2000 évvel ezelőtt a szőlő bornak való elkészítésének a különleges formája elterjedt volt a görög szigeteken. A Thassosi Régészeti Múzeum az ókori szövegekben megemlíti, hogy a szárított szőlőt gyakran tengervízbe áztatták. Egy német régész és borász úgy döntött, hogy kipróbálja. – Szüret után az érett, sokszor ráncos szőlőt a tengerbe mártotta, hogy a sós környezetben meglágyuljon, és a szőlőenzimek beinduljanak.
A nap lassan lenyugszik a láthatáron, Thassos szigetén, Alexander Heer és és társa pedig a kazaviti "Giannis" kocsma erkélyén ülve nézik a naplementét. Majd mesébe kezdenek, mely egy igaz történet.
Kik ők? Thomas Georg Hans Schultze-Westrum által a szigetünkre toborozott értékes emberek. Ők tehát hagyatékának értékes élő részei, kik Thomas úr munkásságának egy részét tovább vitték.
Alexander Heer német régész borász, társa, Audrey, eredetileg belga szakácsnő, majd búvároktató a thassos szigeti prinos-i CAT búváriskolában. Audrey ma már csak a búvároktatással foglalkozik, illetve a borász jobb keze a merülésben a borkészítés során. A palackos borok, melyek előttük vannak az asztalon, Alexander Heer által készített borok, Kazaviti hegyoldali ültetvényéről. Ezek mind különleges borok, helyi görög szőlőfajtákból és közülük kiemelkedik az Aquanautic bor.
Mielőtt elmondanánk az Aquanautic bor történetét, Alexander Heer pályafutását kell hozzá ismertetnünk az általa elmeséltek alapján.