kezükben egy fecskefészekhez hasonló olívaág félkoszorúval köszöntőt mondanak. Az ókorban ez a nap volt az év első napja. Nagy szeretettel tartjuk ezt a szép hagyományát az ősi időknek. Ki ne várná a tavaszt, az újjáéledést?
Szép márciust kívánok mindenkinek!
Emlékeztetőül egy régebbi írásunk ez időszakra emlékezve:
Görög tavaszváró köszöntő
Thassos szigetén, Panagia falu mellett van egy barlang.
A helyiek így nevezik: Sárkánylyuk.
Panagia falu lakói különféle meséket találtak ki arra, hogy ott lakott egy sárkány.
A fantáziadús történetekben a barlang termeit is elnevezték. Volt, amiről gondolták, ez a hálószobája volt, abban imádkozott és megint másik teremben étkezett. A helyiek képzeletében számtalan legenda él, hogy hogyan élt ott és melyik termet hogyan és mire használta. E mesék hol az ortodox vallási hittel átszőtten, hol metafizikai erőket megjelelenítve keringenek a falu lakói között.
A barlang bejárata könnyen megközelíthető volt. Így a helyiek rendszeresen látogatták, anélkül, hogy akár sejtésük lett volna arról, milyen különleges régészeti területen vannak.
1972-ben történt a barlangban az első archeológiai feltárás Haido Koukouli régész által.
Az első feltárás tájékoztató jelleggel történt. Mindössze arra szerettek volna rávilágítani, hogy lehetséges-e valamelyik régészeti korra leletet találni.
A 72-es feltárás szerint nem sárkány lakott ott, hanem valóban az ókori ember által is látogatott barlang volt.
1995-ben egy helyi társaság egy amatőr filmet is forgatott a barlangban, amivel a régészeket támogató szervek figyelmét szerették volna felhívni. A barlang teljes feltárására minden választás előtt ígéretet kaptak, de a megvalósítás késlekedett. 2015-ben a thassosi – a limenasi - önkormányzat anyagi támogatásával újra megindult a feltárás.
A barlangban kevés tárgyi anyag a korai neolitikus kultúrából - i.e. 10.000-6000 - található, több lelete i.e. 4500-3300 közötti időszakra tehető.
Mivel a legtöbb tárgyi bizonyíték a kőrézkor régészeti korszakból adódik, erről egy kicsit bővebb ismertetést adunk.
Lassan elhagyjuk a 2017. évet és átlépjük a 2018. év küszöbét.
Ez évben a szezont egy ének ismertetésével kezdtük. Zárjuk hát énekkel.
Hogy miért esett az első választásom egy nagyon régi dalra?
A sok okból egy párat leírok nektek.
Παραδοσιακό Καφενείο-Ουζερί - A hagyományos Cafe-Ouzeri
Mit jelent a kávézó a görög embereknek?
Újság, cigarettázás, tévénézés, elvonulás, összejövetelek, találkozások. Az első lépés a társasági szerencsejátékokhoz, a kártya, kocka, fogadások és a backgammon játékhoz. Mindezekhez tartozik a röviditalok fogyasztása, tcipouro, raki, ouzo, melyhez egy kis μεζέδες - mezét azaz csipegetni valót szolgál fel a kávézós. Ha ezek mind megvannak, mi sem egyszerűbb, mint hogy az ott összejött emberek viccelődésbe kezdjenek, politizáljanak, focimeccseket beszéljenek ki, vagy esetleg üzleteljenek. Az biztos, hogy az épp idényszerű eseményeket kibeszélik. Hol hevesen, hol játékosan. Egy kis zenehallgatás lehet épp éneklésre fogja őket, de akár tánchoz is kedvet kaphat egy-egy személy. Akár bújában, akár örömében. Szent hely ez a görög nép számára. Kezdetben csak a férfiak számára volt engedélyezett a kafenióban az időtöltés. Kivételt képezett ez alól, ha épp egy temetés halotti torát tartotta ott meg a közösség. Vagy választások idején a szavazati kampánygyűlések időszakában is látogathatta nő.
Napjainkban már ez a szigorú kitétel nincs. Bár léteznek még ilyen falvak, ahol a terület őslakossága a régi tradiciókat éli. Ott meg van határozva, mely időszakban ülhet be a társasághoz nő. A kafeniókban egyszerű ételeket is elkészítenek és felszolgálnak. Lehet ez pl. sózott hal, olívabogyó, babsaláta, paradicsom, uborka sózva, mogyoró, kézzel készített szirupos édességek és sós snack. Javarészt eldugott helyen, kevésbé észrevehetően találhatók ezek a kafeniók.
