Potámia: folyó, folyó víz, élet
A víz,-νερό:neró- szó a görög nyelvben a bizánci korból származik.
A szó eredete elsőként νεαρόν ύδωρ- nearon idor. Később νήρον ύδωρ-nidor idor, a legvégén νερό - neró, azaz friss forrásvíz.
A hellenisztikus időktől egészen az 1800-as évek végéig léteztek vízszállító szolgák, kiknek dolga volt, hogy a forráskutaktól vagy a forrástól agyagedényekben szállítsák a vizet a házakhoz, hol nem volt vízvezeték rendszer. A vízhordó szolgákat " Ο νερουλάς ή νεροκόπος-neruládes-nerokopos névvel illették.. A vizet kérők ezt kiabálták a szolgáknak: νεaρον υδωρ. E kettő szóval fejezték ki a vizet. Később a bizánci években a városok vízvezetékeiben levő vizet is így nevezték. Jelentése friss folyóvíz. Az idők folyamán νεαρόν - nearon a "friss" szóból elveszett az "a" betű, majd elhagyták az ύδωρ - idor "- nedves, folyékony, víz" szót és maradt csupán a νερό - neró - víz, mely egyetlen szóval fejezte ki a friss vizet. Évezredek óta használják a szót. A víz mindig egyenlő volt az élettel és az életközösségek kialakulásával. Ahol friss víz volt vagy forrás, ott egy település vagy város alakult ki az évezredek során, aszerint mekkora volt a "friss víz" nagysága és ahogy a terület domborzata azt engedélyezte. A friss vizet meg kellett őrizni és tartályokba, vezetékekbe vezetni, mely művelet egy mesterséget és egy technikát hozott létre.