Holnap várom az első csoportérkezést.
Ma éjjel remélhetőleg jól kieste magát. Most jött éjféltől az, amit a hétre mondtak.
Holnapra tehát FEL KELL SZÁRADNI AZ ESŐNEK.
Az irodázással készen vagyok.

AZ ELSŐ HETI PROGRAM.
HÉTFŐ – Szigetkörbe program
KEDD – Jeep túra
SZERDA – Hajós kirándulás                   

A jeep és a hajós kirándulás napját létszám ill. időjárási tényezők miatt változtathatjuk.

Estére pamut ruhát készítsetek. Túracipő, azt tudjátok, mindig kell! Az árak mindenben – kivéve üzemanyag – változatlanok. Egy-két kis market kivételével minden nyitva van. A pék vasárnap is nyitva lesz. Tudjátok, a marketek is, és minden vasárnap is nyitva vannak. Nyitvatartása a nagy marketjeinknek este 22.00 óráig.

Magyar nyelvű étlappal rendelkező tavernáink az idén:

• GATOS TAVERNA
• KAPITÁNY TAVERNA

(A Trata Taverna az idén betegség miatt nem tudni, mikor nyit, és milyen ételválasztékkal rendelkezik majd. 
Ez -tudjátok- nem azt jelenti, hogy magyarul tudnak majd veletek beszélni, hanem hogy elkészítettem a magyar nyelvű étlapot, ami alapján segítséget adok a megrendelésekhez, ill. az ételek kiválasztásához.

Lassan elkezdődik az igazi szezon.
Szeretném e szerelmetes  évszakasz mottóját átadni felétek.
Egy olyan, 10 000 éves történelemre visszanyúló növényről írok most, amit talán nem is ismertek.
Ami mellett elmentek, ha útszéli bozótosként látjátok.
Nem is gondoljátok róla, hogy valamikor milyen fontos szerepet játszott életünk mindennapjaiban.
Ennek az írásomnak van egy más metaforikus értelme is.
Nemcsak a történelem, nemcsak a botanika, nemcsak költői romantika.
Gondolataimmal elkalandozok mindenfelé. A múltba, - ómagyar hazánk déli történelmi részeire, Krétára, ill. ide a szigetre.  Mint ahogy ti is utaztok mindenhová. Sokan jöttetek már hozzánk, hozzám. Sokan az idén nem tudtok jönni, de küldtetek sok-sok kedves barátot.
Lehet, hogy az idén nem tudtok utazni.
Lehet, hogy más, talán kevésbé ismert helyen pihenitek ki az év fáradalmait.
Emiatt esetleg sajnálkoztok.
Ekkor jusson eszetekbe ez az írásom.
Bárhol vagytok, a fontos az, hogy figyeljetek a környezetre, járjatok nyitott szívvel és szemmel, s megtaláljátok annak a helynek a valódi kincseit. A fontos az, hogy utazásaitok során a kikapcsolódáshoz hozzátartozzon a mélyebb tartalom is.
Nézzetek, lássatok és érezzetek is.

Kedves Ági!
Az ortodox Húsvét alkalmából kívánok Nektek áldott szép ünnepet és sok tojáskoccintást. Ajándékom legyen e szép és ritka virágnak a neve. Ugyanis ez nem tulipán (Tulipa), hanem szintén a liliomfélék (Liliaceae) családjába tartozó kockásliliom (Fritillaria) nemzetségbe tartozik. A Tulipa és Fritillaria abban különbözik (általában), hogy az előbbinél a virágok felfelé néznek, az utóbbinál lecsüngenek. Nagyon sok a hasonló faj, alfaj (ssp.) és variáció (graeca, graeca ssp. thessala, gussichae, ionica, mutabilis, pontica, thessala, stb.), amely hasonlít a lefényképezetthez. Ezekről az alábbi honlapokon győződhetsz meg ill. a Google keresőben is találsz képeket és további információkat. Láthatod akár egy fajon belül is (pl. F. graeca - görög kockásliliom) a hatalmas változatosságot (a szinte teljesen zöldestől egészen a sötéten bordóval csíkozottig ill. halványan kockázottig) (a hibridekről nem is beszélve). Nagyon sok képet és információt átnézve (elég nagy az összevisszaság a nevezéktanban és az azonosításokban!!) én arra szavazok, hogy a fényképeden a F. graeca ssp. thessala = F. thessala (nincs magyar neve, de görögöt sem találtam! - legyen talán 'szaloniki kockásliliom'. Persze meg kellene őket közelről jobban vizsgálni és akkor talán az eredeti leírásokkal összevetve pontosabban lehetne meghatározni. (Az sem kizárt, hogy a F. pontica - pontuszi kockásliliom, amit Thassoson már találtak; vagy valamelyiknek egy olyan új variációja, ami csak Thassoson fordul elő, de ehhez már egy megszállott botanikus kellene).

http://www.fritillaria.org.uk/imagesanddata.htm
http://www.golatofski.de/Pflanzenreich/gattung/f/fritillaria.html
http://www.jansalpines.com/gallery/main.php?g2_itemId=21075&g2_page=2

Szeretettel Barna, Olgi, Boróka, és Sarolta

Hát lehet-e szebb előszó e szent napokhoz és az ünnepi írásomhoz?