A sziget minden falujának van egy vagy kettő ilyen hagyományos kafeniója. Amit most bemutatok felétek, egy olyan faluban van, hol falu valójában nincs. Volt egykor. Kinira tepelülés kafeniójáról szeretnék beszélni nektek. 1985-ig nagy élet volt ezen a vidéken. Nem annyira lent a parton, hanem fent a hegyekben. 3 km távolságra Paleohorá-ban. A χώρα- Hora szó politikai és földrajzi értelemben országot jelent. Szigorúbb értelemben a hora szóval azon földrajzi területet azonosítják, amely szuverén, védett állam, vagy protektorátus jogállása és elismerése, vagyis elismert szuverenitása van. Jelen esetben a mai Kinira felett ma már csak romokban létező Paleohorá, ókori nevén Enira, melynek történetét a régészek időszámítás előtt 5000 évig vissza tudják vinni a leletek alapján. Most erről csak említésszerűen írok, hogy ez egy nagy régészeti téma. Hogy miért tértem ki erre? A kafenió miatt. Buja növényzet és mély titok fedi Enyira történetét, de a 85-ig nagy népességű falu életét is. A falu leégett. Az ott élő emberek beköltöztek Theologosba, Potámiába, átköltöztek Kavalába, vagy szétszóródtak a nagyvilágba.
1912. október 16. Thassos felszabadulásának ünnepe
A sziget lakói minden évben azonos napon felvonulással és ünnepi beszéddel emlékeznek vissza a sziget történetének erre a jelentős napjára.
A megemlékezés évente a sziget más-más településén történik. Ez év októberében Potámia faluja kapta meg ezt a rangot.
Történelmi visszaemlékezés
Hilmi Abbáz pasa egyiptomi uralkodó idején a török alkotmány kihirdetése után, az úgynevezett "ifjútörökök" megszüntették a Mohamed Ali által biztosított kiváltságokat a szigeten. Thassos Hilmi Abbász uralma alatt maradt egészen a balkáni háborúkig, majd felszabadult a görög hadsereg és flotta segítségével. (1912. október).
Ahogy a törökök újra elfoglalták Görögországot (1902-1912), a tanárok, papok és írók minden tudásukkal erősíteni próbálták az emberek nemzeti tudatát. Így 1912. szeptemberében a görög nép hazafias, lelkileg és szellemileg készen áll, hogy a szerbek és a bolgárok szövetségével együtt megküzdjenek a török erővel a szigetekért és az Olympos hegyvidékeiért.
Potámia: folyó, folyó víz, élet
A víz,-νερό:neró- szó a görög nyelvben a bizánci korból származik.
A szó eredete elsőként νεαρόν ύδωρ- nearon idor. Később νήρον ύδωρ-nidor idor, a legvégén νερό - neró, azaz friss forrásvíz.
A hellenisztikus időktől egészen az 1800-as évek végéig léteztek vízszállító szolgák, kiknek dolga volt, hogy a forráskutaktól vagy a forrástól agyagedényekben szállítsák a vizet a házakhoz, hol nem volt vízvezeték rendszer. A vízhordó szolgákat " Ο νερουλάς ή νεροκόπος-neruládes-nerokopos névvel illették.. A vizet kérők ezt kiabálták a szolgáknak: νεaρον υδωρ. E kettő szóval fejezték ki a vizet. Később a bizánci években a városok vízvezetékeiben levő vizet is így nevezték. Jelentése friss folyóvíz. Az idők folyamán νεαρόν - nearon a "friss" szóból elveszett az "a" betű, majd elhagyták az ύδωρ - idor "- nedves, folyékony, víz" szót és maradt csupán a νερό - neró - víz, mely egyetlen szóval fejezte ki a friss vizet. Évezredek óta használják a szót. A víz mindig egyenlő volt az élettel és az életközösségek kialakulásával. Ahol friss víz volt vagy forrás, ott egy település vagy város alakult ki az évezredek során, aszerint mekkora volt a "friss víz" nagysága és ahogy a terület domborzata azt engedélyezte. A friss vizet meg kellett őrizni és tartályokba, vezetékekbe vezetni, mely művelet egy mesterséget és egy technikát hozott létre.