Múzeumi tárlatismertetés 1.

Az itt bemutatott tárlatanyagot két ízben tett rövid athéni útjaim során két múzeumban járva láttam. Bár életem során jártam már kisebb múzeumokban, és részletekben láttam ezekből, most e kettő múzeumban oly sokaságában volt kiállítva a témához kapcsolódó lelet, hogy arra jutottam, örömmel megosztom felétek élményemet.
Az első alkalommal sétám az Akropoliszra és annak múzeumához vezetett. A második alkalommal a parlamenthez igen közeli múzeumba, Kostas Kotsanas ókori görög technológia és felfedezések immár állandó múzeumába látogattam.
A múzeum a peloponese területről került ide 2 éve. Időszakos kiállításként jár körbe a kiállított anyagok nagy része az egész ország területén. Tartanak bemutató, oktató előadásokat minden korosztály részére a kiállított berendezésekből.
A felétek való bemutatása a teljes anyagnak igen nagy fejtörést okozott számomra. A tárgyakat, bár kicsi területen, de oly szemléltető módon mutatják be, hogy hosszú idő szükséges annak mély betekintéséhez. Szükséges az egy-egy tárgynak a tárlatvezető részéről adott magyarázata. Ezek felétek való átadásánál belegondoltam, hogy nincs elegendő műszaki tudásom. Amit én magam is könnyebben értettem meg, azok a játékok voltak. S az is kiderült számomra, hogy az ókor nagyjai is a játékok során juthattak el azokhoz a valóban csodálatos felfedezésekhez. Miért ne követhetném én is őket.
Játékaink során nagyon régre viszlek el benneteket. A témát kicsit feltúrtam régebbi ismereteim alapján. Azok visszahúzódnak a csodálatos minoszi időkig, i.e. 3500-ig. Bár a legtöbb itt bemutatott anyag Nagy Sándor idejéből származik az egész ország területéről.
Játsszunk hát!

A gyógynövény latin neve URGINEA maritima (Ugineia vagy a Skylla vagy Paralio)

Egyéb nevei: Skylokremydos, Skillas, Askellas, Kouvaloskera, Botsikas, Koutsounas, Agiovassilitsa, Askyokaras, Askeletoura  /Σκυλοκρέμμυδο, Σκύλλα, Ασκέλλα, Κουβαλοσκέρα, Μπότσικας, Κουτσούνα, Αγιοβασιλίτσα, Ασκυλοκάρα, Ασκελετούρα./

Magyar neve: Tengeri hagyma

Mivel Újév napjának köszöntéséhez küldöm felétek, ezt a  kapott nevét elemzem:

Szent Királynő: Az Agiovassilitsa neve annak köszönhető, hogy Újév napján a bejárati ajtóra akasztották. A túlélést szimbolizálja, mert nem kell vízzel locsolni, csírázni vagy ültetni,  élve marad hidegben-fagyban, nyári szárazságban akár föld nélkül is.  Minél mostohább a föld és az időjárás minősége, annál szebben és többet hajt ott a sziklás, táptalan földeken. Az egyik legismertebb, nagy hagymával rendelkező növény (20 cm átmérőig), virágzatával együtt elérheti akár az egy-másfél méter magasságot is. Virágai fehérek, zöld vagy lila ágacskákkal fürtökben. Minden fürtnek több mint 50 virága van, 6 fehér csillagzatban. A hagymalevelek lándzsásak, szélesek, simák és a virágzás után nőnek. A levelek hossza 30-100 cm, szélessége 3 és 10 cm között van. Görögországban a réteken, sziklás terepeken, pirított területeken, hegyvidékben találjuk. Víz nélkül nő. Éppen ellenkezőleg, amikor öntözik, nem hoz hajtást. E növényből 25 féle fajta létezik. De ismertebbek csak a fehér és vörös virágú fajtái, melyek gyógyhatással rendelkeznek.  Mindkettő fajtát az ókori irodalom sokszor megemlíti. Az ókorban, mint gyógynövényt tanították és használták, úgy is mint gyógyszer, de méregként is. Itáliában a leggyakrabban használt növény volt.  E növényről a feljegyzések visszanyúlnak i.e. 1600-ig.  Több egyiptomi papiruszon levő  orvosi szövegben szerepel.

Karácsony szent estéjén összejön a család és kibontjátok a  fa alá tett ajándékokat.