Feltámadás, avagy a tömjén illatú - άρωμα λιβάνι - napok

Tömjénezés. θυμίαμα (ejtsd: Thimiama)

Újra és újra az ősmagyar történelemi szokások után kutatva

Az ókori időkben füstölőnek vagy tömjénezőnek nevezték az illatos gyantát, melyet Libanonban a libanoni fenyő megmetszéséből nyertek. A tömjénezés eredete tehát Libanon, Irak, Irán területére esik. Az istentiszteletkor használták a „pogány” magyarjaink és a zsidó nép.
Ez a felbecsülhetetlen értékű Isten elismerésének jelképe volt. Kifejezte Isten felé az engedelmességet, az odaadást, és az egybeolvadást Isten létével. A későbbi kereszténység, tehát a mai értelemben vett kereszténység átvette ezt a pogány szokást a saját vallási szertartásai közé.
Ekkor már ezt az értelmet kapva: tömjénezés közben az imádság felemelkedik Istenhez. Kifejezte a lelki melegséget, mély áhítatot. Illata és aromája az fohászat tisztaságát. A lelki aroma illata volt hát.
Illatát az Isten szavától, lelkéből eredő kilélegzett aromának szimbólumaként értelmezik. Anasa  azaz kilélegzésként értelmezik.

2012. április 15.

Meséljetek, ti megvalósítottátok a tojáskoccintási játékot?
Nálunk Zsuzsi és Marci lett a győztes.
Marcinak egy édes sztorija is kerekedett Csaba mahagóni tojásával.
Fiam 15 éves. Ma viselte a feltámadás előestéjén élete első magyar - tesómtól kapott, Annáék által hozott - öltönyét.
Nyalka legény lett, elismerem. A templomudvaron a tömegben egy 5. osztályos kis falubeli fiú hozzá is odament:
Koccintasz velem?
Először elhangzott a köszöntés.
Hristos Anesti. - Krisztus feltámadott.
Marci kötelező válasza: Alithos Anesti. - Valóban feltámadott.
Majd jött a koccintás a tojással. A két kicsi piros tojás koc, kocc, kocc. A kicsi fiú értetlenül, már-már mérgesen üti Marci tojását. Mire a fiam elnevette magát. Mi van, Bobiras?  Az enyém mahagóni. A tiéd? A gyermek értetlenül nézte, majd elnevette magát. Nem tudom, milyen fából készült!
Érvénytelennek minősíteném a fatojás-koccintás győztesét. Mégis győztes lett Marci! Ő legalább tudta, mi fából faragták!
Csaba, ezer hála szálljon rád Marcitól!
Ja, és hogy ki a Bobiras? Kicsi kis manó. Merthogy az én fiam már öltönyt viselő 15 éves férfi!

Közeleg a húsvét.
Ilyenkor a böjti időben szárnyasokat nem vághatnak az emberek. Részben a költések miatt, részben meg ugye böjt van!
Erről jut eszembe...
Ideje megnézni, mi lett a kis vadkecskémmel...
Nézzétek, milyen szuper farmot létesítettek a hegyen. A hegyoldal szikláit beépítették akolnak. Itt vannak bezárva az idén született - decemberi-januári születésű - kis gidák. Ezek lesznek a húsvéti menü fő fogásai. Részben ezért is nem engedik ki őket a szabadba.
Ezek a kis állatok mama nélkül maradtak és cumisüvegből etetik őket. Elég drága a tejpor, 4 Euró/kg. Egy nap egy kecske ennél többet is be tud nyakalni. Hogy mennyit adnak nekik? Kb. 1 litert, meg kiegészítő abrakot és ágakat.

A mamával együtt élő gidák már kint vannak a hegyekben és szabadon legelnek. Ők megmenekülnek. Ezek a gidák viszont 10-12 euró/kg árban a húsvéti asztalra kerülnek majd.
Sajnálatos, de ha utána számoltok, érthető a mesterséges táplálás költsége miatt...
Ide került az én vad kiskecském is. Ő nincs rajta a képen. Szabadon legel különleges lénye miatt!

Remény, hogy az élet folytatódik. Berobbanva, megtörve a jégpáncélokat, simogató gyöngéd színekkel megtöltve a természetet és a lényünket.

A rút kisfóka

Akármilyen furcsán hangzik, előfordul, hogy a természet nagyon kemény ... Igen! Ez a kis állatka igenis egy pár hetes születésű kis árva fóka. Az igazság az, hogy tényleg nem olyan, mint minden más fóka. Láthatólag albinismoban szenved.

A kis állatot egy kietlen parton véletlenül találta egy ügyes fotós. Nagyon megörült a lencsevégre kapott ritka példánynak. A kis állat vak volt, félfülű, és magányos. Családja magára hagyta, mert csúnya volt. Mert különbözött a fókafalka egyéb kölykeitől.