Süt a nap, hívogat a tenger...
Fürödjek, vagy hideg van még?
Ki mondja ezt?
Görögországban soha sincs hideg!

Ha fürödni még nem is megyek, egy énekre és egy fényképes parti sétára meghívlak most benneteket.   Az ének  az elmúlt év legnagyobb slágere volt a beach bárokban.  Remélhető, hogy az idei nyáron már ti is itt fogjátok velünk énekelni és táncolni.
 

  Videó: https://www.facebook.com/thasoshu/videos/1250711978316582/ 

Március az a hónap, mikor már mindenki a szezon előkészületeit elkezdte.

A 2016-os év egy nyárvégi sajnálatos történése után sokan tudtuk, hogy változást fog majd hozni a sziget életében.

Sokan értesültetek a nagy szigettűzről. 15 %-kal nagyobb területet érintett, mint a 85-ös nagy szigettűz. A tűz által érintett területek javarészt szinte ember által megközelíthetetlen területeken fekszenek. Jött európai segítség, valamint az egész országból jöttek emberek, kik segítséget adtak ahhoz, hogy ne fordulhasson elő ilyen nagy tűzvész, és hogy a természet mihamarabb visszakapja régi arcát.

Az első hatékony erők a márványbányák részéről indultak meg. Azon járműveikkel, melyekkel a hegyen utat nyitnak, megindultak a munkálatok, hogy bozót- és erdősávokat irtsanak ki, hogy elzárják a tűz továbbterjedésének útját. Majd október első szakaszában óriási katonai hadihajó érkezett. A hajón sok jókedvű, erős fiatal katona, és olyan járművek, melyekkel tudnak közlekedni a hegyi terepen, valamint az erdőtisztításhoz, útnyitáshoz szükséges szerszámok. December elejéig a görög kiskatonák a hegyeinkben dolgoztak. Fát vágtak, hegyet tisztítottak, és utakat nyitottak. A sziget lakói a területtisztításról értesítést kaptak, és a nehéz gépekkel kitermelt fákat saját járművükkel el is szállíthatták saját felhasználásra.

Az időjárás addig igen kedvező is volt. A hideg nem zavarta őket, eső a szigeten csak kevés esett addig, így zavartalan volt a munkájuk.

Az első teendő tehát az égett földterületek megtisztítása.

A következő nagy gond, hogy a föld, mely immár kopárrá vált, védtelen lesz a nagy esőzések ellen, és hatalmas tömegben zúdul majd alá a víz, mikor eljön a csapadékos időszak. A tűzvész jelensége és az ezt követő talajerózió által sivatagossá vált területek országos gondot jelentenek évtizedek óta.

Megjött a március, és magával hozta a tavaszt.  Ez az első hónap a természet kivirágzásában.

A mai emberek legtöbbje már városokban él, hol a természetet  leginkább kirándulások során tudják megfigyelni. Nem volt ez mindig így. A mai ember a technológia korát éli. Még az ókortól a máig, kb. 100 évvel ezelőttig a természet uralkodott a világon. Az emberek megélhetését a mezőgazdaság adta, így szeretettel és nagy-nagy figyelemmel követték a természetet. Az ókorban templomokat állítottak annak. Minden növény, minden állat, a természet minden porcikája oly élő volt számukra, hogy szobrokat állítottak nekik, keletkezésükről történeteket találtak ki, és emberi tulajdonságokkal ruházták fel azokat. Felhasználták, de félték és tisztelték, írott és íratlan törvényeket hoztak a természet védelmére.

Ha az időjárási csapások a terményeik vagy állataik elvesztéséhez vezettek, könnyebb volt azt a veszteséget elviselni, ha arra magyarázatot találtak. A gyermekek nevelése, korai munkára való tanítása is csak  "komoly -játékos" módon történhetett a mesék által segítve.
A föld minden lényének bálványszerű imádata volt az életük. 12  fő isten, megszámlálhatatlan fél- vagy alisten,  és végtelen számú nimfa és démonszerű lény létezett. Láthatóak és láthatatlanok. A görög nyelvnek is van erre egy tökéletes szava, az On vagy Ond. Mi az on, azaz a lét? Egy porszem, a szél, a hangya, a fa lelke, a víz ereje, tehát bármi, akár tárgy, akár fizikai jelenség, mi az élet létezéséhez adja a kapcsolatot. Mindaz, mely az élet láncához, a létezéshez szükséges. A létezés formái minden nép mondájában, így a görög nép mitológiájában ezer arcot öltenek, emberi érzelmekkel rendelkeznek.

Ismét itt a karneváli időszak. Olvassátok régi írásaimat a témával kapcsolatban.

Ókori ünnepek, melyek az idők során karneváli ünepséggé alakultak

2015 - Karnevál a szigeten

Képek a mai karneváltípusokról - 2014

Tegnap óta országosan esik a hó. A legnagyobb hó az ország déli és középső részein van. Kréta, Hiosz, Leszbosz, Evia szigeten hótól elzárt részek is vannak. Athénban is havazik. Az ország északi részén a keleti hegyes részeket érinti csak. További hideget és havat várunk erős szél kíséretében. Itt a tél.

Örömmel indultunk mi is hókeresőbe, majd nagyobb volt örömünk, hogy megúsztuk. Kevés hó, természeti csodák és gyönyörű hegyi falvak látványa lett az év utolsó napjainak ajándéka. Akik Stavrosba kirándulnak a nyáron, érdemes kicsit a hegyek közé bekalandozniuk. 40 km távolság a partvidéktől, és nyáron talán még szebbnek találjátok.
A fotóalbum képén Olimpiada szigete látszik a magaslatból. Az aszfaltúttól 3,5 km távolság nagyon gondozott földesúton. Normál autóval is járható szakasz. Most a hó és a jég miatt épp csak megközelítettünk két vizesést. Ámultunk a hatalmas erőtől, mely itt volt. Egy harmadik vízeséshez normál időben körülbelül 20 perces sétával lehet eljutni. A vízesések hatalmas kristálytiszta tóba zuhannak. Nyáron bizonyos vagyok abban, hogy fürödhetők.

A vízesésektől 18 km távolságra van 3 álomszép hagyományos falu. Arnea a legszebb közülük. (Megtekintés GooglaMaps-on.) Vendégségben jártunk ott. Így falusétára most időnk nem jutott. Marasztalt a család bennünket éjszakára is, nagy szeretettel. Hiszem, hogy az újév valamely napján élünk majd a rendkívül kedves invitálással. A karácsonyi fények, a nyüzsgő görög élet, a gondozott török házak, múzeumok ....

Több napos látnivalója van Arnea falunak.

Minden évben mesélek nektek egy-egy görög hagyományról.                  

Azok az idős embereink, kik a régi hagyományainkat átadják, már egyre kevesebben vannak. Épp ezért azokat már írni kell, hogy legalább így létezzen. Addig, míg valami emlékeinkben él és tesszük, azt nem kell megörökíteni. Ha már elveszendőben van, kell az írott formában való őrzés is.                              
Ezt a karácsonyi hagyományt nem tudom, mennyi házban teszik, de írásos formát találtam róla. 

"Mai napig él a családok közt egy nagyon régi szokás.

A levelek durrogtatása.
Karácsony estéjén a kandalló tüze körül ülve  a család tagjai a parazsat előre húzzák a tűztér szájához, magukhoz közel, és egy-egy levelet dobnak az égő parázsra. Közben egy kívánságot mondanak ki magukban. Akinek a levele nagyobb körtáncot rop a parázson, annak a titkos vágya teljesül. “