Mindenki kap valamit.

Én is szeretnék ezen ajándékokhoz hozzájárulni.

Kívánok mindenkinek boldog, békés Karácsonyt!

Fogadjátok szeretettel a következő három görög ajándékot:

November az év legtitokzatosabb és furcsa hónapja. Ez részben egy szomorú szezon, mert tél közelít, másrészt tele optimizmussal, mert a szüretek és betakarítások, elraktározások időszaka. Ez a hónap emlékeztet hol a nyárra, hol a közelítő télre.
30 napja van.
Az ókori görög időben athéni neve ΜΑΙΜΑΚΤΗΡΙΩΝ - MAIMACHTIRION (november 15 - december 15. közötti időszak) volt.
A latin neve novem, azaz 9, mert ez volt a római naptár kilencedik hónapja. A rómaiak Neptunust ünnepelték ekkor, azaz Poszeidónnak, a tenger istenének szentelték ezt a hónapot. Valóban figyelni kellett a hajós népeknek e hónapban, ha tengeri útra szerettek volna indulni.

A november hónap égi jele a Fiastyúk, mely segít megszervezni a munkát a gazdáknak és állattenyésztőknek.
A Fiastyúk kelése május végén a nyár kezdetét jelenti, míg november közepi nyugvása a tél kezdetét jelzi.

A tél kezdetének november 14-ét tartják, azon a napon van Szent Fülöp ünnepe.
Ez a nap a nagy karácsonyi böjti napok megkezdése.
November 14-től december 24-ig tart az év végi nagy böjti időszak. Hasonlóan, mint a Húsvétot megelőző 40 napos böjtnek, kötelező szokásai vannak ételek tekintetében. Ezeket a mai napig betartja nagyon sok ember nemcsak a falvakban, de nagy városokban is. A hétvégi vasárnapi misén a pap elmondja az embereknek, az azt követő héten mely napon mely szentre emlékezünk és aznap mit illik fogyasztani.

2012 őszén, mikor Thassos szigetre hazaérkeztem, egy nagy-nagy álmom volt.  A Kelet-Makedónia és Trákia tengerparti térségét átfogó turizmus.
Immár 20 éves múlt volt mögöttem a turizmus mindennemű világában. Azt tudtam, hogy célom eléréséhez csak lassú lépésekkel tudok majd  közeledni és hogy hosszú idő kell majd ahhoz. Ennek legfőbb oka, hogy számomra is ismeretlen volt maga a terület és a kultúra is. Bár a közép-makedón terület egy csücskében, Halkidiki területén bújt ki az országos turizmus csírája, sejtettem, hogy itt fog majd teljessé válni. Mint ahogy egy virág nyílik, úgy bimbózott ki az ország tengerparti területein az immár 78 éves hajtás. A kezdeti autós utakból a szárról tovább indulva a szigetekre repkedtünk. A szigetek, mint a tengeri virág egy-egy szirma voltak. A pillangók mi vendégek voltunk, kik örömmel ittuk a szigetek nektárjait. Amikor az ottani örömöket felfedeztük, egyre beljebb és beljebb vágytunk. Útjaink immár folytatódtak újra autókkal is. Azzal kezdtük, de kíváncsi éhségünk miatt gyors ezüst szárnyakra váltottunk. A földről a levegőbe közlekedtünk, majd vizekre is vágytunk. Kicsiny és nagy hajókon meghódítottunk sok szigetet és megismertünk sok öblöt. Segített ezekben az útjainkban minden. Egy-egy területre nagyon nagy számú vendég érkezéséhez minden feltételt adottá tettek rövid idő alatt. A területekért felelősek lehetővé tették, hogy ott tájékozódni, közlekedni tudjunk. Mindennel elláttak bennünket, hogy nyaralási feltételeink maximálisan elegendőek legyenek a föld bármely tájáról érkező vendég felé a teljes ízlésvilágban. Megtanítottak így bennünket zenéjük, kultúrájuk, vallásuk, szokásaik, ételeik és természeti csodájuk megismerésére. Vannak területek, melyeken ezt lehetővé tudták tenni, mert a domborzat, az időjárási klíma ezt engedte. De vannak területek, hol ez nem vált lehetővé az utóbb említett tényezők miatt. Ott még ma is a turizmus kezdeti állapotában van minden feltétel.

Ilyen Samothraki szigete. Kicsit jobb az állapot, mint a turizmus által immár betört területeken, az 1980-2000 közötti állapotoknál. Az ország próbálná oda is megadni mindazt, melyre egy egyszerű, rutintalan vendégnek szüksége lehet. De ezek ott nem valósulhatnak meg a sziget nyers természeti ereje miatt. És valószínű soha nem is fognak megvalósulni. A szél ereje, a tenger hullámai, a hegy hatalmassága, a föld belsejéből előtörő jelenségek, a hegy megszámlálhatatlan heves vizű forrása nem ad lehetőséget a mai modern világ által megszokott kényelemre. Ember építhet oda, de a természet átalakítja azt számára megfelelővé. Ha ezt egy odakerülő idegen tisztelettel fogadja, akkor viszont ölbe veszi, pihenteti, és boldog és gazdag emberként engedi távozni. Mikor? Akkor, mikor azt a sziget is akarja.

3. Görögországi Találkozó - Makedónok Amfipoliban

Vasárnap, 2018. május 20-án került megrendezésre ez a fesztivál. A rendezők és a szervezők a helyi önkormányzat és a makedón egyesületek, "Παμμακεδονικών Ενώσεων της Υφηλίου  " voltak. A pompás ünnepen 2500 népi táncos és 140 kulturális szövetség mutatta be műsorát.

A program bemutatása egyféle kulturális tiltakozás a Skopjai Makedónia jogtalan elnevezése, valamint a domb feltárásának hirtelen félbehagyása miatt.

2015-ben ugyanis abbamaradtak az ásatások. A program felszólalói, a politikusok és az országos elöljárók mind-mind támogatásukat adták e cél elérésének e nemes módon való  kifejezésére. És valóban a bemutató sok ember szemében könnyet fakasztott.

A helyszín az egykori fahíd archeológiai területéhez tartozó tér, a Fesztiválok tere.

Maga a program? Az érzés leírhatatlan.

A környék dimbes-dombos, üde zöld és virágos. Gyógynövényektől illatos dombos vidéken a panoráma hol a Strimonas folyó deltája, hol a Strimonikos öböl képe, hol az Athos-nyúlványok a tengerből és Olimpia szigete. És archeológiai leletek mindenhol.

Húsvétunkat sok-sok egyházi ünnep követi. Míg a nyári szezon közepébe érünk, egymást érik a búcsúk.

Épphogy a húsvét hétfőnek vége, azon a héten pénteken van mindig az életadó víz búcsúja.

Ez egy nagyon jeles ünnepe a szigetnek és a falunknak. Az Ypszárióról megszámlálhatatlan forrás fakad, de a fő folyóág Potámia felett van, így az annak emlékére állított templom is ott van. Adena vagy  más néven Levki - ősi Potámia falu kezdeténél van a templom. Nem tudni, itt a szigetünkön e búcsú hagyománya milyen régi időre nyúlik vissza. De azt tudjuk, hogy a katonai hunta idején a zenés-táncos búcsúk tilosak voltak. Ez azt eredményezte, hogy egy-egy ilyen egyházi ünnepség hagyománya kezdett elsorvadni. Majd a katonai rezsim korszaka után a falu ma 50-60 éves lakosai, kik akkor 20-25 évesek voltak,  egy hordozható elemes kazettás magnóval és jó kedvükkel elkezdték feleleveníteni a hagyományt.
A liturgia után a Metoxi kolostor udvarán felállították magnójukat. Egy flekkenezőt is oda tettek. Ki sütött, ki rögtön táncolt is. Majd jöttek a falu többi emberei is, és évről évre hozzátett valamit e szép hagyományhoz. Kora reggel kezdődik a liturgia, mely kb. 11.00 órakor ér véget az egyházi étel szétosztásával az előző nap böjtölő emberek közt. A bárányos étel után kezdődik a közös mulatság. Talán a régi magyar május elsejére emlékeztető a kép és a hangulat.  A sziget összes lakója itt van ezen a napon. A hegyoldalban sátrak, flekkenezők. Ki-ki készül egy kis csemegével az egész napos mulatságra. Megy a népi tánc, örül mindenki és a társaságok köszöntik egymást.  A nép oly nagy hanggal van, hogy a szintén hangos forrás csobogását csak az hallja, ki szomját oltani a kúthoz megy.